A Becsület Köre

Nem így tervezte, tovább akarta húzni az egészet, de most így sikerült. Ahogy ül a kör közepén, tudatosul benne az összes sérülés, a lába kapta be a legkeményebbet és a vállai talán, de a mellkasa is vérzik rendesen. A hátát nem látja, csak érzi, onnan is folydogál lefelé valami. Nem súlyosak a sebek, de elég mélyek, és sajognak is rendesen.
Ahogy csillapodik, máris a hibáit akarja hallani, hogy mit hol rontott el azon felül, nem bírta féken tartani az ösztönét és a farkasát sem. Annak is örülhet, hogy Claus nem verte el nagyon, hanem amikor látta, már nem uralja a vadat sem, megállította.
Most méri végig a Vezért is, azért eltalálta, de szerencsére az sem vészes így ránézésre.
A felé nyújtott kézre pillant, végül elfogadja és feláll. Elfáradt? Kicsit, még folytatná szívesen, de annak most semmi értelme nem lenne. Amit akart, talán megmutatta, és sikerült bizonyítania, hogy nem a levegőbe beszélt, amikor azt mondta, fejlődött.
-Köszönöm, igyekeztem A hibákat nagyjából megjegyeztem.
Halvány mosollyal nyugtázza a dicséretet, hazudna, ha azt mondaná, nem esik jól, ezzel fricskát adva a kételkedőknek. Van még mit fejlődnie, Claus nyugodtságát akarja elérni egyszer, mert lehet, most sem lenne könnyű ellenfél az ellenségnek, de ez még kevés.
-Kösz a harcot, remélem, nem baj, hogy téged zaklatlak ilyesmivel.
Nem mondja ki, de érezhető a szavaiból, hogy annak nem látja semmi értelmét, hogy a többiekkel küzdjön.

Ismerem már jól Morgan nevelt fiát ahhoz, hogy tudjam, nem lesz elégedett a teljesítményével, egészen addig nem, míg egyszer, és ez talán már nincs is olyan messze, - meg nem szorongat rendesen, vagy akár le is győz. Ő ilyen, ilyen maximalista és, ha ezt helyes irányban teszi, akkor nem is baj. Látom, hogy most is bosszús, még ha kifelé nem is mutatja, ezért is igyekszem meggyőzni róla, hogy bár most alul maradt, ez is felérhet számára egy kisebb győzelemmel.
Végignézve rajta, azt is látom, hogy bár bőségesen vérzik sok helyen, azért nem szerzett komoly sérüléseket, ezek hamar regenerálódnak, így nem kell aggódnom érte, bár én nem veszítettem el a fejem, ezért nem olyan meglepő.
- A harci tudásoddal minden rendben Ricky, az már most is vetekszik az enyémmel, és az se ród fel hibádul, ha átalakulsz harc közben, sőt ez egy vámpírral szembeni harcban egyenesen kívánatos, különben elvesztél az első percben, csak meg kell tanulnod, hogy te, mint ember irányítsd a feltámadó vadállatot. Akkor már bárkivel felveheted a versenyt. – bólintok kesernyés szavaira. – És azt mondják a legjobbtól érdemes tanulni, nem igaz? – vigyorgok rá és színészkedve körbe intek, aztán elkomolyodom, mert persze nem akarok senkit megbántani.
- Nem Rick, nem baj, ha ráérek, akkor szívesen megmérkőzöm veled, nekem sem árt egy kis gyakorlás néha. – veregetem meg a vállát. – De most azt javaslom, ugorjunk el fürödni, mielőtt ránk szárad, aztán meghívlak egy sörre és ha akarsz beszélgetni, akkor most ráérek.

Felsóhajt, valahol örül a teljesítményének, a nézelődök megjegyzéseiből ítélve sokkal rosszabbra számítottak, vagyis ez tényleg fél siker. Még mindig nem érti, miért nem hiszik el neki, ha egyszer azt mondja, fejlődött? Nem szórakozik, nem nagyzol, hiszen nem is állította, hogy esélyes lenne Claussal szemben, csupán azt mondta, jobb mint a múltkor volt, és reményei szerint sokkal.
Emelt fővel távozhat, ezt veszi ki Claus szavaiból, és erre már a mosolya is őszintévé válik. Kit érdekelnek most a sérülések? Majd begyógyulnak, az a legkevesebb, szívesen bekap még néhányat, ha ez vezet a sikerhez.
-Ez az, ami nagyon nehéz, amikor jön egy pont, és egyszerűen elszakad a cérna. Bármennyire küzdesz ellene, felülkerekedik. Igaz, egy cseppet sem érdekel, ha leversz, pont ezért.
Ez a heppje vagy sokak szemében a defektje, a mániája, rögeszméje. Senkivel nem akar harcolni, csak Claussal.
-Oké, kosz. Tudod, nem akarok én balhét, de nem tudok mással küzdeni. Menjünk, de a sört én fizetem.
Vigyorogva lép ki a körből, bár a lábát azért húzza, nem törődik vele, viszont a sör jól fog esni mindenképpen.

