John Paul Jones Street 2. - Arabella Valdez

Egy régebbi építésű családi ház, amelyhez garázs is tartozik. Konyha, nappali, 3 lakószoba, fürdőszoba, mellékhelyiség, konyha és a padlástér valamint a pincerész tartozik hozzá.

Lakosok: Arabella Valdez

Itt van jelenése, mert ez a büntetése. Még mindig nem érti, miért egy arachnoid sámánhoz kell elgyalogolnia, és raboskodni fél évig. Nem fér a fejébe, hogy mit tudhat róluk ez az izé, amikor ő nem farkas? Claus pedig tudja mit csinál, és a parancs az parancs.
A háta közepére nem kívánja ezt az egészet, az ajtó előtt állva is hezitál hosszú percekig, mire rá tudja magát venni arra, hogy egyáltalán rátenyereljen a csengőre.
Belehal, ezt előre tudja, nem kell hozzá fél év, elég lesz pár nap is, és maximálisan a hullája marad utána.
Reménykedik abban is, hogy a sámán nincs itthon, elköltözött, elutazott és minden ilyesmi megfordul a fejében, hátha, hátha szerencséje lesz, és nem kell megkezdenie a száműzetését, igaz, annál többet kell távol lennie a falkájától, az övéitől.
Hát legyen, essen túl rajta, kezdődjön a visszaszámlálás, majd vágja a centit.

Nem mondom, hogy nem lepett meg Claus telefonja. Először azt sem tudtam, hogy mit mondjak erre, hogy csak úgy a nyakamba vart egy akaratos és hebrencs tacskót és még csak nem is szólt előtte, hanem már egy nap múlva szerencsém is lesz hozzá.
Az ember nem túl sűrűn vitatkozik a falka vezérrel, de azért nem rejtettem a véka alá a véleményemet, mert az lehet, hogy a fiatal kölyköt akarta megbüntetni vele, de ezzel most én is így voltam. Nekem is büntetés! És mit csinálok vele fél évig?

Másnap előbb jöttem haza a Múzeumból, hogy nagyjából összerakjam a lakást, mert mióta Greg valahol a föld másik oldalán teljesít valami küldetést Claus-nak, nem nagyon van aki rendet tartson, és én meg nem vagyok az a pedáns alkat.
Mikor csöngettek éppen egy kávét rajtam fel, és mivel tudtam ki az, nem nagyon kapkodtam el az ajtónyitást.
- Gondolom te vagy az elítélt? – nyitom ki végül, és az állammal beljebb invitálom. – Bújj be!
Csak olyan kényelmesen vagyok itthon, egy rövid sort és egy megszabdalt, a vállamon félig lecsúsztatott póló, amit a derekamnál megkötöttem. A hajam csak lazán hátrakötve és hogy teljes legyen a kép, mezítláb.
- Helyezd magad kényelembe a nappaliban én si jövök, csak hozom a kávém. Te is kérsz?

A reményhal már megdöglött, most jön a szarok rája, mert pontosan így érez akkor, amikor lépteket hall. Az utolsó kis leheletnyi esélye is elpárolgott ezzel, hogy esetleg nem leli itthon a sámánt. Pedig bízott benne erőteljesen, de most minden összeesküdött ellene.
Kivégzésre váró képet vág, mint aki várja, hogy most ér véget nyamvadt élete azzal, hogy az az ajtó kinyílik, nem marad zárva.
Nem elég, hogy legszívesebben megpattanna innen, de az, hogy aki ajtót nyit, az egy nő, na ezt nem kalkulálta be. Lehet, ő a bejárónő.
-Valami olyasmi. Gondolom te meg a házvezetőnő. Szal, ezt a sámánt keresem.
Bár a látvány... lehet, mellélőtt megint, és olyan jól indít, hogy máris bukott mindent? Szuper lesz, Claus tényleg szét fogja szedni. Főleg, amikor a nappaliba invitálják, kávéval kínálva, akkor bizony rádöbben, hogy ez az egész egy baromi nagy átverés, és akit ő sámánnak képzelt, az nem egy fickó, hanem ez a nő. Ekkora égést. Ráadásul beugrik neki, hogy a Vezér valami Arabellát emlegetett, hát most már tényleg ég a pofája.
-Bocs... csak belekeveredtem. Nem kérek, köszönöm.
Még leülni sincs kedve,hogy miért élt benne az, hogy Arabella férfi? Nem tudja, és most már nem is akarja tudni, ettől szarabbul nem is nyithatott volna. Szíve szerint most kisétálna az ajtó elé, újból becsöngetne, de már mindegy.

