Első emelet - Germania Safety Technology

A város egyik legjobb hírű biztonságtechnikával és rendezvény illetve épületbiztosítással foglalkozó cége. A fiatal és energikus tulajdonosa, Claus Kroenen, valahonnan Németországból származik, értő körökben azt mondják igencsak viharos katonai, vagy zsoldos múlt áll mögötte, de tény hogy nagyon sok mindent megtanult a biztonságtechnikáról. Az ő emberei, eszközei és az általa közvetített testőrök nem sűrűn vallanak kudarcot. Csak személyes beszélgetés után vesz fel bárkit is és állítólag nem akármilyen referenciákat követel.

Gondterhelten ültem az asztalom mögött, a fejemet a kezembe támasztva és még most is igyekeztem lenyugtatni magam, mert az események kicsit kezdtek sokasodni és úgy éreztem, néha nem egészen úgy alakulnak, ahogy szerettem volna. Mint ahogy most is.
Az ominózus telefon óta, volt szerencsém gyakorolni az önuralmat párszor és most is azon voltam, hogy, ha megérkezik Richard, akit a titkárnőm azonnal bekísér, ha megérkezett, aztán távozik is, hogy magunk legyünk, mert szóval, ha megérkezik, akkor nagy szükségem lesz rá.
Elég bajunk van mostanában az eltűnésekkel, meg, hogy kitapasztaljuk, hogy mire készül az új consul, erre épp tőle kapok egy igen kellemetlen telefont és bár általában minden szavát megkérdőjelezem, ez most nem olyannak tűnik, ami csak légből kapott lenne. Valamiért elég feldúlt volt.
~ Jaj Richky! Mi a fenébe keveredtél megint? ~

Alig aludt pár órát, minden pillanatban a telefont várta, mert tudta, hogy Claus tudomást fog szerezni az incidensről, pláne, hogy ott hagyta a kölyköt a klotyóban. Az ő sérülése sem volt éppen könnyednek nevezhető, hiszen a fiú hasba szúrta szó szerint, és még csak nem is ő kezdeményezte az egészet, ha úgy nézi. Csak azt a rohadt pénztárcáját akarta visszaszerezni, ez van. Viszont a telefon megérkezett, mehet Claushoz.
Sietve zuhanyzik és öltözik, ha már sikerült feldühítenie, akkor legalább ne várjon rá túl sokáig. Hogy mit szól az esethez? Hamarosan kiderül, de ahhoz nem kell nagy ész, hogy tudja, dicséretet nem fog kapni, és nem ússza meg egy laza ejnye-bejnye feddéssel.
Ami biztatásra adhat okot az az, hogy nem a Falkavezéri odúban van jelenése, tehát nem akarja azonnal szétszaggatni, de ez nem azt jelenti, hogy nem kapja meg a magáét, sőt. Megérkezik, morcosan köszön a titkárnőnek is, aki azonnal Claushoz kíséri, aztán úgy távozik, mintha azon nyomban kitörne valamelyik hurrikán. Ez milyen jó előjel.... szép kilátások.
-Üdv!
Nem néz Claus szemébe, és nem azért, mert nem vállalja a következményeket, ez egyszerűen ösztön. Érzi, hogy a Vezér ragadozója feszültebb, mint valaha, vagyis iszonyatosan dühös, és nem akarja provokálni, harcra hívni, annyira azért már nem gyerek, hogy elkövesse ezt a hibát. Inkább az asztalt bámulja helyette.

