Jassie Sky

Név: Jassie „Gyorsszárnyú Sólyom” Sky

Faj: viharmadár

Alfaj: A Patak Népe

Rang: -

Nem: férfi

Születési év: 1981 február 14. (30)

Születési hely: Florida, Stormhaven

Fizikai megjelenés: Eléggé magas férfi, aki birtokában van a hagyományosan indiánokhoz köthető külső jegyeknek. Bőre rezes színezetű, szeme fekete, haja enyhén hullámos és nagyon sötét barna, szinte már fekete. Az arca szögletes, az álla enyhén előreugró. A szemöldöke dús. A fülei kissé elállnak, de ezt eltakarja a hosszú haja. A testalkata arányos, nem túl izmos, de nem is elpuhult. Amolyan „munkában edzett” alkat. Mozdulatai szélesek, de elegánsak, mintha táncos lenne.
Fiatalabbnak tűnik a koránál, aminek oka a fajának lassú öregedése.

Különleges ismertetőjegy: -

Mentális jellemzők: Szeret a szabadban lenni, mint minden viharmadár. Nem tűri a hosszas bezártságot, sem azt, ha parancsolgatnak neki. Alapvetően békés ember, ám, mint minden viharmadár, könnyen haragra gerjed és nehéz kiengesztelni. Kifejezetten haragtartó típus, ez is fajának öröksége. Szeret játszani, élvezi mások társaságát, ugyanakkor nagyra becsüli az egyedül töltött órák magányát is. Vidám, ám kiszámíthatatlan embernek tartják.

Vallás: ismeri és szimpatizál a régi indián hitvilággal, de nem mondható, hogy gyakorolja is ezt a vallást.

Filozófia: fogadott

Beavatottság: candidatus

Iskolák: univerzalizmus

Grimoare: "A Megfáradt Vándor Öröme"
A mágus egyetlen egyszerű gondolattal azonnal egy a látómezejében takarásban nem lévő pontra teleportál minden általa viselt tárggyal együtt. Értelmes személyeket nem vihet magával.

Családi állapot: Egyedülálló. Anyja, Nevető Vidra két éve halt meg. Apja, David Sky autóbaleset áldozata lett, mikor Jassie tizenkettő volt. Testvérei nincsenek.

Foglalkozás: Szociális munkás. Havi 600 dollárt keres. Apjától nagyon jól menő építőipari vállalkozást örökölt, melyet hosszas vívódás után eladott, 1 530 000 dollárért. Ennek egy része később elment erre és arra, autóra, házra, jótékonyságra, jelenlegi megtakarítása körülbelül 850 000 dollár. Van egy régi, platós terepjárója, egy Dodge Dakota.

Befolyás: rengeteg hajléktalant ismer, így olyan információk is a fülébe juthatnak, amiket esetleg egy rendőr nem tudna megszerezni. A hajléktalanok közül sokan drogosok, így közvetve elérhet pár dílert is, bár őket inkább átadja a rendőrségnek, nem igazán bíznak benne. Ismer viszont jó pár rendőrt a munkájából kifolyólag, akik amolyan adok – kapok üzlet keretein belül kisegítik, ha arról van szó.

Szexualitás: heteroszexuális, semmiféle aberrációja nincs.

Függőség: Koffeinfüggő, mindegy, hogy kávé, energiaital vagy bármi más formájában, de rengeteg koffeint fogyaszt.

Képességek: Alakváltás, Éles szemek, Repülés, Manitou haragja, Mennydörgés, Tiszta test, Vihartestvér, Harci érzékek, Kollektív emlékezet, Médium, Okkultizmus (univerzalizmus)

Gyenge pontok: Szabadságvágy, Bezártsági érzés, Bosszúálló

Vonzalom: Kávé és egyéb koffeines italok illetve kávés édességek; történelem; szép nők.

Taszítás: Fajgyűlölet, akár a patrónusok teremtményei között is; környezetszennyezés; profitorientált, környezettel és más személyekkel nem törődő gondolkodásmód.

Életcél: Szeretné, ha Heimdall idoljának újraegyesítésében részt vehetne, elsődleges célja megoldást találni arra, hogyan szerezhetnék vissza az ellopott aranykürtöt. Emellett szeretne minél több emberen segíteni, sikereket elérni a munkájában, és párt találni magának.

