Meriré

Név: Meriré (Jelenleg használt neve: Dr. Rashid Alheim)

Faj: múmia

Rang: Fekélypap

Nem: férfi

Születési év: I. e. 1375 (3387) Halandóknak, Dr Rashid Alheimként, 1977. 02. 01 (35)

Születési hely: Egyiptom, Théba; hivatalos iratok szerint: Kairó

Fizikai megjelenés: Mégis milyen egy múmia? Kiszáradt, pergamenszerű bőr a csontvázon, üres szemgödör, ez maradt meg belőle, no meg a gyolcs, semmi több. Életerőelszívással „töltődik”, ilyenkor egy az egyben úgy fest, mint életében. Nem túl magas, 175 cm, tarkopasz, mint volt annak idején főpapként. Meglepően izmos, ami valahogy ellentmondana a tudós személyiségnek, no de egy ásatáson az ember mászik, emel, mozdít, más nem is nagyon kell hozzá. Származását tagadni sem tudja, de minek is kellene? Fénykorát éli, ha lehet így fogalmazni.
Arca tekintélyt parancsoló, ahogy a testtartása is, szigorúnak hat, de egyáltalán nem az, csak amikor szükséges. Nem az a jóképű férfi, de nem is csábítással operál, nincs rá szüksége, amit akar, eléri másképp.
Tekintete tiszta, egyenes, ám a beszélgetőpartnere veséjébe lát, és nem szégyelli használni ezt a képességét sem.

Különleges ismertetőjegy: Egy tetoválás, a hátán. Szkarabeusz, amit mindenki az érdeklődési körének tud be.

Mentális jellemzők: Nagy hírű, intelligens, művelt, barátságos, közvetlen férfi benyomását kelti, aki eltérően a többi szaktekintélytől, nem zárkózik el, nem kezel le senkit sem, hanem szívesen társalog, palléroz fiatal elmét. Kedvelik eme szokása miatt, ám az igazság egészen más.
Nagy stratéga, aki úgy keveri a kártyákat, ahogy neki tetszik, és használja ki a legkisebb hibát, emberi kapzsiságot, hataloméhséget is. Kettős játékot játszik, hiszen tanít, előszeretettel fogad magántanítványokat is, akiket végül a hatalma alá hajt anélkül, hogy észrevennék, hiszen a szemükben ő „csak” egy professzor, és kiváltságosnak érzik magukat azért, mert foglalkozik velük.
Sosem becsüli le az ellenfeleit, viszont rátapint a gyenge pontjukra, és ezt fordítja a maga javára. Sosem szít nyíltan, a háttérben marad, csak egy-két elejtett megjegyzésével ülteti el a bogarat az áldozat fejében, hogy az ne szabadulhasson tőle, és maga lépje meg, amit kell. Bármikor a legjobb barátodnak hiheted, hiszen úgy is tesz, egészen addig, amíg szüksége van rád, és kölcsönös szívességeken alapul a kapcsolat. Ezeket mindig úgy intézi, hogy nagyobb fizetség mindig a másik oldalról érkezzen.

Vallás: Apophis szektása

Filozófia: zsarnok

Beavatottság: 1. kör (candidatus)

Iskolák: Nekromancia

Tradíciók: -

Grimoare: "Az Élet Elvermelése" - egy célpontból a varázslattal minden életerő kiszívható, száraz, mumifikálódott holttestként zuhan a földre. Az összes életerejét magába szívja és elraktározza a mágiahasználó, amely innentől kezdve saját regenerációjára fordítható. Automatikusan gyógyulnak a sebei bármi is okozta őket. Egy ember életereje nagyjából 5 súlyos sebzést tud ellensúlyozni. A múmiák használhatják ezt az életerőt emberi alakjuk felöltésére is (egy gyermek kiszipolyozásával akár hónapokig nem kell a rabszolgaszállásra menniük). A varázslat megidézésének ideje 2 óra, miközben a varázshasználó egyik tenyere vagy talpa a célszemély homlokán a másik pedig a mellkasán van mindvégig.