Ursula jelzésére már tudtam, hogy a kölyök megérkezett és így rezzenéstelen arccal dőltem hátra a székemben, mikor nyílt az ajtó és megérkeztek, majd a titkárnőm a megbeszélteknek megfelelően távozott és miután bezárt mindent, el is hagyta az épületet.
Bár ő is falkatag volt, most nem tartozott rá, ami beszédem volt a fiatalemberrel.
Egy darabig hagytam, hogy a csend sűrű ködként ülje meg a helyiséget és nyomassza még jobban az előttem álló Richard-ot, aki felől éreztem a megjuhászodó érzelmeket, ahogy a lefelé irányuló tekintet is jelezte, hogy nagyon is tisztában van vele, mit követett el és, hogy ezért felelősséggel tartozik majd.
- Miért? Mond meg nekem Richard Carter, miért? Nem is olyan régen beszéltünk erről, ha nem csal az emlékezetem és mintha valami olyasmi rémlene nekem, hogy megígérted, nem keversz bajt! Vagy rosszul emlékszem? – kezdtem bele vészjósló nyugalommal és szinte csikorgatóan fagyos érzelmekkel. – Erre mi történik? Felhívnak, hogy az egyik falkatag, garázdálkodott és ráadásul egy nyilvános helyen! És ki hív fel? – csaptam most már dühösen az asztalra, hogy azon egy szép kis repedés futott végig, és felpattantam, hogy a fiú elé álljak. – A Consul! Tudod te, kinek estél neki? Tudod? – néztem rá a dühtől morogva, de még vissza fogtam magam.

A szobára telepedő csend nem sok jót sejtet, nagyon nagy a gáz, ha Claus nem szólal meg egyből. Ismeri már, hogy ha kisebb volumenű dolog lenne, akkor már rég beszélne, de most nem teszi meg. Valamit rohadtul elbaltázott ezek szerint, de azért arra kíváncsi lenne, hogy az a kölyök vajon elmondta e, ő mit tett? Biztos, hogy nem.
Mivel rohant, kabátot sem vett, azt pedig érzi, hogy a fehér ingén szépen lassan eluralkodik a vörös folt... igen, a vére, a kötését már nem cserélte le, arra nem volt idő.
A hideg, túl nyugodt hang valóban vészjósló, meg sem mozdul, csak mereven bámulja az asztalt továbbra is. Ha most szóra nyitná a száját, Claus ízekre szedi, ez egészen biztos. Ahogy az asztalra csap és előtte terem... félelmetes, és hiába harcedzett katona, benne is megáll az ütő egy pillanat alatt. Csak akkor szólal meg, amikor a Vezér már befejezte.
-Hibáztam.
Nincs mit mondania, ez történt, még akkor is, ha az a kis mócsing ki akarta zsebelni, hasba szúrta, akkor is.
-A consul bábja volt?
Szar ügy. Akkor egyértelmű, hogy az a pondró kihagyta az előzményt, csak a végeredményt tudatta a vérszívóval, semmi mást. Mégsem mondja el, egyelőre nem, mert lehet, más megvilágításba helyezi a történteket, és a consul is előveheti szépen a saját kölykét, de ez nem fogja mentesíteni az alól, hogy ezt elcseszte. Nem kicsit, nagyon.

A halk hang, a tömör és velős válasz, mind, mind azt mutatja, hogy Richard most már végre felfogta, hogy mekkora zűrt kavart, csak az a baj, hogy későn. Mindig ez van! A forró feje elveszi az eszét és nem gondolkozik, csak odacsap, vagy odamar, aztán meg lehet simítgatni az ügyet és be kell vetnem minden diplomáciai ügyességemet, hogy ne az egész falkán csattanjon az ostor.
Tudom, hogy már megbánta, bár láthatóan csak most esett le neki, hogy kit agyabugyált el. Még szerencse, hogy nem ölte meg, akkor lenn aztán igazán nagy patália, mert Remus dühkitöréséből azt vettem le, hogy valamiért nagyon fontos neki az a szerencsétlen vérbáb.
Az orromat előbb csapja meg a friss vér szaga, mint ahogy meglátom az ingén kiütköző foltot.
- Igen! A consul kedvenc bábja volt és igen hibáztál! És mint tudjuk nem ez volt az első, de majd teszünk róla, hogy valószínűleg az utolsó legyen. – morogtam továbbra is feldúltan, bár azért az aggodalom is felütötte a fejét, hiszen egyik társam sérült volt és ez ösztönösen ezzel járt. – És remélem nem azt mondod – mutattam a foltra, - hogy még meg is tudott sebezni?
Nem elég, hogy emberekkel teli helyen kijön a sodrából és nekiesik egy vámpír szolgának, még hagyja magát megsebezni is. Hát ez sem javít a kedélyemen.
- Én a belemet kidolgozom, hogy ne uralkodjon el a káosz a városban és ne ránk mutogassanak ujjal a többiek, főleg a vérszívók, hogy mi kezdtük az egészet. Erre maga a consul üvölti le a fejemet, és még nem is mondhatom, hogy jogtalanul, ráadásul még igaza is van. Szerinted Richard, hogy éreztem magam? – téptem le az ingét egy mozdulattal, hogy megvizsgáljam a sebet. – Nem fogod ilyen könnyen megúszni, azt garantálom. – tettem még hozzá, de legalább már nem akartam letépni a fejét.
- És most hallgatlak!

