Földszint

Itt található többek közt egy hipermarket, ahol a vásárolni vágyók szinte mindent egy helyen beszerezhetnek. Ezen kívül az üzletsoron virágos, gyógyszertár, ital és dohányáru bolt található.

Vásárlás... pont nekem? Azt se tudom, mit kell venni, vagy hol találom, és akkor mi van? Egy hosszú tekercsnyi listám, amit mind be kell szerezni, mert bál lesz. Utálom az ilyesmit, de Remus azt mondta, ha nem teszem, tényleg majomnak fog öltöztetni, és még szép kis csengőm is lesz hozzá... ez lesz a minimum. Mit kezdjek én ezzel a listával? Forgatom a kezemben, fel van sorolva rajta ezernyi dolog, a felét nem értem, mert csak a kezdőbetűket írtam.
Ahelyett hogy azt mondta volna, hogy Tim, szervezz egy bulit, akkor képben lennék, tiszta sor. Mi kell egy bulihoz? Energia ital, csoki, gép, és ennyi. Azokat persze tudom, hol kell beszerezni, a legjobb alkatrészeket hoznám, de mit értek én a terítéshez? Tányér és csókolom, meg hozzá valami pohár. Mit tudom én, hogy mi kell a puccos bálokhoz.
Felőlem azt is felírhattam volna, hogy koton, azt is előbb megtalálom, mint ezeket a vackokat.
Mit mondott? Ilyen kehely, meg olyan pohár, meg amolyan dekoráció. Mi vagyok én? Lakberendező? Aztán mégis mit kell teríteni? Megkérek néhány járókelőt, hogy ugyan má, legyen oly kedves elfáradni, felfeküdni az asztalra, mert ő lesz a vacsora? Csúcs, elcseszem az egész napomat azzal, hogy kelyheket keresek, vörös függönyt, fekete terítőt, meg a jó ég tudja mi van ide még felírva. Lehet, a temetkezési vállalkozót kellene megkérdezni meg a papot, mert nekik van olyan.
A listára pillantok, és hiába az én írásom, nem tudom elolvasni. Ha bináris számrendszerben kaparom, akkor megfejtem, na de ezt úgy lekódoltam magam előtt is, hogy egész hacker csapat kell, mire kibogozzák, mi akar az ott lenni. Megállok, zseniális elmémmel totózni kezdek, hogy mit jelenthet az a VBK meg az az FBK. Ha azt mondom FBI, azt tudom, na de ezeket? Soha többet nem rövidítek, esküszöm.
Tanácstalanul bolyongok a földszinten, van itt minden, jobb híján a virágos felé veszem az irányt, hátha ott beugrik valami, addig pedig előhalászom a telefonomat is, mert kénytelen vagyok felhívni Remust, ugyanis elakadtam. Tudom, hogy dühös leszek, de nem vihetek haza mindent, ami hirtelen az eszembe jut.

Már egy ideje kezdtem elfelejteni, hogy mi is vagyok tulajdonképpen és egészen belefeledkeztem a Rose-val töltött napokba, amik feledhetetlen boldogsággal töltöttek el, mikor megcsörrent a telefonom és a már jól ismert orgánum szólalt meg, amitől egyből lúdbőrös lett a hátam és hevesebben vert a szívem, mert ettől az is eszembe jutott, hogy már lassan megint rászorulok a vérére.
Úgy látszik valami nagyszabású ünnepséget akar rendezni a „főnököm” és ehhez most nekem is be kell segíteni, mint valami hülye csicskának. Bár szó nélkül hallgatom végig a felsorolást, hogy mit is kéne beszereznem, egyre dühösebb leszek. Én tisztességes zsebtolvaj vagyok, nem holmi kifutófiú.
- Nincs elég szolgád a közeledben, minek kellek még én is? – szólalok meg végül, de aztán egyértelművé teszi, hogy nincs apelláta, így ha tetszik, ha nem, akkor is útnak kell indulnom bevásárolni.
Gondoltam a Plazaba indulok, ott egy helyen talán beszerezhetek mindenféle dekorációt és hamar túlesek az egészen. Már úton voltam mikor elért az újabb telefon és pontosan oda rendelt Remus, ahová készültem, de olyan fagyos volt a hangja, hogy a mobil is ledermedt a kezemben. Valami nem stimmelt, azt még a hatodik érzékem nélkül is éreztem, de ezek után nem akartam még jobban kihúzni a gyufát, ha esetleg én vagyok valaminek az oka, hiszen nem akartam kockáztatni Rose-val való kapcsolatomat, így gyorsabb iramba kapcsoltam, hogy mielőbb odaérjek.
Épp az autóból szállt ki mikor a parkolóba értem és iszonyú dühösnek látszott, miközben maga mellé intett, de egyelőre nem szólt egy szót sem, csak csörtettünk befelé, én meg loholtam utána.
~ Mi az isten lehet a baj? ~ törtem a fejem közben, ahogy egyenesen egy fiatal srác felé tartottunk, aki tanácstalanul toporgott egy listával a kezében.

