Komp

Itt köt ki a komp az idelátogató turistákkal, érdeklődőkkel és a néhány dolgozóval, aki a szigeten melózik. Találunk itt többek közt kisebb standokat melyeknél szuveníreket, fagylaltot, édességet, gyorskajákat vásárolhatnak az ide látogatók.

Az életem kezdett túl egyhangúvá, s egyre inkább lehangolóvá válni, hiszen alig mozdultam ki valahová az elmúlt hetekben. Leszámítva persze, hogy időnként szükségem van vadászatra, így kimegyek a mocsárvidékre. Most azonban már eljött az a pillanat, amikor nem bírtam tovább a nyüzsgő várost, s ki kellett jönnöm a nyugalom szigetére. Konkrétan egy szigetet választottam célul, melyről egy kolléga beszélt. Megyek, és megcsodálom a teknősöket, már ha most van ott mozgás számukra.
A kompra egy könnyű melegítőben szálltam fel, ezt szeretem túrázáshoz viselni, mert sokkal kényelmesebb, mint egy farmer, nem beszélve a már megunt, gyűlölt kosztümről. A járművön haladva is már a természet szépségeibe feledkezem, a korlátra könyökölve figyelem a víz fodrozódását, a rajta úszó vízimadarakat. Olykor hátrapislogok kik is utaznak velem, s várják a kikötést, hogy partra szállhassunk.

A kompot nem jellemzi ma túlzott zsúfoltság, ebből levonható a következtetés, miszerint a parton sem lesznek sokan. Talán a hűvösebb időjárás, sem kedvez a turisták számára, bár néha-néha a nap is megmutatja magát a felhők közül kikandikálva pár pillanatra.
Pár autó van még a kompon, azok tulajdonosai kiszállva a járműveikből nézelődnek, csak úgy, mint Folami, amikor is felcsendül, a komp egy eldugottabb részéből valamiféle dallam.
Ha bárki figyelmét kicsit is jobban felkelti a kellemes dallam és veszi a fáradtságot, hogy kövesse a hang irányát, egy kisfiúra bukkanhat, ki zenéjével próbálja magára hívni a figyelmet, esetleg szórakoztatni a népet, netán így keresi a kenyerét.
Látszik rajta egyébként, hogy az utca gyermeke, hiszen aligha engedne el egy valamirevaló szülő ilyen rongyos ruhába, egy talán hat-hét év körüli gyermeket.
A legtöbben érdektelenül hallgatják a zenét, mások ugyan odapillantanak, de nem tulajdonítanak nagyobb jelentőséget neki.

Karomo végigfut a hideg, libabőrt hagyva maga mögött. Jelzés ez, hogy jó lenne magamra ölteni egy kardigánt, kiskabátot, de ezekkel nem rendelkezem jelenleg.De a célnak megfelel a melegítő felső része is, melyen összébb húzom a cipzárt, hogy ne fújjon be mellkasomhoz a szellő. Mélyen teleszívom tüdőmet a friss levegővel, még ha kissé esőszagú is az, nekem nagyon jól esik. Azt sem igazán bánnám jelenleg, hogy ha a borongós időjárás esőcseppeket hozna. Gondolatban már hallom is a cseppek koppanását a komp padlóján, majd mintha valós hangra, dallamra lennék figyelmes. Körbenézve többek tekintetét követve egy fiúcskára leszek figyelmes, aki nagyon emlékeztet az afrikai srácokra, akiknek sem enni, sem igazán inni nem volt mit. A közöny, amivel tudomásul veszik a srác jelenlétét, felháborít, s jómagam el is indulok a gyerek felé. Figyelem mozdulatait, reakcióját közeledésemre, nézem, ahogy a gitár húrjain játszanak apró, koszos ujjacskái. Szemében tükröződő fény fog meg igazán, mely értelemről árulkodik, valahol mégis, mintha csak a semmibe nézne, mintha nem lenne körülötte senki, csak magának játszana, vagy valakinek, akit már régen elvesztett.
Közel érve hozzá megállok mellette, s nekidőlök a korlátnak. Nem szólok hozzá, csak hallgatom ahogy tovább játszik. Adnom kellene neki valamennyi pénzt, de vajon mit ér el vele? Ma lesz mit ennie, és holnap? Nem, valami másra lenne szüksége, nem pénzre...többet érne szeretettel, gondoskodással, mint a Föld összes kincsével. De hagyná, hogy valaki gondoskodjon róla? Szeretné, hogy elvigyem egy árvaházba, ahol nevelőszülőket keresnek neki? Ezernyi kérdés fut még végig az agyamon, s mielőtt ijedtében elmenne mellőlem megszólítom, s igyekszek olyan témában kérdezni, amiben otthon érzi magát, s talán megoldódik.
- Szia! Szép ez a dallam. Szeretsz gitározni?

