Odú

Amint szemébe nézek, mintha megfordulna velünk a világ. Nem akar már a problémákkal foglalkozni, csak engem akar, rám vágyakozik. Süt a tekintetéből is a vágyakozás. Visszahúz ölelésébe, s én hozzá bújva szívom magamba illatát, mely oly jellemző rá, amitől el sem tudok szakadni. Szavai megmosolyogtatnak, lassan vigyorra húzódik ajkam, s már szeretném mondani, hogy nem, nincs bocsánat, mikor forró csókban veszek el. Testemen forróság fut át, mégis libabőrös minden porcikám. Akarom őt, itt, és most. A kandalló fényében akarom átélni vele a szenvedély gyötrelmes, ugyanakkor gyönyörű pillanatait. Hogy mi lehet ebben gyötrelmes? A lassúsága. Most rögtön akarom az élvezetet, amit nyújtani tud, ugyanakkor szeretném felfedezni testének minden porcikáját. Csókolni, simogatni...
Csók közben ujjaim hajába siklanak, finoman húzom kicsit hátra fejét, hogy nyakához hozzáférve csókolhassam finom borostás állát, nyakát, harapdáljam fülét, s suttoghassam bele, hogy mennyire vágytam már erre az estére. Kezem mellkasát cirógatja, simítja végig.

Érzem, hogy Folami is hasonlóan legalább annyira kívánja az ölelést és a csókokat, mint én, és engedelmesen simul a karjaimba, viszonozza heves csókomat. Ajkaink találkozásából és kutakodó ujjaink és bőrünk bizsergéséből már nyilvánvaló, hogy szeretnénk ennél tovább menni és vágyunk egymásra itt és most.
Szinte megőrjít a nyakamon végig futó apró csókjaival, és mikor kezét a mellkasomon érzem, már nem bírom tovább és az én kezem is felfedező útra indul, végigsimítva ágaskodó mellein, a hátán és végül a formás hátsóján, ami kéjes sóhajt vált ki belőlem.
- Folami, eszméletlenül kívánlak! Megőrülök érted és szeretnék veled szeretkezni. Most! – suttogom a fülébe, miközben végig nyalom a cimpáját.

Kíván, ő is engem...hát kell nekem ennél több most?
Nem...ez maga a világom, amit egy burokba zárva szeretnék megőrizni, senkit be nem engedni, s őt ki nem engedni. Mert ő már hozzám tartozik, s ez olaj a tűzre, ami izzik bennem.
Karjaim körbefonják, cirógatják, kényezteti, s főként felfedezik minden apró kis porcikáját. Hasonlót művel velem ő is, forró csókjai, simogatása kéjes élvezetet nyújt számomra, de nem csak a buja vágy, a testiség érint meg, hanem az érzelmek világa is.
Szenvedélyes együttlét után simulok karjaiba, s szemébe nézek, apró szarkalábat fedezek fel vonásaiban, melyre lágy, szűzies csókot adok. Haját cirógatom, simogatom, nem tudok betelni vele.
- Köszönöm. Ezt a szép estét. Szeretném, ha itt aludnánk. Együtt..
Mosolygós szemem kérleli őt halk szavakat suttogva, s remélhetőleg nem kell sokat könyörögni, hiszen érzem, ő is szeretne karjaiban tartva aludni velem.

A szemeim felragyognak az örömtől és a vágytól, ahogy megérzem Folami válaszát, melyet nem a hangjával közöl, hanem a testével, ami engedelmesen és sürgetően simul a karjaimba és épp oly hevesen igyekszik felfedezni testem minden egyes pontját, mint, ahogy én is teszem azt.
Sokáig nem tudok betelni vele, nagyon sokáig……………

A kandallóban már hamvadóban a tűz, mire verejtékben úszó testem és zakatoló szívem újból kezd normalizálódni, de most már békésen ölelem kedvesem hozzá simuló testét és hallgatom halk suttogását.
- Én köszönöm neked Folami. – adtam egy puszit a feje búbjára. – Csodálatos voltál és én megnyugvást nyertem általad. – teszem még hozzá. – És hat lóval sem tudnának most innen elvontatni. Itt maradok veled mindenképp reggelig, bár még tovább is maradhatnék. – sóhajtok, hisz reggel vár a munka. – De ha még itt leszel, este ismét eljövök.

