Bölcsészettudományi kar

Történelem, irodalom, kommunikáció, nagyobb idegen nyelvek szakoktatása folyik ebben az épületben.

Az utolsó csoport van már csak hátra, ahogy kinéz az ablakon, már besötétedett, ma sem fog korábban végezni, mint gondolta. Magában a rendszert szidja, bár hosszas huzavona után sikerült keresztül vinnie az akaratát, és kemény felvételi rendszert kialakítani, hogy a selejt be se kerüljön, ne később kelljen kiszórni. A jelenlegi hallgatók közül egy kezén meg tudná számolni, hogy hánynak van esélye arra, valamit letegyen az asztalra, és a későbbiekben sikeressé váljon. Többnyire azok végeznek, a többieket egyszerűen elkaszálja még az utolsó év előtt maximálisan, mert minek áltassa őket azzal, hogy tehetségesek?
Gyűlölik érte? Tegyék, egyszer még hálásak lesznek azért, mert nem engedte őket végezni, megóvva a csalódástól. Hatalmas sóhaj szakad fel belőle, aki kitalálta, hogy az Antropológia, Régészet és az Ókori Nyelvek és Kultúra egy napon legyen, azt egy kanál vízben tudná megfojtani igazság szerint. Már csak 8 embert kell túlélnie, összességében igen silány az eredmény, eddig a három szakra 27 ember tudta meggyőzni, hogy talán bekerülhet, ilyen-olyan beosztásban, és ebből jó ha 10-en látja azt, hogy érdemesek a tanításra. Szégyenletes, ha azt veszi alapul, hogy 170-en jelentkeztek, illetve ennyien írták meg az írásbelit. Hova jutott az emberiség?
Maga elé veszi az utolsó csoport papírjait, ahogy kollégáit és helyettesét figyeli, nem kissé enerváltak, mint saját maga.
-Nézzük, uraim. Tippeket kérek, hány bejutónk lesz? Azt mondom, egy.
Ironikus mosoly ül az arcán, senki nem mond többet, ezen nem is kell csodálkozni, az eddigi feleletek lassan felemésztik az összes agysejtjét. Újabb sóhajjal pillant bele a felvételizők névsorába, illetve inkább az írásbeli eredményeket nézi, hiszen azokat nem látta, helyettese javította. Az egyiken megakad a tekintete.
-Maximális pontszám... pontszámok? Mit néztél el James? Ez kizárt dolog. Mi ez? Két szak? Antropológia és Régészet? Ki a csoda ez a gyerek? Noel Wyard?
A névre pillant, már mindent ért. Remus említette neki, hogy egy Kicsi Vámpír jelentkezne hozzájuk, és ha sikeres felvételit tesz, akkor az esti vizsgákat el kellene intézni neki. Fél füllel hallja helyettese magyarázatát, nincs rá szüksége, ez a kölyök Paul Benoit, és az öreg Raul fia. Mit keres Stormhavenben, és miért nem kereste meg őt személyesen, ezt majd később megbeszéli vele, de így már nem csodálkozik a pontszámon, le is inti kollégáját.
-Nem érdekes, gondolom alapos voltál. Lássunk hozzá. Őt akarom elsőnek.
Hátradől, most először érzi azt a mai napon, hogy van értelme annak, Fiatal elméket palléroz. Ez a gyerek kívülről betéve tud mindent a csontokról, a kormeghatározásról, az ember fizikai felépítéséről, egyedül a régészeti terület az, ahol talán újat taníthat neki.
-Jöjjön fiatalember, és akkor ne is húzzuk az időt. Noel Wyard, rendben. Bátor vagy botor dolog két szakra jelentkezni, az majd elválik. Ne húzzon tételt, nincs rá szükség, csupán egy vagy két kérdést fogok feltenni önnek.
Az első. Tegyük fel, egy ásatáson dolgozik, ahol két emberi maradványt talál. Hogyan különbözteti meg, melyik, melyik kultúra képviselője volt hajdanán?
