Erődudvar

A Fort Caroline tágas udvara, virágágyások, néhány helyreállított ágyú, polgárháborús egyenruhába öltöztetett bábok, korabeli társszekerek, stb. Innen lehet több bejáraton át az erődbe bemenni, illetve az alagsort felkeresni. Ide tartozik a portaszolgálat és az erőd mellett kialakított parkolóhelyek is.

[Tegnap este]

Itt sem volt még, érdekes hely ez, bár nem éppen kedvére való, hiszen tele van bábokkal. Amíg páncélt nem lát, nincsen gond, de akkor... frászt kap tőlük. Ha másra nem is, arra jó, hogy tájékozódjon, és első kézből tudjon meg olyanokat, amiket a könyvek is idióta módon írnak le. Mert mindig így van, tévednek, tippelnek, és fogalmuk sincs arról, hogy egy-egy apró információ simán felboríthat mindent, vagy egészen más megvilágításba helyezi a dolgokat.
Egyelőre csak az udvaron mászkál és vesz mindent szemügyre, ráér még bemenni, már ha nem zártak be.

Fáradt voltam az egész napos meneteléstől, és attól, hogy soha sem tudhatjuk, hogy a szolgálatban mi jön a következő órában. Nem kedvelem az irodai melót, de a járőrözés se az én terepem, de van olyan, ami alól nem húzhatom ki magam.
Családon belüli erőszakhoz hívtak a gazdag negyedbe, de mire odaértünk már persze mosolygott a nő. Fura látvány volt a nagy mosoly a nő zúzódásokkal kidekorált arcán, de ha nincs feljelentés, akkor mi semmit sem tehetünk. Legszívesebben tettem volna én sok mindent, de erővel visszafogtam magam. Nem kell nekem a galiba, hiszen a rendőrségen amúgy is éppen belső ellenőrzés van, és viharmadár létem jobb ha ott marad, ahol eddig: a rejtélyes mélységben. Mindenkinek jobb így, csak nekem nem. Az emberek miért szeretik a zárt épületeket és a mozgó konzervdobozokat…fene se tudja.
Lejárt a műszakom, és mivel nyomozóként nem kell szépen lejelentkeznem, így megkértem Doylt, hogy tegyen ki az erődnél, hogy kicsit kiszellőztethessem a fejem. Mindig is vonzódtam a régi dolgok iránt, és az udvar elég szabad teret adott, hogy megnyugodjon szabadságvágyó lényem.

Túl sokan nincsenek a környéken, na de ez nem meglepő, késő este van, mégis mit várt? Ez nem az a környék, ahol hemzsegnek a prédák, viszont látványosságnak nem utolsó. Mindent megnéz alaposan, el is olvas, nem úgy fest, mint egy szakbarbár, vagy átlagos turista. Mintha keresne valamit, pedig tényleg csak kíváncsi, tudásra éhes, mindig is az volt.
Képes a legapróbb morzsából is elindulni, tudván azt, hol keressen tovább, és az is lehet, még számára fontos dolog is fekszik vagy áll itt, amire senki nem figyel, mert csak betűkavalkádnak, kiállítási tárgynak vélik. Ő nem, szisztematikusan néz meg mindent. Egy nőre figyel fel, ő sem az a koránfekvő, ez mosolyt csal az arcára, figyelemmel tartja, de folytatja a nézelődést.

Fáradtnak éreztem magam, hiszen fél nap a bezártsággal szembeni nem kis ellenérzésemmel küszködtem. Nem szeretem a kocsikat, habár van egy terepjáróm, de azt valahogy jobban viselem, mint a szolgálati autót. Komolyan olyan érzésem van tőle, mintha egy konzervdobozban gurulnék az aszfalton.
Az erődudvarában furcsa érzés kerít hatalmába. Valaki figyel, és ez a valaki valahogy más, mint az átlag emberek, akik nap, mint nap megnéznek. Kiélesedett érzékekkel kémleltem körbe, és meg is találtam a férfit. Rajtunk kívül már nem nagyon bóklásztak látogatók az erődben. Valójában igen csak későre járt, és az emberek ilyenkor már nem nagyon jönnek ki ide. Azt hiszem, hogy engem pont ez vonzott ide…de vajon a férfit is?

Még nem indul az erőd belseje felé, figyel és vár, néha a nőre pillant, ez pedig simán vehető neméből fakadó érdeklődésnek is. A hely kihalt, így ő is azt próbálja belőni, mi hozta ide nőt? Ő szereti az éjszakát és a kihaltságot is, a tömeg nem barátja semmilyen értelemben, na de a másik látogató is ilyen lenne? Nem úgy tűnik első ránézésre, persze ebből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, így nem is teszi. Miután már minden információt elraktározott magában a látottakról és olvasottakról, úgy dönt, bemegy az erődbe. Tudni fogja, ha a nő követi, remélhetőleg nem szúrta ki, hogy egy kölyökkel van dolga, és itt nincs semmiféle korlátozás a fiatalok kint tartózkodását illetően. Nagykorú, de valahol unja, hogy folyton papírokkal kell magát igazolnia.