- Nem José, nem tudok, neked kell megcsinálni! Úgy oldod meg, ahogy akarod, felőlem viheted Roset is magaddal, mit bánom én. De Tim is kapott egy listát.
Tudhattam volna...ha valaki azt akarja, hogy egy bál ügyei simán menjenek, az asszony népre kell hagyatkozni. Hogy lehetek ilyen balga, hogy két férfi, vagy fiú félére bízok ilyen feladatot...
Dühös vagyok, hogy a iharba ne lennék, mikor elszakítanak itthonról, mikor nem tudok azzal foglalkozni, amibe éppen belemerültem, hogy nem élvezhetem végig a legújabb kísérlet eredményeit, hogy nem láthatom hogyan fejeződik be a szenvedése annak a lánynak..
Telefon jön, telefon megy...utálom ezeket a modern kütyüket, de ma már nem lehet nélkülük élni. Dühösen vágom zsebre a mobilom, s indulok neki, sofőrt mellőzve, magam vezetve kedvencemet. Na igen, a kocsikat nagyon is megszerettem. Az ajtót bevágva biccentek Josénak, aki gyorsan, s szemmel láthatóan bosszúsan, ijedten, vagy minimum értetlenül néz rám. Majd morogva haladok befelé, s ő jön utánam. Bent szemmel meg tudnám ölni Timet.
- Mi a franc bajod van? Mit nem tudsz megérteni egy bevásárló listán? Hmm?
Kikapom a kezéből a listát, s José felé tartom.
- Induljatok neki, még ma be akarom fejezni. Menjetek, rendeljetek virágot as asztalra, hidegtálat, süteményt. Az isten szerelmére...nem beszéltek ti más bábokkal? Miért nm tudjátok egymást segíteni? Mind megy a maga feje után, hogy az eszem megáll.
A környezetünkben elhaladó emberek igen, hallják, hogy dühösen osztom ki őket tehetetlenségük miatt, főként Timet, mert hát José még most kezdett volna neki az egész vásárlásnak. Felé is fordulok, most nem törődve Timmel.
- Segíts neki, mert megőrjít! Minimum fő 200, szóval mindent hozassatok a lakásomra, onnan majd elszállítjuk. Nem kell tudnia embernek a helyszínről. Maradjak, vagy boldogultok végre?

Rossz ötlet volt Remust hívnom, érzem, elég volt a hangját hallani, sápadtan teszem el a telefont. Ezt nem fogom holmi ejnye-bejnyével megúszni, már előre látom. Amíg kiderül, mit rövidítettem le magamnak is megfejthetetlenül, addig legalább megpróbálok valami értelmeset is csinálni, vagyis ha már itt állok, akkor lerendezek némi dekorációt. Nem tart sokáig, hamar végzek, és ismét ácsorgok a bolt előtt, mert Remus azt mondta, el ne merjek onnan mozdulni. Nem is nagyon tudok, amikor meglátom őt egy sráccal a sarkában, tényleg felbőszítettem, azt hiszem.
-Elintéztem a fekete rózsát, meg a vöröset is.
Jelentem be széles mosollyal a képemen, mintha most dicséretet várnék, holott csak próbálom menteni a menthetőt. Lehet, holtan terülnék el, ha szemmel ölhetne, inkább a fiút figyelem, akivel érkezett.
-Most miért vagy ideges? Én felírtam mindent, de rövidítettem, és azt se tudom, mi szerepel itt. Mi az a VBK? Meg az FBK? Ha azt mondod, szereljek össze egy gépet, fél perc alatt megoldom, de ezeket? Mégis kit kérdeztem volna? A tudakozót?
Játszom a tűzzel, tudom, szemtelen vagyok a szemében, és ha nem itt lennénk, egy mozdulattal lecsapna azonnal, de tudja, hogy ilyen vagyok, mindenre reagálok, mert egyszerűen muszáj. Kitépi a listát a kezemből, attól José sem lesz okosabb, hiába adja oda neki. Én nem szoktam vásárolni, fogalmam sincs, melyik üzletet hol találom, csak azokat ismerem, amelyekben rendszerint megfordulok.
-Azt nem mondtad, hogy csoportos tevékenység lesz, őt nem is ismerem. Hogyan találtam volna meg? Műholddal? Ez női munka.
És csak nem tudom befogni a számat, hiába, pedig isten látja lelkem, nem szándékosan bosszantom, ilyen vagyok. Kiszakít a megszokott környezetemből, és elvárja, hogy szervezzek meg egy rendezvényt. Hacker találkozóban jó vagyok, de ezekben a puccparádékban nem igazán.
-Én őrjítelek meg? Annyi mindent felsoroltál, hogy nem győztem írni. Csoda, hogy rövidítettem? De már rájöttem, Vörös boros kehely, meg Fehér boros kehely. Ügyes vagyok? Megfejtettem.
Egy kehelyre tévedt a pillantásom, onnan ugrott be, mit is kapartam fel úgy, hogy ne értsem. Kifakadok, igen, mindent megcsinálok amire kér, és akkor megőrjítem. Sértődötten fordulok el, azért mert nem vagyok tökéletes, és nem tudom, hogy a csajok mit hol szereznek be, máris nulla vagyok. Örülök neki. A kérdésére csak bólintok, hogy melyik felére, az már mellékes, de nem idegesítem tovább, mert a végén nem megyek ki innen élve.

