Roland Connor

Név: Roland Connor

Faj: bőreváltó

Alfaj: farkas

Rang:-

Nem: férfi

Születési év: 1974 január 20. (37)

Születési hely: USA, Texas, Odessa

Fizikai megjelenés: Körülbelül 180 - 185 centi magas. Válla széles, végtagjai, bár nem tűnnek erősnek, azok. Teste nem igazán izmos, mint inkább inas, szálkás. Épp emiatt meglehetősen sokat bír, nagy az állóképessége. Arca könnyen megjegyezhető, karakteres. Álla szögletes. A szemei kékek, abból a világosabb, tiszta fajtából, ami azonnal bizalmat kelt az emberekben. A fülei nagyok és elállnak. Sasorra van, és magas homloka. Sötét haja máris ritkul. A szeme és a szája sarkában megjelentek a mimikai ráncok. Utál szakállas, de még borostás is lenni, szinte soha nem is lehet semmiféle szőrzettel az arcán látni.

Különleges ismertetőjegy: egy sebhely a térdén, amit még gyerekkorában szerzett.

Mentális jellemzők: Igyekszik kedvesen viselkedni másokkal, persze csak addig, amíg azok fel nem bosszantják. Alapvetően jó szándékú, de az ellenségeivel könyörtelen. Nem tűri, ha őt vagy a falkáját, esetleg egyéb szeretteit bárminemű sérelem is éri. Másokkal szemben gyakran türelmetlen, dühíti, ha valaki nem ért valamit, amit ő könnyedén felfog. Nem nagyképű, de kissé önhitt, ám igyekszik (legtöbbször sikertelenül) ezt magába fojtani. Ennek oka a (saját véleménye szerint) átlagon felüli intelligenciája, ami, bár nem elhanyagolható, nem is emeli géniuszi szintre. Szeret szórakozni és szórakoztatni, szereti, ha a környezete vidám, de még jobban szereti, ha ő maga vidítja fel. Segítőkész, de a módszerei nem mindig tetszenek annak, akinek segít, ám ez őt nem érdekli. Nem szereti a szabályokat, de ha valóban látja az értelmüket, betartja őket. Szorgalmas és kitartó, de csak ha érdekli az adott dolog, máskülönben bele se fog.

Vallás: keresztény

Filozófia: fogadott

Beavatottság: candidatus

Iskolák: démonológia

Grimoare: "A Szolgáló Megidézése" Az egyik legártalmatlanabb idéző varázslat, mégis sok mágus szereti, aki ismeri a titkát. Egy egyszerű, fél órás rituálé és pár vércsepp feláldozása árán megidézhető a vércseppek számának megfelelő, de maximum 7 db szolgadémon, úgynevezett imp. Az impek nagyon alacsonyak, kb 70-80 centis magasságú, sovány, nagy szemű, hüllő szerű testtel bíró lények, az arcuk olyan, mint egy emberi arc elnagyolt karikatúrája. A csúnyácska kis lények egy meglepően hosszú, bojtos végű farokkal egyensúlyoznak, nemük megállapíthatatlan, ha egyáltalán van nekik, az emberi nyelveket, meglehetősen csipogó hangon, de beszélik. Az impek egy hétig maradnak a világunkban. Harcra teljesen alkalmatlanok, kíváncsiak és nagyon félénkek. Viszont az intelligenciájuk közepesnek mondható és a mágia biztosítja a hűségüket is. Az impek a démonvilág szolgái és e célra szokás leidézni őket a Földre is. Takarítás, mosás, mosogatás, stb. Egyedül főzésre ne kérjük őket, ha enni is akarunk. A legegyszerűbb idéző mágia és a legegyszerűbb megidézhető lények, mégis sokan szeretik őket.

Családi állapot: Egyedülálló. A szülei, Edward és Anna Connor egyazon napon haltak meg, 1989 - ben, munkahelyi balesetben. Mindketten a cirkusz világában dolgoztak. Edward Connor 37, míg Anna Connor 35 éves volt a halálakor. Testvérei nincsenek.

Foglalkozás: Irodalom professzor, a helyi Benjamin Franklin egyetem egyik előadója. Havi 3000 dollárt keres. A bankban 35000 dollárja van, amit több helyről (örökség, befektetések, spórolt pénz) tett félre. Bár vehetne másikat, mégis egy öreg, de tökéletesen karbantartott, fekete Volkswagen Bogárral jár.

Befolyás: Egyetemi professzor lévén van némi kulturális befolyása. Mivel nem mindig élt tisztes professzori életet, van pár ismerőse alvilági körökben is, kisstílű tolvajok és hasonlók, akik adott esetben fegyverrel vagy információval láthatják el, de a hatalmuk ennél tovább nem terjed.