Sok mindent gondolt, de azt nem hogy egy ilyen szarházi miatt az egész falkát veszélybe sodorja. Mégis mit kellett volna tennie? Hagynia, hogy ez a kölyök kirabolja, mert ő a consul bábja és mindent megtehet büntetlenül?
Eltörte a kezét, darabokra, így van, hallotta, ahogy ropognak a csontok, szakadnak a szalagok, ez nem vitás. Kedvenc báb, és még meg is szúrta. Csodás, most már nem csak hibázott, hanem még egy balfék is, tisztán hallható Claus hangjából.
Semmi mást nem akart, csak információt gyűjteni, hogy bebizonyítsa, többre is érdemes, és tessék. Annak is örülhet, ha a Vezér ezért nem fogja száműzni, és akkor ez még a jobbik eset, amivel számolhat.
Szótlanul hallgatja végig amit Claus mond, tudja, mennyi melója van abban, hogy nincs háború, és egy pillanat alatt képes mindent hazavágni, pedig nem akarattal teszi, tényleg nem.
Ahogy letépik róla az inget, még inkább lehajtja a fejét, nem akarja látni a Vezér tekintetét. Így is porig alázta röpke pár perc alatt.
-Teljesen mindegy, mit mondok, nem számít, de hogy tudd az előzményeket, azért elmondom. Ültem a pultnál, ez a kölyök ki akart fosztani, de lebukott, és amikor szembesítettem ezzel, menekülni próbált. A tárcámat akartam Claus, semmi mást. A wc-ben kötöttünk ki, azaz oda menekült be előlem, hát megvártam, míg kijön, amikor már azt hiszi, hogy tiszta a levegő, és elé ugrottam, elzárva a kijáratot. A tárcámat kértem, mire pökhendi módon ledobta a földre mellém, mint egy kutyának. A kezembe kértem, de olyan stílusban reagált, lebőreváltózott, amire eldurrant a fejem. Kés volt nála, éreztem a fém szagát. Nekimentem, belöktem a wc-be, vagy azt hiszem beestünk a lendülettől, és megragadtam a karját. Eltörtem, egyszerűen összeroppantottam és megtekertem, igen, és mivel bezuhantunk, elugrani a pengéje elől nem tudtam, hasba szúrt.
Valóban kijelentettem, hogy nem érdekel, kicsoda, melyik vérszívó bábja, de üzenem neki, hogy engem nem lophat egyikük sem, még ez a kölyök sem. Aztán ott hagytam és eljöttem.
Ők miért tehetnek meg mindent Claus? Nekik miért lehet mindent büntetlenül? Nem én kezdtem, az iratomat így is ellopta, azt nem adta vissza.
Továbbra is halk a hangja, nem kér felmentést, nem akarja azt mondani, hogy ő vétlen, de az fáj neki, hogy mindig csak ők lehetnek a hunyók, a másik fél nem igazán.
-Ugye, ezt a kölyök nem mondta el a consulnak, csak azt, hogy bántani mertem?
Ő hibázott, de az is világos lehet, hogy nem egyedüli vétkes ebben az egészben. Gyűlöli a vérszívót, aki arra sem veszi a fáradtságot, hogy utánajárjon valaminek, csak egyből vádaskodik. Ettől nem lesz vétlenebb, de azért remélte, hogy egy vezető nem követ el ilyen orbitális hibát.