Kissé megrezzen a fiú, amikor Folami hozzászól és kissé bátortalanul néz fel, abbahagyva a zenét. Kíváncsian szemléli az őt megszólító idegent, mielőtt bármit is szólna. Nincs hozzászokva, hogy megszólítsák. Legalább is ennyire kedvesen. Zavarában nem is tudja mit mondjon, esetleg csak meg akarják tréfálni. Szétnéz a kompon és akkor meglátja a felé közeledő másik alakot. Nincsenek jó emlékei a megtermett férfiról, aki már nem egyszer elkergette őt. Ha tudja, hogy ma ő van szolgálatban egész biztos nem szállt volna fel a kompra vagy ha a nő nem engedi elterelni a figyelmét ügyesen meglógott volna, mielőtt a férfi közelebb ér. De most földbegyökeredzett a lába és már nem mert mozdulni. A férfi pedig már egész közel ért hozzájuk.
- Te kölyök! Nem megmondtam, hogy máshol koldulj, ne itt! Nincs itt semmi keresnivalód! Egyáltalán hogyan jutottál fel a kompra? Hol a jegyed? – kérdezi a férfi egész felbőszülten, figyelmen kívül hagyva a nőt.
A fiú pedig még mindig csendben figyel, immár félelemmel telt szemekkel. Tényleg nincs jegye. Egy óvatlan pillanatban, amikor senki nem figyelt, jutott fel ide. Nem mert a nőre nézni, megpróbálta összeszedni a bátorságát, hogy elszaladjon. De hová is futhatna, még pár perc, míg kiköt a túlparton a komp.
Megköszörüli a torkát evvel is próbálva húzni az időt, mely mintha most csigalassúsággal telne.
- A né… vele vagyok… - néz egy pillanatra Folamira, annak reményében, hogy segítségére lesz. Pedig nem szereti az ilyesmit. Nem szeret hazudni, most mégis meg kellett tennie, mint oly sokszor eddigi élete során.

Szemeit nézve várom, hogy megszólaljon, de nem teszi. Olyannyira meglepődöttnek tűnik, hogy nem is csodálkozom rajta, hogy nem tud megszólalni. Én sem veszem észre a felénk közeledő férfit, csak mikor az már mellettünk áll, s a fiút szidja potyázása, kéregetése miatt, s a srác félelemmel telt szemei kérlelnek engem, hogy segítsek neki. Nem sokat kell kérnie, mert a fazon felé fordulok, s zsebemből aprót veszek elő, felé nyújtom, másik kezem a fiú vállára téve.
- Erre az útra felelősséget vállalok a fiúért, s kifizetem a jegyét is.
Komolyságomból, tekintetemből kiolvasható, hogy komolyan gondolom, s biztos, hogy nem hagyom bántani a gyereket. A szemkontaktushoz még egy határozott bólintást is mellékelek, s ha ez nem lenne elég, még kijátszhatok egy ütőkártyát, de remélem elballag, s mi élvezhetjük tovább a táj szépségét. Odasúgom a srácnak, hogy csak ő hallja, hogy:
- Te, ha már ilyen szépen összejöttük, és nem rohansz el mellőlem, mihelyst kikötünk, kapsz egy nagy tányér levest a szigeten, vagy valami kaját.

