Remus lennék, vagy mi...

**Remus** Vas. Júl. 29, 2012 6:56 am

"Hívatlan vendég jő, bár észre sem veszed.
Legjobb barátod ő, és hű szerelmesed.
Arctalan király, halk léptű mostoha.
Folyton nyomodban jár, s nem hagy el soha.
Közel jön, túl közel, szomorúan megáll,
Ráförmedsz, nem fut el, mert úgy hívják: HALÁL!"
Remus lennék, vagy mi... Images?q=tbn:ANd9GcSVmZtR7qIHDce8mP2f3XOuz1DEQuqOSbGJ5rlGQu_rWFJAW_Gz

Remus lennék, vagy mi... Images?q=tbn:ANd9GcSVmZtR7qIHDce8mP2f3XOuz1DEQuqOSbGJ5rlGQu_rWFJAW_Gz

Ki mondta, hogy egy vámpír nem mosolyoghat?

Név: Remus Rosario
Faj: vámpír
Rang: Censor
Nem: férfi
Születési év: 1675, 04, 12, (337-35)
Születési hely: Olaszország egy kicsiny faluja.
Fizikai megjelenés és mentális jellemzők:
Mit látsz először? Azt, hogy ahhoz képest, hogy jól nézek ki, lehetnék magasabb. Na jó, nem vagyok törpe, de azért egy fess vámpírnak illenék legalább 180 centinek lenni. Vagy nem? Ehhez képest én nem vagyok csak 167. Ami elég frusztráló, pláne ha a szememre is vetik. Ó igen, mondhatni, hogy mit érdekel már ez egy vámpírt, hiszen a nők felé már nem érez semmit, ugyebár, de mégis, a hiúságomat sérti, ha valaki akár csak törpének nevez. Pedig a kreol bőröm, a különleges zöld szemem, szinte fekete hajam ad önbizalmat bőven, mindig borostás állam is férfias erőt sugároz felőlem.
Olyan 35 körülinek nézek ki, bár a sötét szemöldököm ezt kicsit még emeli is, különösen ha összeráncolom arcvonásaimat. Nem csoda a kor, hiszen ennyi voltam átváltozáskor, bár az már nagyon régen volt, s majd még visszatérek a témára később, talán. Vagy nem. Most még izomzatomról kellene valamit írni, de azzal nem szeretek kérkedni. Lényeg, hogy van nekem olyanom, s nem álcázom semmilyen hájjal. Mire is lenne jó egy olyan mimikri az emberek előtt, ami nem csak az életjelek látszatát, de egy tohonya frátert is mutatnának? Semmire...jobban elérhetem a célomat, ha jó megjelenéssel állok ember, s vámpír elé. Persze a cél eléréséhez nagyon sok ármánykodás, zsarolás, vagy szívességtétel kell, amit én igyekeztem mesterien elsajátítani. Na nem csak itt, nem csak Paolo mellett, vagy inkább alatt, hanem más vidékeken is. (Jah, majd később...vagy nem.)
Azt mondják az emberek gyerekeiknek, ahogy anno nekem is azt mondta anyám, hogy az étellel nem szabad játszani. Pedig ha tudta volna...hmm...milyen jó is az, mikor egy ember szemében látom a rettegést, a félelmet. Nincs olyan ember, aki el tudja titkolni félelmét, még ha ezt is gondolja magáról. Szemében ott csillog valahol hátul, egészen mélyen, de ott van a félsz, amit én élvezek, s kihasználom minden egyes pillanatát. Ha már a szex nem mond semmit, legalább ebben éljem ki magam. Igen, játszok velük. Bestiám teszi ezt lényegében, nem én, hiszen minden porcikámat arra sarkallja, hogy szenvedjen meg az áldozatom, mielőtt bőre felsercen hegyes fogaim alatt, majd forró vére torkomat perzseli. Ezért kellett nekem a rettegés képessége. Pedig megtehetném én ezt úgy is, hogy eljátszom a csókra szomjas férfit, egy nő nyakára hajtom fejem, s mivel nem érez semmit, szinte észre sem venné, ahogy jól lakom véréből.
Más vámpírokkal való kapcsolatom nem mondható felhőtlennek. Párnak már sikerült keresztbe tennem, de mivel bizonyíték nem volt ellenem, nem kerültem a vámpír bíró elé...még. De hogy miért? Mert mindig találtam olyanokat is, akik kisebb szívességért, az előrejutás érdekében, kihúztak a csávából. Aztán a sors iróniája, hogy akiknek szívességet tettem, később ők alkudoztak velem, hogy csukjam be szemem vétségük felett, ne jelentsem őket, majd ők is szívességet tesznek nekem. Na ez már kezd bonyolódni, de így jó ez, ha egyszerű lenne az élet, vagy esetemben a halál, nem lenne olyan élvezetes. Lényege az egésznek, hogy igyekszem minél többet kihozni magamnak a vámpír alkotta szövetkezésekből, cselszövésekből.
Ami még lényeges: Elég sokat mosolygok, vagy éppen gúnyosan vigyorgok. Nem vesztettem el a humorérzékemet, nem komorodtam meg, mint legtöbb általam ismert vámpír. Persze ha felbosszantanak, én is tudok komor, komoly lenni.
Különleges ismertetőjegy: -

