Noel Wyard

Név: Noel Wyard
Faj: vámpír
Rang: -
Nem: férfi
Születési év: 1993. 11. 01 (19), halandóknak: 17
Születési hely: Franciaország, Párizs

Fizikai megjelenés: 180 cm magas, vékony srác, első pillantásra meg sem mondanád, milyen erő rejlik benne. Azonban ha éppen felső nélkül látod, akkor szembesülsz vele, hogy szikár, de igencsak izmos kölyökkel állsz szemben.
Félhosszú, barna haja érdekes kontrasztot alkot áttetsző kék szemeivel, mégis van benne valami, ami szimpatikussá teszi. Bőre sápadt, mint minden vámpíré, kivéve, ha a Mimikri hatása alatt van, akkor bizony egészséges rózsaszínű, ám szeme színe akkor is változatlan.
Összességében egy tinédzser benyomását kelti, egy suhancét, aki járja a maga útját, és éppen oda megy, ahová kedve tartja, lázad, ha rá akarod kényszeríteni valamire. Öltözékét nem nagyon váltogatja, a stílusa meghatározó, tipikus nekromanta öltözék az, fehér ing, fekete nadrág és köpeny, valamint az elengedhetetlen csizma, és legyen bármilyen évszak, másban nem nagyon látod.

Különleges ismertetőjegy: Nincsen.

Mentális jellemzők:
Koránál sokkal érettebb, köszönhetően annak, hogy felnőttek között nőtt fel. Saját korosztályával nem is tud mit kezdeni, egyszerűen más nyelvet beszél, mint ők, nem találja velük a közös hangot, tisztelet a kivételnek. Határozott, karrierista, eszes gyerek, de sosem kérkedik a tudásával. Cselekszik, és nem prédikál.

Különc, nem egy társasági ember, ami nem azt jelenti, hogy remete életet él, csupán nem kedveli a tömeget, néhány barátja van csupán. Egyetlen állandó társa a koponyája, amit semmi szín alatt nem ad ki a kezéből, meg se próbáld.
Ha mégis megteszed, megközelíted, és úgy nyúlsz felé, hogy ő abba nem egyezett bele, olyan oldalával szembesülsz, amelyet nem is gondoltál volna róla. Azonnal és gondolkodás nélkül üt, akárki is legyen az illető.
Amennyiben mégis a kezedbe veheted legféltettebb kincsét, az azt jelenti, teljes mértékben megbízik benned, tudja, nem teszel kárt benne, értőként vizsgálod és nézed meg.

Nem egy bőbeszédű típus, csak és kizárólag néhány ember jelenlétében, ám kölyök kinézetének köszönhetően bármikor képes bevágni az angyali, ártatlan képet, és nem is gondolnád, hogy éppen méreget, sőt, az is lehet, te leszel a prédája a következő pillanatban. Szarkasztikus, ironikus, néhol cinikus, ez a sajátos humora, de sosem bántó, csak a megfelelő pillanatban csapja le a labdát. Konzervatív körökben szemtelennek hathat, de általában elnézik neki a fiatalsága miatt.

Vallás: ateista.
Filozófia: Fogadott
Beavatottság: 1. kör (candidatus)
Iskolák: Nekromancia
Tradíciók: -

Grimoare: "Láthatatlan Testőr" - ez a hatalmas varázslat egy egészen speciális komponenst igényel, egy olyan nyughatatlant, akinek kötődése a nekromanta szolgálata, ki megidézi a varázst. Innentől kezdve a nyughatatlan szellemi életereje segíti a varázshasználót, képes lesz abból varázsolni, illetve ha halálos sebet kapna, abból felhasználhat egy egységnyit, hogy megmentse magát. A szellemi életerő 1 egység/12 óra időtartam alatt regenerálódik a nyughatatlanban, ha a mágiahasználó ennél gyorsabban éli fel azt, akkor a kísértet elpusztul teljesen. A varázslat megidézésének ideje: 3 óra.

