Douglas MacArthur Street 3. - Jeremy Pratt százados

Hát most elég érdekes helyzetben kerültem. Egyrészt ott volt Kortney és a biztonsági emberei, aztán a másik oldalon ez az őrült az ismeretlen és elmondása szerint igen befolyásos főnökei és én ott álltam mindennek a közepén, én Jose Thomson, a piti tolvaj. Na meg aztán az életem megkeserítőjéről, Fabian-ról ne is beszéljek, aki miatt ebbe az egészbe belekeveredtem.
Tudom, hogy az előttem álló férfinak részben igaza van és a fejemmel játszom, de továbbra sem látom be, hogyha egyik, vagy másik oldalra állok, akkor, hogyan is marad az meg a nyakamon. Ugyanis attól tartok, hogy túl magasra, vagy mélyre nyúlnak ahhoz a szálak, hogyha egyszer ennek vége lesz és addig még életben is maradok, akkor nem végezzenek velem, mint kellemetlen szemtanúval.
éppen azért talán az lesz a legjobb, ha mindenkit abba a hitbe ringatok, hogy neki dolgozom, de inkább csak a saját pecsenyémet sütögetem és megpróbálok sértetlenül kikeveredni az ügyből és életben maradni.
- Tudod, azt hiszem ez igen csak megfontolandó, amit mondasz. – bólintok, mint aki átrágta magát a dolgon és igazat ad neki, persze ez valamennyire így is van. – Akkor dolgozzunk együtt, hátha kisül belőle valami. De akkor mond el pontosan, mit is vársz el tőlem? Én úgy gondolom, ha Cortney-ról akarsz megtudni dolgokat, a legegyszerűbb, ha olyan információt viszek neki rólad, ami felkelti az érdeklődését és így jobban a közelébe , a bizalmába férkőzhetek, és talán akkor még én is megkapom, amit akarok, és te sem jársz rosszul. – ajánlok fel egy lehetőséget.

Megvakartam a tarkómat, és úgy tettem, mint aki meghányja-veti magában a beszélgetőpartnere szavait. Közben azon járt az eszem, hogy vajon bekapta-e a csalit, vagy csak úgy tesz? De végül is talán nem is olyan fontos. A lényeg az, hogy, megtéveszti Kortney-t. Vagy ha nem, az se baj, legalább lefoglalja.
- Hát... Ez nem hangzik rosszul. És mégis miféle információkra gondoltál? Mert ha nem akarod, hogy kih3rélljen, olyasvalamit kell vinned neki, ami hasznosnak tűnik, de mégsem az. Vagy nem? Gondolom, például, elmondhatnád neki, hogy a hadsereg állományában dolgozom... Vagy várj... Azt már elmondtam neki én. Akkor, hogy van pénzem. Akkor nyomozgathat, hogy honnan, az lefoglalja egy ideig. Vagy nem?
Igyekeztem úgy tenni, mint aki teljesen tanácstalan. Hadd dolgozzon meg a kölyök a ... Hát... Ha nem is a pénzéért, de azért, amit kapni fog. És ha elég ügyes lesz, még az is előfordulhat, hogy amit kapni fog, az nem néhány gramm ólom lesz a szeme közé...

- Igen, igen! – bólintottam gyorsan, mikor úgy nézett ki, hogy elgondolkozott a dolgon és még hajlik is rá. – Mindenképpen valami olyan hírrel kell szolgálnom, ami mutatja neki, hogy rászántam az időt és tényleg utánad néztem, nem csak a kisujjamból szoptam ki a dolgokat. – erősítettem meg a feltételezést. – Ez a pénzes dolog nem rossz. – morfondírozok. – Hiszen mondhatnám, hogy jóval nagyobb lábon élsz, mint ahogy egy katonai fizetésből megengedhetnéd magadnak. De, talán kéne valami arról is, hogy miért kutakodsz Kortney után? Mi lenne, ha megpróbálnám elhitetni vele, hogy rákattantál! Mint azok a rajongók, tudod, akik állandóan a híresség nyomában vannak, meg teleragasztgatják a szobájuk falát a képeivel! Elmondhatnám a nőnek, hogy besurrantam hozzád és ilyeneket láttam. – néztem rá lelkesedést színlelve, hogy belemenjen a dologba és eloszlassam a gyanakvását, elhitetve vele, hogy tényleg mellé álltam. – Na mit szólsz? Talán még valami bankszámla kivonatot is adhatnál, ezzel is bizonyíthatnám, hogy tényleg bent jártam a lakásodban. – ütöttem a vasat.