Családi állapot: Már senkije nem él, jelenleg nőtlen, kapcsolatai alkalminak mondhatók, mindig az érdekei szerint.

Foglalkozás: Apophis papja, „civilként” antropológus, régész, egyiptológus, az ókori nyelvek és kultúrák szakértője, dr. Zavy Hawass munkatársa egyes ásatásokon, emellett a Benjamin Franklin Egyetem professzora az antropológia tanszéken. Kiválóan érti a hieroglifák nyelvét, beszél akkádul, szírül, szanszkritül, kopt és egyiptomi nyelven, valamint angolul, franciául, latinul, olaszul és németül is.

Befolyás: Az Egyházon és Tudományos területen keresztül igen nagy hírneve van, bármit elér, amit akar. Két olyan embere van, akik a legmagasabb politikai körökben mozognak, ha szükséges. Vagyona tetemes, de nem él fényűző életet, ez is az álarcának egy része. Mindenki könnyebben nyit, ha azt hiszik, közülük való, és nem mutogatja, mire telik.

Talpnyalók:
- dr. Zavy Hawass, egyiptológus, az Egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Bizottság vezetője.
-Fabio Montini, a Vatikán Szentszékének püspöke

Betegség: Tífusz (hastífusz) jellemző rá a hosszas láz, a hasi fájdalom és kiütések. A Salmonella typhi baktériumok a tápcsatornába, majd a véráramba kerülnek. Gyulladás alakul ki a vékony- és vastagbélben. Súlyos fertőzésben, ami életveszélyes is lehet, fekélyek képződnek a vékonybélben és néha átszakíthatják a bélfalat.

Múmiaátok: „Hamis rothadás”: A célszemély a szarkofág megérintésének pillanatában megfertőződik, kezétől indulóan fekélyes kelések borítják, rothadásnak indul. Megszüntetni csak ő tudja, ha érdeke úgy kívánja.

Tetoválás:
Szkarabeusz: a Bölcsesség Szimbóluma. Fehér-arany szín, kb 5 centis tetoválás, mely a bal szem köré, vagy a hátra kerülhet. /Hát/ Naponta egyszer segítségül hívható ereje, ekkor egészen hihetetlen sebességgel lesz képes olvasni vagy szemrevételezni a használója. A látvány szinte beleég a tudatába, az olvasott anyagot szó szerint fel tudja mondani 100 A/4-es oldal terjedelemig. A tudás egy napig teljesen éles, utána lassanként elhalványul.

Szexualitás: heteroszexuális volt életében, s bár már nem érez nemi vágyat, ha arra kerül a sor, akkor eszerint él.

Függőség: -

Képességek: Élőholt test, Kitartás, Örökölt betegség (hastífusz), a múmiák átka (hamis rothadás), Apophis okkult hite, Életerő elszívás, + Apophis szeme:
ez egy egészen különleges adomány, ami a múmiák romlottságra irányuló hitén keresztül hat. A Fekélypapok meglátják alkalmazása esetén egy halandó legnagyobb gyengeségét (kötelezően meg kell írni a poszt végén zárójelben, hogy mely függőség (alkohol, drog, játék, stb) kialakulására van a legnagyobb esély). A Kígyó Papok meglátják emellett a célszemély legerősebb negatív érzelmeit (meg kell írni kiket gyűlöl, milyen önpusztító szokások rabja, stb). A Sárkány Papok pedig egy évre visszamenőleg az elkövetett bűnei természetét (nem részletezés, csak általánosság, pl: zsarolás, gyilkosság, lopás, részleteket, áldozatok neveit nem közöl).

Gyenge pontok: Kiszáradt test, Tűzpánik

Vonzalom: Káosz, kapzsiság, pénz-és hataloméhség.