A kölyök nyegle viselkedése azért kellően meglep és kicsit fel is cseszi az agyam, mert tudom, hogy miért küldte hozzám Claus és úgy veszem észre, hogy egyelőre nem okult belőle. Azt hiszem le kell törnöm a szarvát majd egy kicsit,….vagy nem is egy kicsit.
- Hát tudod házvezetőnő nincs, csak az a hülye sámán, aki elvállalta, hogy belever valamennyi észt a fejedbe! – fordítok neki hátat felvillanó szemekkel és megyek a konyhába a kávémért.
Ott már meghallom a kissé zavart mentegetőzését, de hát ami megtörtént, azt már nem lehet visszacsinálni. Ez is valamennyit elmond abból, amire kíváncsi vagyok vele kapcsolatban.
~ Hamari és nem gondolkozik mielőtt jártatja a száját! ~ születik meg az első benyomás.
Mikor a tálcával a kezemben, amin a kávé és a hozzávalók vannak besétálok a nappaliba, látom, hogy még nem ült le, hanem ott toporog tanácstalanul.
- Azt látom, hogy belekeveredtél, de most már mindegy nem? Akár le is ülhetnél, vagy ki akarsz szolgálni tán, azért állsz itt haptákban? – kérdezem halálosan komolyan, bár sejtem, hogy ez a srác még életében nem találkozott arachnoiddal, főleg nem nősténnyel, és a szokásainkról lila dunsztja sincs.
~ Érdekes lesz betörni a kiscsikót! ~ húzódik hideg mosolyra a szám.
- Érdekelne, hogy mi a véleményed arról, hogy miért kellett idejönnöd, de – emeltem fel e kezem figyelmeztetően, - De szigorúan a te véleményed érdekel, nem az, amit Claus parancsolt neked.

Női sámán... ez jobb mint valami kabaré, Morgan sosem beszélt neki nőkről, csak és kizárólag férfiakról. Ezért vigyorgott Claus, most már érti, de az is biztos, hogy nem fogja kibírni a fél évet, inkább önként lép ki a falkából, és vállalja a halált, mint ezt.
-Megvan a magamhoz való eszem, köszönöm.
Még ha az a falkában nem is mindig mutatkozik meg, lévén forrófejű, és nem is kicsit. Beljebb sétál, és lecövekel a nappali kellős közepén, és minden eshetőséget számba vesz, hogyan szabadulhatna innen minél hamarabb. Nem fűlik a foga ehhez az egészhez.
-Tessék? Én főzzek kávét? Nem az én otthonom, ha meg elcseszem, akkor meg az is baj lesz.
Érthető válasz, esze ágában sincs szolgát játszani, arról nem szólt a fáma, hogy még talpnyaló is legyen. Azt a vérszívók között kell keresni, ő pedig nem az. Azért sem ül le, most már nem, vagy ha igen, azt a szoba kellős közepén teszi meg, a földön.
-Claus ezt parancsolta, azért.
Miért kellett idejönnie... micsoda kérdés... magától sosem tette volna meg.
-Szerinte itt majd megtanulok lehiggadni, meg megtanulom a fegyelmet. Szerintem meg nem, felesleges időpocsékolás az egész.
Neki ez a véleménye, és tényleg választja az önkéntes száműzést, ha lehet. Visszamegy a légióba, jó lesz ott neki, de már most elege van ebből a helyzetből, és tulajdonképpen még 10 perc sem telt el.

Bár igyekszem udvarias lenni, mégis le sem tagadhatná, hogy durcás, mint egy hatéves gyerek.
~ Hjah! Jó lesz, ha még ezzel a sértődött kamasszal is meg kell küzdenem! Azt hittem legalább már benőtt a feje lágya. ~ forgattam meg képzeletben a szemem, de még nyugodt voltam…..egyelőre.
- Csak az a baj, hogy ügyesen titkolod. – vágtam vissza, mert tényleg ment a saját feje után és nem foglalkozott a következményekkel, amik rá nézve nem voltak valami fényesek, ha nálam is megbukik.
- Tudod Richard, - sóhajtottam fel, mint akinek nehéz a szíve, - Claus szabad kezet adott nekem veled kapcsolatban, és azt is elmondta, hogy ez az utolsó dobásod, és ha nem sikerül rendet tenni ott benn, - mutattam a fejére, miközben én kényelembe helyeztem magam és a kezembe vettem a kávémat, - akkor neked reszeltek. – húztam el a kezem a nyakam előtt, érzékeltetve a rá váró sorsot. – Így azért, ha olyan elégedett vagy az agyi tevékenységeddel, talán átgondolhatnád a velem való viszonyodat és visszavehetnél az arcodból. Ülj le! – hangzott most már kissé élesebben az utasítás.
Azt hittem hiába jártatom a számat és nem fog válaszolni normálisan a kérdésemre, de aztán egész őszintén beszélt, amire azért elismerően néztem végig rajta.
- Azt nem mondom, hogy nincs vér a pucádban, csak még a diplomáciai képességeden kell javítanunk kicsit, de örülök, hogy tiszta vizet öntöttünk a pohárba. – bólintottam. – És most döntsd el, hogy vállalod-e a rád kimért feladatot, vagy sem. Nem szeretném feleslegesen fárasztani magam, ha egy hét múlva pattansz le. – néztem rá kérdőn. – Halljam! Most! – csattantam fel, mert kezdtem azért unni a hím nyűglődését.
~ Hogy én hogy visszasírom Greget! Azt hiszem e mellett a kölyök mellett szükségem lesz egy engedelmes hímpókra, különben a srác issza meg a levét, és az nem biztos, hogy Clausnak tetszene.~

