don Vincenzo Ranzi

Név: Vincenzo Ranzi
Faj: halandó
Alfaj: halandó
Tulajdonos: -
Nem: férfi
Születési év: 1966. február 17. (45 éves)
Születési hely: USA, Florida, Stormhaven
Fizikai megjelenés: a magassága nem tér el a nagy átlagtól, 174 centiméter, a testsúlya 69 kilogramm, ami szintén átlagos testalkatot jelent. Sötét haját konzervatívan, jól fésülten hordja. Feltűnően nagy, kék szemei sokszor riasztóak lehetnek, mert meglepően mélyen ülnek, de aki hosszabban tekint beléjük az meglehetősen szelídnek találja ezt a tekintetet. Nem különösebben vonzó férfi, de taszítónak sem lehet mondani, inkább tekinthető átlagosnak. Széles szája, telt ajkai általában az élvhajhász embereket juttatják külső megfigyelő eszébe, de ez nem feltétlenül valós. Testalkata szálkás, arról árulkodik, hogy még rendszeresen karban tartja testét és izomzatát. Visszafogott eleganciával, konzervatívan öltözködik. Arcszőrzetét gondosan borotválja.
Különleges ismertetőjegy: egy szabálytalan csillag alakú anyajegy a szíve felett
Mentális jellemzők: régi vágású úriember. Szinte mindig kifogástalan stílussal és tekintéllyel lép fel. Udvarias, magabiztos, kellemes társalgó. Humora finom, kerüli a komolyabb csipkelődést vagy a mély cinizmust. Széles műveltségű, kiváló beszélgető partner, általában könnyen találja meg a közös hangot majdnem bárkivel. Ő maga is képzett, bár valódi tehetség nélküli, de azért kellemes hangú és játékú zongorista és jazzénekes, amit bármikor szívesen prezentál is társaságban. Tisztában van a saját értékeivel, de önteltnek nem mondhatnánk. Viszont acélos akaratereje és fellépése mindenképpen erőssége. Nyugodt természetű férfiú. Nem veti meg az élvezeteket de nem rohangál sem játékasztal, sem női szoknyák után különösebben. Nem bigott, de hívő katolikus, neveltetéséből kifolyólag elutasítja a különböző perverziókat és szexuális kilengéseket, de nem válik prűddé. Udvariasságával és széles látókörével hamar elismerést vív ki magának a jobb társaságokban. A könyörtelenségre mint egy szükséges eszközre tekint ha nincs más lehetőség, de nem jelleme alapeleme.
Vallás: római katolikus
Filozófia: -
Beavatottság: -
Iskolák: -
Grimoare: -
Családi állapot: nős, feleségével elhidegült a viszonyuk, de erős keresztény hitük miatt nem válnak el. Felesége: Bianca Ranzi (43 éves) a Texas állambeli Dallasban él, műkereskedő. Egyetlen gyermekük fiuk Claudio (22 éves) egyetemista Detroitban.
Foglalkozás: az olasz maffia donja Stormhavenben. Legális vállalkozása is van, több is. Az ő tulajdonában van a Pamper Castle a Heavenhillen, a Stormhaven Logistic Central és a Hydroplane Filmstudio. Természetesen az anyagi forrásai majdhogynem kimeríthetetlenek, havi szinten keres megközelítőleg 8.000.000 $-t de van amikor ez 12-ig is felugorhat. Családi vagyona, mely értékpapírokban, részvényekben, műkincsekben, aranyban, bankszámlákon, stb van kihelyezve több mint 1.000.000.000 $. Egy luxusvillája van a Heavenhillen és több ingatlanja város szerte. Általában limuzinnal közlekedik, ha valamiért nagyon egyedül akar menni valahová, akkor viszont egy teljesen jellegtelen fekete színű, közel 15 éves apró Lancia mellett dönt, ugyanis ha valahová egyedül kell mennie, akkor valószínűleg a feltűnést is szeretné elkerülni. Van a birtokában emellett egy Ferrari, egy Lamborghini, egy Alfa Romeo és egy magánhelikopter is.
Befolyás: az alvilág legnagyobb halának számít, így nem meglepő módon nincs olyan dolog a város sötétebbik oldalán amit ő ne tudna viszonylag rekord idő alatt megszerezni, vagy megtudni, megszervezni. Az összes bandavezér és minden rivális maffiafőnök tart valamennyire az erejétől. A politikai életben mélyen benne van a keze, a demokrata és a zöld pártokat is bőségesen támogatja. Képes lenne hathatós nyomást gyakorolni a polgármesterasszonyra is, lévén a pártjának egyik fő pénzelője, de sosem kellett ehhez folyamodnia. A kulturális életben mint jó nevű mecénást ismerik, gyakran jár fogadásokra, partykra, rendezvényekre. A színházak, tánctermek és galériák gyakori vendége, szívesen és sokat támogatja az ifjú és feltörekvő művészeket, de sokat jótékonykodik is. Mivel oda-vissza megvett mindenkit kapitánytól osztályvezetőkig a helyi rendőrségen, így nincs oka tartani tőlük, bármilyen jegyzőkönyve lehetősége van betekinteni.