Trükkös a kérdés, ezt elismeri, és azt is, hogy ilyesmiket eddig senkitől nem kérdezett, viszont híres arról, hogy senkinek nem könnyíti meg a dolgát.

Senkinek nem szólt, hogy felvételizik, egyedül Serena és Remus tud róla, de rá senki nem mondja azt, hogy protekciós, és nem tud a saját erejéből bekerülni, és ha mégis így van, akkor ne is vegyék fel, mert akkor nincs jövője ezen a területen. Izgul? Nem mondhatni, nem ijedős típus, amit megtanult, azt tudja, amit gyakorlatban tud már, azt is tudja, olvasott eleget, még ha nem is járt iskolába.
Szerencséje van, az utolsó csoportba került, az írásbelin már túl van, azt is este írhatta, és sejti, hogy ez a consulnak köszönhető. Az eredményt nem tudja, de ha behívták szóbelizni, akkor az azt jelenti, nem lehet annyira rossz. Időben érkezik, nincsenek sokan, de még kifújnia sincs ideje magát, máris szólítják. Nem várakoztatja meg a bizottságot, azonnal belép a terembe, köszön, és Rashidra pillant. Tudja, hogy felismerte, de nem kér megkülönböztetést, be akarja bizonyítani, hogy a tudása elegendő ahhoz, felvételt nyerjen.
Ugyan látja a széket, de mivel nem kínálják hellyel, állva marad, várja, mikor kell tételt húznia.
Arra sincs szüksége, két kérdést túl fog élni, vagy tudja a válaszokat, vagy nem. Az elsőt hallva egy mosoly suhan át az arcán, mert beugratós. Ha nem figyelne, vagy nem tudná, miről van szó, a kulturális részre koncentrálna.
-Először is nem mindegy, milyen területen folyik az ásatás, mert abból máris szűkíthető a kör, mely népek éltek ott, vagy fordultak meg, akár ideiglenesen is, tehát ezt venném alapul legelőször.
Másodszorra felmérném a terepet, találok-e bármilyen tárgyat, mely árulkodhat a korról, legyen ez eszköz, használati tárgy, fegyver, ruhafoszlány, állati maradvány, vagy egyéb. A feltárt sír környékén van e bármiféle jellegzetesség, mint fejfa maradvány, vagy kövek, esetleg más. Minden kornak megvoltak a sajátosságai, vagyis ezzel is segíthetem a munkámat, de ez még nem elég, hiszen mi van az esetleges átutazókkal, akikről nem is tudunk, hogy megfordultak azon a területen? Nem biztos, hogy ezt készpénznek vehetjük.
Az sem mindegy, milyen maga a talajréteg, melyben a maradványokat találjuk, illetve ha eszközt találunk, azok milyen mélyen foglalnak helyet az adott sírban, mert ez is koronként változott, így is megmondhatjuk, mely kultúrát képviselte az elhunyt.
Harmadszorra megfigyelem a két maradvány pontos elhelyezését, hogy csak úgy elföldelték őket, vagy esetleg megadták a módját, és a jellegzetességekre ügyelek. Nem mindegy a testhelyzet, a karok tartása, fekvő vagy ülő pozíció, esetlegesen égtáj. Az sem biztos, hogy a két embert egy időben temették el, az is lehet, csak egymásra hantolták őket, erre különösen figyelni kell.
Negyedszerre a maradványokat veszem szemügyre, de még csak abból a szempontból, hogy találok e rejtett tárgyat alattuk, akár rajtuk, mely esetleg már rászáradt a csontra, vagy csak a nyomát találom meg, mert ez is utal az adott korra. Lehet szó ékszerről, amulettről vagy bármi egyébről.
Utána emelem ki a maradványokat, rendezem el, és rakom össze, ha esetleg nem fekvő helyzetben találom, ami könnyebbséget jelentene. Ekkor nézem meg azt is, hogy nő vagy férfi, vagy gyermek az elhunyt, a koponya, a csípőcsont alapján első sorban, mert ezek a legjellegzetesebbek. A csontok végén található porcokból következtethetek arra, hogy felnőttről vagy gyerekről van szó, ahogyan a fogak állapotából is, így azt is meg lehet határozni, hány évesen hunyt el az illető.