Családi állapot: Szüleiről nem sokat tud, az apja Michael Wyard, aki állítólag nekromanta volt, de meghalt mielőtt született, az anyja Jacqueline Rouget pedig lepasszolta egy nekromanta csoportnak. Őket tekinti családjának, élen a magántanárával, Paul Benoit-val, akitől mindent tanult, akitől mindent tud. Illetve Raul Dessau, a nekromanta vámpír, aki azzá tette ami, akitől ugyancsak tanulhat.

Foglalkozás: Legtöbbször sírásással keresi a kenyerét, hiszen nekromanta, így nem is kell keresgélnie, bár előszeretettel süti el a sírrabló poént is, ha a koponyájáról kezdenek kérdezősködni. Mivel fiatal, tulajdonképpen alkalmi munkákból él, hiszen még nincs igazi egzisztenciája, csak a kapcsolatait építi. Nem egyszer tűnik fel Múzeumokban, a régiségek környékén, itt is munkát vállal, hogy tudását gyarapítsa, és olyan ismeretséget szerezzen, ami később a hasznára válhat.

Befolyás: Kulturális befolyással rendelkezik, ismeri a legtöbb Múzeum igazgatót, régészt és antropológust. Nemzője révén néhány magasabb rangú politikust is, ám annyira kölyök még, hogy magának kell kivívnia a tekintélyt. Azért többnyire nem hajtják el, ha információra van szüksége, de még nem is veszik túl komolyan, csak figyelik.

Talpnyalók: -

Szexualitás: Homoszexuális, erre pár éve döbbent rá. Addig abban a hitben élt, hogy azért nincsen barátnője, mert nem jut rájuk ideje. Aztán szembesült a valósággal, na nem mintha mellbe vágta volna, és nem is nagyon érdekli, hogy ehhez ki mit szól, ha vadászatnál könnyebbséget jelent, beveti.

Függőség: nikotin. Dohányzik, amikor éppen kedve szottyan, de amolyan kocadohányos, és ugyanígy áll a fűvel is, néhanapján el-el szív egy szálat.

Képességek: Élőholt test, Mimikri, Enyhén növelt erő, + Okkultizmus (Nekromancia)

Gyenge pontok: Vérfüggés, Kritikus fényallergia, Korlátozott táplálkozás, Megalománia.

Vonzalom: Vér, vér és vér… az első, aminek nem tud ellenállni. Tudás, minden ősi titok, vagy nehezen fellelhető információ, amihez nem mindenki fér hozzá. Karrier, minél magasabb pozíció elérése, akár tanácsadóként, vagy vezetőként.

Taszítás: Páncél, az örökös rettegés tárgya, hat lóval sem tudod olyan helyre berángatni, ahol ilyen található. A papok… képmutatónak tartja az összeset, akik bort isznak, de vizet prédikálnak. Wiccák, viccesnek tartja magát a vallást, hiszen összelopkodott alapokra épül az egész.

Életcél: Még maga sem tudja, ám karrierista, így gondolkodik a politikusi pályán is, ahogy a műkincskereskedésen és az ősi tudás megszerzésében is, de amiről sosem mond le, az a nekromancia… a vérében van.

Harci erő: 6/4/2

Önéletrajz:

Francia származású, még ha ezt nem is gondolnád a neve alapján.
Párizsban látta meg a napvilágot 1993. 11. 01-én. Morbid, mondhatnád, hogy sikerült így időzítenie, és mégis, ha megismered, azt mondod majd, evidens.

A szüleiről ha kérdezed, sok emléke nincsen, az apja Michael Wyard, akiről annyit tud, hogy meghalt a születése előtt és nekromanta volt. Az anyja, Jacquelin Rouget, aki rejtélyes okokból egy francia nekromantára bízta a nevelését, aki nem csak apja helyett volt apja, hanem mentora és egyben magántanára is. Ő Paul Benoit, a híres nekromanta, akit mindenkinél jobban tisztel és szeret. Mivel anyja sosem kereste, nem sokat kesergett, tudomásul vette, hogy nincsen, számára ugyancsak halott, ahogy a biológiai apja.

Még beszélni sem tudott, járni is alig, máris különös érdeklődést mutatott a nekromancia iránt. A férfi csoportja hamar befogadta az akkor még kisgyermeket, köztük nőtt fel, őket tekinti családjának. A csoportban azonban nem csak francia származásúak éltek, így tanították őt angolul is, amit bizony kitűnően beszél, mintha második anyanyelve lenne.