Mivel a kissé elanyátlanodott srác előtt fékez Remus, feltételezem ő volt a bosszúságának oka, amiről hamarosan meg is bizonyosodhatok, mert hamar le lesz oltva a feje, amiből természetesen én sem maradok ki, bár semmi közöm az egész szerencsétlenkedéséhez, de persze ez Remust nem igazán érdekli.
Most én nézek ki tanácstalanul a fejemből, ahogy az orrom elé kerül a lista, azzal az ákom- bákom írással, hiszen ha a srác, akinek közben legalább a nevét is sikerül kitotóznom, sem tudta elolvasni a saját kézírását, akkor én, hogy a fenébe fogom.
Viszont eléggé felszalad a szemöldököm, mikor a dühös vérszívó megemlíti, hogy vásároljunk hidegtálat meg sütit. Mi a frászfenének? Vagyis inkább ki a halálnak? Vagy emberek is lesznek ott? Ez kezd nekem egyre gyanúsabb lenni! Remélem nem kell részt vennünk egy olyan orgián, amiben embereket fognak feltálalni?
- Oké, segítek, csak ne húzd fel magad, mert már mindenki minket bámul. – morgom bosszúsan, hogy még ez is a nyakamba szakad.
Ki a fene lehet ez a szerencsétlen, aki ennyire béna tud lenni még egy sima bevásárlásnál is? Én sem szoktam ilyet csinálni, de azért nem állok itt, mint egy rakás szerencsétlenség, csak utálom, ha csicskáztatnak és ezt Remus is nagyon jól tudja.
- Baromi ügyes vagy Tim, de ezzel én nem dicsekednék annyira. – fújok egyet továbbra sem mámorosan a lehetőségtől, hogy itt csesszem el az éjszakámat, mikor lehetnék épp Rose ágyában is. – Inkább kapd össze magad és szedjük össze amit kell, hogy mihamarább túl legyünk rajta. Gondolhatod, hogy én sem örülök a „lehetőségnek”, hogy kifutófiút játszhatok. – nézek kihívóan Remus-ra, hogy tudja mit gondolok a dologról.
Engem nem érdekel a dühe…..egyelőre, hiszen nem is rám irányul, de tudja legalább, hogy mi a véleményem.
- Tőlem, azt csinálsz, amit akarsz, de ha neked gyorsabban megy, akkor akár intézheted a felét te is. – nézek a vámpírra kérdőn.

+16 pár szó miatt.
- Ó, hát ehhez csak gratulálhatok. Megvan a dekor egy része! Szupeer.
Kit érdekel, hogy nekik mi a véleményük. Nem véletlen, hogy ők itt vannak ketten, és nem véletlen, hogy pont ők ketten vannak itt. De ha egy szerencsétlen bevásárlást sem tudnak elintézni, hogy várhatom el, hogy később együtt fognak tudni dolgozni. Tény, nem ismerik egymást, de itt az ideje, hogy ez megváltozzon.
Mindkettő fejét le tudnám harapni. Az egyikét mert szerencsétlen, a másikét mert még olajat önt a tűzre. De nem. nem engedhetem meg magamnak, hogy két nyikhaj így kiakasszon. Pláne nyilvános helyen. S igaza van Josénak, már mindenki minket néz. Összeszorítom fogamat, mély lélegzetet veszek, s nekilátok egy újabb mondatnak, immáron sokkal nyugodtabban.
- Nem vagyok ideges. Csak dühös, hogy ennyit nem lehet rátok bízni. Női munka ide, vagy oda, nektek is tudni kell ilyet is megcsinálni. Ti fogjátok élezni a gyümölcsét, szóval ehhez mérten tessék összeszedni mindent! Ha már ennyire nem ismeritek egymást, akkor tessék, mutatkozzatok be.
A két férfi felé intek, jelezve itt az alkalom, hogy megtegyék, ha már eddig nem volt rá mód.
- Jól ismerjétek meg egymást, mert nem először lesz közös munkátok. Nem árt, ha ilyenbe rázódtok össze! Női munka vagy sem, egy nő sem fogja kinyalni a seggeteket, az az idő már elmúlt. Egyenjogúság van!
Rápillantok arra a listára, már nyugodtabban, s végigolvasom sebtiben.
- Mi a tökömért kell rövidíteni? Jó, amit ki tudtok hámozni vegyétek meg, fizessétek ki előre. Nem ragaszkodok a listához, ha más eszetekbe jut, hajrá!Kelyheket nem csak bornak kértem, ez fel sincs írva, vagy a vörösborosba megy amit mi iszunk? Jó, mindegy, ami lemarad, majd megoldom én. De ha már fizetésnél járunk...a plázában ha nevem említitek, bárhol szabad utatok lesz.
Monológomat órámra pillantással zárom.
- Én nem maradok, megye ez nektek nélkülem is, de ha megcsörgettek, kaptok egy fuvart haza. Még a végén kihűl az ágyatok.
Persze, hogy van benne irónia...mire eddig eljutunk, már elszáll a mérgem, s vigyor ül ki pofázmányomra, s el is sétálok, faképnél hagyva a két bábot.