Miközben várom a magyarázatát, szemügyre veszem a sérülést. Elég ronda, de nem olyan vészes, mint aminek látszik, de a vérzést el kell állítani, hiszen itt nem változhat át annyi időre, hogy a regenerálódás beinduljon.
Szótlanul az egyik szekrényhez megyek és kiveszek egy elsősegély dobozt, majd intek neki, hogy jöjjön közelebb és átkötöm, aztán jó erősen leragasztom, persze mindezt szakszerűen, de cseppet sem gyengéden.
- Megint tévedsz Richard! – csattantam fel. – Egyáltalán nem mindegy, hogy mit mondasz, különben nem ide hívattalak volna, hanem a mocsárba és akkor nem játékból állnánk egymással szemben!
Aztán az asztalomnak támaszkodva hallagtom végig ezt a szerencsétlen története, amitől megint csak elönti az agyamat a méreg, de végül sikerül lehiggadnom a végére.
- Szóval ki akart zsebelni és ezért te eltörted a karját, majd még meg is fenyegetted a vámpírját rajta keresztül és még a papírjaid is a kezükbe maradt. Hát ez remek! – ráztam meg a fejem, mert ez még így is sok volt, de legalább már annyi világos volt, hogy nem csak ok nélkül ugrott neki valakinek, mert rühelli a vámpírokat és nem bír az erejével.
- Mit gondolsz Remus-t érdekli, hogy a bábja mivel provokált téged? Ő neked ugrott? Nem! És ez a lényeg! Te meg ugrottál, mert ugye, te nem hívsz rendőrt, vagy biztonsági őrt, ha meglopnak, mint más normális ember, nem! Te magad akarsz igazságot tenni, igaz? Ráadásul ne mond nekem, hogy nem tudtad, hogy micsoda és ez nem irritált, hogy neki ess?
Persze még mérgesebb lettem, mikor szinte számon kérte, hogy a vámpírok azt tehetnek, amit csak akarnak, ő meg még csak egy kezet sem törhet el büntetlenül!
- Nem! Még mindig nem érted! Nem érdekel, ha megölsz egy vámpírt, ha, és itt a lényeg, HA ő támad neked és egy árva lélek sincs a közelben. Ha az életed kell megvédened, vagy valamelyik társadat! Vagy, ha elcsípsz egyet valahol a területünkön! De nem a saját szórakozásodra!

Az intésre közelebb lép, és egy pisszenést sem ejt, miközben Claus ellátja a sebét, bár azt nem mondhatja, hogy nem érez fájdalmat. Egy halvány biccentéssel köszöni meg az egészet.
Legszívesebben a fejét verné a falba, mert még fogalmazni sem tud normálisan, Claus félreérti. Ő is tudja, hogy nem ide kellett volna jönnie, ha a Vezér a vérére pályázik.
Nekiment a fiúnak, ezt nem fogja letagadni, mert így volt. Viszont akkor sem érti, ha Claust érdekli, mi történt, akkor a másik felet miért nem? Bólint, hiába nem lehet így leegyszerűsíteni a dolgot, de lényegében az történt, amit a Vezér elmondott.
-Miért, Claus? Ő miért nem foglalkozik azzal, hogy a kölyke ki akar rabolni? Az nem számít semmit, ugye? Erről beszélek, mindent megtehetnek büntetlenül, és még büszkék is rá. És ha megszúr tényleg? Honnan tudhattam volna, hogy nem azt tervezte, mikor ott volt a kezében?
Ha most az utcán lennének, egyszerűen a földre köpne, gyűlöli az összes vérszívót a consuljukkal együtt. Tényleg nem tudta, hogy az a fiú nekitámad vagy nem, megelőzte benne, ez igaz, és nem éppen finoman. Eldurrant a feje, igen, ezt sem fogja letagadni. Nem akarta megölni, csak móresre tanítani.
Hibázott, elcseszte, mégis mi a fenét mondjon még? Nem fog mentegetőzni, megtörtént, vállalja a következményeit is.
Az viszont bántja, hogy a másik oldal meg csak röhög a markába, és az a kölyök még egy fejsimit is kap, milyen rohadt ügyes volt.
Dolgozik azon, hogy sikerüljön előrébb jutnia, és egy pillanat alatt vágja haza az addigi munkáját egy baromság miatt. Kezd torkig lenni ezzel az egésszel, tényleg ott tart, hogy eltűnik a falkából, és a saját szakállára fogja végiggyilkolni az összeset, maximum megy Morgan után, na és?
Legalább vége szakad ennek az egész rémálomnak.

