Farkasok vadászterülete

Ezen a szakaszon lopakodnak zsákmány után és ejtenek prédát a farkasok, akik ebben főképpen erős fogaikra és borzalmas mancsaikra támaszkodnak. Nem jó ötlet egy vadászó vagy táplálkozó farkas megzavarása.

Még mindig nem érti, miért érdekli Arabellát ő maga? Nem ismerkedni jöttek össze, hanem egészen másért. A nő sem örül ennek, ő sem, legalább ebben egyetértenek. A lényeg, hogy kihúzzák a fél évet, megtanulja amit kell, aztán itt sincs, nem akar tovább maradni egy perccel sem. Lehet, egyszer még hálás lesz Clausnak, hogy ideküldte, sőt, tuti, de most van annyira makacs, hogy azt várja, mikor szabadul, semmi mást.
A strigulákat is húzza szépen, marha sok van még hátra, december az nem most lesz, a legnagyobb bánatára. 
Hogy most éppen mi ellen tiltakozik ennyire, azt maga sem tudná megmondani, de az biztos, hogy zsigerből benne van, hogy ha valaki mond valamit, azonnal ellenkeznie kell, ez látszott rajta az elmúlt két hétben is, és most is.
-Jaaaa. Hát az egyik bevetésen, itt, a mocsarakon túl. Ránk támadt egy csapat beazonosíthatatlan lény, mindenki meghalt a szakaszból, én meg túléltem. Később tudtam meg, Morgan volt az, aki... szal aki beharapott. Kellettem neki. Azt hiszem, élveztem az életet, bár leszereltem, otthagytam a légiót, mert így nem voltam biztos abban, hogy másnak nem ártok. Az első év baromi jó volt, csak utána Morgannal történt valami... a többit már tudod.
Így talán az sem kérdés, miért boldogul sokkal nehezebben az önuralmával, mint a többiek. Nem volt már kitől megtanulnia, esélye a lehiggadásra, kiélnie az erejét, adottságait... hirtelen kellett volna változnia, de azt nem tudta megtenni. Család? Neki sosem volt, az nem is érdekli, nem véletlenül került a légióba, azaz szökött oda.
Életveszélyesen vezet, legalábbis úgy tűnik, de biztos kézzel tartja a kormányt, csak szereti a sebességet. Ahogy megérkeznek, máris kipattan a kocsiból, a futásra bólint, és már ott sincs. Beveti magát az erdőbe, hogy pár perccel később már farkasa kedvére vadászhasson.

Annyira semlegesen mesél az átváltoztatásáról, hogy ez már eleve gyanús, és tulajdonképpen pont arra nem válaszolt, amit kérdeztem tőle. Az érzéseiről ezzel kapcsolatban. Csak a szűk tényeket közölte, amit bárki elmondhat, akit elkapott egy bőrváltó, hogy átváltoztassa.
-          Én arra lettem volna kíváncsi, hogy mit éreztél akkor…..és utána. Beletörődtél, dühös voltál? Morgannal is így viselkedtél? Vagy ő valahogy tudott veled bánni? – soroltam a kérdéseimet, hiszen úgy gondoltam ez a dolog nyitja, vagyis Richard nyitja. – Morgan …..hmm….haláláról tudok, igen és remélem a viselkedéssel nem az ő útját akarod követni. – csóváltam meg a fejem
Mikor a mocsárnál eltűnt mellőlem, csak egy elnéző mosollyal néztem utána, aztán magam is mozgásba lendültem. Úgy 15 perccel később már egy őz teteme fölött álltam és nekiláttam a táplálkozásnak. Aztán jóllakottan változtam vissza és ültem le egy kidőlt fa tövébe pihenni és emészteni.
Tudtam, hogy Richard is előbb-utóbb felbukkan.