//Jó vásárlást, jó ismerkedést nektek //

Ugrásra készen állok, ha esetleg Remust tényleg kihoztam a sodrából, akkor ne legyek már olyan könnyű célpont, de már előre sajnálom a virágárust, mert azt hiszem hamar átrendezem a terepet. Persze tudom, kedves gyámom nem itt fog jelenetet rendezni, majd megteszi később zárt keretek között, de sosem tudhatom, mert néha kiszámíthatatlan.
-Na ugye? Azért mégsem vagyok annyira balfék, akkor sem, ha azt se tudom, mi a fittyfenét kell összevásárolni egy ilyen hajcihőhöz... legfőképp azt, hogy hol.
Tudom, hogy ironikus megjegyzésnek szánta, mégsem veszem annak, teljes büszkeséggel feszítek, mert na, egy dolgot eltaláltam. Marha nehéz volt, igenis az. Vigyorgok azon, hogy José kb. olyan fejet vág, mint én a jó előbb, és kihívóan nézek Remusra. Nesze neked, ő sem lett a listámtól okosabb.
-Nekem nem így tűnt. Nem, Remus, nem mozgok otthonosan ilyen bigyók beszerzésében, hiába értem, hogy mi az a hidegtál és a sütemény, azokat még be is tudnám szerezni, na de az ilyen kiegészítőket... menjek a templomba és a temetkezési vállalkozóhoz, hogy stílusos legyen?
Csípőre teszem a kezem, ez tényleg érthetetlen a számomra. Ismer, tudja, hogy a kütyükben vagyok otthon, bármit feltörök neki bármikor, de ez nekem kínai. Mivel Josét nem ismerem, így ismét felé fordulok, hogy illedelmesen bemutatkozzak.
-Szevasz! Tim Harris, különleges tehetség, irgalmas szamaritánus, a dekoratőrök gyöngye, alkalmi futár, lassan rendezvényszervező, lakberendező, szakács, cukrász és a jó ég tudja még mi.
Remusnak egy szava sem lehet, megadtam a módját, magamhoz képest illendően mutatkoztam be, még kezet is nyújtok, vagy mit, hogy José tudja, ki vagyok.
-Miért, miért? Azért, mert ha hagyod, hogy gépen jegyzeteljek, akkor nem szorulok rá, de tollal? Olyan sebességgel diktáltál, hogy máskülönben a felét nem írom le annak, amit elmondtál. Igen, a VBK-ba megy az, a másikba a többi. Vagy esetleg más kelyhet is szerezzek? A fagylaltosat ismerem.
Annyi pohár van terítéken, ki tudja azt számon tartani? Még jó, hogy étkészleteket nem kell keresgélni, mert az életben nem találom meg őket. José megjegyzésére villannak a szemeim.
-Örülök neki, hogy így látod, gondolom te magad vagy a tökély, aki mindent lebonyolít ahogy kell egy puccparádéra, igaz? Asszed én boldog vagyok? Máshol is eltudnám képzelni az éjszakámat, mintsem azzal töltsem, hogy idióta kellékek után rohangálok.
Vár a pici gépem, be kell fejeznem a melómat, és erre itt dekkolok, ráadásul ez a José gyerek még be is szól. Nem kértem én őt társnak, köszönje Remusnak, hogy itt van.
-Tényleg megoldod? Akkor a listát szerintem el is viheted, mert a feléről nem tudom, mi akar lenni. Oké, átmegyek papagájba.
Szemtelen vigyorral kapom ki José kezéből a listámat és nyújtom Remus felé, de vissza is rántom, mert tényleg kettétép, itt mindenki szeme láttára. Eldöntöttem, mindenhol úgy kezdek, Remus... akkor talán azt is tudni fogják, mire van igénye. A többire bólintok, valahogy majd kitotózzuk a sráccal, ha nem, hát akkor így sikerült.
-Rendben, lehet, nem egy csörgetés lesz az.
Vigyorgok ismét, mert azért szeretem bosszantani is, és tudom, hogy ugrik az ilyesmire. Bánja fene, mit kapok cserébe, de ha egyszer imádom túráztatni az idegeit... Fújok egy nagyot, és ismét Joséra pillantok, ketten maradtunk, mehetünk vásárolni. Álmaim netovábbja, hogy egy sráccal lődörögjek az éjszaka kellős közepén, de erről ő sem tehet.

