Valentine Mitchell

Név: Valentine Mitchell
Faj: troll
Alfaj: troll
Ház: Kardok Háza
Rang: hadúrszent
Nem: férfi
Születési év: 1966. május 14. (45 éves)
Születési hely: USA, Kansas, Kansas City
Fizikai megjelenés: 203 centis magasságával és majd 160 kilós, színizom testével meglehetősen feltűnő látványt nyújtó kolosszus. Fejét tarkopaszra borotválja, elálló füleiben többször is eltörhetett a porc, így úgy nevezett "birkózó fülei" vannak. Szemei mélyen ülnek előreugró szemöldökeresze alatt, homloka csapott, a szája széles, összességében az arcberendezése közelebb áll egy neandervölgyihez mint egy emberhez. Legalábbis ez sokak első gondolata. Szőrzete alapvetően sötét, fekete, de már erősen őszül. Mellkasán, hátán, karjain és lábain is nagyon erős a testszőrzete, rövid körszakállt is visel általában. Karjain dagadó izmai félelmetes izomerőt sejtetnek. Bal felkarján van egy horgony tetoválás, amelynek tetején egy sellő trónol. Általában lenge, könnyed és főképpen olcsó ruhákat visel.
Különleges ismertetőjegy: puszta méretei és a tetoválása
Mentális jellemzők: alapvetően egyenes jellemű ember, őszinte, ami a szívén, az a száján. Nagyon lobbanékony, könnyen eljár a keze, de hamar meg is békül, sebesen higgad le. Nem gyakran hazudik, kivéve ha valós faját kell eltitkolnia, amire azért volt már pár precedens. Meglehetősen lassú felfogású, ellenben van egyfajta veleszületett ravaszsága ami átsegíti a nehézségeken. Hűséges típus, a barátaiért a tűzbe menne, utolsó lyukas zokniját is nekik adná. Szereti az egyszerű örömöket, mint a pia, dohány, szex, haverok, szerencsejáték. Soha nem vetette meg a kétkezi munkát, sőt! Büszke mindarra amit sikerült az életben összeszednie, elsősorban a kocsmájára. Na meg a tudására, bölcsességére. Örök szerelme a tenger, ha egy hónapnál hosszabban nem megy ki a nyílt vízre, akkor kezelhetetlenül mogorva lesz, míg alapesetben nagyon vidám, bár kissé vaskos humorú férfi. Szereti a szép nők társaságát, de ijesztő megjelenése és alacsony műveltsége okán nem gyakran sikeres az udvarlásban. Nagyon gyermekszerető, él-hal a csemetékért.
Vallás: hívő, de csak kevéssé gyakorló baptista
Filozófia: -
Beavatottság: -
Iskolák: -
Grimoare: -
Családi állapot: egyedülálló
Foglalkozás: a Salted Swordfish Boozer tulajdonosa, egyúttal csapos és kidobóember is ott, alkalmanként halász. A havi jövedelme megközelítően 1000 $, a félretett pénze nagyjából 24.000 $, amit a fiára szándékozik hagyni. Járműként egy kiöregedett kawasaki motort birtokol, ami ugyan gyakran köhög, de azért még elkocog.
Befolyás: van egy csomó ismerőse a kikötőben és a dokkokban meg a hajókon, ismer már kisstílű csempészt meg maffiás behajtót akiket vagdalt már ki a krimójából.
Szakértelmek:
Kezdő Sofőr
Kezdő Számítástechnika
Kezdő Orvostudomány
Kezdő Pénzügyi ismeretek
Haladó Mechanika
Szexualitás: heteroszexuális
Függőség: saját kocsmája italkészletének egyik fő pusztítója, faja miatt remekül bírja a piát, de még így is gyakran sikerül teljesen eláznia. Pipás ember, meglehetősen erős nikotinfüggés.