-Akkor ezt kérdezd. Á, a fenét. Napokig nem voltam magamnál, azt tudom, aztán Morgan elmondta, mi merre hány méter, addig azt hittem, hogy csak megmentett. Különösebben nem vágott mellbe a dolog.
Megvonja a vállát, nem volt dühös, miért lett volna? Leszerelt és csókolom, ezzel letudott mindent, és tulajdonképpen élhette tovább az életét. Annyi volt a különbség, hogy valaki konkrétan rá figyelt, nem másra.
-Sokszor fordult meg a fejemben, hogy jobban járnék, ha utána mennék. Claus megölhetett volna, mert Morgan kölyke voltam, mégsem tette meg.
Pedig vezérváltáskor nem egy kölyök hullott már el, hallott róla. A falkába meg nem tud beilleszkedni, mert az öregek nem értik a szándékait, a céljait, ő meg nem érti az öregek nyelvét. Elbeszélnek egymás mellett, ez van.
A vadászat a mocsárban minden figyelmét leköti, amint eltűnik, már változik is át, és hallható, hogy élvezettel morog, veti magát a vad után. Nem akarja hamar megölni, üldözni akarja, fárasztani, hogy óvatlan pillanatában csapjon le rá.
Végül egy őzzel a pofájában tér vissza, annak esik neki, és az utolsó darabig elfogyasztja, egy darabig piheg, aztán visszaváltozik. Leszarja, hogy meztelen, de most jól érzi magát.

-          Akkor nem értem Ricky. – ráztam meg a fejem tényleg értetlenül. – Miért van benned akkor ennyi düh? Ennyi fékezhetetlenség? Morgan gondolom nem ilyen volt? A halálod nem old meg semmit. Inkább meg kéne mutatnod, hogy Morgan jól választott, hogy nem hiába halt meg.
Aztán kezdett megvilágosodni a dolog. Talán pont a mentora halála váltotta ezt ki belőle. Az, hogy még nem tudott teljesen beilleszkedni és talán magát a halálát sem tudta feldolgozni, hiszen nem volt sima ügy, ahogy hallottam. Persze Claus megtett mindent, hogy ne éreztesse a kölyökkel a dolgot, de a lelkébe nem láthatott bele.
Ha visszafogja a fiút, akkor az könnyen robbanhat. Ki kell magából adnia a feszültséget és a fájdalmat, csak akkor tud majd megváltozni és tejes tagja lenni a falkának.
Talán egy  ellenőrzött körülmények között össze kéne engedni egy vámpírral. Ki tudja, talán ez lenyugtatja és elgondolkoztatja.
 
Mikor visszajött és befejezve a táplálkozást átváltozott ö is, hagytam, hogy kicsit lehiggadjon a vadászat izgalmából.
-          Látom neked is sikeres volt a vadászat. – mosolyodtam el továbbra is ülve. – Közben én is gondolkoztam a büntetéseden és azt hiszem beszélnem kell Claus-sal róla. – Szerintem más taktikával kell élnie veled szemben.

Azonnal ellenségessé válik, amint Arabella rákérdez arra, milyen volt a teremtője, pedig tudja, a nő csak beszélgetni akar, nem mást, és mégis ugrik.
-Morgan jó apa volt, oké?
Ezt leszámítva nem tudja, sokszor magát sem érti. A faterja már a múlt, azt lezárta, hiszen eltűnt, ment a légióba és ott jól érezte magát. Morgant szerette, míg meg nem őrült, érthető volt, hogy Claus megölte. Ja, hát nem úgy gyászolt, ahogy a többiek, hanem magányosan, ez igaz, azóta pedig senkivel nincs olyan kapcsolata, mint vele volt. Nem is lehet. A falka valahol egy idióta kölyöknek tartja, és nem értik, Claus miért ilyen béketűrő vele. Ő pedig nem érti a falkát, mi bajuk van vele? Miért rühellik ennyire? Azért, mert a Vezér nem nyírta ki, mint ahogyan kellett volna? Mit várnak tőle? 4 éve éli ezt az életet, bármennyire is akarja, nem tudja fékezni magát. Igen, felépít valamit hosszabb idő alatt, aztán egy perc alatt le is rombolja egy barom lépéssel. Miért nem veszik észre, hogy bizonyítani akar? Miért nem fogadják el, hogy ő más módszerrel küzd? Mégis kitől tanulhatta volna meg, hogy ezt hogyan is kellene csinálni? Morgantól, de arra már nem volt idő.
Meghalt és egyből mindenki úgy kezelte, mint egy kifejlett, rohadt erős hímet. De a 4 évéből, amióta itt él csak 1 volt az, amikor tanulni tudott, utána már nem, mert nem volt kitől. Így is Claust figyelte, mit hogyan csinált, tőle lesett el rengeteg mindent, na ja, csak az alapok hiányoznak, hiába gyakorol egyedül, próbálkozik azzal, hogy erősítse az önuralmát, de erre neki is rá kellene döbbennie.