Komolyságot erőltetve magamra hallgatom végig Richard jóformán egy szuszra elhadar szóáradatát, amelyben benne van szinte minden keserűsége és magyarázata is, hogy miért érzi magát ennyire nyomorultul és miért is kap az alkalmon, hogy végre farkasok között lehessen.
Én persze megértem, de éppen azért „száműztem” egy arachnoid mellé, hogy észrevegye magát, hogy rájöjjön mennyire más is lehetne az élete, hogy végre megbecsülje azt, ami számára rendeltetett. És, ha most még nem is érzi át teljesen, de láthatóan már kezdi kapisgálni.
Persze közben haladunk az odú felé, ami mindenkinek megfelelt a beszélgetés színhelyének és ha nem csal a szimatom akkor még valami meglepetés is vár ránk a somolygó Folami jóvoltából.
- Biztos vagyok benne Richard, hogy ha eddig kibírtad, akkor most már végig csinálod. – biztatom a srácot, hiszen ha eddig nem szaladt világgá, akkor most már nem hiszem, hogy baj lesz. Arabella bár kemény és karakán csaj, tudja, hogy egy farkassal másként kell bánnia, mint példának okáért Gregorival.
beérve az odúba hagyom, hogy kedvesem eltűnjön a konyhának kinevezett részen, miközben Ricky a kávéfőzésben teszi hasznossá magát, így nekem nem marad más, mint, hogy megterítsek és a beszélgetés megolajozása érdekében előhalásszak egy palack finom bort a dugi készletemből.
- És hallottam ám Fola! – kiáltok utána vidáman. – Nem dobálunk csak olyan könnyedén mentőövet a fiúnak. Kell neki egy kis keménység. – kacsintok Rickyre közben. – Mi finomat eszünk? Talán csak nem valami szaftos csirkehusit.

Elmondott mindent, azaz egyenesen rázúdította Clausra, úgy ahogy van. A biztatásra viszont kicsit kiakad, nem túl látványosan, de azért ki. Tudta, hogy ha a Vezér egyszer hoz egy döntést, nem fogja visszavonni a szavát,vagyis a büntetés marad. Te jó ég, az még 3 hónap lesz, ki fog készülni a végére.
Arabella erős idegzetekkel rendelkezik, annyi szent, de azért nem egyszer sikerül elérnie, hogy a határon táncoljon, mert amint szóba kerül, hogy az arachnoid hímek milyenek, máris azt hiszi, hogy megint arra akarják rábeszélni, hogy legalább egy napra próbálja ki.
Nincs az az isten, hogy megtegye, ő nem az, és nem is lesz az. Az arahcnoidok éljenek úgy ahogy akarnak, de őt hagyják békén, ő farkas.
Persze azért amióta ez tisztázódott, egy fokkal jobb, és megértette, Arabella tényleg segíteni akar neki, de van amiben nem tud, lévén ő pók.
-Én már kevésbé, Claus, besokalltam kicsit. 
Kibírja, kibírja, könnyű azt mondani. Elszakítva az övéitől, tanuljon meg valamit úgy, hogy a közelében nincs egy farkas sem. Szégyen vagy sem, az alapokkal bajlódik, azokkal, amiket már nem tudott megtanulni Morgantól, csak nincs kitől megkérdeznie őket.
-Kösz, Folami.
Elmosolyodik, örül a felajánlásnak, mert néha jól jönne, ha tényleg beszélgethetne saját fajtársaival is, nem csak Arabellával. Claus feddésén csak vigyorog, de nem veszi komolyan. A kávéfőzéssel foglalkozik, és amint készen van, máris az asztalhoz cipeli, ahogyan a teát is, minden kiegészítővel együtt. A kaja meg édes mindegy, hogy micsoda, meleg, és az most jól jön.