Bár Richárd meghunyászkodik előttem, tudva, hogy hülyeséget csinált, azt is érzem, hogy nem tud belenyugodni abba, hogy ha ezért büntetés jár, akkor miért csak ő lesz az áldozat.
Jajh! Sokat kell még tanulnia a kölyöknek, nagyon sokat! De azt is tudom, hogy érdemes lesz beleverni abba a makacs a fejébe, mert ha egyszer lehiggad, akkor nagy jövő áll előtte.
- Kirabolt! Igen, nem szép dolog, de most függetlenül attól, hogy vérbáb vagy vámpír, vagy akármi, nem verhetsz össze senkit kényedre kedvedre Richard! – szólalok meg nagy levegőt véve, de már sokkal higgadtabban, hiszen már azt is tudom, mi lesz a büntetése, és azt is, hogy nagyon nem fog tetszeni neki, bár gondolom sokkal komolyabbra számít.
- Van ennek a városnak rendőrsége is! Talán rájuk kéne bíznod az ilyen dolgokat, nem? – nézek rá, szinte kényszerítve, hogy most már nézzen a szemembe.
- Nem kellett volna önbíráskodnod, csak mikor látod, hogy bemegy a mosdóba, oda hívnod az őröket. Ennyire egyszerű. És nem, nem örülök neki, hogy ök ezt megteszik, de ez nem az az eset, mikor egy vérszívó támad rád, vagy más ártatlanra. Ez egy egyszerű zsebelés volt Rick. Ezt nem varrhatom a consul nyakába. – rázom meg a fejem, mert nem értem, vagyis ő nem érti, hogy ezt nem lehet egy vámpírtámadással egy kalap alá venni.
- Richard, te egy nagyon értékes tagja vagy a falkámnak, és ha egyszer képes leszel uralkodni a farkasodon és a vadabbik, hirtelenebb ösztöneiden, akkor akár vezetője is lehetsz a népünknek, de…. – most nagyon komoly vagyok és nem olvashat ki semmit a szememből, - de ahhoz sokat kell tanulnod. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy elküldelek egy arachnoid sámánhoz, hogy tanulj tőle, tanulj fegyelmet és önmérsékletet és tanuld meg , amit egy jól képzett és előmenetelről álmodó farkasnak tudnia illik. Legalább fél évig mellett kell maradnod és elsajátítani, amit megoszt veled. Megértetted?

Lehet, kifelé az látszik rajta, hogy eljutott a tudatáig, mit tett, és ez így is van, ám belül forrong, mert akkor sem érti, miért csak ő a hibás mindenért, az előzmények alapján a másik fél miért nem kap semmit, miért nézik el neki, hogy mit művel?
Őt miért nem veszi elő a consul, miért csak és kizárólag az ő falkáját cseszteti?
-Tudom, hogy rohadt nagy hibát követtem el, de minek ide rendőrség, Claus? A consuljuk ugyanúgy a markában tartja az egész kuplerájt, szerinted történt volna bármi is? Nem, elengedik, mondván nincs bizonyíték... stb. Akkor meg minek?
Csak most néz Clausra, értetlenül, mert lehet, nem hülye, de ez akkor sem fér a fejébe. Oké, önbíráskodott, oké, nem kellett volna ripityára szednie a kölyök kezét, de ezt akkor sem érti, ha most szétszedik ezért.
-Egyszerű zsebelés, ja, és a kése? Az smafu? A consul bábja, akkor tegyen rendet.
Egyszerűen elbeszél a Vezér mellett, hiába érti az indokait, akkor is küzd az igazáért, és ez nem csak a makacssága miatt van, csak igazságtalannak tartja az egészet. Ha az ő kezében lett volna kés, akkor is ő lett volna a hunyó, ahogy most is.
Várja a büntetését, mert ha Claus azt mondta, ezt nem ússza meg könnyedén, akkor nem fogja, ez egészen biztos. Felkészül a legrosszabbra is, arra, hogy kizárja, elküldi, és kitiltja a területről. Ezzel szemben amit hall... meglepi. Valahol nagyon jól esik, hogy értékesnek nevezi, tehetségesnek, hiszen ezt nem sokszor hallotta életében, de a folytatás...
-Tessék?
Az nem létezik, azt hitte, nincs rosszabb a száműzésnél, de van. Hogy ő odamenjen az arachnoid sámánhoz, és viselje el fél éven át? Ez egyenlő a halálos ítélettel, ezt nem fogja kibírni.
-Fél évig? Az arachnoid sámánnál?
Itt elakad, szinte könyörögve néz Clausra, hogy akkor inkább menjenek a mocsárba, tépje szét, csak ezt ne. Viszont ismeri a Vezért, ha egyszer kimond valamit, azon nem változtat, annyira meg nem őrült meg, hogy keménykedni kezdjen, mert az már önmagában is egyenlő a halálos ítélettel.

