Paolo Lucio Anafesto

Név: Paolo Lucio Anafesto (emberként az iratai Paolo Albini névre szólnak)
Faj: vámpír
Rang: consul
Nem: férfi
Születési év: isz. 674. június 9. (1337 éves) (mint Paolo Albini: 1971. június 9.)
Születési hely: Velencei Köztársaság (Bizánci Császárság), Heraclea (mint Paolo Albini: USA, Florida, Stormhaven)
Fizikai megjelenés: saját korában magasnak mondható, manapság inkább átlagos termetű férfi, kb 170-175 centi magas. Arányos, szálkásan izmos testalkat, amit katonai múltjának köszönhet. Göndör, világosbarna haj keretezi hosszúkás arcát, melynek jellegzetessége mogyoróbarna szempárja mely erősen csillog, mintha folytonos lázban égne. Határozott, merész ívelésű orra és szimmetrikus, arányos vonásai kellemes megjelenést kölcsönöznek neki. Mind alkata, mind mozgása nem árulja el, hogy bármiféle tipikus testi nyavalyában szenvedne, reumának és hasonlónak nyoma sincs, tartása egyenes és büszke, de a szemei ritkán keresik partnere tekintetét általában egy picit annak szemei fölé néz. Halálakor a negyvenes évei elején járt, ezt néhány őszülő hajszálon kívül semmi nem jelzi, a megjelenése és az arca is fiatalos, olyan harmincas évei közepére-végére szokták saccolni. Kellemes megjelenésén egyedül kissé sárgás fogazata ront valamennyit. Gyakran hord ékszerként nyakláncot, karkötőt és gyűrűket. Ruházatára mindig odafigyel, megjelenése kifogásolhatatlan, kifejezetten piperkőc alkat.
Különleges ismertetőjegy: -
Mentális jellemzők: Paolo legjellemzőbb tulajdonsága, hogy végtelenül óvatos. Intelligens, megfontolt ember, aki csak a lehető legbiztosabb és lehető legbiztonságosabb helyzetekben cselekszik. Racionális elme, aki nem ragadtatja magát erős érzelmi kitörésekre. Vonzódik az intrikához, kedveli a nagy ívű, bonyolult terveket. Ugyan lassú, de alapos. Annak ellenére, hogy büszke mindarra amit elért létében valószínűleg tudat alatt küszködik némi önbizalomhiánnyal, mert sokszor hajlamos az ellenfeleket és a veszélyeket magasan túlbecsülni. Mindig, mindenben a lehető legrosszabb eshetőséggel számol. Paranoid személyiség, aki gyakorlatilag senkiben nem bízik meg és rettenetesen félti a létezését így ezer és ezer menekülő utat tart fenn folyamatosan. Megalomániája miatt a hatalom megszállottja, folyamatosan új és új utakat keres, hogy hatalmi szféráját még tovább növelje. Izzó gyűlölettel fordul a bőreváltók felé, de tekintélyes mérvű félelemmel is, így soha nem cselekszik ő maga ellenük, szolgáin és a halandókon keresztül támad, azonban azt meglehetősen hatékonyan. Általában véve is jobban érzi magát a diplomáciai síkon mint a harcmezőn. Az élet számára egy sakkparty, ahol ő a sötét király, akiért érdemes bármely bábut feláldozni. Jól tudja: azt kell először biztosítani, hogy a király ne vesszen el, utána jön csak a győzelem. Az évszázadok súlya nem kissé hajlamossá tette a dekadenciára, kedveli a túljátszott modoros finomságot és a látványos, nagy gesztusokkal tűzdelt szavakat, illetve a "kifinomult" művészetet.