-Nem mindenkire tartozik.
Jól titkolja, persze, akkor gondolkodik, amikor akar, hajtja a vére. Az ajtó felé pillant, lehet, jobb, ha már most lelép, és közli Claussal a döntését.
-A légióban nincsenek nők, én nem tudok finomkodni, meg azt nézni, hogy akkor a nőstény mire kezd el hisztizni.
Egyre jobban halad, tényleg, a végén el sem kell kezdenie semmit sem, már mehet is anélkül, hogy maga felállna. Utolsó dobása, úgy is meg fog bukni, akkor meg minek törje magát? Nem képes elfogadni egy nő parancsait, hiába a szabad kéz. Ez van, és ezt Claus is tudja, akkor meg már végképp nem érti, miért ide küldte. Menjenek a mocsárba, szedje szét és jó napot.
Üljön le, oké, két percet már igazán ki fog bírni.
-Én nem vagyok diplomata. Egyes egyedül Claus miatt vagyok hajlandó végigcsinálni.
Semmi másért, csak és kizárólag a Vezér miatt, ez számára nem kérdés. Nem kertel, nem beszél mellé, ez az igazság. Már az sem érdekli, hogy egyenesen a halálba rohan majd, csak élje túl ezt a nyomorult fél évet, és itt sincs.

Talán a királynő és a régi, öreg tanácsadók alkalmasabbak lettek volna erre a feladatra, mert én pár perc beszélgetés után ezzel a nagyképű, eszetlen kölyökkel, kezdtem úgy érezni, hogy előbb-utóbb megmutatom neki, hogy hol a kutyák helye nálam.
De most csak én vagyok és az volt Richard szerencséje, hogy nem csak mint falkavezért, hanem mint embert is nagyon tiszteltem Claust és nem akartam rossz színben feltűnni előtte, hogy nem tudom elvégezni ezt a dolgot, nem tudom megfegyelmezni ezt az önfejű kiskatonát.
Hát pedig megfogom, ha vért izzad is, de megfogom!
- Engem nem érdekel, hogy kiért csinálod végig. – vontam meg a vállam fapofával. – És az sem, hogy szereted-e a nőket vagy sem, de hogy ki hisztizik itt, azért körülnézhetnél. – utaltam a gyerekes duzzogására, ami még mindig elvette a józan ítélőképességét és erős ütemben vágta maga alatt a fát.
- És lehet, hogy nem vagy diplomata, de ha Claus nyomdokaiba akarsz lépni kisfiam, akkor talán ideje lenne elkezdeni ezt is megtanulni.
Igen! Tudok az ambícióiról, de azt is tudom, hogy Claus soha nem adná át a stafétabotot majd egy olyannak, akiben nem bízik meg 100 %-ig, hogy képes a falka irányítására és megvédésére, és ez nem csak kidolgozott izmokat jelent.
- Jó! Akkor ezek szerint maradsz. – bólintottam, mert bár nem mondta ki, abból, hogy leült és azt mondta végigcsinálja Claus miatt, ezt szűrtem le.
- Akkor kezdjük azzal, hogy elmondod, mit tudsz az arachnoidokról, mert úgy látom kissé hiányosak az ismereteid és nem akarom, hogy ebből később félreértés legyen.
Bár sejtettem, hogy nem sokat fog mondani, azért megadtam neki a lehetőséget, hogy villogtassa azt a sok eszét.

-Engem meg érdekel, hogy tiszta legyen, azonnal lelépnék, ha nem Claus akarta volna, ide jöjjek, ennyire egyszerű. Nem vagyok buzi, de egy nő semmit sem tud a vezetésről, az akciókról.
Ez a véleménye, ő még mindig katona, ahová nőstény ne tegye be a lábát, mert nem fogja a hugyos alsóneműjét mosogatni, mert éppen megijedt egy lövéstől vagy vágástól. Ellenséges és nagyon makacs, ez az egész neki sok, mégis mit tanulhat egy nőtől? Sámán, na és? Majd keres másikat, aki férfi.
-Semmi közöd nincs ahhoz, hogy mik a terveim a későbbiekre. Majd megtanulom a diplomáciát, ha itt lesz az ideje.
Kezd begőzölni, hihetetlennek tartja, hogy itt áll/ül, és vitázik egy nővel, aki meg akarja mutatni neki, mi az a fegyelem. Elviszi a légióba, majd ott láthatja. Kívülállóként nézné magát, röhögne, mert tényleg hisztizik mint egy óvodás kölyök, mert nem tetszik neki ez a feladat.
-Az arachnoidok? Pókféle bőreváltók, és szerintem iszonyatosan rondák.
Óriási... ezt fogalmazhatta volna másképp is, csak nem sikerült.
-Szóval pókok. Van köztük madár, keresztes, meg az isten tudja még mi, és olyanok mint az elefántok, matriarchális felfogásban élnek. Azzal a különbséggel, hogy a hülye hímek nem koccolnak le. Meg Claus szerint tudnak, vagyis akkor olyan seggen ülős, magolós teremtmények. Asszem.
Azért nem teljesen hülye a többi fajhoz, csak ezt is jól titkolja, illetve a közlési módjával akadnak bajok, de azok bőven. Tényleg nem tud finomkodni, ami a szívén, az a száján.