Örömmel látom, hogy használnak a szavaim és a fiú még egy halvány mosolyt is megereszt, de tényleg nincs miért szégyenkeznie, ezt nem csak a felvidítása miatt mondtam neki.
- Nem baj, hiszen nagyon sokan, még azon a szinten sincsenek, mint te és jóval idősebbek. Te mindent megteszel azért, hogy jobb legyél és elérd ezt a szintet és ez előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. – bólintok a megjegyzésére, mert jó az, ha saját maga is felismeri, min kell még javítania, ez már fél siker.
Mivel a nézőközönségünk is szállingózni kezd, látva, hogy nem lesz ennél több bunyó már, és Rick is elindul, én is követem, miközben még egyszer utoljára végignézek a rituális köveken, melyek mindig meg tudják dobogtatni a szívem, még hosszú-hosszú évek után is.
- Nem kell köszönni. – ingatom meg a fejem a fiú után fordulva. – Minden vezető örül, ha vannak olyan követői, mint te Richard. – mondom halkan. – Morgan büszke lenne rád, és bizonyára az is, ha lát téged az örök vadászmezőkről. – mosolyodom el halványan én is. – Bár csak még mindig vezethetne minket. Ezekben a vészterhes időkben minden jó falkatagra szükség lesz majd. – merengek el, miközben az odúk felé tartok Rick-el az oldalamon, de inkább csak magamnak beszélek.

Bólint Claus szavaira, igen, küzd, hogy jobbá váljon, ne csak egy őrült kölyök legyen, aki inkább veszélyt hoz mindenkinek a fejére.
-Remélem, így lesz.
Hogy ki jobb nála, vagy ő kinél jobb, azt nem tiszte megítélni, és nem is teszi meg. A tettek számítanak, a bizonyítékok, semmi más. Ha sikerül tartania magát a kitűzött célhoz, és szem előtt tartja, miket tanult Claustól, akkor nem nyúl mellé, nem tér le az útról. Az odú felé indul, lassan mindenki elhagyja a területet, és kivételesen semmiféle morgolódás nincs.
-Tudod, hogy néha elvetem a sulykot, de nem direkt, soha nem fordulnék ellened vagy a falka ellen.
Sokan ezzel is megvádolták, hogy nem másért méregeti az erejét Clauséhoz, hanem azért, hogy egyszer majd letaszítsa a "trónról". Soha meg nem fordult ilyesmi a fejében, hiszen Morgan nem véletlenül jelölte őt utódul. Amikor a Vezér kiejti az atyja nevét, megtorpan.
-Ezt nem tudom, Claus. Morgan pedig... volt idő, mikor tiszta volt, jó tanár, csak sajnos nem jutott elég ideje arra, hogy... a többit már tudod.
Alig lehet hallani amit mond, az emlékek megrohanják. Az égre pillant, aztán Clausra. Nehéz időszak volt az a falka életében, az volt a szerencse, hogy a vérszívók nyugton voltak, hiszen elég volt azzal is küzdeni, hogy Morgant megfékezzék. Elborult elmével veszélyesebb volt mint bármikor, hiszen az ereje mindenkiét felülmúlta, egészen addig, amíg Claus meg nem érkezett.

Most, hogy már kezd kimenni belőlem az adrenalin, ami az összecsapáskor elöntött, érzem, hogy szép kis izomlázam lenne másnap, ha ember lennék, de így csak jólesően fáradt vagyok, de ez is el fog múlni, nem soká, talán mire végzem a fürdéssel és azzal az üveg sörrel, amit Rick-kel készülök meginni, már nyoma sem lesz.
- Tudom, hogy hűséges falkatag vagy fiam, különben sosem venném a fáradtságot, hogy tanítgassalak és, hogy……hogy kitapasztald a gyöngéimet. – mosolyodom el a szavaira, és ebben van sok igazság is.
- Lehet, hogy te nem tudod, de én igen. – nézek a srác szemébe komolyan. – Én is sok mindent Morgantól tanultam és rengeteget köszönhetek neki, hogy olyan vezető vagyok, akit itt látsz magad előtt és remélem, nem vagyok rossz. Tudom, hogy miként vélekedett rólad és már én is látom, hogy ez az igazság. Persze csak ha továbbra is ezen az úton jársz. – fejezem be a tömjénezését, mert még a fejébe száll végül.
Az odúba érve egyenest a fürdőbe megyek, leakasztva egy törölközőt a fogasról. A nadrágról nem kell gondoskodni, hiszen az már rég leszakadt rólam, így csak egy másikat veszek ki a szekrényből.
- Viszont figyelmeztetni szeretnélek, hogy vigyázz a városban. Új vámpír vezér van és eléggé szabadon ereszti az övéit. Nehogy belefuss valami meggondolatlanságba. – szólok még vissza a hátam mögött.