Vallás: gyakorló, de nem hívő római katolikus, valós hite nincs
Filozófia: zsarnok
Beavatottság: 7. kör (Grande Magister)
Iskolák: necromancia, boszorkányság, wicca, démonológia
Grimoare:
"A Kripta Felnyitása" - Egy holttestet a mozgásához szükséges életenergiával ruház fel a mágus egy egyórás szertartás keretében. Az így létrejött zombi képes mozogni és egyszerű feladatokat végrehajtani, de az intelligenciája nagyon alacsony (legfeljebb egy kutyáéhoz viszonyítható). A parancsok egy ige+igekötő terjedelműek amit megért. A zombi teste folyamatosan oszlik. Éppen ezért fajának megfelelő (általában emberi) húst kell ennie, amelyből képes újraalakítani a testét. A szükséglete megközelítőleg heti 50 kilogramm hús. Ha nem jut hozzá, akkor 9 nap alatt elrothadnak a mozgását biztosító izmok és inak, a zombi mozgásképtelenné válik, majd a 13. nap végére elpusztul újra. A zombik tökéletesen hűségesek a teremtőjükhöz és mivel lélekkel nem rendelkeznek teljesen immuninsak a wicca varázslataira, valamint mivel élőholtak nem mérgezhetők, nem betegedhetnek meg és nem éreznek fájdalmat. Egy varázsló beavatottsági szintjének megfelelő zombit képes irányítani. Ha a teremtőjük meghal a zombik kontrolálatlanul megtámadnak mindenkit, hogy húsigényüket fedezni tudják.
"A Halál Érzékei" - A nekromanta egy rövid, negyed órás rituálét végrehajtva képes lesz látni a holtakat és beszélni velük hat órán keresztül. Ez igaz nappal is és akkor is ha a kísértet nem materializálódik a fizikai világban. A mágus és a kísértetek nem kerülhetnek fizikális interakcióba, csak látja, hallja őket és képes velük kommunikálni. A beszélgetés nem hangosan történik, a mágus ténylegesen nem szól a holtakhoz, inkább egyfajta telepatív tárgyalás ez.
"A Kötések Hatalma" - a nekromanta, ha ismeri egy nyughatatlan kötődését, akkor képes azt megsemmisíteni oly módon, hogy egy újat határoz meg neki. Gyakorlatilag ezzel kénye-kedve szerint átírhatja egy nyughatatlan kötődését és életcélját. A mágia nagyon erőteljes, így meglehetősen kimerítő a varázshasználónak, mintegy 6 órájába kerül, ráadásul ha a nyughatatlan nem önkéntes alanya a varázslatának akkor azt is el kell érnie, hogy mindvégig jelen legyen a mágiája során.
"A Kötés Felfedése" - a nekromanta rövid, kb 5 perces koncentrációval tévedhetetlenül felfedi egy általa mindvégig érzékelt nyughatatlan kötődését, tisztában lesz annak céljával, a kötés feloldásának mikéntjével, stb.
"A Bolyongó Börtöne" - a nekromanta 20 perces koncentrációt követően megdermeszti a látómezejében lévő nyughatatlanok egyikét. Az illető, bár tiszta tudatánál marad, nem képes megtestesülni, vagy kifakulni, mágiát vagy egyéb képességet alkalmazni, sem mozogni. A varázslat hatóideje 3 óra.
"Láthatatlan Testőr" - ez a hatalmas varázslat egy egészen speciális komponenst igényel, egy olyan nyughatatlant akinek kötődése a nekromanta szolgálata, ki megidézi a varázst. Innentől kezdve a nyughatatlan szellemi életereje segíti a varázshasználót, képes lesz abból varázsolni illetve ha halálos sebet kapna, abból felhasználhat egy egységnyit, hogy megmentse magát. A szellemi életerő 1 egység/12 óra időtartam alatt regenerálódik a nyughatatlanban ha a mágiahasználó ennél gyorsabban éli fel azt, akkor a kísértet elpusztul teljesen. A varázslat megidézésének ideje: 3 óra.
"A Múló Idő Kémei" - a nekromanta egy egy órás rituáléval megidézheti a varázslatot egy nyughatatlanra. Ettől kezdve akármikor 1 ley energiáért képes lesz a kísértet érzékszerveit elvenni, látja, hallja, szagolja, stb amit a nyughatatlan érzékel. A varázslat önmagában nem kényszeríti a nyughatatlant semmire, nem szabja meg merre menjen mit nézzen. Ha a nyughatatlan kötődése nem az, hogy szolgálja mesterét, akkor az érzékszervek kölcsönvétele után a varázs leomlik, ellenben szolgaszellemen végleges, a nekromanta bármikor kikölcsönözheti annak érzékeit egy órára ha leyt áldoz erre.