Az sem mindegy, hogy a maradványon találok e bőrt,tehát mumifikálódott vagy nem, mert ez nem csak a talaj, a vidék függvénye, hanem a koré is.
A csontok vizsgálata megadja a választ arra is, hogy milyen magas lehetett az illető, ez is utal az adott korra és kultúrára, mert mint tudjuk, az az évszázadok alatt is változott. A koponya varratainak záródása, a bordák alapos vizsgálata, de ezek csak durva becslésekre alkalmasak, és csak azt tudjuk belőle, hogy hány éves volt az illető, mikor életét vesztette.
Az esetleges sérülések is árulkodóak lehetnek, mert lehet szó törésről, ami ha nem gyógyult vagy rosszul, máris azt mutatja, az illető vagy nem kapott segítséget, vagy képtelen voltak megoldani. Ha erőszakos halált halt, akkor a sérülés milyensége is elárulhatja, hogy mely korban élt az elhunyt, ha be tudjuk azonosítani a fegyvert. A mai korban létezik a szénizotópos vizsgálat, ekkor egy kemencében hevítik fel a maradvány egy darabját, és végeredményben az izotópok számát veszik alapul. Itt van a rezonanciás vizsgálat, utóbbi például kitűnően megmutatja a fogzománc állapotából, hogy mikor hunyt el az illető. Jelenleg a legbiztosabb módszer a szénizotópos vizsgálat, arra esküsznek a szakemberek. Saját magam ezeket a módszereket követném, így építeném fel a vizsgálatot, és mondanám meg, hogy mely kultúrába tudom besorolni az elhunytakat. Lehet, egyazon időszakban éltek, esetleg együtt haláloztak el, talán ugyanabban, de az is előfordulhat, hogy ez nem így van.
Itt kifújt, ugyan tudna sorolni mást, hiszen nekromanta, semeddig nem tart megmondania, ki mikor hunyt el, hány évesen, és miben, na de ezt nem adhatja elő a civilek között.
Biztos, hogy vannak dolgok, amiket kihagyott, de próbálta logikai sorrendben levezetni, mit tenne adott esetben. Vagy elfogadják a válaszát, vagy nem, ez mindjárt kiderül.

Rezzenéstelen az arca, miközben a fiút hallgatja. Találkozott már vele pár alkalommal, igen tehetséges kölyök, ebből még profitálhat, már ha bekerül egyáltalán. Magában bólint, a fiú nem hagyta félrevezetni magát, és összességében okosan, logikusan vezeti végig a feleletét, van, amit tényleg kihagyott, mégpedig a Föld mágneses terének vizsgálatát, és ezt fel is jegyzi magának. Bánja, hogy általánosságban kérdezett, mert szívesen végighallgatna egy teljes levezetést a kormeghatározásról, viszont most nem erre volt kíváncsi, illetve nem csak erre.
Szőrszálhasogatónak nem nevezhető bizonyos esetekben, bár ha felvételiztet, vagy vizsgáztat, akkor az, ám ebbe a feleletbe nem tud belekötni azt az apróságot leszámítva, amit feljegyzett. Sajnálatos, vagy örömteli, de ez az eddigi legjobb az összes közül. Összeszedett, érthető, logikus, alapos, kerülte a mellébeszélést, tényekre hagyatkozott. Nem csalódott a Wyard kölyökben.
-A Föld mágneses terének vizsgálatát kihagyta.
Semmi mást nem fűz hozzá, azt sem, hogy elégedett az eddig hallottakkal, vagy nem, az arcáról és a tekintetéből sem lehet következtetni rá.
-A második kérdésem: Hogyan határoz meg egy ásatási területet, honnan tudja, hogy ott kell kutatni?