Taszítás: kishitűség, nyomorultság érzése –bár mindig kihasználja az elesettséget. Gyűlöli a túlzott magabiztosságot, mindig a saját hasznára fordítja. A pénzmániások, maguktól elszállt emberek, akik azt hiszik, pénzükért mindent megkapnak.

Életcél: Pusztuljon a férgese, vagyis a társadalom, hogy az ő szűk kis rétegük ismét felvirágoztathassa azt, ami volt, amit kiöltek. Ezen dolgozik, bármi áron.

Harci erő: 7/7/2

Önéletrajz:

I. e. 1375-52, Théba:

Gyereksírás, egy újszülötté, akiről azt mondták a jósok, meditatív személyiség… ez voltam én. Igazuk volt, amint az eszemet tudtam, semmi más nem érdekelt, mint Ptah maximái, a hieroglifák, és az a tudás, amit a papok birtokoltak. Csak ez hajtott, minden napomat tanulással töltöttem, megjártam Kom Ombo, Theba, Neftisz, Dendera templomait, majd jött Karnak és végül Edfu, az igazi szentély, ahol megtanultam mindazt, ami egy főpap ismérve, hatalma. 21 évesen felavattak, papként szolgálhattam, Memphisben, Ptah templomában, ahol a koronaherceg, Ehnaton volt a főpap. Sokat lestem el tőle, csodáltam azt a tudást, amivel rendelkezett, és tudtam, csak azt az utat követi, melyet az apja jelölt ki a számára. Itt készült a kormányzásra.

És teljesült az álom, amikor Ehnaton trónra került, alig 2 év főállású paposkodás után főpappá nevezett ki, mert alkalmasnak találtattam, ám nem Karnakban, hanem egy új templomban, El Amarnában, mely Aton istenünk temploma lett, az ő tisztelete előtt hódoltunk mindannyian.
Sokan nem értették az ifjú fáraót, eretneknek kiáltották ki, holott csak a felét tudták volna annak, amit ő… ha látták volna az Akashát, akkor elfogadják a hitét, de mint kiderült, Egyiptom erre nem volt felkészülve. Hiába a tudás, a fejlett civilizáció, az emberek nem értették meg az üzenetet, ragaszkodtak a megszokott, hagyományos dolgokhoz.
1336-ban, mikor Ehnaton távozott a túlvilágra, hogy majd újra kezdje a földi létet valamikor, mindent leromboltak, a papjait elüldözték, vagy lemészárolták, hogy ne terjeszthessék a rothadást, ami szerintük az volt. Azt hitték, hogy ha leölnek minket, akkor minden megszűnik? Tévedtek. Szerencsére karnaki társaink megadták a végtisztességet, így új életet kezdhettünk a későbbiekben.

Már akkor megfogadtam, hogy kihasználok minden emberi gyengeséget, a gyarlóságot, a megvesztegethetőséget, mert az ember ilyen. Tudatlan, és bármire képes egy kis hatalomért, szívességért cserébe, akár a lelkét is eladja, hogy előretörjön a ranglétrán.

I. e. 1100 körül:

Újjászületés, és Egyiptom még mindig áll, de már kezdi átvenni a helyét a rothadás, az egyéni érdekek hajszolása, a korrupció, a cselszövés… aranybánya. Nem erre esküdtem fel annak idején, de a fogadalmam köt, és nem vagyok hitszegő. Apophist szolgálom, de még nincs itt az idő, jobb elvegyülni, vagyonra szert tenni, és akkor lecsapni, amikor eljő az alkalmas pillanat. Türelem… ez az, amire az ember nem képes, de mi igen… hát várunk tovább. Eltűnünk a sivatag mélyén, a romos El-Amarnai templomban, ahová senki nem jár már. Itt gyakoroljuk tovább hitünket, áldozunk az isteneinknek, ahogy azt hagyományaink, Máát törvénye kívánja. Hosszú várakozás veszi kezdetét, de tudjuk, hogy az idő nekünk dolgozik, és tudtuk, hogy majd ő is csatlakozik, az, akit sosem értettek meg, mert nem finomkodott, nem kertelt, hanem lépni, mert. Ő… Ehnaton.