"A Születések Kerekének Megingatása" - egy élő vagy nyughatatlan lelkére hat a varázslat, miközben egy vemhes emlősre teszi a kezét a megidéző 3 órán át. A célszemély lelkét bebörtönzi a terhes anya magzatába. Amikor megszületik a lény a célszemély, ha még élt, azonnal meghal. A lényben születik újjá, bír minden korábbi emlékével. Ha nem emberi testet kapott általában beletébolyodik a változásba, ennek ellenére a múmiák és a vámpírok is szívesen börtönzik bukott szolgáik lelkét kutyákba amelyek aztán majd korcsként tengődnek a lábaiknál. Ugyanakkor sok nyughatatlannal szemben üzleti alap lehet egy új élet... A megidézés ideje 5 óra, ez alatt a tenyérnek folyamatosan a vemhes emlős hasán kell pihenni és a leendő beköltöző lélek engedélye vagy magatehetetlensége kell hozzá.
"Az Élet Pusztulása" - a boszorkány célpontjába idézheti egy 30 perces koncentráció keretében az ebolát! A lappangási idő nulla, az ember által ismert legvirulensebb vírus, halálozási aránya 90% körül mozog, testnedvek útján fertőz. A test különböző területein fellépő erős fájdalom, magas láz, sárgaság, vérhányás, hólyagos kiütések az egész testen, kötőhártyagyulladás, szurokszéklet, ködös tekintet, bevérző szemek. A betegség egy halálos adag sugárfertőzéshez hasonlóan roncsolja a szöveteket, a haj kihullik, a bőr tenyérnyi foltokban elhámlik, a belek levedlik a nyálkahártyát magukról, a máj elpudingosodik, súlyosan károsodnak a vesék, félig elrothadnak a nemi szervek. Összességében olyan mint ha már életében oszlani kezdett volna (ezek több napos holttestekre jellemzőek alapvetően). Végül alvadt vérrögképződés, folyamatos vérhányás lép fel, trombózisok alakulnak ki a verőerekben a test minden táján infarktusok lépnek fel. A beteg elveszti a teljes személyiségét, gyakran agresszívvé válhat. Alig van tudatánál. Az esetek többségében 2 héten belül beáll a halál amit vérzéses idegsokk okoz, vagy egyszerűen elvérzés. A betegségnek nincs ismert gyógymódja, a beteget folyamatosan rehidratálni kell, de ezen kívül csak imádkozni lehet érte.
"Az Emlékek Tárháza" - A wicca megpróbálhat olvasni a célszemély emlékeiben. Ehhez 2 perces koncentrálás és folyamatos szemkontaktus szükséges. Csak az éppen aktív emlékek olvashatóak, így nem árt jól irányítani a beszélgetést hogy a célszemély azokra emlékezzen, ami a mágust érdekli. Ha az alany megpróbál ellenállni, akkor az emlékek elmosódottá válnak, az abban szereplő személyek nem vehetők ki jól, a beszélgetések csak lényegi dolgokra koncentrálódnak, nem szó szerintiek, főleg érzések maradnak meg erősebben. A célpont testrészét birtokolva (mely a varázs végére megsemmisül) a szemkontaktus elhagyható.