A vadászat elégedettséggel tölti el, sikeres volt, bár elidőzött, mert végre kirohanta magát... kellett neki. Meglepi, amit Arabella mond. Most mi történt?
-Mert? Ja, hogy rájöttél, nem bírsz velem, és ez az egész csak időpocsékolás? 
Tuti erről lehet szó. Oké, pár nap alatt felfogta, nem lehet ellenséges a többi fajjal szemben, és nem az az első, hogy verjük le, aztán beszélgethetünk, mert nem ez a cél.  És most? Megtanulta a fegyelmet és az önuralmat? Na azt nem, de okosabb lett valamennyivel.

Most, hogy jóllakottan pihenünk, úgy érzem talán mégis csak sikerül beszélgetést kezdeményezni vele és talán nem fog olyan ellenségesen viselkedni, mintha valami hadititkot akarnék megtudni róla.
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a múltjában és Morgan halálában kell keresni a viselkedése okát, habár nem vagyok pszichológus, csak több időm volt rá, hogy rá figyeljek.
A falka tagjai nem foglalkoznak egy már felnőtt taggal, Claus-nak meg épp elég dolga van és bár igyekszik foglalkozni Richard-dal, erre nem éppen egy falkavezér a legalkalmasabb.
Úgy gondolom talán megtudom törni a szíve köré húzott védőpáncélt és ezzel elérem, hogy nem akarja rögtön mindenkinek átharapni a torkát, aki kicsit közeledni akar hozzá.
-          Szerinted mi volt az, amit Morgan már nem tudott neked átadni? És mit éreztél a halálakor? Láttad rajta az őrület jeleit? Meggyászoltad?
Bármennyire is fájt neki és próbálta elterelni a témát, úgy gondoltam, hogy muszáj beszélnie róla, hiszen talán sosem volt senki, akivel ezt megtehette.
-          És nem, nem adtam fel, csak kezdelek megismerni és bár büntetésből kerültél a kezeim alá, Clausnak sem ez volt az igazi szándéka, csak azt akarta, hogy tanulj és higgadj le kicsit. De azt hiszem neked más kell! Ez is, de fokozatosan. Ha most ennyi időre magam mellé kötlek, akkor csak rontanánk a helyzeten. Te mit gondolsz erről? – kérdeztem a véleményét, mert kíváncsi voltam ő hogyan látja ezt.

Morgan kérdése érzékenyen érinti, egyedül Claussal beszélgetett erről, illetve ez erős túlzás, mert soha nem kérdezte konkrétan, csak néha szóba került. Mégis mit mondjon? Kifakad.
-Mit akarsz tudni? Igen, láttam rajta, az első év nagyon jó volt, sokat tanultam, aztán elborult, kezdett megőrülni, vitát kreált a semmiből is, egyre többször fordult az övéi ellen. Onnantól kezdve csak voltunk egymás mellett, de soha nem lehetett tudni, mi lesz a következő lépése, mikor tiszta és mikor nem.
Amikor Claus megölte... tudtam, hogy nem tehetett mást, de mintha megölt volna belőlem is egy darabot. Gyászolni meg... csak magam, külön mindenkitől. Sok dolgot nem tudott már megtanítani az állapota miatt, amikre most jövök rá. Nem tudom fékezni a ragadozómat, előbb tör ki, mint kellene, és ott meg rohadt gyorsan elborulok. Ez a bajom, ez nem megy. Pedig tudnom kéne rég.
Ezért edzem Claussal, csak ezt senki nem fogja fel a falkából, azt hiszik ez a fixa ideám. Morgan meghalt, és mindenki azt hitte, kész vagyok, mert 3 évig mellette voltam. Hát nem, kurvára nem, 2 év ebből azzal telt el, hogy Morganra figyeltem, mikor indul meg a pumák vagy bármelyik ellen, és akarja hazavágni a kölykeiket is.
De ezt ebben a kibaszott falkában senki nem fogja fel ép ésszel, nem akarják megérteni, pedig látták ők is, és most mindenki azt várja, hogy nőjön be a fejem lágya, és ne legyek idióta?
Tudod milyen érzés, amikor azt hallod, hogy Claus miért nem nyírt ki, miért nem zavar el a fenébe, amikor meg kihívom edzésre, és arra fogadnak, mennyire ver el? Hát így fejlődj, ilyen körülmények között, amikor egyedül csak és kizárólag magadra vagy utalva, magadnak kell rájönnöd, hogy mit hogyan próbálj, mert nincs senki aki elmondja, mondván neked ezeket már rég tudnod kell.
Felpattan, és tiszta erőből ketté tör egy fát, ahogy odacsap. Bizonyítana, de nem megy, mert bármit csinál, semmi nem jó, a fele balul sül el, és ugyanott köt ki, ahonnan indult. Claus figyel rá, igen, de rengeteg ideje megy rá a falkára, és ezért nem is hibáztatja, nem is teheti meg. Ő az egyetlen, aki valahol, valamilyen szinten megérti és törődik vele, senki más.
-Felfogtam, mit akart ezzel, nem vagyok hülye. Csak azt nem értem, hogyan tanuljam meg azokat, amik kimaradtak, hogyan higgadjak le? Verjem szét a fél falkát? Miért? Mire lenne szükségem?
Nem érti, az egészet nem érti. Claus nem viccből küldte ide, most meg kiderül, ez nem oké? Nem mintha annyira bánkódna miatta, de na. A Vezér megmondta, ha nem fejlődik, akkor száműzi, nincs választása, mert ha kidobja, halott. Ezzel nagyon is tisztában van.