Ez már tananyag az Egyetemen, mégis kíváncsi rá, erre a fiú mit felel. Kollégái értetlen pillantása sem hatja meg, valóban nem könnyíti meg a kölyök dolgát, ő tudja azt, amit bizottság többi tagja nem. Vehetik annak is, hogy tényleg elege volt a mai napból, és bekeményített, sőt, ez tűnik a legkézenfekvőbb magyarázatnak.

Rashidra pillant, képtelen eldönteni, hogy mit gondol a válaszáról, és csak bólint, amikor elmondja, mit hagyott ki.A többiek arca és szeme egészen mást tükröz, nekik láthatóan tetszett a felelet, de az ide nem elég, ezzel tisztában van. Még egy kérdés... rendezi a gondolatait, hiszen ezt nem tanulta, csak olvasott róla, elméletben itt ezt is elmondanák neki, na de ha most ezt tették fel, akkor nem mondhatja azt, hogy ezt itt fogja majd megtanulni, bár mindenképpen vicces válasz lenne.
-Azt több szempontból vizsgálnám meg. Egyrészt történelmileg, mert az sem mindegy, egyáltalán milyen civilizáció, vagy lelet után kutatunk, ezért tudnunk kell azt is, hogy adott területen volt élet valaha, vagy sem, vagyis a kor alapján tájolnék először. Az sem mindegy, hogy az a terület már került ásatás alá, vagy a környéke, mert ha igen, akkor nagy valószínűséggel még vannak ott fel nem tárt leletek.
Az is fontos, hogy a terület jelenleg lakott vagy elhagyatott, mert előbbi azt jelenti, az ember már végzett pusztítást ott, nem törődve az esetleges értékekkel, és ez megnehezíti a dolgunkat.
Ezen felül használva a technika vívmányait mindenképpen készítenék műholdas felvételt, mert azon a nyomok láthatóak, főleg, ha infrával vizsgálódunk. Az kimutatja, hogy a földréteg alatt húzódik e valami, vagy sem, így felmérhetjük az ott lévő növényzetet is,ugyanis árulkodó lehet a magasságuk is. Többnyire egyszer már használt talajon, ha a felszín alatt kő fekszik, akkor a növényzet kisebbre nő, de ha nem, akkor sokkal magasabbra.
Nem mindegy, hogy a talaj egyenetlensége milyen, mert egészen más képet kapunk, ha esetleg kőromok húzódnak a felszín alatt, vagy csak egy sima gödörrel állunk szemben. Az is megfigyelhető, ha más talajréteggel érintkezik az ott található, mert akkor minden bizonnyal van valami a felszín alatt.
Figyelnünk kell a talajnedvességre, ez is utalhat arra, hogy ott ha van valami, akkor az kő vagy egyéb, mert egészen másként vezeti a vizet.
Amit az előbb kihagytam, a talaj mágnesességének mérése is meghatározó, mert azt megváltozik abban az esetben, ha rejt valamit. Más eredményt kapunk, ha agyagedények, más eredményt, ha fémből készült edények, mert egyfajta ásványokat rejtenek. Amennyiben ezek nincsenek jelen, de esetleg bármiféle kőből készült dolog igen, akkor is eltérő lesz a mágnesesség.
Ma már használnak ultrahangot is, ennél a rezgések és az ultrahangjelek visszaverődését figyeljük meg. Nem elhanyagolhatóak a geodéziai mérések sem, mert ezek segítenek behatárolni, hogy a felszín alatt mekkora területen, milyen irányban és szögben találhatjuk meg a leletet.
A temetőket, melyeket már esetleg évszázadok óta használnak, vagy régebben, nem biztos, hogy lelőhelynek tekintik, pedig ott is előfordulhatnak olyan leletek, melyekre nem is gondolnánk.
Befejezte, ismét Rashidra pillant, erről nem tud többet mondani, sajnálja, de ennyi volt. Ismét csak a nekromanciára tudna hagyatkozni, na de annak még mindig nem itt van a helye.