"Árnyakból Szőtt Sereg" - a démonológia beavatottja teljes sötétségben egy 3 órás szertartást hajt végre, melynek hatására egy héten belül, akármikor árnyakat szólíthat elő a semmiből. Az árnyékok mik megjelennek 6-9 közti számúak, nem kötődnek semmilyen tárgyhoz, vagy élőlényhez, torz (púpos, sánta, stb), fegyveres emberek árnyékainak tűnnek. Míg van fényforrás a közelben képesek cselekedni, aki rájuk lép, vagy akin átsuhannak abból kiszívnak valamennyi életenergiát. A 10. csapás halálos. Démoni természetüknél fogva képesek nyughatatlanokat is megsebezni. A démonológus irányítja árnyékharcosait gondolati parancsokat adhat nekik, de az árnyak érintése mindenképpen jeges, pusztító, ha valaki véletlen helyezi rájuk a lábát (legyen az akár maga a démonológus) mindenképpen megsérül. Az árnyak egy órán át tombolnak, csak és kizárólag minden fényforrás megszüntetésével űzhetőek el.
"A Hús Kiszipolyozása" - az erős nekromanta varázslat képessé teszi a használóját, hogy negatív erőkkel ruházza fel érintését. Ha megfogja vagy megtapossa célpontját akkor képes magába szívni annak életerejét, ez a többlet életerő halandók esetében jó pár évvel meghosszabbítja várható életkorát vagy pedig egyfajta tartalékot képez, ha komoly sérülést szenved, akkor képes magát regenerálni belőle. Az áldozat teste látványosan elöregszik, ráncos lesz és száraz a bőre, megőszül a haja, meglazulnak a fogak, összeaszik a fogíny, elmeszesednek a csontok, stb. Élőholtak 1 nap alatt (vámpírok egy élő célszemély minden vérének megivásával) regenerálják, élő személyeknek úgy 1-2 hét mire valós fizikális képességeik teljesen visszatérnek. A varázslatot 1 órás rituálé felidézni.
"A Lélek Kiszipolyozása" - a boszorkány ezen varázslata, amennyiben birtokában van a célszemély teste valamely darabjának, egy órás rituáléval borzalmas átkot zúdít a nyakába. Az illető képtelen lesz pozitívan megélni bármit is. Állandó levertség, mély depresszió, pesszimizmus, sötét lelkivilág, mélységes bizalmatlanság, paranoia, minden gesztus mögött hátsó szándékot sejt, világ- és embergyűlölet, stb. A megátkozottak általában negatívan viszonyulnak az emberekhez is, hajlamosak türelmetlenül, gorombán reagálni, mindenkiben a rosszat az ártó szándékot keresni. Az átok egy évig tart. Leoldani csak a boszorkány tudja illetve a saját patrónusnak megfelelő idolnál végzett szertartás, amely során a szobor előtt el kell égetni az átkozó boszorkány egy testrészét (haj, köröm, stb).
Családi állapot: minden rokona évszázadok óta halott. Vámpírfogalmak szerint házasságot kötött Kortney Blanche Swansonnal, de nem élnek közös háztartásban.
Foglalkozás: nehezen behatárolható, elsősorban tőzsdei kereskedelemből származó jövedelem, emellett lényeges anyagi vagyon a városi kábítószer-kereskedelemből is a Kartellen keresztül. Hatalmas tartalékai vannak, amelyekből képes nagy ívű gazdasági manővereket is végrehajtani. A legkülönbözőbb bankszámlákon összesen mintegy 5.000.000.000 $-os vagyona pihen, míg részvényekben és hasonló értékpapírokban mintegy 2.000.000.000 $-t tart mozgásban mely a további anyagi hasznot hozza neki. A város leggazdagabb embere.
Befolyás: gigantikus befolyásra tett szert a Római katolikus Anyaszentegyházban, lényegében még a pápára is szabad ráhatása van és betekintése a legtitkosabb vatikáni iratokba is.
Komoly befolyása van az alvilágon belül a Kartellre, rengeteg vezető beosztású tagjuk kötődik hozzá valamilyen szinten.
A politikai életben a nyerő lóra tett, így a demokrata pártban elsődleges a túlsúlya, bár sosem kellett még érvényesíteni, akár a polgármesterasszonyra is komoly nyomást gyakorolhat saját pártján belül. A politikai ismerősök természetesen széles rálátást adnak neki a bürokráciára is.
Mind politikai mind alvilági oldalról elér a rendőrségi berkekhez is a keze.