Vallás: Most már nem vagyok vallásos, annak idején a katolikus hitet követtem. Na jó, valahol azért még legbelül ott van bennem az isten hite most is. Mert hát valljuk be őszintén, ha az már biztos, hogy vannak vámpírok, s a vámpírokba szinte belebújik az ördög, akkor miért ne lehetne Isten is? Azért az mégiscsak érdekes lenne, ha én nekikezdenék imádkozni...

Filozófia: zsarnok
Beavatottság: Magister
Iskolák: Démonológia, Necromancia, Boszorkányság
Grimoare:
"Rafael Arkangyal Érintése"
Rafael arkangyal a katolikus teológiában és hitvilágban többek közt a gyógyítással azonosított, nos az ő erejét hívja el a mágus (ha keresztény hitű, de másoknak is elérhető a varázslat, nyilván más néven). A nekromanta képes beforrasztani sebeket, ezzel elhárítani az elvérzést, valamint meggyógyíthat minden olyan betegséget amelyre az orvostudomány mai állása szerint adott stádiumban létezik gyógymód. A varázslat megidézése 10 perc, hatása végleges.
"Szellemekkel suttogó"
Asztaltáncoltatás, szellemidézés? Talán ez a varázslat lehet az alapja, hiszen aki ezt elsajátította, 20 perc koncentráció után beszélni tud az általa megidézett nyughatatlannal. A megidézett lélek körülbelül 10 percig válaszol a kérdésekre, de testet nem ölt.
"Medúza Átka"
A boszorkány a csúfság átkával sújthatja a célpontot. A negyed órás koncentráció végére az illető fizikai alakja megváltozik. Ajka cserepes lesz, fogai sárgásbarnák, szeme tompa, haja száraz, töredezett, ráncok jelennek meg az arcán és bibircsókok, táskás szemek, rossz tartás, egészségtelenül sápadt bőr, stb. Nem lesz embertelen, de nagyon kellemtelen megjelenésű. Normális esetben 1 napig hat az átok, de ha a célpont valamely testrészét (pl körömdarab, hajtincs, stb) a boszorkány a varázslat végén elégeti, akkor az átok egy évig megfogan. Leoldani csak a boszorkány tudja illetve a saját patrónusnak megfelelő idolnál végzett szertartás, amely során a szobor előtt el kell égetni az átkozó boszorkány egy testrészét
"Édes élmény"
A varázslat egy félresikerült kísérlet eredménye, mint az más leírásaimmal is előfordulhat. A csokoládé élvezetét szerettük volna elérni vámpíroknál, helyette azonban banális varázslatként jött létre ez. A varázsló pár perc, tapasztaltaknál pár pillanat koncentráció után saját, vagy a közelében lévő más vámpír bőrén megjelenik egy vastag maszlag. Szinte mintha szét akarna folyni. Persze az édes íz megvan, s ha valakinek gusztusa van hozzá, akár le is nyalhatja a másikról. Ettől még azonban a vámpírok nem élvezik az édesség ízét. Jobbára kitolásból használják ismerői.