A végére úgy látom Remus-nak is sikerült lehiggadnia, bár nem hiszem, hogy bármelyikünknek is köze volt a dologhoz, inkább csak rájött, hogy úgy sem megy a dühöngéssel semmire itt a Plaza közepén.
Egyáltalán nem gondoltam, hogy igaza lett volna, és már a nyelvem hegyén volt, hogy megmondjam, máskor szerezzen be egy női vérbábot és akkor nem lesznek ilyen gondjai, de még időben rájöttem, hogy nem kéne ilyen hülyeségeket mondanom.
A biztatás, hogy még sokat fogok ezzel a sráccal együtt dolgozni, valahogy nem dobta fel a kedvemet, de visszafogtam magam, hiszen nem rá, hanem az eszetlen vámpírra haragszom, aki ránk testál egy ilyen munkát, így csak megszorítom a felém nyújtott kezet és rántok egyet a vállamon a szószátyár bemutatkozásra, amit valószínűleg ő is csak élcelődésnek szánt.
- Jose Tomson! Jelenleg főállású vérbáb. – fogtam rövidre a bemutatkozást, majd Remus-hoz fordultam. – Ja, egyenjogúság van, de feltalálták már a modern korban a rendezvény szervezőket is. Az, hogy mihez kell megszervezni a dolgot, meg nem kell az orrukra kötni. – vetem oda, ha már haladni akar a korral.
Persze sejtem én, hogy nem fog itt maradni asszisztálni nekünk, meg, hogy az utolsó mondata nekem szólt, ezért csak vágok felé egy pofát és hátat is fordítok neki.
- Na lássunk neki, biztos van itt valahol valami hosstes féle, aki összetöri magát, hogy segíthessen szegény szerencsétlen férfiemberen. – indulok az ügyfélszolgálat felé a listával. – Remélem, Remus neve tényleg jól cseng itt, akkor aztán hamar végezhetünk.
- Mit szólnál, ha kicsit fiatalosra, diszkósra vennénk a figurát? Szerinted mennyire díjazná ez az őskövület? – vigyorgok Tim-re.

Remus távozik, ráadásul sok támpontot nem adott, de tényleg elvihette volna a listát, minden megvan a fejemben, még azok is, amiket nem tudok dekódolni. A végére egész nyugodtnak tűnt, ami felettébb biztató.
Fellélegzek, kezdődhet a vásárlás, amit még mindig nem értek, miért nekünk kell megtenni, és nem értek egyet azzal, hogy ilyesmit nekünk is meg kell tudni oldani. Nem vagyok lány, azok értenek ehhez, nem én. Ez olyan, mintha bezavarna a konyhába, hát maximum leégetném.
José bemutatkozására bólintok, ő is annyira kívánja ezt az egészet, mint én magam, ezt jó tudni, legalább van egy közös pont a pár perces ismeretségünkben.
-Lesz. Az információnál belökjük, Remus, és ők majd szépen pontosan odavisznek minket, ahova kell. De minek kell hideg tál?
Ezt még mindig nem értem, de sejtésem van, hiszen 200 főről nem volt szó a legelején, ennyi meghívót nem kellett kiküldenem a zárt körökben.
-Őszintén? Őrjöngene, de honnan kellene tudnunk, hogy nem szereti a diszkógömböt?
Vigyorgok. Kellemes csalódás, José ugyanolyan balhés, mint én, és kapható a hülyeségre. Ahogy az ügyfélszolgálathoz vágtatunk, máris megszólalok, hogy minél előbb végezhessünk.
-Jó estét! Segítségre lenne szükségünk. Remus megbízásából szervezünk rendezvényt, és szükségünk lenne néhány kellékre. Olyasmire lenne szükségünk, mint diszkógömb, dj pult, retró lemezlejátszó, lemezek, ezen felül kelyhek, többféle ha lehet, hideg tálak, sütemények, üdítők, fekete asztalterítők, vörös asztalterítők, szalvéták.... és itt a lista. Igazán hálásak lennénk, ha segítene két szerencsétlen férfin, aki azt sem tudja, mit hol keressen.
Szerencsétlen nő. Joséra mutatok, aki a listámat fogja, és tényleg remélem, hogy Remus neve bőven elég ahhoz, hogy minden meglegyen. A reakciót nézve igen, már indulunk is, így aztán hamarosan telefonálhatunk is.
Persze nem állom meg, hogy ne tartsam magam az ígéretemhez, így elő is veszem, hogy megcsörgessem kedves gyámom csupán azért, hogy bejelentsem, egy csinos hölgy kísér végig minket. A diszkó stílusról hallgatok, elég, ha akkor kel ki magából, ha meglátja.

