Sírhelyek

Hangosan kezdek nevetni...istenem, hát nem veszi észre, hogy kivel példálózik még mindig? Paolo...kit érdekel, hogy mit csinált ő?
- Őszintén? Mondd már meg nekem, hogy most mitől lettél hirtelen ilyen magabiztos? És miért akarsz itt nekem folyton Paoloval példálózni? Ő a múlt, én a jövő. Más idők járnak, más szelek fújnak, s elhiheted, nem csak rajtam múlott, hogy ő eltűnt a terepről. Mit tudsz te arról, hogy miként került le a posztjáról? Nem is kellene ebbe beleütnöd az orrodat.
Tiszteletet akar kivívni mígának, azt akarja, hogy én is elérjem, hogy ő tiszteljen...azzal, hogy folyton máshoz hasonlít? Hát nem igazán jó irányba indultál el drága Claus...
- A kölyköknek, minden újoncnak előttem van jelenése, ahogy az imádott Paolod ezzel mit sem foglalkozott. Nem tudod honnan jöttem, ki vagyok, ne ítélj el addig, míg nem ismersz.
Nevetségesnek tartom vádaskodását, mikor fogalma sincs róla, hogy mennyire tartom kordában a vámpírokat, mennyi szabadságot engedek, és az a szabadság milyen feltételekhez van kötve. Sőt, csak azok tudják, akik részesei az alkuknak, amit velem kötnek egy-egy támadás engedélyezésért...de hogy én nem fogok nekiugrani, az biztos...provokálni Igen, azt előszeretettel teszem meg.
- Ne várd tőlem, hogy elmondjam. Lássunk csak egy példát...ha egy vita folytán egy bőreváltó nekiront egy vámpírnak, s az vesztesen kerül ki a harcból, ki a hibás? Hmm? Ha te most nem bírod tovább cérnával a pofátlan vigyoromat, s nekem jössz, meghalsz, én leszek a bűnös? Bűnbakot keresel? Hát ne köztünk keresd...nézz magadba, mielőtt bármit mondasz.
Azt már nem teszem hozzá, hogy ez valós történet-e, vagy sem, sőt, azt sem jelentem ki, hogy ha valós, a vámpírok provokáltak-e, vagy nem. Utóbbi szerintem nem kérdés...

A kirohanására csak egy félmosollyal válaszolok, hiszen úgy látszik csak sikerült felzaklatnom egy kicsit azzal, hogy az elődjére emlékeztetem
- Látom nem kellemes számodra a téma, de végül is előtted a lehetőség, hogy bizonyíts, mint, ahogy említettem. Nem ismerlek még eléggé, hogy bízzak a szavadban, vagy sem, bár erre nagyon nehéz lenne rávenned a későbbiekben is. – rántottam meg a vállam. – Én csak a tényeket ismertettem és mivel ilyen hevesen reagáltál, ez elég sokat mondó a számomra. – vetem oda miközben most én kezdek el sétálni, hogy megmozgassam magam, de a példálózására megtorpantam és összehúzott szemöldökkel meredtem rá.
- Bűnbakot nem kell keresnem, mert mindig okot adtok rá, hogy egyértelmű legyen a helyzet ki kezdte az egészet, vagy ki provokált, mint ahogy most is, te is teszed. – világítok rá a viselkedésükre. – Kicsit jobban ásd bele magad a város történetébe és látni fogod, hogy bőreváltó soha nem keveredett olyan helyzetbe, ami csak megközelítette volna a lebukás veszélyét, ellentétben a fajtáddal. – morgom kissé dühösen, az értetlenkedése miatt, bár mit is várok tőle, hisz úgy sem fog elismerni soha semmit, ez parttalan vita.
- Minden esetre azért figyelmeztetlek, hogy nyomozok az eltűnések ügyében és nagyon remélem, hogy nem lesz hozzá közötök, mert az könnyen háborúhoz vezethet a két faj között, amire most igazán nincs szükség, mikor inkább a fontosabb és sürgetőbb feladatokra kéne koncentrálnunk. Remélem a ranggal együtt elődöd ismereteit is átvetted ebben a kérdésben. – nézek rá várakozóan, és igyekszem lenyugtatni magam.