I. e. 280:

Csak mosolygunk, mikor Egyiptom élére ültettek egy fiatal kölyköt, akinek annyi köze van a mi kultúránkhoz, hogy semennyi. Ez már a vég, hazánk civilizációjának a vége, a tudást nem tudják megfejteni, hiszen nem is érthetik. Lepaktált Rómával is, de mi még mindig vártunk, el kellett viselnünk, hogy az összes fontos tudás eltűnjön, senki ne vihesse tovább azt, maradjanak csak a találgatások. Mi pedig erősödtünk, egyre többen csatlakoztak hozzánk, akik osztották nézeteinket, és azt mondták velünk együtt, hogy az embernek meg kell fizetnie azért, amit okozott, és kik a legalkalmasabbak arra, hogy tükröt tartsanak eléjük? Mi… mi, akik egykor a tisztaságot képviseltük, és próbáltuk őket a helyes úton tartani.

I. sz. 400:

Nevettünk, hiszen bejött az, amit Ehnaton elkezdett, az egyistenhit, és vele a romlás, a rothadás tovább gyűrűzött. Voltak még gyenge próbálkozások, hogy egyes népek ellenálljanak a kereszténység terjedésének, de mindet csírájában fojtották el. Eljött a mi időnk, mikor ismét színre léphettünk, hiszen a papok a kezünkre játszottak. Szerették volna azt a tudást, melynek mi birtokában voltunk, de soha nem kapják meg, hiszen nem érthetik, ahogy Apophist sem érthetik. Káosz, romlottság mindenhol, dőzsöltünk… annyi talpnyalót szedtünk össze, amennyit nem szégyelltünk, és nem, egyáltalán nem szégyelltük. Mind azt hitték, milyen segítőkészek vagyunk, hiszen kiemeltük őket a mocsokból, utat mutattunk nekik, hálásak voltak. Mikor már megálltak a saját lábukon, útjukra engedtük őket, de kutyáink maradtak.

I. sz. 1200:

Mégis hol máshol lelhetnénk igazán menedéket, ha nem a rothadás szentélyében, az Egyházban? Tökéletes hely, gyakorolhatjuk saját vallásunkat, és senkinek nem jut eszébe, hogy nem vagyunk közéjük valók, sőt. Mi voltunk élet és halál urai, volt, aki megmenekült, mert úgy akartuk… kevesen voltak, nagyon kevesen. Sok volt köztük a kuruzsló, akik ugatták azt, amit mi tudtunk, ám akadtak olyanok is, aki pontosan tisztában voltak az ősi tanokkal, csak a papoknak nem tetszettek, mert ismertek néhány főzetet, amit nem árultak el. Őket megmentettük, mert tudtuk, hogy azt az utat járják, ami mi, és cserébe az életükért bármire hajlandóak. Eltüntettük a nyomokat, véglegesen kitöröltük az információkat, hogy ez a társadalom soha, semmilyen körülmények között ne bukkanhasson rá, hiszen akinek kellett, annak a fejében volt, nem volt szükség írásokra hozzá.
Nem tanakodtunk, mindenki tudta, hogy ez a korszak merőben tagad mindent, ami az ősi tudást helyezi előtérbe, veszélyes lett volna bármiféle információt meghagyni az utókornak, mert visszaéltek volna vele. Nem is keresték, sokkal fontosabb volt a harácsolás, az egyeduralom, mint bármi más.