Mivel mindig láb alatt volt, le kellett kötni valamivel, így kapta meg kedvencét alig két évesen, egy eredeti emberi koponyát, mely már akkor is 200 évesnél idősebb volt. Boldogan szorította magához, azonnal nevet keresett neki, és végül Francisnak keresztelte, Francis Gate antropológus tiszteletére. Hamar megértette, ez nem azt jelenti, hogy akkor az ő kis társa csak úgy van, hanem bizony ápolásra szorul, folyamatosan. Eleinte természetesen segítséget kapott hozzá, figyelt és iszonyatosan hamar tanult. 6 évesen már egyedül gondozta kedvencét, kézzel, mert számára ez rituálé. Természetesen még mindig voltak hibái, ami nem is csoda, hiszen egy aprólékos, több fázisú műveletről volt szó, mely akkor még meghaladta a képességeit.

A korosztályával nem nagyon érintkezett sosem, hiszen különcnek tartották, sötét figurának, mert mégis melyik gyerek járkál egy koponyával a kezében úgy, mintha az a macija lenne, vagy a kisautója? Vele kelt, vele feküdt, aludt, vigyázva arra, nehogy baja essék, és hiába ment volna más gyerekekhez, nem fogadták be sosem maguk közé.
Ebben minden bizonnyal közrejátszott még az öltözködési stílusa is, mert feketében járt, egyedül az inge volt fehér, semmi más.

Eleinte rosszul érintette ez az egész, de korán megtanulta, csak a felnőttekre támaszkodhat, arra a szűk kis közegre, melyben él. Paul fokozatosan tanította mindenre, amire csak lehetett, ahogy arra is, hogy amit saját maga tanul meg, azt soha senki nem veheti el tőle.
Második otthona a temető, hiszen a nekromanták főként éjjel élnek, ennek tudta be jó ideig azon képességét is, hogy rendkívül kifinomulttá vált az észlelése a sötétben. Megtanulta elkülöníteni a zajokat egymástól, tudta, mire kell odafigyelni, és mi az, ami az éjszaka része.

Mindig eleven gyerek volt, persze ő sem volt mentes a tinik allűrjeitől, vagyis előszeretettel bosszantotta a csoportot, az egyik tagját, Pierre-t különösen, miután megfigyelte, hogy a férfi sokkal idegesebben reagál a többieknél, és szinte egy kanál vízbe tudná belefojtani a csínyei miatt. Van humora, nem is kevés, csak nem biztos, hogy ezt bárki megtapasztalhatja.

Kipróbált mindent, amit csak lehet, füvet, keményebb drogokat s, mígnem egyszer feldöntött egy páncélt a folyosón, az ráesett, és ádáz közdelem árán sem tudott kimászni alóla. Abban az állapotban szentül hitte, hogy az meg akarta ölni, és arra várt, hogy rátámadhasson alattomosan. Azóta egyenesen retteg a páncéloktól, nem lehet neki megmagyarázni, hogy azok nem ártanak neki. Ám ez sem volt elég, nem hallgatott az okos szóra és Paulra, folytatta a drogozást egészen addig, amíg olyan rosszul nem lett, hogy elkönyvelte, ezt nem éli túl. Jelezni senkinek nem tudott, Paulnak volt köszönhető, hogy rátalált és megmentette. Akkor állt le az anyagozással, azóta hozzájuk sem nyúl, maximálisan néha egy füves cigit szív el… megszokásból.

Franciaországban köztudottan nem egy nekromanta csoport tevékenykedik, féltékenykedés mindig is volt, persze egymásnak is ártani akartak. Így esett meg az is, hogy valami olyat tett, amelyet azóta is titokként őriz. Rátörtek a csoportjukra, hatalmas harc kerekedett, Pault akarták véglegesen kiiktatni, legfőképp a tudása miatt. Gondolkodás nélkül cselekedett és végzett a támadóval, melyet utána hosszú ideig képtelen volt feldolgozni. A csoport és Paul segítette át ezen az időszakon, nekik köszönheti, hogy felállt a padlóról.