Többet erről nem tud mondani, ha nem elég, akkor nem elég.

Összekulcsolja a kezeit és az asztalra támasztja a könyökét, úgy figyeli a kölyköt, továbbra sem adja jelét annak, hogy megfelelőnek és kielégítőnek találja az elhangzottakat, vagy sem. Ismét felír valamit magának, majd miután a fiú befejezte a mondandóját, szólal meg.
-A töréseket nem említette, pedig fontos szempont.
Most kellene litániát tartania arról, hogy a jelentkező miket nem tudott, mikre nem tért ki, vagy mennyire értette félre a kérdést. Jelen esetben ismét egyetlen dolgot tudott felhozni, mást nem. Sóhajt, befejezettnek tekinti a felvételiztetést, vannak még 7-en odakint, akik arra várnak, hogy sorra kerüljenek.
-Köszönjük, Mr. Wyard, majd értesítjük.
Bólint a fiú felé, megvárja míg távozik, és hatalmasat sóhajt, a kollégáihoz fordulva.
-Azt mondjátok meg nekem, miért van az, hogy a jelentkezők többsége nem tud kivágni egy ilyen feleletet? Az én olvasatomban ha valaki tanulni akar adott szakon, az azt jelenti, hogy valami sejtése is van arról, amit akar. Tessék, élő példa. Soha nem tanulhatta azt, hogy honnan a fenéből tudja, hol végezzen ásatást, itt fogja megtanulni, és tessék. Be tudná határolni. Nem ugrott be a kérdésemnek, nem hagyta, hogy a kultúrával megzavarjam, erről van szó. Gondolkodik, és ez tetszik. Nem hebeg, nem rizsázik, tényekre összpontosít.
Elégedetten bólint, van a fiúban kurázsi, azt hozta, amit várt tőle, pedig nem kapott könnyű kérdéseket, sőt... olyan dolgokra kérdezett rá, ami tulajdonképpen nincs is a tételsorban. Amint végez, azonnal felhívja Remust, hogy tudassa vele, a Kicsi Vámpír miként szerepelt. Pault és Rault is értesíti, mindkettő büszke lehet a kölyökre.
-Jöhet a következő.
Óráknak telnek a percek is, kínszenvedés lassan, főleg, ha valaki nem elég felkészült. Az utolsó jelentkező talán még valamennyire figyelemreméltó, aztán majd elválik, mi lesz belőle. Összességében 29 ember az, aki bejut, és ez dühíti, bár kis létszámmal könnyebb dolgozni.
Fáradtan áll fel a székből jó két óra múlva, megköszöni kollégái kitartását, és azonnal visszatér az irodájába, hogy elintézzen pár telefont.

Tippelni nem áll neki, azt is tudja, most senki nem fogja közölni vele, milyen eredménnyel szerepelt, majd hetek múltán. A válaszán gondolkodik még mindig, ha másodszor is elkezdhetné, kicsit másként adná elő, na de nincsen második lehetőség.
Rashid pedig kegyetlenül rávilágít arra, mit hagyott ki ismételten, erre is bólint. Ezeket biztos, hogy egy életre megjegyezte, soha nem felejti el.
-Köszönöm. Viszlát!
Biccent a bizottság felé és távozik a teremből.
Ha valaki most megkérdezné tőle, mennyire elégedett a teljesítményével, nem tudná megmondani. Nem maximálisan, az az egy biztos. Érzése szerint bővebben kellett volna felelnie, igaz, akkor az már eltért volna a lényegtől, nem csak arra figyelt volna, mit mondanak a tények.
Fogalma sincs arról, hogy ez a bizottság mit várt volna el, azt, amit halott, vagy egészen mást, és tényleg részleteznie kellett volna minden egyes szempontot, amit felsorolt? Lényegében általánosságban kérdezték, nem konkrétan, akkor az azt jelentheti, nem várták el, hogy mindenről órákig meséljen. Majd elválik, ha értesítik, de most az első a vacsora, hiszen éhes.