A média világában leginkább mint pénzügyi támogató van jelen, finoman de határozottan el tudja érni, hogy bizonyos hírek azonnal vagy pár nap késleltetéssel jelenjenek meg. Egyik fő feladatának tekinti jelenleg a média teljes bekebelezését, ezért is vásárolt nagy részesedést a filmgyárban.
Talpnyalók:
Reginald Goldner - 59 éves férfi, Stormhaven érseke
Timothy Horton - 63 éves, férfi, katolikus szerzetespap, a Szent Elek Ferences Kolostor apátja
9 fő ferences szerzetes pap
Winston Harris - 57 éves, férfi, a demokrata párt helyi elnöke
Manuel Chavez - 42 éves, férfi, a Kartell egyik alvezére
Miguel Barthez - 39 éves, férfi, a Kartell egyik alvezére
Simon Chang - 53 éves, férfi, szerkesztő a Stormhaven Haraldnál
dr Claudia Johnston - 51 éves, nő, vezető bróker
Szakértelmek:
Haladó Művészet (színjátszás)
Mester Diplomácia
Mester Túlélő
Mester Humán tudományok (történelem)
Haladó Humán tudományok (irodalom)
Haladó nyelvismeret (angol, német, francia, latin)
Mester Etikett
Mester Pénzügyi ismeretek
Kezdő Jogi ismeretek
Kezdő Számítástechnika
Kezdő Sofőr
Kezdő Orvostudomány
Haladó Kriptográfia
Szexualitás: már nem érez nemi vágyat, életében biszexuális volt, de a kor erkölcsi szelleme miatt ezt tagadta, sosem volt testi kapcsolata férfival. Ismert aberrációk nincsenek.
Függőség: semmilyen, de akármelyiket képes eljátszani
Képességek: Élőholt test, Mimikri, Enyhén növelt erő, Zsákgyomor, Okkultizmus, Emlékformálás, Bábmester, Léleklátó
Gyenge pontok: Vérfüggés, Kritikus fényallergia, Korlátozott táplálkozás, Megalománia
Vonzalom: ha szolgálják és felnéznek rá, bonyolult tervek, siker, hatalom, erő, tudás, önbizalom, költészet és (kényszerből) Kortney
Taszítás: megaláztatás, bukás, fizikális erőszak, utolsó halál, lázongás, vallási fanatizmus, önhittség, nem kifinomult viselkedés, udvariatlanság, "alantas" művészetek, bőreváltók
Életcél: egyelőre a Föld bolygó egyeduralkodójává válni, később Istenné. A többin még nem gondolkodott, majd ha eljön az ideje.
Harci erő: 5/6/2
Önéletrajz:
Öklendezem. Fáj. Fáj a gyomrom... Nézd! Ott fut! Gyere ide... Gyere kicsim! ... NEM! Meglóg! Nagyon gyorsak azok a lábacskák... De akkor is utolérem! Gyerünk... Gyerünk... MEGVAGY! Hát szia... Hát miért féltél tőlem? ... Fogd már be a pofádat! Mi a francért ciripelsz ilyen veszettül?! Hiszen... De mi? Őőő... Szép jó napot. Hát te meg ki vagy itt a tenyeremben? Én Paolo vagyok. ... Üdvözletem Signore Csótány. Úgy tudom a világ legkitartóbb állatai közé tartozol... De hidd el túlteszek rajtad, mint vérbeli túlélő. Elmesélném szívesen, de egyrészt úgysem érted meg, másrészt meg rühellem az állatokat... Persze. Persze. Milyen igaz. Udvariasság is van a világon... Na jó:
A nevem Paolo Lucio Anafesto és nem vagyok már egy mai darab. Krisztus után 674-ben születtem meg Heracleiában, ami ugyan olasz terület, de akkoriban Konstantinápoly vazallusa volt. Bizánci hivatalnokok és katonai tribunusok ültek a nyakunkon. Na persze engem nem annyira zavart, mint nemes ember megtaláltam a számításom és azt a kényelmet és tiszteletet ami megillet. Katona voltam, mint minden valamirevaló nemes férfi abban az időszakban a papokon kívül. Nem egy komoly csatában bizonyítottam a horvát fosztogatók ellen. Igaz, az a fajta tiszt voltam, aki előszeretettel gondoskodott róla, hogy közte és az ellenség között minimum egy nehézgyalogos hadosztály legyen. Csakhogy a sok idiótával szemben én sikeres voltam! Ésszel irányítottam a csapatokat és az én embereimnek nem kellett megzavarodva futni ha valami élesebb szemű horvát lövész kilőtte a nyeregből az élen vágtató vezért. Marhák! A helyzet éppúgy kellemetlenné vált a gyarmatoknak s Bizáncnak amint a tiéd is kellemetlen itt a markomban...