Szakértelmek:
Mester Pénzügyi ismeretek
Mester Diplomácia
Haladó Művészet (zongora)
Haladó Művészet (ének - jazz)
Haladó Humán tudományok (történelem)
Haladó Etikett
Alap Művészet (festészet)
Alap Művészet (szobrászat)
Alap Művészet (tánc)
Alap Művészet (színművészet)
Alap Művészet (gasztronómia)
Alap Művészet (irodalom)
Alap Jogi ismeretek
Alap Sofőr
Alap Számítástechnika
Szexualitás: heteroszexuális, nincsenek ismert aberrációk
Függőség: szereti a jó szivarokat, de ez nem valós függőség, meg van nélküle is. Ugyanez vonatkozik a minőségi száraz vagy félédes borokra is. Valójában a drogon kívül minden szokványos szenvedélyforrást űz, de csak mértékkel, nincsenek valós függőségei.
Képességek: -
Gyenge pontok: -
Vonzalom: klasszikus/jazz zene, színművészet, a festészet legtöbb ága, táncművészet, udvariasság, hagyománytisztelet, elegancia, akaraterő, céltudatosság, hűség
Taszítás: árulás, drogok, elektronikus zene, tiszteletlenség, ápolatlanság, goromba stílus, lelki gyengeség, testi torzulások, perverziók, homoszexualitás
Életcél: bár sokat elért, de a fiának már nem a bűnözést szeretné tovább adni, hanem legális vállalkozásait, szeretné megszerezni a Golden Hand Casino tulajdonjogát, de csakis legális eszközökkel, fenntartani az alvilági békét
Harci erő: 4/3/6
Önéletrajz:
Foglalj helyet Matteo! Ülj csak le, ne szégyenlősködj. Nem azért jutottam ilyen magasra, mert nem lenne bennem szikrája sem a kezdeményező készségnek, céltudatosságnak és ezt másokban is tisztelem. Úgyhogy ne aggódj, ne légy zavarban, hanem foglalj helyet s mond el, mit innál, azonnal töltök.
Kitűnő választás, barátom! A szíciliai boroknak nincsen párja talán az egész világon. A '97-es pedig főképpen remek évjárat volt, ha nem bánod magam is töltök egy kortyot és csatlakozom hozzád. Parancsolj, az italod. Nos... Hogy miért is kérettelek ide. Szeretném ha megértenél valamit Matteo, így engedd meg, hogy pár szóban összefoglaljam amit akarok, mielőtt a lényegre térnék.
Tudod, amikor én megszülettem itt Stormhavenben, az édesapám, Alfredo, mint kiöregedő és különösebben sohasem neves ökölvívó már elég régen a maffia behajtóinak egyike volt. Ez lényegében ki is jelölt a számomra egy életpályát. Édesanyám viszont a templomba járatott, voltam első áldozó, bérmálkozó, ha nem is minden héten, de gyakran megyek máig Isten házába. Ez pedig egy lelki tartást jelölt ki számomra.
Az iskolában csendes, visszahúzódó, inkább humán érdekeltségű gyerkőc voltam. Hamar belejöttem viszont én is a boxba, bár már régen nem űzöm sportszerűen. Apám nyomdokain én már lényegében családtagnak születtem. Nézd Matteo, már akkoriban sem volt éppen ez egy illuzórikus szép olasz család, a maffia, az maffia. De abban, hogy minden külső tényezővel szemben számíthatunk egymásra legalább sem akkor, sem most nem volt probléma. Vagy nem így gondolod?
Örülök, hogy te is így látod. Nos szóval én is megjártam a ranglétrát. Eleinte csempészekkel dolgoztam együtt, majd pénzbehajtó lettem. Az ökölvívó karrierem engem sem predesztinált többre édesapámnál. 31 évesen vonultam végleg vissza. 31 győzelem 29 vereség, 5 KO. Nem egy nagy mérleg. Az ökölvívásnál más téren azonban sokkal nagyobbat tudtam domborítani.