Azt már látom, hogy nem lesz könnyű dolgom ezzel a szemtelen tacskóval, aki azt hiszi ő tojta a spanyol viaszt és nem hajlandó egy jottányit sem engedni a makacsságából és a sértődöttségéből. Igazán nem értem teljesen ezt a velem szembeni magatartását, hogy miért olyan ellenséges, mert ez már több annál, mint hogy büntetésből van itt, ez már más. Aztán azért kezd derengeni e felsőbbrendűnek ható viselkedéséből, hogy talán azzal van baja, hogy nőnemű vagyok, amit pillanatok alatt meg is erősít.
- Na itt álljunk meg Richard Carter! Felfogtad azzal a begyepesedett férfisoviniszta agyaddal, hogy sosem lesz itt az ideje, ha így viselkedsz? – emelem meg a hangom, hátha a düh és az önsajnálat ködén végre áthallatszik majd.
Aztán figyelmesen egy arcrándulás nélkül hallgatom végig a szerintem direkt sértően előadott ismereteit a fajtámról, ami meglepően bőséges, és nem néztem volna ki belőle.
- Igen! Egészen jó, ha leszámítjuk a nem éppen kedves hangsúlyt és jelzőket. – bólintottam. A lényeg azonban a matriarchálison van. – néztem rá most már komolyan és kimért hangon. – Azok a „hülye” hímek tudják hol a helyük, nem úgy mint te, aki csak egy vékonyka kis élen táncol ahhoz, hogy kitaszított falkanélküli legyen, aki szabad préda mindenkinek. – jegesedik meg a hangom. – Mert képtelen befogni a száját és meghúzni magát hat hónapig. – nézek rá a fejem csóválva. - Okosnak hiszed magad és erős hímnek, közben eldobod magadtól a lehetőséget, hogy fejlődj, csak mert a benned duzzogó kisgyerek képtelen elfogadni a tényt, hogy egy nő akár erősebb és okosabb lehet nálad. – mosolyodtam el és most direkt provokáltam.
Azt hiszem ezt a fiatalembert szóval nem lehet meggyőzni, tényleg a földbe kell döngölni, hogy megtörjön és végre használja az eszét is.

Torkig van az egésszel, a vitával, mindennel. Minek játssza meg magát, minek adjon magáról olyan képet, amihez köze nincs? Forrófejű, heves, makacs, konok és önfejű. Így van, tudja, hogy Claus ezért zavarta ide, nem hülye. Az is lehet, ez az utolsó dobása, de nem árul zsákbamacskát, Arabella így pontosan láthatja, mivel áll szemben.
Képtelen elfogadni egy női vezetőt, akármi történjék is, volt rá precedens, majdnem ott maradt az egész szakasza. Nem kell ez neki.
-Nem vagyok begyepesedett, de soha semmi jó nem sült ki abból, ha egy nő akart vezetőként mutatkozni, nekem ez a tapasztalatom.
Prédikálni meg nem akar, arra van bőven ideje, de most még a harc élteti, semmi más.
-Most hazudnom kellett volna?
Sajnos a bőreváltók között akadnak olyan teremtmények, amelyek neki tényleg nem nyerték el a tetszését. Kimondta, hát van ilyen.
-Egyet ismerek. Más nincs.
Folamit, ennyi, a többiekhez nem volt szerencséje, őt elfogadja, de csak azért, mert Claus kedvese, és tényleg normális.
-Most mit kéne tennem? Boldogan tapsikolnom, hogy ide kellett jönnöm? Te sem örülsz neki, én sem. Pengeélen táncolok, igen, tudom, de akkor sem fogok más képet festeni magamról, csak hogy jobb színben tűnjek fel. Íme, láthatod, ilyen vagyok, ez van, ez az, amit Claus is ismer... ~és feladta~.
Az ő nézetei szerint már a Vezér is feladta, azért van itt, hátha más tud beszélni a fejével. Igen, ha itt is elbukik, ennyi volt, tiszta sor, márpedig nem kérdés a végeredmény... szerinte.
-Mit akarsz? Változzak át és küzdjünk meg? Aha, naná, aztán elrohansz Claushoz, hogy már ezt is elbaltáztam, ugye? Nem.

Végig hallgatom ismét a dühös kirohanását és most már biztosan tudom, hogy ezt a srácot, aki úgy gondolja, hogy jogtalanul bánt el vele az élet, amiért most egy nő karmaiba került, pedig ő semmire nem tartja őket, nem fogom tudni meggyőzni. Észérvekkel semmiképp! Ahhoz túl sértődött és frusztrált. Ha eljutunk odáig, hogy belenyugodjon abba, hogy velem lesz hat hónapig, akkor biz isten összehozom pár hím arachnoiddal, lenne mit tanulnia tőlük, főleg az alázatról, amiről láthatóan azt sem tudja eszik vagy isszák.
- Ó te ostoba tacskó! – csattant fel a hangom, és szánakozva néztem rá. – Ha én hívlak ki, sosem rohannék senkihez, hogy simogassa meg a buksimat. Lehet, hogy neked ez a tapasztalatod, de sosem találkoztál velem! Én az új kor szülötte vagyok, azé akit a dfelelős döntései és a veszélyben helytállása emelt sámánná és vezetővé az arachnoidok között. Nem mindenki csak a könyveket bújja közöttünk! – álltam meg előtte villámló szemekkel, majd lehunytam a szeme és egy pillanat múlva egy díszes görbe tőr jelent meg e kezemben, melynek zölden ragyogó mérgezett pengéje hidegen feszül a fiú nyakának.
- Nem kell tapsikolni, csak elfogadni az okosabb döntését. – sziszegtem halkan, miközben feketén ragyogó szemem ráemeltem. – Ha annyira megbízol Claus-ban, ezt miért nem tudod elfogadni. Jól jegyezd meg kicsi farkas, egy sámánnak nem vagy az ellenfele, de…… - a kezemből eltűnt a penge, - de nem kell a hatalmamhoz folyamodni, hogy megleckéztessek egy ilyen nagyképű alakot, mint te. – vonom meg a vállam, miközben arrább megyek. – Alkut ajánlok Ricky! – mosolygok rá. – Ha legyőzöl azt csinálsz hat hónapig amit akarsz és én jótállok érted Claus-nál, de ha én nyerek, akkor szó nélkül csinálod, amit mondok. Áll az alku? – nézek rá kérdőn és várom a választ, amiben egyáltalán nem kételkedem mi lesz.