Már nem kapom fel a vizet, mikor újra és újra megpróbálja a maga igazát szajkózni, csak látványosan megforgatom a szeme és ellökve magam az asztaltól, mögé megyek, hogy kényelembe helyezzem magam a székemen. Közben intek a kölyöknek, hogy tegye ugyen ezt, mert már a lényegen túl vagyunk. Én kiadtam a mérgemet és majd valahogy igyekszem a kölcsönt visszaadni Remus-nak a magam módján, és még Richard problémáját is igyekeztem diplomatikusan megoldani. A fiú arcát elnézve, azt hiszem kellőképpen sikerült.
- Igen hibáztál és ha felfogod azzal a makacs fejeddel, ha nem, ez nem változtat a tényen és te is tudod, hogy ezért mi jár.
Rick-nek tudnia kell, hogy bár egyszemélyben irányítom a falkát, mióta a mágikus támadás megölte a vezető tisztségviselőket az összes falkában, de azért időnként be kell számolnom a döntéseimről a csapatnak. Azt is tudja, hogy a vehemens természete miatt sok falkatag nem szimpatizál vele és bár megbüntettem, talán nem fogják elégségesnek ítélni még így sem.
Pedig én ismerem Richard-ot, tudom, hogy ez nagyobb büntetés neki, mint ha keményen megtépáztam volna, vagy egy ideig eltiltottam volna a csapattól.
- Igen Ricky, fél évig! Talán neki sikerül, ami nekem nem, hogy egy kis értelmet verjen a kemény kobakodba! – engedtem meg magamnak most először a beszélgetésünk folyamán egy elégedett mosolyt. – Ha fél év után azt mondja, hogy elégedett a fejlődéseddel, akkor elfelejtjük ezt az egészet, de ha nem, vagy megint kedved támadna kiereszteni a gőzt, akkor garantálom, hogy az volt az utolsó, amit az én falkámban elkövettél. – keményedett meg a tekintetem. – Ugye megértettél kölyök?
- Egyébként szerintem Arabellával jól ki fogsz jönni. – tettem hozzá somolyogva, hiszen ő még nem tudja mennyire nem az a klasszikus arachnoid a lány, mint akit Ricky el tud képzelni maga előtt.

Lefőzve áll a szoba kellős közepén, makacssága az van, önfejűsége is, ezt tudja, és sok esetben hallgat Clausra, sőt, szinte mindig, de most akkor sem érti, miért csak ő a bűnbak.
Leül a székbe amikor a Vezér engedélyt ad rá, és egyre dühösebb, mert az az érzése, hogy csak ő lakol a tettéért. Nem Clausra haragszik, hanem a vérszívókra, a consulra és a rohadék bábjára, mert szeretett vezére aztán semmiről nem tehet.
-Tudom, és sosem futok el a következmények elől.
Tiszta sor, büntetés jár, és nem egy holmi ejnye-bejnye, nem vitás, na de az, hogy hogy ő az arachnoidokkal éljen együtt? Ez őrület, ez kínzás, ez rosszabb, mint maga a halál.
-Mégis mi teszi elégedetté? Azt se tudja, milyen a farkaslét, és...
Megakad a mondat kellős közepén... ha nem tud bizonyítani, akkor mehet, vége mindennek. Letaglózva bólint, megértette, nincs más választása. Ha kizárják, akkor halott, még el sem hagyná a várost, a vérszívók megölnék, ezt tudja. Ráadásul ha sikerülne is, hol boldogulna egyedül? Az, hogy az üzletét fel kellene számolnia, az a legkevesebb, de melyik falka tűrné meg a betolakodót, még ha magányos is? Egyik sem. Morgan túl korán ment el, sok dolgot nem tanult még meg, egyedül egyelőre életképtelen, nincs mit szépíteni a dolgon.
Ismét Clausra emeli a tekintetét, bólint, a mosolya mögött valami rosszat sejt. Kijönne az arachnoid sámánnal? Ezt mégis honnan veszi? Viszont mosolyog, tehát valamit tud, amit ő még nem.
-Mikor kell indulnom?