Hamar kiderült, hogy érzékem van az emberekhez. Remek meggyőzőkészségem volt, az esetek többségében nem került sor erőszakra a behajtások során, meg tudtam győzni a tulajdonost, hogy igenis szüksége van a család védelmére. Ez pedig fontos dolog volt Matteo. Nem volt rendőri intézkedés, nem kellett őket lefizetni. A szét nem vert boltok következő hónapban is működtek és fizettek. A sikereim nagyon magas polcra juttattak, mert a családnak szüksége volt a szakértelmemre. Nem csupán a védelmi pénzek fő felelőse, minden behajtónk vezetője voltam, hanem én tárgyaltam a család nevében is, ha úgy hozta szükség. Don Salvatore, a család idős vezetője nagyra is tartotta a képességeim.
Ugyan a feszített munka miatti ritka találkozások és az állandó mocskos ügyek sajnos a feleségemmel, Biancával lévő házasságom rovására mentek, de született egy erős, egészséges fiam, akire büszke lehetek. Ez mindennél többet jelentett.
Sajnos az idő senkit nem kímél. Don Salvatore haldoklott, a fia, Giuseppe pedig alkalmatlan volt arra, hogy átvegye a családfő szerepét. Ezt mindenki tudta. Nagyon agresszív, kötekedő alak volt, aki nem ura az érzelmeinek. Szóval fogtam magam és a család érdekeit nézve amikor részegen hevert az ágyában felkerestem. Először gondoltam megpróbálom lebeszélni diplomatikusan arról, hogy az apja örökébe lépjen. Viszont mikor az ágyban egy harisnyába és női fehérneműbe öltözött fiatal fiúval, az egyik bérgyilkosunkkal találtam, akkor inkább úgy gondoltam, jobb ha nem hoz szégyent az apja nevére a későbbiekben sem, úgyhogy különösebb vacillálás nélkül mindkettőt fejbe lőttem.
Szerintem don Salvatore sejtette ki a tettes, de a család érdekei szerint döntött, mikor engem nevezett ki örököseként. Amikor az öreg végül meghalt én is megsirattam a temetésén. Jobban mint mások. Én adtam be neki a strichnint konyakba keverve ahogy kérte. Nem akarta, hogy annyira leromoljon az egészségi állapota, hogy mások gondoskodására szoruljon, mint egy magatehetetlen csecsemő. Ő aki egész életében egyenes gerincű és kemény tartású volt, nem viselte volna el, ha már az ágytálat kell odarakni alá. Megértettem és teljesítettem utolsó parancsát.
Évek óta vagyok én a keresztapa itt Stormhavenben Matteo. Láthattad az életem példáján, én sem vagyok éppen szívbajos, ha valakit el kell tenni az útból, ha úgy hozza szükség. Nem is rovom fel neked, hogy megpróbáltál lelövetni.
Ne! Matteo, ezt ne csináld! Ezzel a rémült kiabálással csak megalázod magad. A helyedben én sem tettem volna mást azt hiszem, mondom, nem rovom ezt fel neked. Kérlek fejezd be a nyöszörgést és a könyörgést. Férfinak ismertelek meg, ne kelljen ezen a nézetemen revideálni, ha megkérhetlek. Köszönöm.
Nos, mint mondottam, azt az elvetélt merényletkísérletet nem rovom fel neked Matteo. Én is öltem. De nagyon, nagyon remélem, sosem váltam ilyen alávaló gazemberré mint te! Mit képzeltél magadról, fiam? Hogy volt képed elcsábítani azt a szerencsétlen, idegbeteg kislányt, bedrogozni és egy fegyverrel hozzám küldeni? Hogy volt pofád, Matteo?!
Egy valamit jegyezz meg édes kisfiam. Ha valakit meg akarsz ölni, legyen annyi tartás benned, hogy fogsz egy pisztolyt, odamész, a halántékához szorítod és meghúzod a ravaszt! Ne akarj nyomorékok és lelki sérültek mögé bújni! Férfi vagy te egyáltalán?! Az eszedbe sem jutott, hogy a testőreim esetleg agyonlövik azt a szegény kislányt, akinek amúgy klinikán lenne a helye?! Miféle gerinctelen alak vagy te, Matteo?!
Na jó... Fejezd be a sírást. Fejezd be. Ha ez megnyugtat, egyáltalán nem áll szándékomban agyonlövetni. Cssss! Nyugodj meg. Nem, semmi ilyesmi. Ha ezt akarnám, nem meséltem volna el neked nagy vonalakban az életem. Minek? Már nem lenne alkalmad tanulni belőle.
Na jól van, jól van. Fejezd be, kérlek. Kezet különben is csak hölgyeknek és főpapoknak csókolunk, ez már rég nem szokás. Nem, nem kell hálálkodni. Hagyd csak. Menj. Kinn vár Augusto, ő elvisz majd a kórházba is. ... Hogy minek? Hát hogy ellássanak miután kivágja a heréidet édes fiam.
Ez nem igaz... Hagyd már abba Matteo! Hát... Augusto vigyétek ki innen!