Mikor aztán ömleni kezd belőle a szó, már tudom, hogy beletrafáltam a probléma közepébe. Dühös és sértett szavai csak úgy folynak belőle, mintha egy zsilip kapuját nyitottam volna ki.
Valószínűleg soha senki nem kérdezte ezt meg tőle, ő meg magába fojtotta minden érzését, mert úgy gondolta, hogy egy nagyjából felnőtt kölyöknek nem illik nyafognia, vagy akár még könnyeket is ejtenie egy társa, egy mentora, egy olyan ember miatt, aki apja helyett apja volt ezek szerint.
A probléma gyökere ebben és a tanultak hiányosságaiban keresendők. Tudja, hogy kellene még tanulnia, csak éppen nem tudja, hogy hogyan és egyáltalán mit.
Ennek ellenére meg akarja mutatni mindenkinek milyen fasza gyerek és ennek a következménye az, hogy azonnal ugrik minden szóra és nem bízik senkiben, talán Claus kivételével, akire viszont nagyon is felnéz. De vele sem csak harcban kéne kommunikálnia. Ez nem jó! Tudom, hogy a falkában ezért elég nagy elégedetlenség van. Tiszteletlennek tartják miatta és nem sok kell hozzá, hogy ennek hangot is adjanak.
Nézem, ahogy kiadja magából a feszültséget, ahogy kettétöri a fát és levonja a következtetéseit.
- Nem Richard, nem kell bántani senkit és tudod az már az első lépések egyike, hogy tisztában vagy azzal, hogy tulajdonképpen mi is veled a probléma. Hiszen teljesen tisztán látod és ez jó. Már csak a lehetőség kell, hogy bepótold az elmaradtakat és ezzel megtanuld kordában tartani a vadállatot magadban. – bökök a mellére, ha már tud figyelni rám.
- Most már látom, hogyan segíthetek neked. – álltam fel és sétáltam elé. – Minden másnap kijövünk ide vadászni és szépen megtanulod közben, hogy nem csak kifulladásig lehet kergetni egy vadat, és még sok minden mást is. Talán bevonok egy másik farkast is, aki sokkal tapasztaltabb és másban is tud segíteni neked. Közben pedig folytatjuk az elméleti tanulást is. Richard, ha ezt elfogadod, biztos vagyok benne, hogy hamarosan új emberként állhatsz Claus és a falka elé. – mondtam neki biztatóan.