Hallva Folami védelmező szavait, a fiú csöppet bátrabban néz fel, előbb hálásan a nőre, majd némi gúnyos mosollyal a férfira, aki összeráncolja egy pillanatra a homlokát, de hamar rádöbben, hogy nincs értelme tovább kötekednie. Egyébként is van elég dolga neki, no meg kevés mellékes sem jött így rosszul neki, hiszen jegyet nem kellett adnia. Azért mégsem akart csak úgy szó nélkül elballagni így rászegezte a fiúra szúrós tekintetét és ujját fenyegetően.
- Még egyszer meg ne lássalak itt! A kis barátod sem enged már fel többé erre a kompra... – vigyorog elégedetten, miközben a dohányzástól megsárgult fogai kivillannak.
Immár csak ketten maradtatok a komp ezen szegletében. A fiú egy darabig még zavartan és értetlenül néz a bicegő Bill után, majd észbe kap, hiszen még meg sem köszönte az idegen cselekedetét, mellyel megúszta a további szócsatát, melyből ő került volna ki vesztesen vagy vizesen. De akkor sem értette a férfi utolsó szavait, amik régi barátjára utaltak. Úgy tudta ma ő lesz a kompon, ezért is merészelt bátran felszállni rá.
- Köszönöm… – néz fel Folamira, miközben vékonyka hangján megszólal , mintha mondani szeretne még valamit, de mégsem találja a szavakat – A nevem Jeremy. Igazán nem szeretnék a terhére lenni miss…

Ez a fazon sem lopta be magát a szívembe...nah de nem is azért van itt, hogy kedveskedjen az utasoknak, különösen nem akkor, ha az egy potyázó. Ettől függetlenül a pénzt hamar zsebre vágja, nem is meglepő módon. Milyen ironikus is ez, hiszen ő is potyázott azzal, hogy nem adott jegyet, a fiú tette mégis szúrja a szemét. Pedig nem halna bele, ha szemet hunyna. Ha nem csinál zavargást a fiú, ugyan mit zavarhat a jelenléte. Leszámítva azt, hogy sok emberben van előítélet, s nem szeretnek olyat látni, amiből következtetni lehet arra, az élet nem mindenkinek habos torta. Nem jobb becsukni a szemünket, mintha nem is lenne nyomor a világon?
Elgondolkodva nézek a férfi után...vajon mit akart azzal a megjegyzéssel? Kirúgták azt, aki segítette a srácot, vagy netán rosszabb? A fiú szemeibe nézve látni vélem, hogy ő sem igazán érti itt mindent, bár ez korából ítélve sem nagyon nagy csoda. Nin még elég tapasztalata az emberek lelkének kifürkészésében, bár tény, hogy biztosan többet tud erről, mint a korabeli fiúk-lányok.
- Igazán örülök kedves Jeremy. Én Folamy vagyok.
Bohókás udvariassággal nyújtom felé kezemet, hogy ha már ilyen szépen megismerkedtünk, pecsételjük is meg ismeretségünket egy kézfogással.
- Nem vagy a terhemre. Azon kívül nem is szeretek egyedül enni, szóval ha velem tartasz, nekem is megtiszteltetés lenne. Nem kellene egyedül körbejárnom a szigetet sem, ha ismered, és körbevezetsz.
Kérdő tekintettel nézek szemébe, őszintén remélve, hogy nem hagy cserben...

Jeremy a gyerektől eltérően egész felnőttesen nyújtja a kezét Folami kézfogására és elmosolyodik, mintha egy pillanatra felragyogna a gyermeki tekinteteben valamiféle fény is. Talán remény vagy ki tudja, mindenesetre sokkal élettelibb, mint az elmúlt percekben.
- Nincs találkád odaát? tényleg nem lennék a terhedre? Tudod ismerem a terepet, mint a tenyerem és szívesen körbevezetlek de tényleg csak, ha nem zavarlak - bizonygatja és mintha a beszélőkéje is beindult volna kissé egész gyermekien viselkedik, aztán megint visszafogja magát.
- Szóval, tényleg... Tudod vannak ám a szigetnek olyan helyei, amiket rajtam kívül nem sokan ismernek, ha gondolod megmutathatom - élénkül fel újra. Talán furcsának hathat a viselkedése, mely folyton hullámzik, csak úgy mint a komp mely lassan de biztosan kiköt a parton.
Jeremy megragadva a gitárját indul előre utat törve magának még az autók előtt, hátra sem nézve, hiszen gondolja, hogy követed, míg te magadon érezheted az iménti férfi tekintetét. Ha figyeltél észrevehetted, hogy egész úton figyelt titeket.