Szinte mosolyt csal az arcomra a kétségbeesése, hiszen mindenre számított csak erre nem, de én azért tudom, hogy nem lesz olyan borzasztó ez számára, csak még életében nem találkozott arahnoid sámánnal, sőt szerintem arachnoid bőrváltóval sem, bár erre azért nem esküszöm meg. Abban azonban biztos vagyok, hogy Arabella-t nem ismeri, így minden oka meg van az aggodalomra, habár, ha ott is ilyen önfejű lesz, akkor nem biztos, hogy a lány nem tépi meg.
- Többet tud a farkas létről, mint te, abban biztos vagyok. – emeltem meg a hangom, hogy ne lovalja bele magát az önsajnálatba. – Megint úgy alkotsz véleményt, hogy még semmit nem tudsz róla. – csóváltam meg a fejem, de már igazából nem voltam mérges.
- Az ügyet meg addig elsimítom Remus-sal, és, hogy ne érezd magad egyedül a büntetésben, ragaszkodni fogok, hogy ő is vonja felelősségre a bábját, de ezt ellenőrizni sajnos nem fogom tudni. – ingatom meg a fejem egy grimasszal a képemen. – Ezt az új consult még nem ismerem, így még ha megígéri sem lehetek biztos a szavába, hiszen tudod jól mennyit lehet adni rájuk, ráadásul eléggé kiszámíthatatlanok is, így lehet, hogy a srác jobban megszívja, mint te, ha épp rossz kedvében fogja ki a gazdáját. – vonom meg a vállam.
Aztán a kérdésére, ami körülbelül, úgy hangzott, mintha a vesztőhelyre kellene mennie, határozottan ráemeltem a tekintetem, amiben most a jókedv bujkált.
- Hát még a héten jó lenne, ha szerét ejtenéd.

-Mégis mire kellene gondolnom, Claus? Nem farkas, egészen más, akkor... akkor kizárt, hogy pontosan tudja, miről szól ez az egész. Nem vitatom, hogy a saját területén kiváló, de... ááá.
Már csak legyint, igaz, gondolatban, mert nem akarja felhergelni a Vezért, így is van most elég baja.
-Semennyit, ne foglalkozz vele, hagyd. Egyszer majd véget vetünk az uralmuknak.
Forrong benne az indulat, hiszen a múltkori esetet is azonnal az ő nyakukba akarták varrni, akkor miért hinne egy vérszívó szavának, ígéretének? Nincsen semmi oka rá. Claus megtesz minden tőle telhetőt, tőle elvárják, de viszonzás... undorító, gusztustalan, gerinctelen.
-Még a héten?
Újabb kiakadás, hát a Vezér nem sok időt hagy neki arra, hogy felkészüljön élete rémálmára. Most inkább visszamenne a harcmezőre, ott küzdene utolsó vérig, mint hogy egy arachnoid sámánnal bratyizzon fél évig legalább, mert ráfér. A mosolyt nem érti továbbra sem, lehet, ez Clausnak nagyon vicces, de neki egyáltalán nem az.
Oké, saját maga kereste a bajt, elismeri, nem is vitázik azzal, hogy büntetést érdemel, de legalább ne vigyorogna rajta.
-Holnap indulok.
Felsóhajt, most írta alá a halálos ítéletét, végrendeletet azt nem hagy, minek? Semmi olyat nem tud hátrahagyni, ami másnak értékes lenne.