Húzza a lábát, de rosszabbul is járhatott volna, holnapra ennek alig marad majd nyoma, maximum két nap, és rendbe jön teljesen. Amit eddig nem érzett, azt most már teljesen, vagyis az összes sérülése sajog és fáj. A zuhany sokat nem fog segíteni rajta, de már kinőtte azt a korszakot, hogy sziszegjen.
-Nem az a célom, bár egy dologra jó. Ha beüt a kraft, tudjuk, mire kell igazán figyelni.
Ettől lehet erős a falka, ha ismerik egymást minden téren, de persze elengedhetetlen a feltétel nélküli bizalom, ami azért nem olyan könnyen osztogatott dolog, és nem jár mindenkinek. Elmosolyodik, és ismét Clausra pillant.
-Nem, egyáltalán nem vagy rossz vezető, sőt. Ha az lennél, Morgan nem téged nevez meg, hanem mást, vagy folytatja az ámokfutást. Ha letérnék az útról, kérlek, te legyél az első, aki szétszed érte, ne más.
Ahogy az odúba érnek, ledobja a pólóját, a nadrágnak már rég mindegy, és csak egy törölközőt vesz magához, hogy ha Claus végzett, akkor ő is lezuhanyozzon majd.
-Igen, hallottam, valami Rufus, vagy Rumos vagy kicsoda. Lefogadom, hogy az előző balhéért is ők a felelősek, az eltűnésekért, bár... csak remélem, nem a mieink közül valaki. Kerülöm a várost jórészt, amíg nem tudok uralkodni magamon, nem kell a felesleges balhé.
Bólint, bár ezt Claus nem látja. Az ítélkezést félreteszi, ezt megtanulta Morgantól, hogy amíg nincs kellő bizonyíték, ne tegyen felelőtlen kijelentést. Ha a férfi végez, akkor ő veszi birtokba a zuhanyt.

Annak azért örülök, hogy Rick is tisztában van a városban történtekkel és, még nagyjából az új consul nevét is tudja, hiszen ez azt jelenti, hogy igyekszik képben lenni.
- Remus-nak hívják és bár nincs bizonyítékom, én is rájuk gyanakszom. Volt egy találkozónk is ez ügyben, de persze mindent tagadott. – rázkódtam meg az undortól még így utólag is, hisz oly szívesen téptem volna darabokra azt a vérszívót, de engem főleg kötnek a szabályok, amik ráadásul még nagyon is az érdekünkben vannak.
Miután lemostam magamról a mocskot és fel is frissültem, vidáman adtam át a helyem a fiúnak, hogy ő is megtisztálkodjon.
- Míg végzel, kikészítem a sört, azt hiszem az mindkettőnknek jól fog esni. Megdolgoztunk érte. – kiabáltam be neki, bár nem tudom hallotta-e a vízcsobogástól.
Jó volt néha lazulni egy kicsit, kilépni a napi rutinból és a munkahelyi és a falkabeli ügyek intézéséből. Kellet ez néha, hogy felszívjam magam és újúlt erővel fussak neki a másnapnak. És ehhez Richard jó partner volt, bár Folami most nagyon is jól jött volna desszertnek.
A gondolatra elmosolyodtam és így vártam, hogy a fiú előkeveredjen és tovább beszélgessünk, de már kevésbé fontos témákról.


//Köszönöm a játékot, nagyon élveztem //

-Majdnem eltaláltam, R-rel kezdődik, na az, az a Remus. Majd kiderítjük, de az lenne a legszebb, hogy valaki beleköpött a levesbe, hogy feszültséget keltsen.
Az se lepné meg, ha vámpír berkeken belül készülne valami puccs a fickó ellen, akár a régi consul az a Paolo, vagy a csaj személyében, de inkább befejezi a tippelgetéseket, mert ha valamit kimond egyszer valaki, annak súlyos következményei lennének. Elég az, hogy jobb, ha most még béke van egy ideig, addig is fejlődhetnek és rendezhetik a soraikat.
Csípi a víz a sérüléseit, mégis jól esik a forró zuhany most, ami teljesen felfrissíti.
-Rendben, mindjárt kész vagyok.
Azért nem álldogál a zuhany alatt órákig, de van mit lemosnia, mégis gyorsan végez. Felkap egy nadrágot, a pólót most figyelmen kívül hagyja, kényelmesebb így, ha nem ér a sebekhez. Csatlakozik Claushoz, a sör most amolyan ünnepi ital a számára, jól esik ez is. A falka ügyeket félreteszi, lévén azért sok beleszólása nincsen, és sokkal fesztelenebb témákról diskurál a Vezérrel még egy ideig, mielőtt távozna.

//Én is, köszönöm. :-)) Azt hiszem, ez karimnak jól esett ugyancsak. //