Képességek: Fizikális erő, Fizikális kitartás, Regeneráció, Szívós test
Gyenge pontok: Lomha mozgás, Nehézfejű, Könnyű célpont, Agresszió
Vonzalom: jó ital, humor, érdekes történetek, szép női test, baráti pofozkodás, őszinteség, egyenes lelki tartás, bátorság, hűség, gyerekek, tenger
Taszítás: lenézés, rátartiság, kérkedés, unalom, gyávaság, hazudozás, talpnyalás, b*zik, nyál zene, plázacicák és flasztervagányok, Tara Doyle
Életcél: nyugodt, békés utolsó évek, nemzeni egy erős fiút, megfelelni a népe elvárásainak
Harci erő: 15/11/4
Önéletrajz:
Úristen! ... Jézusom... de nagyon fáj a fejem... Azt hiszem elég komolyan betett nekem ez a csapás, amit valami vadállat küldött az elmémre. Nem nagyon értek a mágiához... ha őszinte akarok lenni semennyit... De azért ezt nem volt nehéz felismerni. Hé! Amennyit fekhettem itt ájultan, akár ki is száradhattam! Na akkor ideje meghúzni ezt a rumocskát...
Na mindjárt jobb. Még soha nem találkoztam ilyesmivel, pedig láttam már ezt-azt az életben... Hajjaj...
Már kölyökként is. Jó volt az öregemmel, nem vitatom. Utcai boxoló volt, keresett vele nem is rosszul. Hogy anyám ki volt, azt magasról passzolom, egy szirén, oszt jó' van. De csak a világra ellett meg elbabusgatott míg tisztességgel lábra állt legszebb kisfia, szóval ha összefutnék vele, jönnék neki egy "köszivel" mielőtt magammal rángatom. Na mindegy.
Stram kis legény voltam na. Megléptem otthonról mikor tizenkettő voltam, hogy imponáljak egy lánynak, miszerint én igenis keményebb vagyok mint egy kocsi az autópályán. Hát... Kivasalt rendesen kettő, de rommá is törtek. Én nem annyira. Legalábbis nem olyan hosszan. A csaj bámult nagyon. Apám meg bucira verte a fejem, mikor megtudta, mit művelt arany szép fia, egy életre megtanultam akkor: nem reklámozzuk mik vagyunk. A csajnak szerencsére senki sem hitte volna el a sztorit és volt annyi esze, hogy ne is híresztelje.
Amikor 17 lettem apám engedélyével beléptem a sereg tartalékos állományába. Még nem voltam 18 amikor kib@sztak, mert összevertem a kiképzőtisztemet. Na jah. Harmadszor nyalatta végig velem a fél kaszárnyát az a majom. Ettől ugyan nem leszek jobb katona... Nah mindegy.
Felcsaptam az óceániai térségbe halásznak. Kőkemény meló, rengetegen belehalnak a szélsőséges viszonyokba, engem megedzett. Több mint egy évtizedet töltöttem hajókon a szigetek körül, jó halász, tűrhető hajós lettem. Na meg a kikötők közismert és rettegett bunyósa. Éltem két évet a helyi törzseknél is Borneó környékén és megismerkedtem a harcművészeti stílusukkal. A trollok természetes tehetségével sajátítottam el ezt a tudományt. Kevesen lehetnek az ellenfeleim.
Közel voltam a negyvenhez, mikorra, némi megtakarított pénzzel a zsebemben, hisz az igényeim nem nagyok, visszatértem az USA-ba. Nem vonzott Kansas, kellett a tenger a lelkemnek. Így megragadtam itt Stormban. Öreg voltam már akkor is fajunk mércéjével mérve. És még nem volt utódom. Nem volt egy fiam akire büszke lehetnék. Felnőni már most sem látnám... De jó lenne ha valaki továbbvinné a nevemet...
Mikor az előző hadúrszent meghalt már csak brahiból is, de magam is részt vettem az össznépi pofozkodásban. Meglehetősen meglepődtem, mikor megnyertem a végére. Én lettem a hadúrszent, aminek jó oldala, hogy az élettapasztalatomnak csak van valami haszna...
A rossz oldalát Tarának hívják, aki passzióból is szívesen megy az agyamra. Ennek ellenére képes vagyok kulturáltan társalogni vele ha nagyon muszáj... Szerencsére erre ritkán van szükség, a Salted Swordfishben meg nem szívesen mocskolja be a fehér kis szaténkesztyűjét... hála a jó istennek...
Mindenesetre van még némi parázs és pár gondolat amit ez a kivénhedt troll megtaníthat a heves ifjúságnak! Atyavilág... Ennyire még nem ütött ki két korty rum, hogy végiglapozzam életem nagykönyvét... Na irány a krimo, hátha van valami érdekes...