Tényleg? Vajon milyen ízű lehet a csótányhús? Na meg... Van esetleg benned vér, tisztelt barátom? Ne! Ne aggódj! Úriember vagyok, nem eszek rovarokat! ... Legalábbis addig illetlenség lenne, míg be nem fejezem a történetem ugyebár...
Nehéz idők nehéz választásokat követelnek. Bizánc áldásával az olasz városok Velence vezetésével közvetlen egyszemélyi vezető kinevezése mellett döntöttek. Mint a horvátokkal sikeresen szembeszálló katonai parancsnok és gazdag nemes ember az én nevem is hamar felmerült. Aztán mikor gyilkos tőr, szerencsétlen balesetek és borba löttyintett halálos mérgek után megfogyatkoztak a vetélytársaim, hogy s hogy nem, engem láttak a legmegfelelőbbnek emez nehéz időkben. Azt hiszem a mód, ahogy megszereztem a címet és rangot keltette fel teremtőm figyelmét. Giustiniano Ipato közel 10 éven át figyelte a munkásságom és értékelte mindazt a könyörtelenséget és stílust amivel a művem alkottam. Akkoriban, mint egyszerű halandó, természetesen a fő gondom már az volt, hogy átmentsem a hatalmam leszármazottaimnak is. Nos ekkor keresett fel ő. A világ szemében főpap volt. A heracleai leprás pátriárka. Giustiniano atyja könyörtelen lény lehetett, megvárta míg a kiszemelt halandón eluralkodik a lepra és szétroncsolja az arcát és megnyomorítja a testét, csak utána változtatta örök életűvé. Sem az nem volt meglepő hát, hogy a gyermeke szemfogain végezte, sem az, hogy Giustiniano elmebeteg hévvel fordult az okkultizmus, a necromancia felé és nem érdekelte mennyi vért kell nap mint nap kiontania, hogy egy éjszakára újra éppé és széppé varázsolja az arcát. Felkeresett tehát s mesélni kezdett. Beavatott a vámpírok létezésébe, felajánlotta, hogy többé tesz mint embertársaim vére útján, s idővel akár méltó lehetek arra is, hogy magához hasonlóvá tegyen. Jól emlékszem ma is, ahogy farkasmosollyal megráztam a fejem és közöltem vele: az alku erősebb pozíciójában nem ő van. Segítem a terveit, cserébe tanít. Tanít az okkult erejére. Nem leszek a bábja, önálló szövetségesként állunk egymás mellett majd. Tudja, Signore Csótány, ma is megmosolyogtat az a döbbent tekintet. Nem sokan mernek ilyen feltételeket állítani egy örökéltű elé. Hát még mikor hozzátettem, hogy mellesleg nem fogom vasárnapi látványosságként elégettetni a főtéren... Hihihihi... Csodás volt! Mindenesetre Ipato belement az alkuba. 10 évvel később pedig a nyakamba mélyesztette a fogait... Ekkor mellesleg hivatalosan meghaltam, így esélyem sem volt megtartani olyannyira kedvelt trónomat. De gondoskodtam róla, hogy megfelelő ember vegye át tőlem, Marcello Tegalliano, aki mellesleg a bábom lett nem is olyan sokkal később.