I. sz. 1800-1929

Egyre többen indultak a szent földre, kutatni, ásatni, felfedni a sírhelyeinket, megszentségteleníteni azokat, persze mindezt a kalandvágyással, a tudással magyarázták. Szerencsétlenek… sokan odavesztek, azt hitték, ha találnak valamit, hatalomra tesznek szert, befolyással bírnak majd, meggazdagszanak. Váltottunk, beálltunk régésznek, hiszen mi pontosan tudtuk, mi hol van, mit hol találnak. Félrevezettük őket? Igen. A kisebb sírokat amúgy is megtalálták, de mélyen hallgattunk a fáraók és múmiák átkáról, amit szóbeszédnek, legendának hittek, pedig ha tudták volna… soha be nem teszik a lábukat oda. A sírrablók legalább nem mertek a szarkofágokhoz nyúlni annak idején, mert ők még tudták, nem játék, de ők?
Kapzsiság csillant a szemekben, amikor egy-egy sírkamrát feltártak, és megtalálták a szarkofágokat. Hagytuk, sőt, bátorítottuk őket, tudván, ez visszaüt, és mielőtt bármit megfejtetnének, belehalnak. Élvezzék hát azt a percnyi hatalmat, csillogást, ami ezzel jár, Apophis lecsap rájuk, és mi beteljesítjük azt, amit kell. Megkapták, amit kértek, mi voltunk a jótevők, ők pedig mindent átadtak nekünk, amit nem akartunk a nyilvánosság elé tárni. A hírnévért bármire képesek voltak, minket pedig nem zavart, hogy egyre több sírt találnak meg. Már mindenki felébredt, akinek kellett, és a mi nyughelyeinket nem találják meg soha, bármennyire is szeretnék. Ha mégis, és megérintik a szarkofágjainkat, fájdalmas lesz a válasz…

Napjainkban:

Dr. Rashid Alheim… fura név, de ezt kell szeretni. A hivatalos iratok szerint, pedig ő volnék, és kiemelkedő szakértője az antropológiának, az ókori nyelvek és kultúráknak, régészetnek, Egyiptomnak. Röhögnöm kellene igazság szerint, ilyen fiatalon ezeket elérni, hát nem mindennapos, de könyveljük el úgy, hogy roppant tehetséges voltam. Megleptem a saját tanáraimat is a tudásommal, csak magamat nem, mert ha tudnák, mi minden maradt rejtve, meglepődnének. Milyen érdekes az ember, minden apró morzsának úgy örül, mintha felfedezte volna a világot, vagy korszakalkotó újítást talált volna. Idióták… de nekünk ez jó, hiszen kedvünkre irányíthatunk, ugraszthatunk egymásnak kutatókat, politikusokat, egyházakat.

Amióta belöktük a Szfinxet a köztudatba, egymást ölik azért, hogy odajuthassanak, és esetleg ásatásokat folytassanak. Szépen lassan elpusztulnak, és csak mi maradunk, hogy visszahozzuk azt, ami egykoron volt. Amióta engedtük, hogy CT-vel vizsgálhassanak néhány múmiát, azóta ezzel vannak elfoglalva. Azt hiszik, kimutatják az általunk készített mérgeket így, mint halálokot? Soha. Szegény Hawass… néha sajnálom, mit küzd egy-egy leletért, vagy valami áttörésért. Persze ezzel nekem csak jót tesz, hiszen szembeállíthatom a többi tudóssal, valamint a többi szakértővel, kormányokkal is. Ebben pedig kitűnő társam Montini püspök, aki szeretne feljebb lépni a ranglétrán. Hozzásegíthetem, ha éppen úgy akarom, természetesen nem ingyen, de mindketten vannak olyan hataloméhesek, kapzsik, hogy egy szó nélkül teszik, amit mondok, hogy az utókor ismerje a nevüket… ahogy a többiek is.

Nagyon örülök, hogy megérkezett immáron hosszú idő után az első játékos múmia karakter. Ezért nem is húzom tovább az időt el is fogadom. Az előtörténetedre adok neked 3 szakértelempontot és mint hosszú életű múmia megajánlok számodra még plusz 9 szakértelempontot és megnyitom számodra humán tudományokat féláron. (kezdő: nincs költség, haladó: 1 pont, mester: 4 pont) Így 12 pontot tudsz összesen elosztani.