Szexualitás: heteroszexuális

Függőség: koffeinfüggő, napi három - négy kávé az átlaga.

Képességek: minden, a bőreváltó farkasokra jellemző általános tulajdonsággal bír, emellett az okkultizmus útját választotta.

Gyenge pontok: Átalakult formában ezüst fegyverek és a tűz, és teliholdkor az átváltozás, melynek kényszerét nem képes legyőzni.

Vonzalom: fekete kávé; egy olyan előadás, amit értő közönségnek, érdeklődő diákságnak adott; a jól elvégzett munka illetve a jól megoldott feladat öröme; az irodalom, főleg a romantika korszaka és a kortárs irodalom.

Taszítás: vámpírok; lusta és érdektelen diákok; ok nélküli erőszak; a zsarnok filozófiájú mágiahasználók.

Életcél: Minél kevesebb vámpír járjon a földön, fejlődni a mágia terén és, hogy nyomot hagyjon, halála után is sokáig emlékezzenek rá.

Harci erő: 5/6/3, átalakult alakban: 9/9/1

Önéletrajz:
Ronda kisgyerek voltam, legalábbis ezt mondták. Odessa - ban születtem, de mindössze egy hetet töltöttem ott. A szüleim egy vándorcirkusz társulatának tagjai voltak. Artistaként álltak a porondra mindketten. Mint mondtam, csak egy hetet töltöttem Odessa - ban, mert a cirkusz tovább állt, és a szüleimnek eszük ágában sem volt letelepedni. Azt mondták, ha nekik jó a vándorélet, akkor a fiuknak is jó lesz. Nos, ez igaz is volt. Hamar kiderült, hogy a cirkusz nyüzsgő, titokzatos és veszélyes világa ideális környezet a számomra. Egy érdeklődő, ügyes kezű és éles eszű kölyök rengeteg dolgot tanulhat meg a cirkusz népétől. Mind a mai napig napig ügyes bűvész vagyok. Jól értek az állatokhoz is. Bár tizenkét éves koromtól a szüleimmel léptem fel, az artistatudományom sokat kopott az évek során, de még így is képes lennék megugrani egy szaltót, például. A cirkusz késdobálója volt a legjobb barátom, azon egyszerű oknál fogva, hogy húsz évével ő állt hozzám korban a legközelebb. Mindent megtanultam tőle is, amit lehetett, és ezt a mai napig gyakorolom is. Ha elveszíteném az állásomat, akár újra elszegődhetnék egy cirkuszhoz késdobálónak. Van egy különleges övem, amin egy tartó van, benne húsz lapos, áramvonalas ezüst dobókéssel.
Szép gyerekkorom volt, kalandos és érdekes, olyan, amilyenről a legtöbb gyermek csak álmodhat. De a cirkusz világa veszélyes...
Tizenöt voltam. Elkaptam valami nyavalyát, influenzát, vagy mit. Nem léptem fel aznap a szüleimmel, anyám nem engedte. Én engedtem, és még talán apám is ráállt volna, de anyám nem. Ő mindig nagyon szigorú volt az ilyen kérdésekben. Tehát én a lakókocsinkban feküdtem, nyakig betakargatva, és hallgattam a nagy sátorból beszűrődő hangokat. Emlékszem, tisztán hallottam Mr. Jonas, a porondmester hangját.
-És most következzenek a csodálatos Connor - ok, akik, bár ma a fiúk nélkül lépnek fel, mégis egészen lélegzetelállítóak lesznek!
Kedveltem Mr. Jonas-t. Sok minden volt, amiért az öreget kedvelni lehetett, és az ilyen kis figyelmességei, hogy megemlített, egy volt ezek közül.
Hallottam az ijedt kis sikkantásokat, a zenét, a csodálkozó "Óóó" - kat meg a tapsot, szóval a műsor szokásos velejáróit. De ami utána jött...
A borzalom sikolyai. Kiáltozás. Felpattantam az ágyamból, és nem vesződtem még azzal sem, hogy legalább egy kabátot húzzak. Úgy, ahogy voltam, mezítláb és pizsamában rohantam a nagy sátorig. A jegyszedő, a nagydarab, fekete Frankie nem akart beengedni, de én kicsi voltam és fürge, ő meg nagy és lomha. A látvány, ami a szemeim elé tárult... A leszakadt trapéz darabjai, és rajtuk a szüleim kicsavarodott végtagú, véres, összetört, halott teste... Mindmáig kísért a látvány, vissza - visszatér a rémálmaimban.
Még három évig maradtam a cirkusszal. A cirkusz zárt világ, elrejtőzhet benne egy gyermek, ha a hatóság megneszeli, hogy elárvult. Én is kihúztam valahogy.