Ahogy Remus távozik Tim is mintha fellélegezne, n a meg egyből meg jön a hangja és az ötletelése is, amire már én is felvidulok valamelyest, hiszen így más van esély, hogy tényleg hamar végezhetünk és nem tököljük el itt az időt.
- Azt én sem értettem, ha csak nem lesznek emberek is meghívva a bálra, de az meg elég érdekes lenne. – vontam meg a vállam értetlenül, ahogy az előbb gondolatban is.
Az, hogy tetszik neki a diszkós ötlet, csak széles vigyort csal a képemre, mert lelki szemeimmel már el tudom képzelni, hogy milyen arcot vág majd Remus, ha meglátja a kellékeket, vagy ne adj isten a már berendezett helységet, ha addig nem is foglalkozik vele.
Az ügyfélszolgálati pultnál Tim már át is veszi az intézkedést és azon nyomban sorolni kezdi mire is lenne nagy vonalakban szükségünk, amihez én időnként serényen bólogatok, ha a letámadott nő rám néz közben.
Úgy látszik igaza volt a vámpírnak, ismerik a nevét, mert a pult mögött álló hölgy azonnal szívélyesen elmosolyodik és már pattan is, hogy elkísérjen bennünket a beszerző körutunkra.
- Biztos örülni fog Remus, hogy ilyen frappánsan megoldjuk a problémát és gyorsan végzünk, ezért remélem, többször is zaklathatjuk még az éjszaka folyamán. – mondom fülig érő szájjal Tim-nek, ahogy befordulunk az első üzletbe, amit követ még jó pár és a listán lévő dolgok meg egymás után kipipálásra kerülnek, sőt még párat hozzá is csapunk vagy a saját, vagy a velünk tartó hostess javaslatára.
- Majd erre a címre kell kiszállítani az egész cókmókot. – adom át Remus címét a nőnek, mikor már a bevásárlás vége felé járunk.
- Mi a terved, ha végeztünk? – nézek a mellettem lépkedő srácra. – Bedobunk egy sört mielőtt vissza megyünk a dolgunkra? Legalább eleget teszünk a kérésnek is, hogy jobban megismerjük egymást. – emlékeztetem a vámpír szavaira.

-Egyvalami biztos, mégpedig az, hogy a meghívókat magam kézbesítettem... ha érted.
Ezzel is jelzem José felé, hogy a 200 fő minimális létszámnak igencsak sok, tehát van valami csavar a dologban, amiről Remus nem beszélt, de nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy a kapcsolatait is építeni akarja.
Elsőként természetesen azokat a kellékeket szerezzük be, amiktől tudom, gyámom a plafonon lesz, de ezt muszáj, nem lehet kihagyni a repertoárból. Legközelebb legalább nem minket küld el a beszerző körútra, hanem majd mást, ám azt hiszem, ebben kár reménykednem. Ismerve őt addig folytatja, míg belém nem veri, hogyan is kell ezt az egészet csinálni, vagy így, vagy úgy.
Joséra nézek vigyorogva, ó, ha tudná...
-Ebben biztos lehetsz, főleg ha szembesül ezzel a gyönyörű gömbbel. Ha nem láttad még igazán dühösnek, hát majd fogod. Lassan minden megvan, azt hiszem, ismét rácsörgök.
Pofátlan vigyorral a képemen tárcsázok újra, most csak azért, hogy közöljem, hamarosan a lista végére érünk. Érzem a feszültségét a vonal végén, nagy valószínűséggel ha tehetné, átnyúlna a készüléken, hogy megszorongassa a nyakamat. Jó pár üzletet végigjárunk, valahol már unom így is, milyen lett volna, ha ezt egyedül kell véghezvinnem? Sosem végzek. José átadja a címet, így csak a fizetéssel törődök, aztán ismét csörgök, hogy Remus készüljön majd a kiszállításra.
-Bedobhatunk, naná, ez a tervem. Remélem, nem ilyen bevásárlós közös melóra gondolt, mert ez nem az én asztalom.
Elhúzom a számat, és ha mindent elintéztünk, máris egy jobb kocsma felé indulok, hogy megejtsük az ismerkedést, természetesen erről is tájékoztatva Remust, ahogyan kell.

Remus lakásán...

- Jól van, nem kell mindent bejelenteni.
Csörög...megint, és újra...én meg a plafont lesem már, mikor sokadszor is csörögni kezd, s a kijelzőn Tim neve jelenik meg.
- Mi van már megint?
Hangom igen, érződik rajta a feszültség, de azt nem mondhatom, hogy ingerült is lennék. Na jó...a szemem forgatom rendesen.
- Ha végeztetek, hát végeztetek. Menjek értetek? Most mondd meg, mert kikapcsolom a mobilt.
Engem ugyan nem fog még egyszer zaklatni, s tudom, hogy így nem fog tudni felbosszantani. Nem engedhetem meg magamnak, hogy minden apróságon kiakadjak, s ráeszmélek szép lassan, hogy ez a két lökött szívatni akar.
- Jól van, szevasz!
Bármi is legyen a válasz., aszerint cselekszek..majd, de első, hogy már kapcsolom is ki a mobilt, s a sarokba vágom, ott landol, kis híján Richard fején.
- Készülj Richard, a két gyöngyvirág a vásárlásból mindjárt hazaér. Vitess el majd mindent a bálterembe...
köszönetképpen biccentek egyet felé. Ő az, akiben nem csalódok, mert elég tapasztalt, s nem is tegnaptól a bábom már.
- Ha hazaérnek valamelyiket megfojtom.