Tudom, hogy nehéz neki elhinni, hogy a farkas falkán kívül is ismerheti valaki a népünket, de hát az arachnoidok a tudásunk őrzői, így ezen nem kell csodálkozni. Csak Richard még fiatal és tapasztalatlan, de meg fogja ismerni népünk történetét és még sok mást is, mire letelik a fél év, ami csak a javára válhat.
- Azzal foglalkozom, amivel kell kölyök! – nézek rá megrovóan, hiszen sejtheti, hogy nem az ő két szép szeméért fogok megint beszélni a Consullal, hanem mert én jónak látom és ehhez nincs szükségem a beleegyezésére.
- Az indulataidat meg csak szépen tartsd kordában, mert egyelőre a békén dolgozunk és nem a világuralmon.
Most már letörlöm a vigyort a képemről, mert egyrészt nem akarom, hogy rosszul érezze magát, másrészt, mert meg kell erősítenem a dolgot, hogy igen, a héten és ez nem vicc.
- Azt jól teszed! Minél előbb ismerkedsz a helyzettel, annál jobb és annál hamarabb ketyeg le az időd. – állok fel, mert a beszélgetésünk a végéhez közeledik.
- Havonta kérek majd Arabella-tól beszámolót a haladásodról és ha kicsit mozogni vágysz, még mindig a legjobb edzőpartner vagyok. – teszem hozzá most már felszabadultan, hogy a nehezén túl vagyunk. – Ha nincs más, akkor ……
Ha Richar-nak nincs több mondanivalója, akkor kezet fogok vele és az ajtóhoz kísérem, aztán ha távozott egy sóhajjal a telefonért nyúlok.
- Aarbella van egy jó és egy rossz hírem számodra…….

//Köszönöm a játékot, nagyon klassz volt és Arabella vár a lakásán //

Hiányos a tudása, minden bizonnyal, mert ha nem így lenne, akkor nem kellene fél év száműzetésbe vonulnia, távol a falkától. Ha majd lehiggad, biztos értékelni fogja ezt az egészet, de most csak dühöng, még ha valahol fel is lélegzett, Claus nem tiltotta ki a közösségből. Utolsó esélyes, ami nagyon kemény, még egy hülyeség, és a lába nem éri a földet, ez elég érzékenyen érintette, hiszen ők a családja, nélkülük semmit sem ér.
-Oké.
Elhallgat, mert mégis ki ő, hogy tanácsokat akarjon osztogatni, főleg most, hogy belenyúlt a lecsóba rendesen. Egyébként sincs hozzá joga, de még mindig makacs és forrófejű, így hát kicsúszik néha olyasmi a száján, aminek nem kellene. Mikre kell figyelnie... eddig is tudta, de az nem olyan könnyű, bármennyire is szeretné. Most sem akart balhét, de feldühödött, és móresre akarta tanítani a kirablóját. Fél év... mégis mihez fog kezdeni? Ezt a sámánt zrikálja, hogy küzdjön vele? Röhejesen hangzik, de akkor Claus megemlíti, hogy keresheti emiatt, és ez egy nagyon halvány mosolyt csal az arcára.
-Köszönöm.
Szereti a Vezért, szinte apaként tekint rá, aki nem megölte Morgan után egyenesen, hanem elfogadta, és engedi, hogy vele edzhessen. Ez nagy szó, neki mindenképpen. Semmi mást nem akar már, csak visszavonulni, hogy regenerálódhasson a sérülése, és azt a territóriumon fogja majd megtenni, ahol senki nem zavarhatja.
-Köszönöm.
Kezet fog Claussal, sokkal tartozik neki, a jó ég tudja, mikor tudja majd viszonozni. Az, hogy végül is nem a mocsárba hívta, azért is hálás lehet, pedig érezhető volt, hogy most tényleg átlépett egy bizonyos határt. Más széttépte volna egyszerűen, a Vezér mégsem tette meg. Távozik is az irodából, hogy holnapra egészségesen indulhasson az arachnoid sámánhoz.

//Úgyszintén, és megyek. :-)//