Lelkesen bólogattam. Persze, még számlakivonatot is... A stukkeremet ne adjam mindjárt oda?
- Nem is tudom, Drill... Azért ez eléggé meredek. Őrült rajongó? De végül is... Miért ne? Csak az a kérdés, hogy mit adjak neked? A számlakivonatom nem mutatja, hogy mennyi pénzem van... Sok készpénzes ügyletem van. De adhatok pár száz dolcsit, mondhatod, hogy az valami széfben volt, vagy ilyesmi... Nem t'om, találd ki te.
Ezúttal komolyan elgondolkodtam. Mi lehet az, amit odaadhatnék neki, és ami alátámasztja a meséjét? Aztá beugrott: a laptop! No persze nem az, amin a komolyabb dolgokat tárolom, hanem a hobbigép. Azzal rákerestem párszor Kortney-ra és a kaszinójára, és lementettem jó pár képet is. Tökéletes!
Összecsuktam a masinát és a kölyök kezébe nyomtam.
- Ezen van pár veszélytelen kutatás Kortney-val kapcsolatban. Simán beadhatod, hogy kedvtelésből figyeltem, egyik sem mond ellent neki. Mit szólsz?

Egészen fellelkesült és ez nagyon jó volt! Nagyon jól alakult a dolog és végül az őrült rajongó ötlete is megtetszett neki. Mikor a készpénzes ügyleteit emlegeti, az már nem annyira tetszett, de amikor megemlítette, hogy adhat pár száz dollárt, akkor már én is vigyorogva bólogattam.
- Az sem rossz! Talán ezzel is meg lehet győzni a nőt.
Persze eszem ágában sem lenne átadni Kortney-nak, vagy csak megemlíteni neki, de végszüksége esetén, még talán nem is jönne rosszul. Kezd tetszeni ez a kettős játék, ahogy majd megpróbálom kijátszani ezt a két embert egymás ellen, úgy, hogy közben én jöjjek ki jól a dologból, ők meg öljék meg egymást, ha ez hiányzik nekik.
Aztán mégis talál nagy gondolkozás közepette valami más megoldást a férfi, így csalódottan veszem tudomásul, hogy talán búcsút inthetek a pénznek, de azért még nem adom fel.
- Nagyon klassz! Ezt tuti beveszi, de azért a pénz is megmutathatnám neki, akkor még hihetőbb lenne az egész. – győzködöm tovább. – De ez a laptop dolog egészen remek ötlet. Remélem a nő is beveszi és akkor neked is szolgálhatok egy-két hasznos infóval a tulajdonosnőről. De talán akkor már nem itt kéne találkoznunk. Adj egy telefonszámot, amin elérhetlek, ha van valami. – mondom neki végül.
Jó lenne, ha egy kicsit magamra hagyna, hátha találnék én magamtól is pár érdekes dolgot, talán, ha a telefonját le tudnám nyúlni, már az is elég lenne, de egyelőre nem hagyja el a szobát.

Elvigyorodtam.
- Azért hülyének ne nézz, kölyök. Felőlem eladhatod a laptopot, ha meg tudod győzni a nőt, hogy adja neked, vagy meg is tarthatod, de nem feszítsd a húrt.
Telefonszám... Egész ügyes. Még szerencse, hogy én sokkal ügyesebb vagyok, gondoltam kajánul.
- Itt van ez, tessék - halásztam elő a tárcámból egy névjegykártyát - Ezen elérsz.
Egyszerű, eldobható telefon száma volt, lenyomozhatatlan, és mindeddig használatlan. Kicsit oda kell figyelni, milyen névjegyet ad az ember, nehogy belekeveredjen, de ezt leszámítva használható kis trükk ez.
- És most tűnés, jobb, ha mész, én meg kilopózok hátul, és úgy teszek, mint aki most ér haza. Gyerünk, csak ügyesen, és ne próbálj meg mást lenyúlni, így is szegényebb lettem egy jó laptoppal. Húzás!
Megvártam, míg a kölyök lelép, csak azután kezdem el a lopakodást mindenfelé, de ha volt is valaki, aki a sárcot figyelte, vagy r0hadt profi volt, vagy elment vele egfyütt, mert én nem futottam bele.

~ Hát ez nem jött össze, pedig olyan szép lett volna! ~ konstatálom a tényt, hogy azért teljesen nem ejtették a fejére a fickót, így a pénznek lőttek, de azért a laptopot tényleg megpróbálom majd Kortney-tól elhozni, ha megnézte, ami érdekli belőle.
A névjegyéért sem kellett a szomszéd szobába mennie, így az a tervem is kútba esett, hogy talán módom lesz ellopni a telefonját. A benne lévő számok pedig aranyat értek volna nekem, vagy a nőnek.
Persze gondoltam, hogy nem nagyon bízik meg bennem, hiszen én sem tettem volna az ő helyében, így aztán be kellett érnem egyelőre ennyivel.
Aztán szabályosan kidobott, de hát már ezzel a beszélgetéssel is előrébb voltam valamivel, így már tudtam valamit vinni Kortney-nak, akit, ha hazaértem és átnéztem a gépen lévő anyagokat, majd fel is hívok, hogy találkozót kérjek tőle.


//Egyelőre a szál lezárva - köszönöm a játékot //