"A Szolgáló Megidézése"
Az egyik legártalmatlanabb idéző varázslat, mégis sok mágus szereti, aki ismeri a titkát. Egy egyszerű, fél órás rituálé és pár vércsepp feláldozása árán megidézhető a vércseppek számának megfelelő, de maximum 7 db szolgadémon, úgynevezett imp. Az impek nagyon alacsonyak, kb 70-80 centis magasságú, sovány, nagy szemű, hüllő szerű testtel bíró lények, az arcuk olyan, mint egy emberi arc elnagyolt karikatúrája. A csúnyácska kis lények egy meglepően hosszú, bojtos végű farokkal egyensúlyoznak, nemük megállapíthatatlan, ha egyáltalán van nekik, az emberi nyelveket, meglehetősen csipogó hangon, de beszélik. Az impek egy hétig maradnak a világunkban. Harcra teljesen alkalmatlanok, kíváncsiak és nagyon félénkek. Viszont az intelligenciájuk közepesnek mondható és a mágia biztosítja a hűségüket is. Az impek a démonvilág szolgái és e célra szokás leidézni őket a Földre is. Takarítás, mosás, mosogatás, stb. Egyedül főzésre ne kérjük őket, ha enni is akarunk. A legegyszerűbb idéző mágia és a legegyszerűbb megidézhető lények, mégis sokan szeretik őket.

"Tüzes bika"
A varázslat kikísérletezése a szexuális élmény felidézésére tett próbálkozás eredménye, mely bár nem tökéletes, az előzőekhez képest kiemelkedő.
Lényege a következő:
A vámpír varázsló negyed óra koncentráció után "magába hívja" egy ivarérett bika/üsző vágyát. Ez csak időleges vágy, max 20 percig tart, ami idő alatt képes a szexuális vágy elérésére, szexualitás megvalósítására.
Előnye a vámpírok is átélhetik az elfeledett élményt, hátránya, hogy a koncentrációhoz teljes magány szükséges, mely idő alatt a szexpartner vagy elalszik, vagy eltűnik, és ottmarad a vámpír felajzva, legyen az nő, vagy férfi.

Családi állapot: feleségem nem volt, nem értem meg. Szülők? Voltak, de oly régen meghaltak, hogy minek is emlegetni őket, ahogy a testvérek is hasonlóan jártak. Leszármazottam van, mert figyelemmel követtem a családfámat, így most az anyai ágon lévő, legifjabb ükükükük...-húgomat bábommá tettem. Gyerekem, na az sem volt, legalábbis nem tudok róla. Mondá egyik "angyalom" fiának: "Köszönj fiam minden embernek, mert nem tudod melyik az apád!"

Foglalkozás: Életvitelszerű házasságszédelgő voltam, s ha tehetem ma is igyekszek az ujjam köré csavarni a nőket. Gyakorlat teszi a mestert, így ha érezni nem is érzek semmit, jól el tudom játszani a hős szerelmest, majd lenyúlni az áldozataim vére mellett kincseit is. Van pár házam itt a városban, kisebb is, nagyobb is, és már országokban is, lévén sokáig egy helyen nem lehet bolondítani a nőket, mert elterjed a hírem.
Befolyás: Vámpír körökben sok lekötelezettel rendelkezem, ismerem a vámpírok krémjét, és a kezdők közül is sokat. Van befolyásom a polgármesternél, a rendőrségen, a város kórházában, ahonnan vért tudok beszerezni, ha éppen úgy adódik, hogy nincs áldozatom. Mint csaló, rabló sok orgazdával is tartom a kapcsolatot, kiken keresztül az alvilági helyzettel is tisztában vagyok, tudom ki kicsoda.
Talpnyalók:
Katerine Rosario 23 éves, nő, jelenleg még tanul ápolói főiskolán
Gregory Smith 56 éves, férfi, A St. Raphael Megyei Kórház főorvosa,
Lisa White, 34 éves, nő, A Srtomhaveni polgármester titkárnője.
Richard Cromwell, 42 éves, férfi, Személyes segítő, aki minden lépésemet követi kérésem szerint. Egyébként a rendőrkapitányságról jött el, ahol még vannak kapcsolatai most is.
Vérkötelék: Ivon Cerberol, 140 éves, férfi, consul testőrségének 1 tagja.

