"B" Stúdió

Most is megdöbbent, hogy mintha a gondolataimra válaszolna, sőt most már biztos vagyok benne, hiszen ez még az előbb lehetett véletlen, vagy az én agyszüleményem, de másodszor nem hinném, hogy tévednék. És ez még jobban megrémít, bár igyekszem tartani magam és kifelé nem mutatni, de ezek szerint már a gondolataimat is meg kell válogatnom, ha nem akarok bajt magamnak, bár továbbra sem tudom, hogy ez hogy lehetne lehetséges, ha csak képzelődöm.
- Azt nem tudom, hogyan csináltad, és ugyan gúnyolódhatsz, de biztos vagyok benne, hogy nem vagy tolvaj, mert akkor nem itt és nem így beszélgetnénk, ráadásul akkor minek kérdeznél ilyeneket. – válaszolom mogorván és bár ijedt és rémült vagyok a helyzettől, de nem ettől a ki taknyostól félek, hanem mert nem tudom, hogy hogyan lehetséges ez a képzelgés, ki idézte és miért elő.
- Bántani? Te? – néztem rá hitetlenül pont ezért. – Biztos vagyok benne, hogy ezt az egészet hallucinálom, mert a való életben ilyen dolgok nem léteznek, és ha racionálisan gondolkodom, akkor egy képzelgés, egy súlytalan kölyök, egy szellemként itt-ott megjelenő alak, nem tud senkit bántani. Frászt hozni rám a rémálmokkal lehet, de fájdalmat okozni…….? – rázom meg a fejem hitetlenül. – Lehet, hogy nem én vagyok Einstein, de hülye sem vagyok! Csak tudnám milyen szert adtak be nekem, hogy ezeket látom, szereznék belőle az ellenségeimnek is. Különben is már válaszoltam, még ha neked nem is tetszett, amit hallottál.
- És különben is elég volt a szórakozásból! Fel akarok ébredni! – fordultam el a fennhéjázón, karba tett kézzel álldogáló sráctól és csíptem bele a kezembe.

Kósza kedélyek keringenek keletre, bár nem nagyon nézek arrafelé. Ellenben eme elme esztelen esik lejjebb és lejjebb mélységesen mély melankóliájába. Egészen addig, míg megint gyilkos gyanakvás gyagyája eszi be magát makacs fejébe. Szeme gyorsan mozog, testtartása tétova, folyton változó.
- Nem mondtam, hogy tolvaj vagyok. Nem is gúnyolódok. Te pedig ostobaságokat beszélsz. Azt kérdeztem, milyen képességekre van szükséged a lopáshoz. Erre el kezdesz össze-vissza hadoválni. Mint egy politikus kölyke a homokozóban.
A "bántás" kapcsán arcomra vérfagyasztó vigyor kúszik, mely mélyről jövő kacagásba vált, ahogy a racionalitásról és hallucinációkról kezd értekezni.
- Szóval kisgyerekekről hallucinálsz, és te akarsz arról prédikálni, hogyan kell racionálisan gondolkodni?
Közelebb lépek, még mindig vigyorogva, majd egyre komolyabban. Egy kis kíváncsiságot tettetve nézek rá, mikor azt mondja, fel akar ébredni. Elé lépek, és a szemébe nézek.
- Fel akarsz ébredni? - kérdezem fiatal borjakéval vetekedő ártatlan szemekkel.
Csakis csekély csel volt ez, hogy helyes helyzetbe helyezkedhessek, midőn mellékes módon pergő pofonnal paskolom pofiját.
- Na, felébredtél? - kérdem pimaszul vigyorogva.