Dühös magára, a világra, és mindenkire, ez van. Tudja, mi a baj, csak változtatni nem tud rajta, mert a hogyan az hiányzik. Kifogyott az ötletekből, mindent megpróbált ami az eszébe jutott, és tessék. Ismét sikerült elbaltáznia mindent, holott nem ezt akarta.
Azt sem érti, hogy most hirtelen miért lett fontos az, ő mit érez, vagy mit gondol, amikor eddig ezt mindenki leszarta nagy ívben, sosem kérdezték, soha senkit nem érdekelt, csak elvárásaik voltak és vannak folyamatosan.
Morgan meghalt, megvonták a vállukat, és azon is csodálkoztak, életben hagyták, és ezzel letudtak mindent. Mégis kihez ment volna oda, hogy te figyelj... mindenki elutasító volt vele, ellenséges, most meg kurvára nem értik, miért nem felnőttként viselkedik. Csak ezért, ezekért az apróságokért.
-Na és mégis hogyan? Azt hiszed, nem próbáltam már mindent? De, és kurvára nem működik semmi. Ki tudom tolni az időt, de nem eléggé, egyszerűen nem megy, bármit csinálok.
A vadászatra bólint, de a többire értetlenül néz. Az a cél, hogy elejtse a zsákmányt, és imád szórakozni a kajával, ezzel mi a baj?
-Gondolod? Miért gáz az, ha kergetem? Egy csomó taktikát próbálgatok így. Asszem.
Vagy nem, vagy ki tudja? Neki eddig megfelelt a dolog, mégis mit tanulhatna a vadászat alatt? Na erre most már kíváncsi. Idősebb farkas... erre elhúzza a száját. Clauson kívül senki nem megy vele sehová, ha meghallják a nevét, már csak legyintenek. A mentorok is, pedig őket is próbálta annak idején kérdezni, de úgy néztek rá, mintha megőrült volna. Pedig csak segítséget akart kérni... a maga módján.

-          Az első lépés, hogy felismerted, hogy vannak problémáid és változtatni akarsz rajta. – nyugtatgatom a még mindig dühös kölyköt, aki most már sokkal inkább magára mérges, de azért a falka sem könnyítette meg a dolgát, ahogy hallom. – Fokozatosan átvesszük majd azokat a dolgokat, amit egy kölyökkel átvesznek a többiek. Én annyira nem vagyok otthon a farkasok tanításában, mármint a gyakorlatiban főleg, ezért kell segítség, amit hidd el meg is fogunk kapni és még Claus sem kell hozzá.
Tudom, hogy ha megkérem Folami-t, akkor szívesen fog segíteni, arról nem is beszélve, hogy mennyire szoros lett a kapcsolat közte és a falkavezér között, ami  már lassan köztudott lesz és ők sem nagyon titkolják. Persze gondolom Ricky nem tudja, hogy milyen jó barátnőm nekem Fola.
-          Nincs gáz vele, hogy ha kergeted, mart jó néha kiengedni a gőzt, mint ahogy most is, de néha a türelem és a kivárás,  a lopakodás és a váratlan támadás célravezetőbb, és más különleges izgalmakat is hozhat számodra is.
Arra majd idővel ő is rájön, ogy közben megtanulja, hogy az életben is gyakran ez viszi előrébb a dolgokat.

-Tényleg? Tudod mióta tudom? Azóta, mióta Morgan elment, azóta tudom, mi a baj, de kussoljak, mert nem vagyok gyerek, ez volt a legegyszerűbb.
Clausnak meg sosem panaszkodott, mert volt elég baja ezen kívül is, inkább saját maga próbálta megoldani az egészet, csak nem sikerült, mint ahogy a büntetése mutatja is.
-Segítséget? A farkasoktól? Na azt megvárom, hogy bárki is segítene. Azt hiszed, annak idején nem jártam körbe őket? De. Mindegyik kiröhögött és elzavart. Szerinted?
Na jó, volt kettő akit nem kérdezett meg, mert szégyellte előttük azt, hogy ennyire szerencsétlen, és már csak akkor akart eléjük állni, amikor már kikupálta magát, de a többiek... azt hitték, viccel, pedig nem.
-Na jó, én arra nem érek rá, hogy várjak. Főleg ha kajás vagyok.
És többnyire az, erről nem tehet, de ha azt várják tőle, hogy most gyártson stratégiát, azt tud. Ezt csinálta 6 évig az idegenlégióban, ebben jó, ez nem kérdés. Már csak át kell ültetnie ide, ennyi az egész.

Látom, hogy meglepi, amit mondok és ez is azt jelzi, hogy mikor kellett volna, sajnos nem kapott kellő segítséget. Tudom, hogy elég zordak a körülmények egy olyan falkatag számára, aki nem tud vagy nem volt elég ideje beilleszkedni, ráadásul Morgan őrülete sem a legjobbkor jött neki és csak megnehezítette a dolgát, még ha Claus ki is állt mellette.
- Tudom Ricky, hogy nehéz volt neked és valószínűleg ez még nem is fog egyik napról a másikra megváltozni, de próbálj meg bíznod bennem és…….saját magadban. Adj nekünk még egy esélyt. – győzködöm halkan, nyugodt hangon, hogy ne legyen ennyire zaklatott.
- Mond kölyök, ismered Folami-t? Biztosan, hiszen sokat van mostanában együtt Claus-sal. – válaszolok is jóformán saját magamnak. – Fola a legjobb barátnőm és bár a falkának egy erős, vezető egyénisége, a szíve vajból van. – mosolyodom el még a gondolatra is. – Hidd el, segíteni fog. – szögezem le határozottan.
Mikor a vadászatra terelődik a szó, nem állom meg, hogy fel ne kuncogjak.
- Azt elhiszem! Te mindig kajás vagy, gondolom. De ez is egy módja, hogy uralkodj a benned lakozó farkason, hogy te irányíts és ne ő. – bököm meg a mellét incselkedve, hiszen érzem, hogy kezd oldódni a hangulat.