Harci erő: 4/4/2 átalakult alakban: 13/0/0

Önéletrajz:
- Nézze, Mrs. Sky, én elhiszem, hogy a férje keresztény ember volt, de mégis... Kérem, hogyan várhatná el, hogy rendes, katolikus temetést tartsak, miközben Ön is ott van?
Anyám büszkén felszegte a fejét. Gyönyörű nő volt.
- Úgy érti, a származásom miatt nem léphetek megszentelt földre?
- Erről szó sincs. Természetesen bármikor szívesen látom, de... Kérem, képzelje magát az én helyzetembe! A mi egyházunk... Mi nem...
- Maguk nem? Engem anyám arra nevelt, hogy az Úr előtt mindenki egyenlő. Vagy ő tévedett, vagy maga, atyám. Gyere, Jassie.
Eléggé kicsi voltam még, de azért okos kis kölyök voltam.
- A pap nem akarja, hogy ott legyünk apa temetésén, mert indiánok vagyunk?
Anyám egy ideig nem válaszolt. Már a parkolóban jártunk.
- Vannak, akik sosem fognak szeretni, Jess. A származásod miatt. Ők azt hiszik, jobbak, mert más a bőrük színe.
Ezen elgondolkodtam.
- És jobbak?
- Nem. Nem azok – felelte türelmesen anyám, miközben becsatolta a biztonsági övemet.
- Akkor mi vagyunk jobbak náluk?
Anyám elmosolyodott.
- Nem, Jess. Te indián vagy. Apád fehér volt. A pap is fehér ember. De vannak olyan fehér emberek, akik azt hiszik, hogy csak a fehér ember a jó ember.
- És ilyen volt a pap is – bólogattam okosan.
- Nem egészen. Ő csak... Szót fogadott azoknak, akik ilyenek. Nem rossz ember, csak egy kicsit... Gyenge. Érted, mire gondolok?
Persze, hogy értettem. Gyenge, és mivel gyenge, nem tudja megvédeni magát, és fél, hogy az erősebbek, akik nem szeretnek minket, megverik. Értettem én...

Ha nem az lennék, ami, talán kitaszítottá válnék. A fehérek közt indián, az indiánok közt fehér... A félvérek sorsa. De Nevető Vidra fia vagyok, a kevés újonnan született viharmadár egyike. Így megkaptam a vének tanácsától az indián nevemet, amit büszkén viselek: Gyorsszárnyú Sólyom.
Haldoklunk. Lassan, de tagadhatatlanul.
Életem során sokszor ütköztem falakba a származásom miatt. Egyes helyeken az indiánokat, feketéket, ázsiaiakat még mindig ugyanolyan elutasítóan kezelik, mint ötven éve. De végül csak megtaláltam a helyem.

- Mr. Sky, kérem, mondjon néhány szót!
Meglepődtem. Ott álltam abban a kék talárban, fejemen azzal a szögletes sapival, kezemben a diplomámmal, és erre egyáltalán nem számítottam.
- Nos, én... Nem készültem semmi ilyesmire...
Azt hittem, szólnak, ha beszédet kell mondanom. Tévedtem.
- Na jó. Ez itt – emeltem fel a diplomámat – egy darab papír, igaz?
Páran felnevettek.
- De ez a darab papír több is ennél. Bizonyíték. Bizonyítja, hogy az elmúlt négy vagy egyesek esetében kicsit több – újabb kuncogás – év nem volt értelmetlen. Igen, egy darab papír, de azért kicsit több is. Emlék. Ha erre néztek, emlékezni fogtok az egyetemre. Minden kis stiklire, a szobatársakra, a tanárokra... De hát tudjátok.
Széles mozdulattal körbeintettem.
- Erre itt. Emlékezni fogtok erre.

Igazam lett. Vagy legalábbis én még emlékszem. Jó volt egyetemistának lenni. Jó volt, mikor az ember legnagyobb gondja annyi, hogy ne bukjon meg a vizsgáin. De ez már régen volt. Akkor még én voltam a mindig megbízható, indián származású srác, aki beugrott a lebetegedett szónok helyett. Mindenki azt mondta, hogy nagy jövő áll előttem. Gazdasági sikerek, hiszen volt bővem alaptőkém apám cégének eladásából. Esetleg politikai karrier. Ilyeneket jósoltak nekem.