-A sámán az én olvasatomban nem olyan vezető, hanem szellemi, és erről nem fogsz tudni meggyőzni, hogy nem így van.
Ismét kifakad, mert neki ne dobálózzanak ilyen szavakkal, még akkor sem, ha most aztán kurvára nincs igaza. Női vezető nincs, kész. Az elefántoknál is mi van? A hímek mennek a dolgukra, a nőstények meg egymást siratják, mintha kötelező lenne. Ezt engedné meg valaki egy háborúban, odaveszne az egész sereg.
Nem érdekli a penge a nyakánál, félreüti, az ő nyakához senki ne merjen érni. Felpattan és harcra készen áll a nővel szemben, az sem érdekli, ha megvágta.
-Azért mert Claus most szívatni akar, azért. Így kellene önuralmat gyakorolnom, ugye? Nem, nem fogok átalakulni a kedvedért sem.
Az ajtó felé indul, itt befejezte ezt a rémálmot, inkább megy a biztos halálba, elege van. Túlságosan forrófejű és makacs, most már ráadásul ideges is, ilyenkor pedig mondhat bárki bármit... Az utolsó szavakra megtorpan.
-Alkut, mi? Azért, mert idősebb vagy, ugye? Teljesen hülyének nézel? Azt hiszed, nem tudom, hogy esélytelen vagyok egy idősebb bőreváltóval szemben? Ne provokálj, nem fog sikerülni.
Ki akarod játszani Claust? Azt hiszed, nem jön rá, hogy kurvára nem tanultam semmit, mert az első alkalommal leléptem? Nem, akkor már inkább egyenesen odaállok elé, és közlöm, ez nekem nem megy, menjünk a mocsárba, megyek Morgan után.
A hidegvérének annyi, eddig bírta cérnával, menni akar, el innen, és jelenleg úgy tűnik, ebben aztán senki és semmi nem fogja megállítani. Legalább férfi lenne... meg nem pók, minimum puma... azt még élvezné is, na de mi a fenét kezdjen 8 lábbal, meg a csáprágókkal? Nem hozott hálót magával.
Begőzölt, tisztán látszik, hogy nem tud uralkodni az indulatain, bár az már haladás, hogy nem ugrott neki a nőnek, mert egy pár hónapja, minimálisan a torkát kapta volna el.

A srác aztán teljesen elveszíti a fejét, amiből tisztán látszik, hogy itt a beszédnek már semmi értelme sincs. Begőzölt és nem hallgat senkire és semmire! Viszont így a biztos halálba rohan és én nem adom fel ilyen könnyen, meg aztán, hogy néznék Claus szemébe, ha hagynám csak úgy elsétálni a kölyköt.
- Te nem vagy eszednél! – kiáltottam rá, főleg, ahogy elütötte a kezemet, mert egy szép kis csíkot húztam oldalt a nyakára, ami végül is nem lett volna vészes, még vérezni is alig vérzett, de a méreg…….. – Calus az életedet akarja megmenteni! Mit gondolsz a falkában mindenki jó néven veszi a ténykedésedet? Eszetlen!
Még a teljesen fair alku sem volt képes lyukat ütni az egoja falán, de azt is tudtam, hogy már nem sokáig ugrál itt nekem, és akármennyire távozni akar, az már nem fog sikerülni. Csak percek kérdése az egész.
- Nem mész te sehová Ricky. – szólaltam meg csendben, ahogy az ajtó felé indult. – És bár nem hiszem, hogy vígasztal, de az alkum még a következők után is áll.
Tudtam, hogy már semmit nem tehet, még ha akarná sem, sőt én sem tehetek semmit, a bénulás be fog állni, de nekem ez a véletlen most elég időt ad arra, hogy kivigyem a mocsárba és ott térítsem észre, ahol csak ketten leszünk és csak a hold lesz a tanúja erőnk összemérésének.
Ha összeesett, akkor gyorsan átöltöztem és nem kis nehézségek árán, begyömöszöltem a kocsimba, majd sietve elautókáztam az Északi vadászterületére, Artemis Rönkszentélyéhez, hiszen az most pont megfelelő volt számunkra.