- Nem tudom mikor igazán dühös, bár mikor a szolgájává tett sem volt kedves. – dünnyögtem az orrom alatt, de azért lelkesen és jókora kárörömmel bólintottam rá, mikor megint felhívta Remus-t, hogy a vásárlás állásáról tájékoztassa.
Nem árt, ha ő is tudja, mennyire igyekszünk a kívánságának eleget tenni, még ha ez azzal is jár, hogy nem hagyjuk békén, bár egy szava sem lehet, hisz csak azt tesszük, amire utasított minket.
Miután mindennel végeztünk, egy megkönnyebbült sóhajjal dobom a szemetesbe a bevásárló listát, hiszen azt hiszem kicsit még túl is teljesítettük a tervet.
- Remek! – bólintottam Tim felé, hogy velem tart egy kis levezető ivásra. – Ránk fér a nagy munka után egy kis lazítás, na meg jobban is alszunk tőle. – vigyorgok, bár én nem biztos, hogy alvással töltöm majd az éjszaka hátralévő részét, ha már így feltúráztam magam, igaz ehhez még Rose-nak is lesz beleszólása.
- Hát én is remélem, hogy máskor előbb keres egy szervező céget, akik azt csinálják, amit mond és akar, mint hogy engem rángasson bele megint. – helyeseltem a srác szavaira.
Végül találtunk egy pab-ot, ahol egy boxba beülve, Tim lerendezte még Remus-sal az újabb telefont, én meg megrendeltem a két korsó sört addig.
- Ezek szerint te már megtapasztaltad párszor Remus gonoszabb énjét? – kérdeztem, miután megjött a rendelésünk és belekortyoltam a hűs italba.

-Addig örülj, én már láttam annak, és nem volt túl szívderítő látvány, viszont szeretem bosszantani. Mióta vagy a bábja?
Széles vigyorral pislogok Joséra, nem vagyok én annyira elveszett gyerek, mint hiszi, és egyik kedvenc időtöltésem, hogy Remust idegesítsem, amikor csak lehet. Viszont fiatal lehet a "kifutófiú" szerepében, a kijelentése is erről tanúskodik.
-Ez a minimum, de azt hiszem aludni nem fogok.
Bólintok, ekkora meló után kijár a szórakozás, én már abban is elfáradtam, hogy bementünk minden üzletbe. Már rég a Pub felé tartunk, amikor érzem gyámomon, hogy kezdi unni az állandó telefonálgatásaimat, pedig érzem a hangján, hogy eldöntötte, azért sem fogom kihozni a béketűréséből. Én nem e? Mestere vagyok, azt hiszem, és még nem is látta, milyen ügyesen megvettünk mindent.
-Csupán annyit akartam mondani, hogy kb. 2 óra múlva minden a lakásodon lesz, mi addig beszélgetünk Joséval, ha nem gond. Aha, az jó lenne, nincs kedvünk gyalogolni, marha fárasztó volt a körút. Itt vagyunk a Pláza aljában egy Pub-ban, oké? Köszi!
Vigyorogva teszem le a telefont, Remus nem volt túl lelkes, de azért többnyire tudom, hol a határ, és igyekszem nem átlépni azt, csak az a baj, hogy valamikor neki kevesebb a türelme, mint ahogy én azt gondolom.
Egy félreeső boxba ülünk, nem kell mindenkinek hallania azt, amiről beszélünk.
-Nem is értem, minek rángatott bele az egészbe, de azt sem, miért hitte, hogy majd én beszerzek neki mindent. Egyébként igen, pár éve koptatjuk egymás idegeit, tudom mikor tart ott, hogy a következő pillanatban szakad nála a cérna, ennek ellenére sokszor benézem, mert kiszámíthatatlan. Alapjában véve rendes fickó, komolyan mondom, megcsinálod amit akar, békén hagy, és még honorálja is.
Nagyot kortyolok a sörbe, igen, kedvelem Remust, még ha ez Josét meg is lepi, na de semmit nem tud a múltamról, így nem is várom, hogy értse.
-Ha nem vagyok pofátlan, te mivel ütöd el az időt, hogy Remus közös munkát akar nekünk?
Valóban érdekel, lehet, José tudja, hol lehet beszerezni a legritkább alkatrészeket vagy a helyettesítőket? Nem tudom, érdeklődve figyelek rá, és nem is tudok másra gondolni, mint arra, hogy ő is kocka.