- Azonnal add ide! - ordította a fickó.
Nem igazán foglalkoztam a rám szegeződő késsel.
- Miért adnám? Ez a gyógyszer a szegényeké.
- Én is az vagyok!
- Akkor jelentkezz az egészségügyi segédprogramba. Ha most megteszed, nem említem ezt a késes dolgot senkinek.
Persze tudtam, hogy erre nem fog sor kerülni. Nem a gyógyszer kellett neki, hanem a pénz, amit a feketepiacon kaphat érte.
- Ide a gyógyszereket!
Sóhajtottam.
- Ha ezt odaadom neked, a rászorulók nem jutnak gyógyszerhez. Ez többüknek a halált jelentheti.
- Engem kinyír a főnököm, ha nem szerzem meg a szállítmányt!
Felsóhajtottam.
- Nézd, barátom, beszéljük meg a dolgot. A főnököd nyilván nem jó ember. Én viszont ismerek egy – két rendőrt. Talán tudok neked segíteni. Ha a főnöködet rács mögé dugják, már nem bánthat....
Felvázoltam neki a lehetőségeit, és végül leengedte a kést. Ez egyszer szerencsém volt. Nem kellett egy életet kioltanom, hogy megmentsek másik tízet.

A szociális munkások nem keresnek jól. Nem is becsülik meg őket különösebben. Mondhatni, alig van előnye annak, hogy valaki szociális munkás. Talán csak annyi, hogy segíthet. Hátránya viszont... A szociális munkások nem a társadalom legfelsőbb rétegeiben mozognak. Akikkel érintkeznek, azok hajléktalanok, nincstelenek, drogosok, bűnözők. Bármi nagy segítség lehet. Pár száz dollár, egy jó állapotban lévő cipő, egy liter tej, egy doboz gyógyszer. Bármi.
Az örökségem egy részét már elköltöttem. Anyám kért meg, hogy ne tegyem, ne költsem minden pénzem jótékonyságra. Nem tudott meggyőzni, míg a jövőbeli gyermekeimet nem említette. Nekik mindent meg akarok adni. A pénzt lekötöttem, hadd kamatozzon.
Szociális munkásnak lenni nem veszélytelen dolog. Az emberre kést rántanak, fegyvert fognak. Tudnod kell, hogyan védd meg magad. Épp ezért minden szociális munkás, aki olyan veszélyes városban ténykedik, mint ez itt, aki nap mint nap bandák között sétálgat, akit bármikor megpróbálhatnak kirabolni az adományaiért... Tudnia kell, hogyan védje meg magát.
Én könnyű helyzetben vagyok. Tizenöt éves korom óta tudom, hogy mi akarok lenni, még ha nem is beszéltem róla másnak, csak anyámnak és pár barátomnak. Azóta tanulom a harcművészeteket. Ez szükséges volt, legalábbis anyám szerint: ha nem kell bevetnem az erőimet, hogy megvédjem magam, aligha lepleződhetek le...

- Nézze, Mr. Sky, én megértem, amit mond... De az édesanyja, akárhogy is nézzük...
A papra néztem.
- Isten dühös magára, atyám.
Mennydörgés visszahangzott végig a városon, dacára a tiszta, kék égnek.
- Hallja ezt?
A pap már öreg volt, nagyon öreg. Jó, akkor sem volt éppen fiatal már, mikor apám halála után nála jártunk.
- Ez... ez csak valami vihar...
- Nem hisz a saját istenében, atyám? Ez rossz dolog...
A pap leült egy kerti padra. A szívére szorította a kezét.
- Rendben van, természetesen elvállalom, én...
- Elnézést, de ilyesmiről szó sem volt. Nem, atyám. Én csak üzenetet hoztam. Egy rossz pap megvetendőbb még a legaljább gyilkosnál is, nem így látja?
A férfi csak hápogni tudott, mikor elsétáltam.

Ha valamiért érdemes élni – úgy értem, igazán, valóban, élni – az a repülés. Ahogy az szárnyaim alatt érzem a légáramlatokat, ahogy tudom, hogy sem égen, sem földön nincs semmi, ami megállíthatna... Ez az igazi élet.
Hatalom, mely felelősséggel jár. Egy viharmadár nem lehet önző. Mindig a közt kell szolgálnia, óvni az elesetteket, őrizni a békét. Őrzők vagyunk. A világ őrei. De néha... Néha, a légáramlatokon suhanva nekünk is megadatik az a szabadság, az a hatalom, mely mindig a miénk, és melyet csak ilyenkor élvezhetünk igazán...

Újra elfogadva.