Fel sem fogja, hogy megvágta saját magát, mert tulajdonképpen azt tette. Ha nem hadonászik, akkor nem esik semmi baja, de így? Sokkal jobban foglalkoztatja, hogy eltűnjön innen minél előbb, és megmondja Clausnak, ezt nem hajlandó végigcsinálni, inkább akkor a száműzetés.
-Eszetlen, legyek az, rendben, ez sem érdekel. A falka semmit nem vesz jó néven, ők nem értik, miért Claussal gyakorolok.
Tudja, hogy a Vezér menteni akarja, tudja, hogy több van benne, mint amit mutat, és azt is, hogy le kellene már higgadnia, de egyszerűen nem megy. Halad, de marha lassan, és ez még inkább dühíti.
-Miért is nem? Bezártad az ajtót? Kirúgom.
Szeretné, de valami furcsa érzés lesz úrrá rajta, nemhogy az ajtót nem tudja kinyitni, de a végtagjait sem mozdítani. Ideges, de hiába próbál bármit is tenni, képtelen. Az még eljut a tudatáig, hogy Arabella azt mondja, nem megy innen sehová, aztán egyszerűen összecsuklik. Hát tényleg nem megy sehová, viszik.
Ismerős terület felé, reméli, hogy akkor már Claus fogja ott várni, és befejezi ezt az egészet egy laza mozdulattal. Lassan jut el a tudatáig, hogy az a penge megvágta, és az nem sima penge volt, de már késő.

Lassan két hete tart a "száműzetése", sok van hátra, de el kell ismernie, hogy a kezdeti "nehézségek" ellenére azért tényleg túlélhető a dolog, igaza volt Clausnak. Mint mindig. Már csak azt szeretné tudni, hogy ezt hogyan csinálja? Mindig megmondja a frankót, mint valami látnok, ő meg nem hisz neki, és a végén mindig rá kell jönnie, hogy de, tényleg úgy van.
Arabellára is azt mondta, jól ki fognak jönni, amit kizártnak tartott, pláne azért, mert nő, meg különben is, majd egy csaj fog neki dirigálni, mi? És tessék. Nem is dirigálni akar, csak megértetni vele olyasmiket, amikkel eddig nem foglalkozott, vagy képtelen volt kezelni. Persze azért le kellett meccselnie a dolgot, mert anélkül nem lehetett, neeeem. Valahol nevetséges, röhejes, de ez is ő. Mindig el kell mennie a végsőkig, hogy felmérje, mit tud a másik, csak azért, mert hajtja a vére, a hevessége, a makacssága és a hülyesége.
A két hét alatt is sok mindent megértett, de azért azt nem lehet mondani, hogy sokkal könnyebb eset lenne, mint volt, csak néha már gondolkodik is. Ez azért az ő esetében nagyon nagy szó. Azt pedig nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Arabella marha jó kávét főz, mert hát na. Ez is igaz.

Nehéz lenne megmondani, hogy miért nem dobtam még ki ezt a szemtelen és arrogáns kölyköt, már azon kívül, hogy megígértem Claus-nak, hogy adok neki esélyt és nem kapom fel a vizet rögtön.
Talán nekem is kezd benőni a fejem és felnőni az arachnoidok feladataihoz? Az idősebbektől és főleg a tanítómtól persze eddig is sok segítséget kaptam és néha még most sem árt, ha hozzájuk fordulok és türelemre intenek. Főleg, ha olyan tanítványt akasztanak a nyakamba, mint Richard, akihez egy angyal is kevés lenne néha.
Persze sokat javult a helyzet mióta összemértük magunkat és végre elszánta magát, de azért minden nap meg kellett vívni az újabb és újabb csatákat vele, csak éppen nem tettlegesen, hanem verbálisan.
Mindeközben magamat is meg kellett erőszakolnom és néha eljátszanom a konyhatündért, miközben inkább parancsolgattam volna, de már megtanultam, hogy mások a mi fajunk hímei és a farkasok, így erősen visszafogtam magam, amiben azért Fola is sokat segített a tanácsaival.
- Ha végre belevésed abba a konok fejedbe, hogy mennyire mások a fajok társadalmi feloszlásai és a magadévá is tudod tenni azt, hogy miért élnek ebben a hierarchiában, tehát el tudod fogadni, akkor adok neked egy hét pihenőt, de ha megint jössz a saját hímsoviniszta nézeteiddel, akkor felnyalatom veled a lakást. – nézek rá kissé indulatosan a sokadik vitánk után.