Szexualitás: heteroszexuális voltam életemben, mely a vámpír képesség után biszexuálissá alakult.
Függőség: nikotin függőségem van, vagy legalábbis a dohányzás függősége, amiben az sem hátráltat, hogy a cigaretta íze borzalmasnak hat számomra.
Képességek: Élőholt test, Mimikri, Enyhén növelt erő, Rettegés, Álca, Okkultizmus
Gyenge pontok: Vérfüggés, Kritikus fényallergia, Korlátozott táplálkozás, Megalománia
Vonzalom: Egy ember félelme, rettegése, minél nagyobb hatalom elérése, megzsarolni akit csak lehet.
Taszítás: Gyávaság, megalázkodás, árulás, amiket ha gyűlölök is, kihasználom ha valaki hajlamos rá. Bőreváltók természetesen.
Életcél: Mire is vágyhat egy vámpír leginkább? Persze, hogy a hatalom, világuralom. De én azon kívül, hogy első körben ki szeretném lökni a jelenlegi consult helyéről, olyan kutatásokat is előnyben részesítek, s támogatok, melyek azokat a régi érzéseket hozhatná vissza a vámpírok, köztük főként az én életembe, amiket régen éreztem. Ilyen pl az ételek, italok íze, szerelem, szenvedély, kéj, s ezeket ötvözni is tudnák a vámpír képességekkel. Így sok újonc vámpír esik efféle kutatásaink, kísérleteink áldozatává, nem beszélve az emberekről.
Harci erő: 7/6/4
Önéletrajz:
Úgy tartották a nagy öregek, meg a kicsik is, hogy szexualitás és a boszorkányság egybefonódott, hiszen a boszorkány erejét az Ördögtől nyeri, nemi aktus közben. Láttam, ott voltam, magam is üldöztem őket. Tanúja voltam annak, hogy saját váladékában fetrengő nő tekintetéből forrongott valami gonosz, mégis kéjes tekintet...
"Megszállta az ördög!" mondta jó öreg Lucius bácsi. "Hívjatok papot!" kiáltotta a felesége. Hmm...talán én is így szereztem be boszorkány képességeimet? Ó igen, csak az kicsivel később volt, s későbbi mese története.
Most inkább arról írok még, hogy mennyire élveztem sihederként a boszorkányégetéseket, a pereket, s már akkor tudtam, hogy ezt az egészet nekem ki kell használnom.
Kezdetekkor az üldözésekben leginkább a nőgyűlölet nyilvánult meg, a szélsőséges megjelenésű vagy életvitelű nőket támadták, később azonban változtak a célok. A boszorkányság vádjával sok olyan átlagembert is megvádoltak, akiknek a vagyonára fájt valakinek a foga, így az könnyen megszerezhetővé vált, s ez volt az, ami az én malmomra hajtotta a vizet. Ekkor már úgy 20 éves lehettem, s egymás után vádoltam meg boszorkánysággal özvegyasszonyokat, akikkel előtte forró kapcsolatba kerültem, vagyonosak lévén engem neveztek meg örökösüknek, ha már egyszer nem lehetett gyerekük vén kujon férjüktől. Arra már nem hagytam időt, hogy visszavonják eme rendelkezéseiket. A boszorkányperek egyik jellegzetessége az volt, hogy bár a korabeli perekben csakis tiszta előéletű, feddhetetlen polgárok tanúskodhattak, a boszorkányperekben bárki lehetett tanú, még olyan is, aki a vádlottat nem ismerte, esetleg csak látásból, akkor én talán nem voltam elég szavahihető, mikor együtt éltem az asszonyokkal? Mondva, hogy elbájoltak, s így tudtak magukhoz láncolni. De kérdem én, hagytam volna a hagyományból levenni a sarcot? Hiszen azt a Vatikán éppúgy levette, mint a helyi inkvizítorok és városi tanácsosok, ha nem volt örökös.
Esztelen téziseik alapján több tízezer nőt kínoztak és csonkítottak meg abban az időben, főként a vallás kiemelkedő alakjai. Igen, én is ott voltam, annak ellenére, hogy tudtam, semmi alapja nem volt sokszor a pereknek. De tehetek róla, mikor olyan jó volt érezni a vér szagát, hallani a sikolyokat, látni a szenvedő arcokat, miközben én magam mosolyra húzom ajkamat?

18+
Boszorkányság az bezony fertőző. Nem is kicsit.

Remus lennék, vagy mi... Beautiful_women_65

Beleestem hát én is abba a csapdába, amit már a történetem elején említettem. Maga az ördög, Ő volt az, aki az utolsó nő személyében engem hatalmába kerített. Ő volt ám, ez nem vitás. Mert mikor testéről lehámoztam minden egyes ruhadarabot, hogy csókokkal halmozzam testének minden porcikáját, szinte elbűvölt szépsége. Beleszerettem, bele én...Pedig ez sem indult másképpen, mint eddigi kapcsolataim, de azok a szemek, amikkel reám nézett, az a gyönyörű tekintet...nem beszélve arról, hogy milyen kéjesen nyögött fel férfiasságomat érezve lágy, meleg, nedves, mámorító testrészében...ÓÓ Istenem, az az éjszaka...az az utolsó éjszaka...kell még nekem ilyen éj!!!
18+ vége
De, hogy mi is történt közben, s utána?
Közben, azt már mindenki sejtheti, nem kell hozzá tudomány, hogy kiderüljön a fejlemény vége, de aztán...úgy éreztem magam, mint akinek gyomrában pillangók repkedtek, mintha maga lenne a mennyország a vele töltött idő, s észre sem vettem, hogy megtanította nekem az első varázslatot. Aztán a szívem szakadt meg, hiszen ő is az inkvizíció elé került, s nem tudtam mit tenni, hiába volt kapcsolatom, hiába kértem, ígértem, tettem bármit, ő is máglyán végezte.