Fura egy pár vagyunk mi Claus-szal, hiszen sok mindenben megyezünk, egyet értünk, mégis, egy úton kétféleképpen is elindulnánk. Mint például Ricky esetében is. Ő a szigorral, határozottságával akarja úgymond nevelni a fiút, én úgy vélem, hogy sokszor egy kiadós beszélgetés, egy kedves szó, a szeretet ereje is csodákra képes. Na persze ez nem jelenti azt, hogy nem lennék méltó rangomhoz, s ha úgy kívánja a helyzet, nem állnék a sarkamra. De nem, nem szólok bele abba, hogy hogyan is halad előre Richarddal, mert tudom, tekintélyét aláásni nem lenne ildomos. Így csak egy kacsintással erősítem meg a srácban azt a mondatomat, miszerint szívesen látott vendég nálam, ha már nem bírja a helyzetet, s köszönetére kedves mosolyom a válasz.
- Gondolod kedvesem, hogy Bella soká hagyná nálam rejtekezni? De igen, ha eddig kibírtad Bellával, már nem lesz nehéz a hátralévő idő. Elhiheted, mikor megismertem, én is rosszul voltam attól, hogy úgy viselkedik mint egy domina. Nekem ez nem menne. Vagy szeretné valaki?
Huncut szemmel néze Clausra, miközben a megmelegített vacsorát teszem az asztalra. Ő igen a szimata nem csalt, csirke, majdnem.
- Igen, szárnyas, de pulyka. Két ilyen férfinek mi egy csirke? Egyben sült, meg van töltve, s rizs van hozzá. Meg akad némi süti is majd, az édesszájúaknak.
Amolyan kiengesztelés is ez részemről kedvesem felé, ha már egyszer mentőkötelet dobog tanítványának, s bocsánatkérésként még mielőtt asztalhoz ülnénk, egy cuppanós is nyomok ajkára.
- Nos..valakinek van-e híre a városból? Vagy bárhonnan.

Csak tettetett nem tetszéssel csóválom meg a fejem, mikor látszólag semmibe veszik a feddésemet, de persze nem haragszom rájuk és nem is bánom, ha néha-néha majd megteszik. Abban is igazat adok Fola-nak, hogy Bella elől úgy sem tudnak sokáig bujkálni, ha az meg akarja találni őket.
Azért arra kíváncsi leszek, hogy Richard mikor jön majd rá, hogy igazából a büntetése és a tanítása, nem arról szól, hogy megszüntesse a hiányos ismereteit, hanem, hogy türelmet és toleranciát tanuljon másokkal szemben és ezt jobban senki mástól nem tanulhatja meg, mint egy arachnoidtól. És Bella remek egy példány belőlük!
- Ki fogod bírni! - nézek aztán az italokat felszervírozó kölyökre. - Én bízom benned, bízz magadban legalább ennyire te is. - mosolygok rá, de ez már a közben megjelenő házitündérünknek, Folaminak is szól és a szárnyasnak, ami felől inycsiklandozó illatok szállnak.
- Hát, ha ilyen házias maradsz, mint domina, akkor felőlem lehet róla szó! - húzom magamhoz incselkedve, mikor futó csókot lehel a számra, és sokat mondóan nézek a szemébe, majd elengedem, hogy ő is asztalhoz ülhessen.
- nagyon finomnak látszik. - nyalom meg a szám egy ragadozó vigyorral, aztán megrázom a fejem. - Sok mindent nem tudok mondani, egyelőre csend van és látszólagos nyugalom. Az új consul visszahúzódott úgy látszik, de pont ez az ami aggaszt kicsit. - ismertetem velük ami mostanában a gondjaimat szaporítja.