- Nem ismersz, így nincs jogod, hogy összehasonlíts bárkivel is. Sem az elődömmel, sem mással. Én őt nem kezdtem el lebecsmérelni előtted, sem senki más előtt. Nem járatom le, hacsak nem akarják egekig magasztalni. Nem volt ő sem jobb deákné vásznánál.
Persze, hogy pipa vagyok. Ki szereti, ha alaptalanul hasonlítgatják olyan vámpírhoz, aki maga sem jobb nálam. És ha ezt egy büdös dög teszi, az csak olaj a tűzre.
- Azt hiszed, hogy ismerted Paolot? Azt hiszed, hogy ő nem volt egy álnok dög? Hogy megbízható volt szava? Nem, csak ő nem volt ennyire nyílt, mint én. Simán hátba támadt volna, ha úgy hozza a helyzet. Ehhez képest én itt álok veled szemben!
Elődömről nem sok szót akarok már ejteni, mert elég közel álok, hogy ugorjak. Amit az is igazol, hogy lépteim közben elővillannak hegyes fogaim, bőröm tejfehér alapon hullafoltokat mutat, mely az idegességem jele.
- Lám csak, a történelem...ezek szerint elődöm sem volt olyan jó vezető? Ha egyszer közel álltak ahhoz, hogy lebukjanak?
Hangom tele van iróniával, s éreztetem, hogy épp most hazudtolta meg magát ellenfelem.
- Mert te nem provokálsz engem? Te is ezt teszed...
Valóban provokációnak érzem azt, ami köztünk most lezajlik, és nem is kicsit.
- A vezetők halála? Igen, tudok róla, ahogy arról is, hogy egy mágiának köszönhető. És bármi is történjék, harc, vagy sem, tisztában vagyok vele, hogy ebben egy oldalon kell állnunk, mert közös érdekünk. Nem mert szíveljük egymást! De hidd el, nem vagyok hülye, s több eszem van, mint te azt képzeled.
Minden rezdülését figyelem, s csak egy mozdulat, hogy átalakulni akarjon, csak egy lendület, hogy ugorjon, s én sem késlekedek. Esélyeink? Egyenlőek...ez az oka, hogy nem is akarok belevágni egy harcba. Nem, eszembe sem jut alábecsülni, tudom nagyon jól, hogy erős lénnyel állok szemben.
- Sok mindent megtudtam ma este rólad Claus Kroenen. Nagyon sokat. Megérte találkozni veled.
Kiejtésem, szavaim most mutatnak némi tiszteletet a velem szemben álló vérszívó felé.

Nem mondom, hogy nem volt igaza! Persze, hogy provokáltam, hiszen pont az volt a célom, hogy kitapasztaljam, mennyire képes kordában tartani az érzelmeit, a gyűlöletét velem, velünk szemben. Tudnom kellett, hogy nem egy őrült, felelőtlen vezetővel állok-e szemben, aki veszélyezteti a több évezredes titkot fajaink létezéséről.
- Nem kell ecsetelned, milyen volt Paolo. – nézek a szemébe gúnyosan. – Régebbről ismerem, mint ahogy te azt csak sejtenéd is. – világosítom fel, mert nem hiszem, hogy az előző consul megosztotta a történetünket. – Nagyon is jól ismertem, de a szavát akkor is tartotta, bár ettől nem gyűlöltem kevésbé. – tettem még hozzá, nehogy azt higgye, hogy kedveltem, vagy valami.
Láttam, hogy a vérszívó egyre idegesebb, de ez persze igaz volt rám is. Már régen tartózkodtam ennyit egy vámpír közelében, ráadásul úgy, hogy meg kellett tartóztatnom magam. Azt hiszem jobb lesz lassan véget vetni a beszélgetésnek, ha nem akarjuk, hogy vérfürdőbe torkoljon a dolog.
- Akkor egy lényeges dologban legalább egyetértünk. –bólintottam kimérten felé. – Bár mindenki tagad, de az biztos, hogy nagy és sok mágia kellett ehhez, így mindenki érdeke, hogy megtaláljuk a bűnösöket.
Szavai kicsit megleptek a végén, de igaza volt, érdemes volt találkozni, és véleményével ellentétben, eszemben sem volt lebecsülni, ha nincs elég esze, akkor most nem ülne azon a poszton. Elődje nagyon is ravasz és fifikás volt, és még nagyon-nagyon öreg és tapasztalt is. Ha le tudta győzni, akkor veszélyes ellenfél.
- Igen, nekem is ez a meglátásom Consul. – bólintottam most már valamivel higgadtabban, mivel úgy láttam talán már megússzuk harc nélkül. – És az is valószínű, hogy a helyzet még meg fogja kívánni, hogy máskor is találkozzunk. Addig is sok sikert a vezetéshez és ajánlom nézz a körmére pár hevesebb ifjoncodnak, akkor békében megleszünk, legalábbis a városban. – ejtettem meg egy gonosz mosolyt. – Ha nincs más, akkor távozom. – néztem rá kérdőn és ha nemleges volt a válasz, akkor meg is tettem.


//Köszönöm a játékot, nagyon klassz volt //