Örömmel látom azt a kis lelkes csillogást szemeiben. Nekem is széles mosolyt csal arcomra vele, s kérdésére nemet intve erősítem meg abban, amit mondok.
- Nem, nincs találkám, és nagyon örülnék neki, ha körbevezetnél, ugyanis én még nem jártam a szigeten.
Biztató mosollyal nézek rá, kócos haját még inkább összekuszálom egy simítással.
- Hmm...ez egy nagyszerű ajánlat. Gondold ki merre kezdjük.
Miközben a fiúval beszélgetek, női, vagy amolyan hatodik érzékként érzem magamon, hogy figyelnek, de nem adok rá. A srác mellett ácsorogva a part felé igyekvő járművön, ami szép lassan ki is köt. Először kicsit meglepődök, ahogy Jeremy elrohan, de magam is elindulok utána, hogy legalább megtudjam, hogy most faképnél hagyott, vagy csak mint szelebudri kis kölyök előre szalad. Szapora lépteimet azonban megakadályozza, hoy én nem tudok a lábak között átosonni, így kicsit várnia kellesz rám. Lefelé haladva tekintetem összetűzésbe kerül azzal a férfival, s szinte érzem rosszallását. Vagy valami mást, de hogy nem jót, az biztos. DE nem kapom el a tekintetemet, hanem egyenesen belenézek szemeibe, kicsit komorabb képpel nézve rá. Tudja csak, hogy eszembe sincs félni tőle!

A férfi eltűnik szemed elől, talán jobb dolga is akadt annál, hogy szemmel tartson titeket. Ez a probléma úgy látszik egy időre megoldva. Legalábbis egész a visszaútig nem kell már találkoznotok tőle...
Szedned kell a lábaid, hogy lépést tudj tartani a fúval, legalább is az elején nagyon belehúz, aztán megáll egy időre bevárni téged az egyik bódénál.
- Szóval merre szeretnél menni? Valami nyüzsgő helyet szeretnél megnézni, azt amire minden ember kíváncsi vagy valami olyasmit amit nem sokan ismernek? - teszi fel a kérdést egyszerűen majd várja a választ - Persze én részemről az utóbbit javasolnám neked. Sokkal izgalmasabb - kacsint sokat sejtetőn - Szereted az izgalmakat ifjú hölgy? - kezd bele színpadiasan meghajolva, majd gitárjából édes dallamokat csalogat elő egy pár pillanat erejéig, fokozva evvel is a hangulatot.

Igyekszek szaporázni lépteimet, de ez a kompon még elég bajos, mert a sok ember között nem nagyon haladok, de szemmel igyekszem követni az ifjú gitárost, s kikerülve az emberáradatból már lépteimet is megszaporázom. Szerencsére bevár, különben sosem érném utol.
- Nem is tudom..nyüzsgésben van részem eleget, inkább a nyugalmat választom, ha nem gond. Még ha az izgalmasabb is.
Mosolyommal erősítem meg elhatározásomat, bár elég érdekesnek ígérkezik ez a kaland úgy, hogy fogalmam sincs merre fogunk kikötni. Kíváncsivá tesz már ez az ígéret. Izgalmas? Vajon hová visz a fiú, s mi fog ebből kikerekedni.
- Szeretem, igen. Kell olykor egy izgalmasabb nap, különben begyepesedek.
Hallgatom a kellemes dallamot, ami szinte elvarázsol. Nem is feltétlenül azért, mert olyan jó, hanem mert ez a srác valahogy másképp játszik, másképp ér el hozzám a zenéje, mint egy átlag emberé.
- Nos, merre menjünk? Hol találsz nekem kalandot?