Lehet, követ el őrültségeket és még fog is, de azért azt tudja, hogy Folami felajánlása nem arra vonatkozott, hogy akkor a lehető legtöbb időt vele töltse, mert éppen úgy tartja kedve, hanem arra, hogy ha valóban besokallna az arachnoidtól, akkor átlóghat. Át is fog, ezt már most tudja, mert bármennyire is próbálja elfogadni, hogy a pókok nem teljesen normális életet élnek szerinte, azért akkor is fennakad azon, hogy egy hím úgy hajlong a nőstény előtt, mintha domina-szolga viszony lenne. Na ezt nem, ezt rá senki se akarja ráerőltetni.
Oké, tudomásul vette, hogy vannak defektes bőreváltók is, és itt le is zárta a dolgot a magában.
-De ne velem, Folami, értse meg, hogy farkas vagyok, én inkább kinyírom magam, mint hogy beálljak ott a sorba... ííígy. Ki, persze... az idegeim is... az ő idegei is, aha.
Ez az, amiben egyáltalán nem biztos, mert az is lehet, nem napi szinten vitáznak, de kétnaponta biztosan, de hetente 3-szor tuti.
-Miben bízzak Claus? Van, amit nem tud megtanítani, érted? Vannak dolgok, amiket... Morgan nem tudott átadni, és mindenki azt hiszi, hogy tudom, mert tudnom kellene. Holott nem, ők nem voltak vele, egy év az, amikor tanultam, egy rohadt év, kettő pedig maga volt a pokol, azt lesni folyton, hogy mikor kattan be... illetve mikor tiszta.  Senki nem segített az idősebbek közül, azt hitték, hülyéskedek, pedig nem, segítséget kértem, elhajtottak, hogy ne szórakozzak.
Többekhez odament, többeket kért arra, hogy foglalkozzanak vele, nem vették komolyan, és mit ért el vele? Egy dolgot jól csinál, utána pedig akkorát hibázik, amivel vagy 5-öt lép vissza.
Erről még soha nem beszélt a Vezérnek, sem senkinek, Arabella volt az első, aki végül rájött arra, hogy a legtöbb gond abból adódik, hogy az elején kimaradtak az alapok közül olyanok, amikre szüksége van. A baj az, hogy ő arachnoid, és ehhez pedig farkas kell, és ugyan tudja, Folamit akarja megkérni majd, de mélyen hallgat. Azért jól eső érzés, hogy legalább mások bíznak benne, akkor lehet benne valami, csak el kell jutnia odáig, hogy feltérképezze, miket hagyott ki Morgan.
-Süti...
Elvigyorodik, imádja, persze azért a hús sem hagyja hidegen. Pár hónapja emberként nem evett normálisat, most kell pótolnia.
-Aha, az arachnoidok nem csinálnak semmit jelenleg.
Ennyi az össz híre, amit hozzá tud tenni, semmi több. Fogalma sincs arról, mi történik a városban jelenleg, az erdőről többet tudna mondani.

Figyelek a két fiú beszélgetésére, miközben tüsténekedek, így közbe-közbe tudok vetni pár gondolatot.
- Ricky, ha tanulni akarsz, és nem csak pókoktól, hanem farkastól is, én szívesen tanítalak. Ha nincs ellenvetés.
Mosolyogva nézek kedvesemre, hogy beleegyezését adja-e, vagy sem. Tudom magamról, hogy jó, ha van aki bevezessen a farkas lét rejtelmeibe, és nem csak les ki a fejéből az ember, vagyis farkas, vagy mi.
- Na igen, nem csodálom, hogy nem tetszik ez a domina viselkedés. Bár van amikor nem rossz.
Elvigyorodom, és sandítva nézek Clausra, akivel most user azt se tudja meddig is jutottak már...
- Az idegeiteket kordában lehet tartani. Például mert akarjátok. Kompromisszumon gondolkodtatok már?
A lopott csókhoz kapok egy kis cirógatást is, ami nagyon is jól esik. De sokáig nem maradnék most Claus karjaiban, nem lenne szép dolog Rickyre tekintettel.
- Házias? Hát nem is tudom...egy domina nem főzőcskézik...
Persze ez már amolyan kötekedésféle, hiszen még nekem is nagyon jó látni az éhes tekinteteket, mikor a szárnyas az asztalra kerül. A kölyök farkasunk még a süti emlegetésére is felkapja a fejét. Hmm...édesszájú ezek szerint.
- Valóban, a csend sem mindig jó, sőt. Elgondolkodtató, hogy nem készülnek-e valamire.