Sokadik vita, sokadik csata, és mindig ugyanott kötnek ki, már ami a fajok hierarchiai berendezkedését illeti. Oké, az arachnoidok matriarchálisak, de ő farkas, és ott mások az elvárások.
Arról azért nem volt szó, hogy ha itt fog csücsülni fél évig, majd nyakába vesz minden házimunkát, meg főz, mert Arabelláéknál így szokás. Nem is tud főzni, maximum felgyújtja a konyhát. Jobb lesz? Nem. Egy hét pihenő... az hiába hangzik jól, ha nem érti, neki miért kellene úgy viselkednie, mint egy arachnoidnak? Attól nem lesz 8 lába, sem csáprágója, sem mérge, ennyi.
-Nézd, én azt megértem, hogy nálatok nőuralom van, oké, legyen, a tiétek. De én farkas vagyok, nem pók, és attól mert most itt kell lennem, nem is leszek az. Tehát tőlem ne várd azt, hogy elrohanok, csilivilire nyalom a házat. Segítek szívesen, de nem vagyok szobalány, sem konyhatündér. Azt se, hogy akkor pókként fogok viselkedni, mert nem megy. 
Kizárt dolog, hogy ebben engedjen, mert nem teheti, az ösztönei sem hagyják. Azok egészen mást diktálnak, mint amiről Arabella beszél. Ő parancsolgatna, de személyében süket fülekre talál, ez van. Nem fog megalázkodni vagy meghunyászkodni, mert most ezt várják el tőle. Mindenki örüljön annak, hogy nem pattant meg végül, hanem maradt, és használta a fejét is végre.

A szememet forgatva nagyot sóhajtottam, mikor megint rákezdett a figyelmeztetésem ellenére, de ma éppen elég türelmes hangulatomban voltam, így a fotelba roskadva, előre támaszkodtam a térdemre és mélyen a szemébe néztem.
- Félre értettél, mint már oly sokszor Ricky. Nem azt akarom, hogy úgy viselkedj, mint egy arachnoid hím, mert akkor már széttéptelek volna, mert az alsó mértéket sem ütnéd meg. – vigyorodtam el azért. – Hanem, hogy tudd, melyik fajnak mik a gyengéi és az erősségei, hogy tudd elfogadni és megérteni, ne csak a saját véleményedet és elképzeléseidet akard ráerőltetni másokra, mert ha így közelítesz meg más falkákat, akkor mindig összeütközésbe fogsz kerülni és oda jutsz, ahová mi is az elején. – utaltam a verekedésünkre. – Egy jó vezető tudomásul veszi, hogy nem vagyunk egyformák és mindenkinek meg van a maga fejlődési útja, ami idáig vezetett és nem fog megváltozni azért mert neked nem tetszik. De ettől még együtt kell vele élned, dolgoznod és elfogadnod a véleményét, még ha nem is egyezik a tiéddel. – győzködtem tovább, hátha egyszer végre felfogja, hogy én sem akarom ráerőszakolni a mi hierarchikus módszereinket, csak fel kell fognia, ilyen is van. – Nem szabad elutasítanod senkit, mert másként él, vagy gondolkozik, mint te Richard. – És egyébként, ha már itt tartunk, te mivel büntetnéd magad, ha nem jól teljesítesz? Ha már a takarítás annyira zsenánd neked. – dőltem hátra várakozóan.

-Most mi van? Nem is voltam hímsoviniszta, csak közöltem a tényeket.
Mit szépítse, hogy a házimunka nem az erőssége, és esze ágában sincs házvezetőnőt játszani csak azért, mert most itt kell lennie. Szívesebben lenne a saját otthonában, meg mindenhol máshol, mint itt.
-Ja, hát akkor ezt mondd. Én nem is lennék hím ebben a bandában, inkább meghalok. Ezt nem tudnám elviselni, ezt nem nekem találták ki. Azt vágom, melyik faj mit csinál, és ilyesmi, csak nem verem nagy dobra. A pumákat csípem, a rozsomákokat is, az aligátorokat kevésbé.
Nem véletlenül lett ő farkas, mint más faj képviselője, ezt Morgan a tudtára hota annak idején. Rozsomáknak beillett volna, de az esze miatt választotta ki, na meg a képességei miatt, de ez akkor is más világ.
Tulajdonképpen csak pont az arachnoidokat hagyja ki a kedvelt alfajokból, de ezzel biztos, hogy nem lepi meg Arabellát. Tudja a gyengéiket, az erősségeiket, ezzel nincsen probléma, csak eddig senki nem kérdezte tőle, ő meg szépen hallgatott erről. Azt is vágja, hogy hány tanácsadó létezik, nem hülye, azért megfigyelte, Claus kikkel tárgyal, és kikkel nem, ezzel sincsen probléma, de valóban azt hitte, hogy most neki aztán marhára arachnoidként kellene élnie. Na azt már nem.
-Magamat? Mennék edzeni Claussal.
Tiszta sor. Semmi mást nem tud említeni, ami rá hatással van. Ha kényszerítik, akkor azért sem csinálja meg, vagy egészen más értelmezésben, mint amit elvárnak tőle. Van esze, nem is kevés, de egyelőre még forrófejű, és inkább egy jó balhé, mint a csendben ücsörgés. Na erről kellene leszoknia a Vezér szerint, érti, csak nem megy.