Sosem járt iskolába, mindent a csoport tagjaitól tanult, természetesen volt olyan, amiben nem vehetett részt, hiszen sem a kora, sem a tudása nem tette lehetővé ezt. Otthonosan mozog a rúnák világában, hiszen ez elengedhetetlen része a tudásnak… természetesen van még mit tanulnia. Démonológia… mindig is vonzotta, ám idézéseknél mindig elküldték, ami bosszantotta is, ekkor a nyakába vette a várost, és kihalt sikátorok felé indult el, hogy egyedül lehessen, a saját gondolataival.

2010. 11. 13-án, egy hasonló alkalomnál dühösen csapta be maga mögött az ajtót, és vette ismét nyakába a várost, hogy kiszellőztesse a fejét. Ekkor találkozott össze Raul Dessau-val, az öreg nekromanta vámpírral, aki valami csoda folytán nem „ölte” meg, csupán azzá tette, ami ő maga. Névről ismerte már őt, hiszen neve van a „szakmában”, de álmában sem gondolta, hogy ilyen körülmények között találkozik vele, és ez lesz a végzete is.
Haza már nem mehetett, hiszen félő volt, hogy a csillapíthatatlan éhség és vérszomj visszaüt, azokat öli meg, akik a legfontosabbak a számára.
Azóta Raullal él, tőle tanul tovább, és kergeti az őrületbe, hol az eltűnéseivel, hol azzal, hogy képtelen uralni a vér iránti vágyát.

Alapvetően higgadt, türelmes, semmivel sem tudod kihozni a sodrából, viszont ha préda kerül az útjába, vagy vért lát, győz az ösztön, és szinte lehetetlen megállítani. A legnagyobb küzdelmet az ekkor kitörő hevességével vívja, nehezen uralkodik az érzésein, az egyetlen, ami megállítja, ha Paulra gondol, hogy őt sosem bántaná. Honvágya van… folyamatosan rágja Raul fülét, hogy a családját tegye vámpírrá, hiszen azért 17 évet nem lehet nyomtalanul kitörölni, és hiányoznak neki, szeretné őket látni, néha velük lenni, ahogyan régen is.

Mivel már kölyökként is önállóságra nevelték, gyakran lép meg és tűnik fel olyan helyeken, amire senki nem számít, a baj csak az, hogy erről Rault is elfelejti értesíteni. Építi a saját karrierjét, kapcsolatait, csak ez számít neki, semmi más.
Eltökélten dolgozik saját kísérletein, és minden álma az, hogy egyszer olyan felfedezéssel rukkol elő, ami hatalmas jelentőséggel bír a nekromanta körökben. Nehéz fába vágta a fejszét, mondhatod nyugodtan, hiszen Paul Benoit és Raul Dessau is híres e téren, túlszárnyalni nem lesz könnyű őket, ám segítségére van a háttere, hiszen ismerik, és sokkal több ajtó nyílik ki előtte, mintha mezei tanonc lenne, ráadásul a tehetsége is megvan hozzá.

Érdekli a politika, a hatalom, legyen szó bármiről, folyamatosan tanul és fejleszti magát, figyel, és rendkívüli érzékkel épít be mindent a saját életébe, amire csak szüksége lehet.
Egyelőre még nem tudja, merrefelé nyisson igazán, hiszen csak most lépett a felnőtt kor küszöbére, de szándékai szerint minél magasabb pozíciót akar betölteni, és tanulni mindent, ami az okkultizmussal hozható összefüggésbe.

A wiccákat nem kedveli, összelopkodott vallásnak tartja az egészet, nevetségesnek, ahogy magyarázzák a saját alapjaikat, sokszor ellentmondásba keveredve magukkal is.
Lehet, még kölyök, de hiba lenne lebecsülni, mert hiába gyenge még a világában, a tudása és olvasottsága meglephet.

Először is üdvözöllek az oldalon. Remélhetőleg a közeljövőben ez a példa gyarapodni fog és egyre többen találnak ránk, esetleg kapnak kedvet a játékra.
Szóval nem is húznám az időt, az előtörténet elfogadva.