Kicsit elgondolkozva nézek a kifakadó fiúra, hiszen talán tényleg kicsit erős volt a büntetés, amit kiszabtam rá, talán nem voltam elég körültekintő, mikor csak egy arachnoidra bíztam a nevelését, de......de a másik lehetőség a kitaszítás, a száműzés lett volna, hiszen a falkában már sokan morgolódtak a viselkedése miatt, hogy egyszer bajba kerülünk miatta.
Mikor aztán Fola felajánlja, hogy besegít Arabella-nak, akkor felcsillan a szemem, mert ennél jobb megoldást nem is kereshettem volna, ráadásul magától alakultak így a dolgok, nekem csak rábólintanom kell és még a tekintélyem sem szenved csorbát.
- Hmm! Azt mondod drágám, hogy segítenél neki? - intek a villámmal Ricky felé, igyekezve nem kimutatni a megkönnyebbülésemet, hanem zord vezér maradni. - Háááát.......rendben, legyen, de akkor a tanulási időt csökkentem egy hónappal, hiszen már két nevelőd is lesz. - vigyorodom el, ezen a "kemény" büntetésen, ami tulajdonképpen könnyítés.
Tudom, hogy a fajok közötti viszonylagos nyugalom általában nem tart sokáig, és azt is, hogy ebben sem Ricky sem más a falkából nem nagyon tud segíteni. Ki kell várni mit hoz a jövő, de felkészülten, ha mód van rá, ezért mindenkinek a tudására, erejére szükségem van.
- Süti az nekem is jöhet. - mondom gyorsan, mert most itt nem akarok komor dolgokról beszélni. - De most egyelőre tüntessük el ezt a gusztusos szárnyast. Gyere Fola, ülj le te is. Tele hassal mindjárt szebbnek látjuk a világot. - szedek egy jókora adagot a tányéromra. - Jó étvágyat mindenkinek! - kezdek neki "farkas"éhesen.

Most mindent elmondott, most már mindketten tudják, miért küzd a démonaival, miért okoz több galibát annál, mint amennyit szeretne, vagy amit egyáltalán nem szeretne. Morgan sosem mutatta meg, sosem vezette rá arra, hogyan viszonyuljon a többi fajhoz, a falka tagjaihoz, hogyan találja meg a saját helyét, és hogyan kezelje a ragadozót, amikor ki akar törni, de el kell nyomnia.
A saját kárán tanult, és tanul, nem volt véletlen, hogy Arabellával azonnal összetűzésbe került. Folami felajánlására reménykedve pillant hol a nőstényre, hol a Vezérre, szüksége van segítségre, mert van, amit az arcahnoid nem tud megtanítani neki.
-Tényleg? Tényleg segítenél? Segíthet?
Felvillanyozódik, mikor engedélyt kapnak rá, hálás érte, és nem annak örül, hogy így csökken a büntetése, hanem annak, hogy van egy farkas, aki nem elhajtja, kineveti, hanem megérti, mi a problémája, és azt is, hogy nem viccelt, amikor kifakadt.
-Á, az maga a halál, komolyan mondom. Elviselni azt, hogy folyamatosan dirigál, és kb. semmibe sem vesz, mert... ott ez a szokás? Na ez nálam nem működik. Kompromisszum az köttetett, mikor ő is rájött arra, hogy ha erőltetné, akkor bedacolok, és megmakacsolom magam.
Elvigyorodik, mert ennek volt köszönhető az is, hogy végül is összeverekedtek, mert egyszerűen nem volt hajlandó elfogadni, hogy átvegyen bármit is az arachnoid szokásokból, és elfogadja, hogy ott a nőstények az urak. Hát nem, ezt nem neki találták ki.
A sütit szereti, túlságosan is, alig várja, hogy arra kerüljön a sör, de első a hús. Meleg ételt ehet végre, olyat, amit szeret.
-Jó étvágyat!
Láthatóan éhes, azaz ki van éhezve, ugyan nem zabál, mert azt azért mégse, mégis olyan pillanatok alatt tünteti el a tányérján lévő adagot, hogy öröm nézni. Mivel Arabellánál tanyázik, fogalma sincs arról, mi történik a falkában, vagy a városban, tényleg csak annyit tud, amennyit ott tapasztal.

//Elnézést a várakozásért.//

Richard szavai valamiért megérintenek. Talán azért, mert őszinte, s elmond mindent, ami a szívét nyomja, talán emlékeztet valakire, nem tudom, de megérinti lelkemet, így nem is csoda, ha felajánlom neki, hogy tanítom. Bár mikor kimondom rá kell jönnöm, hogy nem biztos, hogy ez Clausnak is tetszeni fog, így a sanda pillantásommal ránézve meglepődöm, mikor rábólint.
- Szuper...akkor majd kialakul mit mikor és hogyan..
Széles mosollyal nézek kettejükre, s nem kis örömömre a pulykámat eszik, várva azt is, hogy milyen sütit kapnak. Hát ez szuper, ezt szeretem. Nagyon jó nézni, ahogy esznek, Ricky szinte mint aki sosem evett.
A városban történt események, vagyis inkább a nagy csend, most nem igazán izgatnak. Inkább eszek én is, mosolyogva, bár fel annyit sem, mint a két férfi. Inkább elsurranok a sütiért, s közben halk zenét is kapcsolok magunknak. Valami könnyed dallamot, nem olyan romantikus izét, mert hármasban, mint barátok, inkább előbbi állja meg helyét. Majd az asztalra rakok eléjük egy nagy tányér krémest.
- Nem olyan magas, nem olyan szép, mint egy cukrászdai, de szívem lelkem benne van....
Visszahuppanva várom a reakciókat, mert hát ha csúnyácska is, az íze kitűnő.