Esküszöm neked signore Csótány, ha továbbra is izegsz-mozogsz úgy jársz mint a bajtársaid. Napok óta kitinpáncélokat okádok!!! Ne kényszeríts légyszíves... Hol is tartottam?
A következő évszázadok számomra hamarosan egyetlen hatalmas árnyékháborúvá váltak. Hamar rájöttem, hogy az én kapcsolataimra szüksége van drága atyámnak, de nekem egyre kevesebb szükségem van rá. Ugyan fejét csóválta mikor egyre jobban mániákusan a necromancia útjába mélyedtem bele, de finoman fogalmazva sem volt ez véletlen. Sem afféle úri passzió. Eleget tanultam és olvastam a nyughatatlanokról, hogy leendő hatalmam alapvető bázisaként nézzem őket. Egy kém, ami láthatatlan, ami bárhová bejut, egy rejtett életerőforrás, egy-egy fanatikus harcos... Tudtam, hogy akarom őket. A hatalmat amit jelentenek. Másrészt tanultam Giuistiano példájából, mekkora hatalma is van az egyháznak, így megkezdtem a bekebelezését, első felvonásként a pápai nunciuson keresztül. Hamarosan nyílt háborúvá fejlődött a konfliktus köztem és atyám között, ahol leginkább csak a bábjaink küzdöttek, folyamatosan megtörve a másik politikai-gazdasági erejét. Végül Heraclea lerombolása során életét vesztette a mesterem, eljött hát az új korszak. Velence már csak az enyém volt, a dózsék a bábjaim, s rajtuk keresztül megkezdtem hódító utamat. Több száz összeesküvést szőttek ellenem, s nem csak vámpírok, a halandók is, akik csak úgy emlegettek mint a Fekete Dózse. Egy legenda, akiről senki sem tudja valójában létezik-e, ördöggel cimboráló ember vagy valami még sötétebb, de mindenki rettegi alakját mely minden intrika s minden merénylet hátterében ott húzódik meg... Visszavertem minden támadást, mindeközben Velence terjeszkedő kezét is irányítottam, az én terveim szerint szereztük meg Ciprust vérrel, méreggel, gyermekgyilkossággal. Aki ellenem tört, mind a csizmám talpa alatt végezte. Valahogy így...
FÚJ!!! Hogy lehet egy ilyen kis lényben ennyi... őőő... trutymó... Hogy néz ki a báli cipőm? ÁÁÁÁ!!! FÚJ! Kortney! Kedves Kortney... Hát te is itt vagy? Hajad simíthatom csak most, s nézhetem ajkaid, melyek szólásra nem nyílnak, harapni nem készek. Te is az elmédre telepedő sötéttel küzdesz, mint én... Te legalább nem zabálsz patkányokat és csótányokat, mint én napok óta... Csak fekszel, mint valós halott... Emlékszel mikor... de hogy is emlékezhetnél... Pajzán gondolat sem voltál akkoriban még...
Akkoriban, mikor már teljesen más utakon gondolkodtam mint Velence. Mikor megtudtam oly sokat... Hogy amit sejtettem korábbi tanulmányaimból, az igaz... Hogy nem csak négy faj kísért az éjszakákban s a nappalokban... Amikor kifaggattam azt a szellemet... Alberto Canit... Akkor már tudtam, hogy az idoljai sokkal több csodát s erőt rejtenek, mint valaha gondolta volna. Akkoriban tervezgettem már az áttelepedést az Újvilágba. Vérrel kötött szolgámra, Matteora hagytam Velencét és eljöttem. Mindenki őrültnek hitt, hogy a virágzó kereskedő várost a jelentéktelen Stormhavenre cserélem fel, de... Nézz körül most. Nézd a befolyásom és a hatalmam. Még azt is elintéztem, hogy érseki székhellyé emelje Őszentsége. Két évszázada lakozom ebben a kolostorban, kiépítettem a hatalmamat a halandók és a nyughatatlanok felett. Kezemben volt a város teljesen, mikor jöttél te... Drága Kortney...