Bizalmatlanul méregeti Arabellát, mégis mi oka lenne arra, hogy segítsen neki? Claus iderendelte, ez rendben, de ezen kívül? Mit akar tőle? Mi az ára? Nem akarja elhinni, hogy valaki önzetlen lenne, az ki van zárva, de nem hülye, és érzi, hogy nincsen más esélye, egyedül nem boldogul.
-Miből gondolod, hogy sikerül? Miből gondolod, hogy a falka is ráébred arra, hogy fejlődtem, és nem csak ostoroz?
Bízzon magában... bízott, bízik... bár már lassan ott tart, hogy feladja ezt az egészet, és nem kínlódik tovább. Lehet, reménykednie kellene, vagy a jó ég tudja, mert hiába arachnoid a nő, az első Clauson kívül, aki megpróbál neki segíteni, és érti, hol van a hiba.
-Ismerem, igen, hogyne ismerném. Nem, azt nem, az tök gáz, ha őt vonod be. Nekem.
Pont ő volt a másik aki elől titkolni akarta, bajban van, hogy csak akkor menjen oda, amikor már megoldotta a problémáit, de tény, elakadt. És ha Folami az egyetlen, aki hajlandó neki segíteni, akkor ő. Nem tud mást tenni.
-Többnyire.
Azaz bélpoklos, szó szerint, ha farkasként vadászik, még sosem volt olyan, hogy annyira telezabálta volna magát, ne fért volna bele több. Ja, hogy nem zabálni kellene? De ha éhes, akkor éhes, és a szabadságot meg szereti. Akkor? Mindegy, majd kiderül, mennyire válik be.

Azt, hogy érdekelni kezdte a dolog, már fél sikerként könyveltem el, mert eddig mindent elutasított, csak azért, mert dacos volt és sértődött.
-         Azért mert egyrészt rájöttünk a probléma gyökereire, és ezt te is látod, másrészt mert lesz segítséged és én nem adom fel egykönnyen. Most már tudjuk, miken kell változtatni, mit kell tanulni, így már elindulhatunk egy úton. – magyaráztam neki nyugodtan. – Nem hiszem, hogy könnyű és egyszerű lesz, de van időnk és akárhányszor neki futhatunk Különben is előttem nem kell megjátszanod a felnőtt nagyfiút, így neked is könnyebb lesz. Kérdezhetsz bármilyen hülyeségnek vagy gyerekesnek érzed a dolgot és itt lesz Folami is, aki farkasként adhat tanácsokat.
A szemébe nézek és nagyon komolyan mondom neki.
- Adj magadnak egy esélyt Ricky és nekünk is, hogy segíthessünk. Én bízom benned és ezt kérem tőled is, legalább is próbáld meg. Meglátod a barátnőmmel is kijössz majd minden gond nélkül. – mondom neki meggyőződéssel.
Az étkezési szokásaira csak vidáman felnevetek.
-         Néha nem gond, ha kiengeded a gőzt, de meg kell tanulnod azt is, hogy mikor fékezd magad és ez az étkezéssel is így van. Ha gondolod kapsz tőlem egy kis bénító mérget, hogy türelmesebb légy. – emelem fel a kezem, de persze csak viccelek és ezt csillogó szemeimből látja is.
-         Akarsz még rohangálni egy kicsit? – kérdezem, hogy ha akar, még vezesse le az energiáit, ne otthon jöjjön rá az ötperc.