A szüleim halála után csak árnyéka voltam önmagamnak. Nem érdekelt többé már semmi. De aztán...
Valahol Maine államban történt. Aznap nem volt valami nagy sikerünk, és a kisváros lakói valamiért ferde szemmel néztek ránk. Összesúgtak a hátunk mögött, a babonás vénasszonyok még kereszteket is vettek, ha felbukkantunk valahol a városban. Nem tudtuk elképzelni, mi lehet ennek az oka. Aztán este...
Farkasüvöltést hozott a szél. Kimásztam az ágyamból. Sétára indultam. Nem messze a táborhelyünktől volt egy erdő. Ideális sétálóhelynek tűnt. Sosem voltam félős, nem riasztott az éjszakai erdő. A farkasok meg messze voltak, hallottam a vonyításból.
De tévedtem. Először azt hittem, szarvas vagy valami hasonló nagyvad. Nem volt nálam semmi fegyver, de gondoltam, nincs is rá szükség. Nem akarom elejteni, vagy ilyesmi. Csendben osontam az erdei ösvényen. Balról, a bozótosból vágódott elém a rémalak. Ijedtemben felordítottam, ő meg megsuhintotta hatalmas karját...
Később azt mondta, nem akart átváltoztatni, csak elhallgattatni. Mármint nem örökre, csak, hogy ne ordibáljak. De kezdő volt még ő maga is. Alig idősebb nálam egy - két évvel.
Azon az éjszakán megfertőződtem. Bőreváltóvá lettem.
Egy évig maradtam azzal, aki átváltoztatott. Elbúcsúztam a cirkusz társulatától. Mr. Jonas megpróbált maradásra bírni de végül ő is beletörődött.
Aztán, amikor már úgy éreztem, mindent tudok, amit csak tudni lehet a farkasságról, elhatároztam, hogy útra kelek. Hívtam Matt - et is, a srácot, aki véletlenül átváltoztatott, de ő nem volt az a vándorló fajta.
Tele volt a fejem mindenféle romantikus elképzeléssel. Nem volt konkrét tervem, csak azt tudtam, hogy én leszek a legnagyobb, a legendás vámpírvadász. A Vámpírvadász. Aztán az első összecsapás alkalmával majdnem otthagytam a fogam. És a másodiknál is. És a harmadiknál is. Aztán szép lassan belejöttem. Tavaly végeztem a huszonharmadik vámpírommal.
Évekig jártam az Államokat. Utcai mutatványokból, lopásokból tartottam fenn magam. Volt persze pénzem: szüleim is egész szép örökséget hagytak rám, és Mr. Jonas is segített egy csinos kis kezdőtőkével, de azt fontosabb alkalomra tartogattam. Csak a Bogarat vettem belőle, azt is csak úgy elkótyavetyélték, mert kissé le volt robbanva.
Huszonöt éves voltam, mikor úgy döntöttem, elegem van ebből az életből. Egyetemre mentem. Érettségim volt: még húsz évesen tettem le, fogadásból, fél éves esti iskola után. Méghozzá színötösre. Sosem volt elhanyagolva a taníttatásom. Mindig lépést tartottam a kortársaimmal, csak a szüleim, és később Mr. Jonas nem favorizálták a bevett utakat. Fizikát a cirkuszi bűvésztől tanultam, biológiát az állatidomártól, amihez meg az kellett, ahhoz magántanárt fogadtak nekem.
Szóval lediplomáztam. Aztán továbbmentem, és mostanra már professzor vagyok. Sőt, úgy tűnik, le is telepedtem! Ez nem jellemző rám, vándorvér folyik az ereimben.
Persze tennivaló akad itt is bőven. Tanítok és mágiát tanulok, és ez a kettő végre lefoglal annyira, hogy ne keressek folyton új és új kalandokat, kihívásokat. Meg persze vámpírok itt is vannak... Ha rábukkanok egyre, fogom a késeimet. Meg a .38 -as Berettámat. Nem mintha olyan jól bánnék vele... Maradjunk annyiban, hogy többször találom el a célt, mint ahányszor nem, és ez nekem bőven elég. Ott vannak a kések. És hát az egyetem alatt arra is szántam időt, hogy elsajátítsam a kick - box alapjait.... Aztán továbbfejlesszem a tudásomat. Na jó, világbajnok nem leszek, de egy kocsmai bunyóban még nagy túlerővel szemben sem kell attól félnem, hogy alulmaradok.
Jól elvagyok itt. Végül is... Egész kellemes hely ez a Stormhaven

Itt is elfogadva