Válasza kicsit megtorpanásra késztet, de nem hagyom magam eltéríteni a szándékomtól, hogy én most innen elmegyek, ha törik, ha szakad, így csak félvállról válaszolok a kis nyikhaj elmeszüleménynek.
- Mivel úgy is csak halucinállak, miért is ne mondanám el. elsődlegesen jó kézügyesség, fürge ujjak, aztán nem árt, ha jó emberismerettel rendelkezel és jól tudsz futni. – vigyorgok magamban a válaszon, hiszen úgy sem megy vele semmire.
Nem értem a továbbiakban mit hadovál össze a racionális gondolkozásomról, de míg tétován lépek egyet, látom, hogy ő is jön velem, ami nem tetszik, hiszen pont az a célom, hogy itt hagyjam végre és megszabaduljak tőle.
- Igen, - bólintok a kérdésre, - és nagyon igyekszem, hogy fel is ébredjek. – biztosítom róla határozottan és már tolnám is félre az utamból, ha képes vagyok megérinteni, de ekkor alaposan meglep, mert váratlanul kapok tőle egy kemény pofont.
- Hogy……hogy…..mi???? – kapok az égő arcomhoz, majd elképedve meredek a rám vigyorgó kölyökre, és ez az a pont, ahol elveszítem a fejem és már lendül is a kezem, hogy visszaadjam a kölcsönt kamatostól a kis békának, hiszen ha ő megtudott ütni, akkor én is képes lehetek rá. Aztán csak örüljön, ha megússza egy-két atyai nyaklevessel!

Ha már egyszer ellenére esett együttlétünk, nem nagyon noszogattam maradását. Úgyse ugrik ennél előrébb egyelőre tétova tanóránk.
- Szóval meg kéne tanulnod jobban futni, és legalább a saját fejedben rendet rakni? - kérdezem tőle őszinte, gyermeki érdeklődéssel, kíváncsi tekintettel - Szeretnéd, hogy segítsek benne?
Persze nem ettem meszet, nem szeretem nekem esett gyerekek kedveskedését. Sokkal sietősebb sarkon fordulnom, nyakamat behúzva szaladnom elfele. Ha nem követ, megállok, és ránevetek.
- Kössünk alkut! Ha versenyzel velem a fakabátokig, segítek neked kijutni, bumburnyák!
Lónagyságú lábai lóval hosszabbak rövidke virgácsaimnál, így csacska cérnavonalban cikázva menekülök előle. Közben nevetgélek, ami minden kanyarban jobban hallatszik egy pillanatra számára. Mint egy egyszerű fogócskánál, ahol forduláskor van ideje nagyobb levegővel nevetnie az üldözöttnek.
- Akadt már kitalált barátod máskor is, barátocskám? Úgyse kapsz el, hehehehe! Ha nem jössz utánam, bemószerollak! - lobogtatom fülem mellett igazolványát, csak hogy tovább hergeljem. Bár lehet, hogy bár annyira nem is kell erőlködnöm ezért...
Szaladok szélsebesen, száguldva szelve szerteszét a levegőt lágyan.

Úgy látszik, hogy mégis csak fél attól, hogy elkapom és alaposan elverem a szemtelenkedésért, ha igazi gyerek, ha nem, mert fenyegető mozdulatomat látva, bár még mindig vissza feleselve, de a nyakába szedi a lábát és futásnak ered. Mivel nagyon is felhúzott a gúnyolódásával és a trükkjeivel, így nem vagyok rest, hogy utána szaladjak, és megmutassam neki, hogy mennyire is gyorsnak kell lennie szerintem, hogy el tudjon inalni előlem.
Hiába igyekszik minden létező sarkon megkerülni, hogy eltűnjön a szemem elől, vagy lerázzon, most már nem tágítok a sarkából, bár a zsarukat emlegető szavaira kissé lassítok, mert azért annyira még sem érdekel a kölyök, hogy miatta a karjukba szaladjak.
De mikor meglátom a kezében az irataimat, újból elönt a méreg.
- Adod vissza te kis gnóm! – kiáltok rá és ismét a nyomába indulok, remélve, hogy még az előtt el tudom csípni, mielőtt a rendőrök meglátnának, vagy legalábbis felismernének.
- Aztán ha elkaptalak, letépem a füledet és beletömöm a szádba, és majd megnézem, kit mószerolsz be. – vetem be minden erőmet az üldözésbe és bár eléggé gyors a kis patkány, azért úgy érzem mindjárt a kezem közé kaphatom.