A szárnyas tényleg isteni. Mindig tudtam, hogy Fola nem rossz szakács, és ezt most be is bizonyította. Még egy érv, hogy megkérjem a kezét minél előbb!
Richard-on látszott a megkönnyebbülés, mikor engedélyt kapott, hogy Folami-nál is tanulhasson, és majdnem elnevettem magam, amikor Arabella-ra panaszkodott.
- Ne ród fel neki Ricky! Hiszen ő pók, nem bújhat ki a bőréből, ahogy te sem. De fajának egyik kiemelkedő tehetsége és sokat tanulhatsz tőle. Nem a szokásaikat kell átvenned. - tettem azért hozzá. - Ha jól sejtem ezt Fola kitűnőn meg fogja neked tanítani.
A pulyka nem tartott sokáig, főleg a fiú hatalmas étvágyával, de aztán jött a desszert és az sem nézett ki rosszul.
- Be kell vallanom valamit szerelmem. - néztem csillogó szemekkel a lányra. - Eléggé édes szájú vagyok, és ha ebből is szokást csinálsz, akkor sűrű vendége leszek a konditeremnek. - vigyorodtam el. - azzal kivettem egy tekintélyes adagot a krémesből és a számba véve az első falatot, csettintettem a nyelvemmel. - Nagyon finom!
- Javasoltam volna egy közös vadászatot későbbre, de azt hiszem, ma csak heverészni lesz kedvem ezek után. - üűntettem el szép lassan, ami még a tányéromon volt.

Nagyon nem szeretné, ha véget érne az este, nincs kedve visszamenni Arabellához, annyira örül annak, hogy az övéivel lehet. Az már külön jó, hogy Folamival találkozhat is, és akkor talán sikerül a hiányosságait is bepótolni.
-Alig várom.
És tényleg, ha most a nőstény azt mondja, hogy azonnal indulnak, már ugrik is, mehetnek, a részéről nincs semmi akadálya. Az arachnoiddal tulajdonképpen már semmi baja, de az eleje, na az maga volt a rémálom. Most már sikerül kihúzni egy-egy napot vita nélkül, ami haladásnak tekinthető, bár néha azért eszébe jut, milyen lenne odaadni a pókot egy rozsomáknak. Claus szavaira felsóhajt.
-Biztosan nagyon okos és nagyon tehetséges, én ezt nem vitatom. Azt sem, hogy legalább megpróbálta megérteni, mi a baj, és csak rájött, deeee... igen, attól még pók, és ha engem megölnek sem vagyok hajlandó engedelmes hímet játszani, mert ehhez van hozzászokva. Én makacs farkas vagyok, nem pók. Azt nem is tudnám, inkább meghalnék, rémes egy társadalmi berendezkedés az.
Éhes, nagyon de nagyon éhes, és bármennyire próbálja visszafogni magát, kb. úgy zabál be mindent, mintha nem evett volna hetek óta. Zavarba is jön, amikor észreveszi, hogy ketten is őt figyelik, nem így akarta, de így sikerült.
A sütinek pedig úgy örül, mint egy kisgyerek, és úgy tömi tele magát, akár egy hörcsög. Imádja az édességet, erről nem tehet, és ezt sem evett már jó ideje, pótol.
-Ifteni.
Ez a véleménye a sütiről, kit érdekel, hogyan néz ki, ha egyszer finom. Persze a vadászat szó az olyan, mint egy varázsszó, és Claus még ki sem ejti a száján, máris az ajtóban van. Aztán amikor felfogja, mit is mondott, lógó orral baktat vissza, mint egy kölyök.