"Talán egy napon, évek múlva - ha majd a fájdalom elviselhetővé csillapul - képes leszek visszanézni arra a néhány rövid hónapra, amely mindig is életem legboldogabb időszaka marad."
Stephenie Meyer

Mit is kellene még magamról elmondanom? Nagyon nehéz kiválogatni pár száz év eseményei közül azt, ami igazán lényeges. Mert hát mondhatnám, hogy fontos esemény volt életem során az átváltoztatásom, hiszen egy nagy forduló pont volt életemben/halálomban, de ki kíváncsi arra, hogy mennyire szenvedtem a változások során, mennyire fájdalmas, és kínzó a vérszomj, melytől nem lehet szabadulni. Ölni kell, vagy legalábbis vár inni, pedig előtte ha nem is voltam egy gyöngyszem, tudtam azt mondani, hogy őt nem, de akkor...annak a vérére szomjaztam leginkább, akit legjobban kedveltem régebben. Tehát ez a téma nem igazán izgalmas kívülállók számára.
Nézzünk valami mást.

Egyszer volt, hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, élt egy vénséges, vén vámpír...ő volt a nevelőapám, ő érte el, hogy újra "élni" tudjak. Ő tanított meg arra, hogy hogyan is zsaroljam ki a magam javára fontos dolgokat, hogy kerüljek Paoló consul közelébe úgy, hogy ne sejtse, posztjára fáj a fogam.

"Minden vámpír életében eljön a pillanat, amikor az örökkévalóság gondolata elviselhetetlenné válik. Árnyak között élni, a sötétség leple alatt, csakis a magunkfajták társaságában, a magány mocsarába süllyedve. A halhatatlanság remek ötletnek tűnik, míg rá nem jössz, hogy egyedül maradtál..."
Lestat

Igen, ebben van valami, csak szerencsére mi ugyebár már nem igazán érzünk semmit, így a magány sem mond sokat. Már amennyire el tudjuk határolni magunkat attól a fertelmes érzéstől, hogy vágyjunk az érzésekre. Mert amíg erre vágyunk, ha érzelmek nem is, de tudatos érdeklődés lesz bennünk arra, hogy elérjük újra az érzelmek sokaságát.
Ez volt az oka, hogy egy csoportot alkottam, s vezetek, ami vámpír és vérbáb kutatókból tevődik össze, s varázslatokkal, esetleg főzetekkel kísérleteznek, elég sok áldozatot követelve.

Na jó....azt hiszem ennyi ízelítőnek elég, ha valami még érdekel, próbálj meg megismerni...ha így teszel vagy véredet veszem, vagy életedet. Kevesen lesznek, akik amolyan barátságfélére számíthatna tőlem, mert inkább maradok magányos, mint ne érezhessek irántad semmit.

**Titoknok** Szer. Aug. 15, 2012 2:13 pm

Gratulálok, ez egy olvasmányos elősztori és kifejezetten ötletes. Szeretem a történelmi hivatkozásokat, lásd boszorkányperek, amellyel remekül, a kor szemszögét is figyelembe véve tudtál élni. Amit így negatívumként mondanék... őőő... hát ezt a részt nagyvonalúan átugranám, mert nem nagyon jut eszembe, ha láttam is, akkor nem volt olyan súlyú, hogy emlékezzek rá.
Nem tudom van-e engedélyed Damtól, de feltételezem és mivel az előtörténeted részemről kifogástalan, így üdvözöllek a városban censor. Vagyis a sztoridat ezennel elfogadom! Kérek egy pm-et, hová szeretnél lakást.
Felelősségteljes munkádhoz sok erőt és kitartást kíván a consul! Very Happy

Melleslegesen: bocsánat, de censori rang egyelőre a rendszerben nem létezik, így most a sima vámpírit rendelem hozzád, amint lesz, természetesen változik majd Smile

Remus lennék, vagy mi...

Remus lennék, vagy mi...

Re: Remus lennék, vagy mi...