Nem lepette meg, hogy az arachnoidokat meg sem említette, nem hiszem, hogy a maga nézeteivel nagyon a szívébe fogadta volna a fajunkat, pedig előbb-utóbb meg kell tanulnia, hogy minden falkára szükség van a fajunk túléléséhez, különben valamilyen szinten kiszolgáltatottak leszünk.
-          Na, látod! – bólintottam azért a felsorolására. – Az már haladás, hogy megismerted a falkákat, még ha nem is kedveled valamennyit, azért tudod, melyik hogyan él. Claus azért olyan jó vezető, mert ismeri az erősségüket és az egész faj szolgálatába tudja állítani, minden előítélet nélkül. Mindenkivel meg kell találni a közös hangot és az nem abból áll, hogy összemérem velük az erőmet, hanem inkább kommunikálok velük és megismerem őket még jobban.
Azt hittem valami egészen mást fog mondani, nem azt, amit végül hallottam és ami végül a kölyök eddigi viselkedéséből adódóan valamiért nem lepett meg túlságosan.
-          Ez szerintem neked nem büntetés, hanem ajándék lenne. – nevettem el magam. – De azt hiszem nem ártana egy kicsit kikapcsolódni, talán akkor jobban ráhangolódsz a dologra. Mit csináljunk szerinted? Menjünk a mocsárba vadászni?

Naná, hogy tudja, csak minek mondja? Soha nem volt rá szüksége, és nem is nagyon akarta megcsillogtatni, hogy mennyi mindent tud a többi bőreváltóról. Annak ellenére, hogy Arabella megverte, még mindig tartja magát ahhoz, hogy szerinte egy nő nem képes úgy összefogni a társadalmat, ahogyan egy férfi.
Oké, Claus tud egyet s mást, Morgan azért is jelölte a maga helyére, ezt nem kell minden egyes alkalommal a fejéhez vágni. Szereti a Vezért, amolyan apapótlék neki Morgan után, és egyszer majd lehiggad, olyan lesz mint ő, de miért nem értik meg, hogy nem képes rá egyik napról a másikra? Majd fog kommunikálni, de egyelőre az erejét keresi, azt akarja belőni, ez van. Felfogta, hogy Arabella mit akar szemléltetni vagy megértetni vele, és el is raktározza magában mélyen, de nem adja könnyen magát, higgyék csak idiótának.
-Hm... lebuktam. Vadászat? Az jöhet.
Már talpon is van, indulhatnak, két hete nem mozgott úgy isten igazából, muszáj lesz elkapnia valamilyen dögöt, ki van éhezve rájuk. Ugyan ez sem büntetés, mert nem, viszont az, amit most átél, még ha nem is annak kellene felfognia, még annak tartja.

Szeretném kicsit oldani Richard hangulatát, hogy jobban elfogadja a dolgot, amiért a vezér ide küldte hozzám, mert bár értünk el némi javulást, azért még nem az igazi.
Sok benne a felgyülemlett harag és feszültség, ami talán valahol a múltjában történtekben keresendő és még gondolom sok idő kell neki, hogy ezt egyrészt kibeszélje magából, másrészt, hogy levezetődjön benne. Akkor talán már sokkal higgadtabb és kezelhetőbb lesz, de ez nem ma lesz.
Ha bezárom a lakásomba és csak a tanítására koncentrálok, abból nem lesz semmi csak még jobban megvadul és talán világgá is megy, ha nem veszem időben ezt észre.
Azon törtem a fejem, hogy miféle rendszeres testmozgást iktassak be neki, ami közben jobban fogna az agya és kezelhetőbb lenne. Ma még elintézzük a vadászattal, meg esetleg hetente egyszer, de ennek a kölyöknek napi szinten le kell vezetnie magát.
- Oké, menjünk! Nekem sem árt némi testmozgás. – mosolyodtam el. – Út közben aztán mesélhetnél magadról egy kicsit. Nem ártana megismernünk egymást jobban, nem gondolod?
Azzal oda dobtam neki a kocsikulcsot és bepakoltam egy kis hátizsákot a szokásos felszereléssel, pótruhákkal.
- Indulhatunk!

Folyamatosan kattog az agya, ha neki itt kéne élnie, ilyen társadalmi berendezkedésben, azt nem bírná ki, és már rég elintézte volna magát valahogyan, hogy ne is kelljen elviselnie ezt az életet. Nem is érti, hogy a hímek ezt hogyan képesek elfogadni, de nem is az ő dolga, nem érdekli, tegyék. Ő farkas, és ezen nem kíván változtatni, jó ez így.
Vadászat... az első használható és épkézláb ötlet, aminek még örülni is képes. Úgy érzi magát jelenleg, mint egy szobafogságban tartott gyerek, akiről azt hiszik, majd megjavul, ha raboskodik. Hát nem. Még akkor sem, ha a Vezér mindig is tanácsadóként támaszkodik az arachnoidokra, vagy az aligátorokra, mert ezt is megértette, nincs ezzel probléma, de ettől még nem fog egycsapásra változni, mert ez lenne az elvárt.
Kezdi unni az ücsörgést, kezdi unni a semmittevést és az örökös beszélgetéseket. A vére nem ilyen, nem az a nyugodt típus, aki elücsörög a seggén, és várja a napsütést, nem.
Naná, hogy örül annak, végre kimozdulhat innen, és persze, hogy már rég az ajtóban van, mikor Arabella még csak készülődik.
-Én? Mit akarsz rólam tudni?
Megrökönyödik, arról nem volt szó, hogy majd mesedélutánt tart, még mit nem. Persze a kocsikulcsokat laza mozdulattal kapja el, legalább kiélheti a sebességmániáját is. Már a kocsinál várakozik, mire a nő kijön, be is pattan, aztán ezerrel hajt el a mocsár felé.