//Nem váltottam helyszínt, de gondolom, a következőben már mehetünk is a szállítmány után. :-))//

- Ne, hogy azt hidd, hogy én megúsztam a kegyetlenségét. – csóválom meg a fejem keserűen, ahogy válaszol. – Csak nem tudom, hogy ennél még tovább is tud-e menni.
Nem akarom elmesélni, hogy mit tett Rose-val, hiszen épp elég volt neki, hogy én láttam, nem kell, hogy más is tudjon róla, bár Remus-ban nem vagyok biztos, hogy csak úgy poénból nem dicsekszik el vele a többi vámpírnak.
Az egy dolog, hogy ezt sosem fogom megbocsátani annak a vérszívónak, de pont ettől eleve szimpatikusabb a velem szemben ülő srác, hiszen valószínűleg ő is áldozat, ahogy én és kedvesem.
Nagyon is tetszik, hogy Tim is egy húron pendül velem és ott szívatja Remus-t, ahol csak tudja, így most is vigyorogva hallgatom a telefon beszélgetést.
- Nem olyan régen, bár nekem egy örökké valóságnak tűnik. – sóhajtok fel és nem szívesen gondolok vissza arra az éjszakára. – De te egészen jól bírod, ha ennyi ideje szolgálsz neki, ráadásul még mindig életben vagy, ami valahol igazolja a szavaidat, hogy a fajtája között még ő elviselhetőbb, mint a többi. Nekem egy kutya mind, rohadt vérszívók! – halkul el a hangom ahogy feltámad a gyűlöletem.
Újabb kérdésére csak megcsóválom a fejem, hiszen ezt már Rose-val is tárgyaltuk, de nem tudok rájönni, mit akar tőlem a vámpír.
- Én csak egy ügyes zsebtolvaj vagyok, így aztán fogalmam sincs mit akar tőlem, hogy még azt is elviseli, hogy tudja, életem végéig gyűlölni fogom, sőt még rá is játszott egy lapáttal, hogy soha ne változzon meg a véleményem.
Nem érzem szükségét, hogy titkolózzak Tim előtt, úgy sem fog a zsarukhoz rohanni a hírrel. Az meg, hogy kinek mi a véleménye a „szakmámról” meg már rég nem érdekelt, mióta már szerelmem is tudja.
- És te? Te mit csinálsz, hogy ennyire a szíve csücske vagy? – kérdezem és lehúzom a söröm maradékát, hogy ha megérkezik a kocsi, akkor ne kelljen várnia sokat.


// Oké, tőlem mehetünk //

-Amit láthattál, az még csak a jéghegy csúcsa lehet.
Sokat tapasztaltam Remus mellett, az újakkal még viszonylag finom is, ha azt veszem. José ha érdeklődne sem tudnám elmondani, mert az nem megy. Még magamnak sem, pedig próbáltam, és nem jártam sikerrel. Remus gondoskodott róla, de erre majd José is rájön egyszer.
-Értünk küldi a kocsit, de már nem tudom hívni, mert azt mondta, kikapcsolja a telefont, meg se próbáljam.
Vigyorogva adom tovább az információt a fiúnak, és örülök, ugyanis ha Remus már kikapcsol, akkor tuti elege van belőlem.
-Tényleg? Aha, ki lehet bírni, mondom, tényleg rendes, ha nem feszíted túl a húrt. Már 6 éve ismerem, tulajdonképpen ő hozott ki a javító intézetből, neki köszönhetem, hogy nem ott porosodtam. Ő lett a gyámom. Nem mindegyik állat, hidd el nekem.
Meglep, hogy a fiú örökkévalóságnak élte meg, én nem emlékszem rá, hogy ennyire borzalmas lett volna, igaz, nálam ez részletekben történt, talán ezért. Bár az is igaz, hogy ha nem adok neki anno vért, akkor elvette volna kérés nélkül is, tudom. Arra nem kérdezek rá, miért gyűlöli a vérszívókat ennyire, de komoly oka lehet, ez érződik a szavaiból.
-Na azt én sem, de majd elmondja, viszont nem gondoltam volna, és akkor igencsak jó lehetsz, ha akart téged. Én úgymond kocka vagyok, szó szerint, és hacker. Mindent tudok az elektronikáról, a számítógépekről, rendszerekről, ha be kell jutni, hát bejutok. Egyszer elbaltáztam még 14 évesen, túl magabiztos voltam, és lekapcsolt a CIA. 4 évet kaptam, eltiltottak minden elektronikai berendezéstől, és javítóba küldtek az árvaházból, de Remus valahogy elintézte, hogy se priuszom, se büntetésem ne legyen. Sőt, még sulikba is beíratott, hogy tanuljak, így most az Egyetemre járok.
José előtt felfedem a valódi kilétem, hiszen ha együtt kell dolgoznunk, akkor nem árt, ha tudjuk, miben járatos a másik. Lehet, csak egy nyámnyila kölyöknek tűnök a szemében, de talán most már érti, miért nem tudom azt, hogyan kell bevásárolni egy bulira, azt viszont már értheti, hogy miért ragaszkodom Remushoz ennyire. Éppen időben iszom meg a sörömet, hiszen a kocsi megérkezik, tehát indulnunk kell, és nem nagyon akarom húzni az időt, hogy még ezért is morogjon.

//És akkor Remus bácsira várunk, hozzá megyünk a lakására. xD//