-Aha, és ha nemet mond, akkor mi van? Vagy ő is röhög majd, ahogy a többi, akkor mi van?
Nem ismeri annyira Folamit, hogy bízzon benne. Clausban bízik, de a nőben nem, még akkor sem, ha nem is nagyon beszélgetett vele. Szép Arabella elképzelése, de nem lehetne másik falkát keríteni? Azt jobban tudná most értékelni. Rengeteg kérdése van, és minden alap, amit a többiek tudnak, ő meg maga kísérletezgette ki, nem biztos, hogy fel fogja tenni.
-Tuti?
Az elején élvezte ezt az életet, de most már megcsömörlött kicsit, és kezdi unni. Haladni akar, nem mindig visszalépni. Annyira szeretett volna előrébb kerülni, csak egy kicsit, hogy lássák, ér valamit, de elbaltázta. Kudarcot kudarcra halmozott, és Clausnál kiverte a biztosítékot. Ez van.
-Hát jó. Legyen.
Felsóhajt, egy próbát megér. Belehalni nem fog, már úgy is mindegy, valamit kezdenie kell. A rohangálásra felkapja a fejét, és végre egy vigyor is megjelenik az arcán. Naná, azt mindig.
-Majd jövök.
Felugrik és már ott sincs, alig pár perccel később már csak a morgását lehet hallani valahonnan az erdőből, és a vérengzés hangjait. Jó fél óra múlva kerül elő csak, elégedetten. Ismét bezabált, és mintha sokkal nyugodtabb lenne, mint volt.

Érzem, hogy percről percre csökken a dacos ellenállása, mert a lelke mélyén tudja, hogy csak ez az egy út van már számára, ha ebben a falkában akar maradni. Én tényleg bízom benne, hogy a dolog sikerülni fog és, ha megkapja az alapokat, akkor már rohamosan javulni fog a helyzet.
-         Fola? Ki van zárva. – rázom meg a fejem. – Te tényleg nem ismered őt. Ha valaki bajban van, vagy segítségre szorul, soha nem mondana nemet. Nekem meg főleg nem. – mosolyodtam el könnyedén. – Sok mindenen mentünk keresztül már együtt ahhoz, hogy tudjam mit fog mondani. – nyugtattam meg a fiút.
Örültem, hogy végül Ricky, belátva az érveimet, beleegyezett, hogy ezt a módszert kövessük és, hogy Folamit is bevonjuk.
Persze, hogy az újabb zsákmányszerzésre és féktelen száguldásra nem mondott nemet, hiszen még nem is vártam mást. Eressze csak ki a gőzt teljesen, mert kemény munka vár majd rá.
-         Látom, hogy sikeres voltál……ismét. – vigyorogtam rá, mikor végre előkerült. – Így most aztán megzabolázhatod pár napig a farkasodat, mert szükség lesz a saját józan eszedre és a türelmedre. – foglaltam szavakba az előbbi gondolataimat. – Mehetünk vissza? – néztem rá kérdőn.
Ha már nem akart tovább itt időzni, akkor oda dobtam neki egy váltóruhát, én már előbb felöltöztem, aztán elindultunk vissza, hogy belekezdjünk egy merően új életbe…..legalábbis Richard számára.
 
//Köszönöm a játékot, nagyon jó volt //

-Nem ismerem, de mégis hogy néz ki, hogy a Vezér nőstényét kérem meg, hogy segítsen? Pont őt? Nem őrültem meg Arabella. Ezzel az erővel Claushoz is mehetek.
És tényleg, mert így aztán pont ahhoz jut el, hogy mennyire balfasz, akihez nem akarja. Ha meg nem bízik Folamiban, akkor az meg olyan, mint halottnak a csók, mert hallgatni fog, és meg sem szólal.A nő ismeri... oké, de az ő, és lehet, vele másként viselkedik, ennyire egyszerű. Más faj, még ha egyazon falka is. Nem hisz benne, ez van.
A vadászat az egyetlen amit jelenleg élvezni tud, ott nem zavarja senki és semmi, kedvére rohangálhat, téphet, marcangolhat. Ja, hogy nem kellett volna kapásból megpattannia, hanem jobb lett volna ha vár? Még mit nem. Hajtja a vére.
Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, jó, ahol mindig sikerrel jár, és mindig telezabálja a hasát. Naná, hogy akkor sikeres.
-Aha. Mehetünk.
Minek húzza tovább az időt? Gatyát meg nem hozott magával, másikat, ráadásul most esze ágában se volt se levenni, se felvenni, így egyet haza is vágott, de Arabella készült. Lassan bevásárolhat neki, ha így halad. Megköszöni, magára rángatja, és indulhatnak, nem kell rá várni.

//Én is köszöntem. :-)//