Mocskos rib@nc! Béklyóba fogod az elmém és az érzéseim!!! Igaz... Magam akartam... De attól még ki foglak egyszer belezni édesem... Lassan, kéjjel... Olyan kéjjel, ahogy most hideg ajkad csókolom... Emlékszel mikor felkerestél?
Még ma is emlékszem. Én emlékszem. Hogy is feledhetném... Mikor kihallgatást kértél tőlem s leültél ott az apát szobájában... Csak annyit tudtam rólad, hogy a jelentéktelen Caspar kölyke vagy. De akkor és ott... Minden megváltozott... Emlékszel a szavaidra? Nekem már homályos... De az volt a lényege, hogy felajánlod magad nekem, hogy szembeszállj csökevényes teremtőddel, kinek csak a pénzed, a casinod és a szépséged kellett, hogy feljebb törjön. Kevésen múlt, hogy nem nevettelek ki, mikor engem kértél magadért cserébe. Még hogy tőlem tanulj és a segítségemmel szerezd meg Las Vegast, ahol a nevemben uralkodsz, hűséggel. S hűséget vársz el magad is. Majdnem nevettem, de csak figyelmeztettelek, hogy mások olcsóbban adnál magukat. S örökre belém égett, hogy a frissítőként rendelkezésedre bocsájtott testvér nyakát kitörted s eldobtad mint egy rongyot, s leszögezted: "Lehet. De aki olcsón adja magát, meddig lesz képes megtartani Las Vegas trónját, Paolo?" Tudod... Magamra emlékeztetsz Kortney. Arra a fiatal, büszke nemesre, aki valaha Ipato előtt állt. És hiszem, hogy én jobb vagyok mint atyám, még időben végzek majd veled. De addig... az előnyök kecsegtetőek. Még aznap ittuk egymás vérét, s rabszolgádként löktem oda Caspart, kiből azóta nyáladzó roncsot csináltál. Rajtam kívül kevesen tudják milyen fiatal vagy szívem. De az elméd... Az vén és bölcs... Nagyon bölcs...
- Nagyuram! Legyőzte végre az elméjére telepedő bűbájosságot? - hallom magam mögül Timothy atya hangját. Lassan bólintok:
- Igen abbé. Nehéz volt, de én már győztem. Nem vagyok újszülött vérivó, kinek lelkében sem bölcsesség sem tapasztalat nem emelt még védfalat - függesztettem rá a szemem, mire zavartan köhécselt. Felemeltem a kezem: - Nyugodjon meg, abbé, nem sértésnek szántam.
Naná, hogy nem. Ténymegállapításnak. Nem szoktam magamra vadítani, vérkötelék ide vagy oda, azokat akik közel kerülhetnek hozzám, mikor magatehetetlen vagyok.
- Van itt két névjegy, amit Önnek küldtek, nagyúr... - recsegte halkan az idős férfi.
Rápillantottam a két papírra és felvontam a szemöldököm:
- Darius Rainier, vezetéknév nélkül? Illetve signorina Pariseu... - merengtem el. - Jól értesültek ha ide küldik a névjegyet. Itt fogadom őket! Készítsenek elő a testvérek fürdőt és tiszta ruhát. Hálás lennék, ha igénybe vehetném a szobáját ezen alkalmakra abbé.
- Ez csak természetes - hajtott fejet az apát. - Az úrnő...?
- Jól van - feleltem. - Vagyis hamarosan jól lesz. Hozasson le egy hajléktalant, megkötözve és fektesse mellé. Azonnal értesülni akarok róla ha magához tér!
- Úgy lesz nagyúr! - hajolt meg férfi és távozott. Kortneyhoz lépve megsimogattam a haját és csókot leheltem a homlokára:
- Gyűlöllek kedvesem, de vér nélkül is tisztelnélek - leheltem. - Épülj fel. Szükségem van még rád.
Szemem az eltiport csótány felé tévedt, mely lassan kezdte összeszedni magát és elvonszolni megroppant testét a sötétbe. Gyógyulni.
- Imádom a csótányokat... A példaképeim...
Elsiettem.