- Akkor nem a világítótorony felé vesszük az irányt. Ez eldőlt. Különben is arra ilyen tájt nagyon sokan vannak - vonja meg a fiú a vállát - Tudtad, hogy a sziget ad otthont a meteorológiai állomásnak is? - teszi fel a kérdést úgy, mint aki nagyon sokat tud - Fogadjunk, hogy ott még nem jártál... - jelenti ki határozottan - Tudod mi a furcsa? Oda nem sokan járnak, csak a katonák. Ezt is tudtad? Furcsa nem? - hagyja nyitva a kérdést és az árusok bódéja mellett lassan halad tovább az egyik irányba - Most fogadjunk, hogy kíváncsi lettél - mosolyodik el a fiú - De az nagyon veszélyes ám, ha a nyugalmat választod oda nem megyünk... - vonja meg a vállát és halad tovább, mint aki egész pontosan tudja, hogy hová és merre viszik a lábai.

Mennyi kérdést tesz fel, s egy részére meg is válaszol nyomban. Ami ugyebár egyrészt a gyerekek egyik sajátossága, másrészt arról árulkodik, hogy ez a srác bizony nem is buta. Sőt, nagyon is meg tudja figyelni a dolgokat, kíváncsisága által szerzett infók meg is maradnak fejében.
- Kíváncsi vagyok, tényleg, ezt jól látod. De a mai napomra nem volt semmi elhatározásom, oda megyünk ahová vezetsz, a nyugalmat pedig inkább a sok emberre értettem, nem pedig a veszélyes helyzetekre.
Kíváncsian nézem, hogy végül merre is fogunk menni, de Jeremy nagyon is úgy tűnik tudja hová tartunk, míg én nézek előre, az ismeretlenbe, közben igyekszek jegyezni fejemben az utat, hogy ha a srác illa-berek, nádak erek, elsuhan, akkor is visszataláljak. Farkasként saját nyomomon ugyebár nem okozna gondot, de itt azért nem kellene átváltozni.

Az egész napot avval töltöttétek, hogy a sziget nevezetesebb helyeit jártátok körbe, közben észrevétlenül rátok esteledett és mire visszatértetek a komphoz, avval voltatok kénytelenek szembesülni, hogy az utolsó komp is elhagyta a kikötőhelyet. Úgy tűnik kénytelenek vagytok az éjszakát a szigeten tölteni, de vajon merre induljatok? Esetleg helyben várjátok meg a reggelt vagy keressetek valami fedettebb helyet. Jeremy javaslatára a világítótorony felé veszitek az irányt, hátha akad arra egy halász, aki átvisz a túlpartra.
Néha a fiú csak úgy eltűnik ahogy haladtok, előrerohan, talán felderíteni, aztán percekkel később tér csak vissza, hogy vezessen az úton tovább, de láthatóan jó irányba halad, hiszen a torony pásztázó fénye egyre közelebb kerül hozzátok.

/Foly köv. Világítótoronynál/

Ha az ember, vagy akár farkas lánya jól érzi magát, nagyon gyorsan halad az idő. Szinte észre sem vettem, hogy mennyit járkáltunk, hogy körbejártuk az egész szigetet, s ennek fárasztónak kellene lennie. Nem, nekem ez most nagyon jól esett, lévén Afrikában néha napokig barangoltam az oázisok, és Szahara vidékén. Persze a sivatagban én sem bírtam addig, amíg a nomád népek, de azért ez a túra ahhoz képest nem volt annyira megerőltető, hogy ne bírjam még kicsit. De még választásom se lenne, hiszen a komp már elment, az utolsó is, így itt kell keresnünk valami szállásfélét. Ha nem szakad az eső a nyakamba, én elalszok a puszta ég alatt is, szóval részemről nem gond. De a srác halad a világítótorony felé, legalábbis a fény, és szavai erre utaltak. Én meg követem őt, hol látva merre jár, hol nem.

// Világítótorony!//