Nagy zűr kis raktárban - KALAND LEZÁRVA

Bill: te éppen csak megérkeztél a városba még, gyakorlatilag lecuccolsz a motelben, órára nézve sok értelmét nem látod annak, hogy bemenj az új munkahelyedre, már biztosan nincsenek nyitva. Az otthonmaradásnak még kevesebb értelmét látod jelenleg, még nincs is igazán este, de már megy a környező szobákban a lányok műszakja. Más esetben esetleg lenne kedved neked is talán egy komolyabb játszadozáshoz, de mivel az első perceket az itt felejtett használt gumik, törött fecskendők és koszos fehérneműk félrerugdosásával töltötted, hát nem most vagy rákattanva a témára. Esetleg ott lenne a mocsár, hogy megtudd ki a helyi góré és hasonlók, csak hát... messze van. Másrészt meg, kérdéses minden a helyi falkákkal kapcsolatban, lendületből bemenni egy másik klán területeire... hát kérdéses, hogy menyire lenne egészséges? Szóval marad a fáradt rocker utolsó mentsvára, amit kocsmának hívnak. Elpályázol hát egy lepukkant bárba. A helyi viszonyokról annyi útmutatást kaptál a földszinten ücsörgő koszlott hawaii inges kéjenctől, hogy három használható krimó van a környéken (gettóviszonylatban: nem mérgező az ital, amit felszolgálnak). A Girls&Slavesről annyit mond, hogy ne menj oda. Sem most, sem máskor. Hát amíg nem ismered a főnököt, addig érdemes lenne legalább nem, bajba keveredni, nem? Ráér egy vagy két napig. Említi a Drunkard Banditot, de állítása szerint még a gatyádat is el fogják csalni, emellett a helyi banda nehézfegyverekkel bír. Viszont van egy motorosbolt és egyben kocsma is pár utcával arrébb. Nyilván tele van harleys medvékkel, de azért azoktól talán nem tartasz annyira, nagyjából mindenhol ugyanúgy működnek, ha kicsit is ismered őket, nem lesz baj. Így (reményeim szerint) e mellett döntesz ma estére. Ha így van, akkor az alábbiak szerint folytatódik majd a sztorid, ha nem, akkor majd aszerint alakítjuk, jelezd akkor a posztodban hova mész.

Tara: nagyon nehéz napokon vagy túl az utóbbi időben. Főleg, hogy mostanában aztán van miért aggódnod. Néhány huligán kis híján megerőszakolta Shwandát, a kisebbik lányodat, ami azért érthetően szíven ütött. Szerencsétlen gyakorlatilag ledermedt, így esélye sem lett volna menekülni a már most is gyönyörű, de gyámoltalan lánynak. Óriási szerencséje volt, hogy a testnevelés tanára, aki nem mellesleg harcművész oktató arra járt éppen és elkergette a kölyköket, majd hazakísérte a rémült gyereket. Azóta is azon jár az agyad, mit is kéne csinálnod. Fogadhatnál persze testőrt mellé, de jó esélynek látod, hogy akkor a következő időszak a testőr elől való elszökdöséssel fog telni Shwanda számára. Elmerengtél a gondolaton, hogy a testnevelés tanárt csatlóssá tedd és legközelebb ne véletlenül bóklásszon arra. Aminek nagy nehézsége, hogy egy csatlós, főleg egy friss csatlós nem képes uralni még az érzelmi lánc ráeső részét, szükségképpen lebukna a terv a lányod előtt, amit inkább elkerülnél. Így jutottál az ötletre, hogy esetleg olyasvalakit, aki kellően kemény az ilyen szituációk kezeléséhez, de egyúttal vagy elég tapasztalt, hogy feltűnés nélkül legyen kicsi lányod sarkában, vagy el tudja játszani az udvarló szerepét és nem lesz feltűnő. Nos akár árnyakba olvadót, akár csaló bájgúnárt keresel, az utcán van a helyed. Na persze a döntésed nem biztos még persze, de egy próbát megér megtekinteni a felhozatalt...

Arabella: Épp összekötni készülsz a kellemeset a hasznossal. Mint méregsámánnak elő kéne kerítened közösségetek egy friss hím tagját, akit egy meggondolatlan nőstény karmolt meg. Jó lenne megismerkedni vele és eldönteni hasznos lesz-e. Még bőven van idő orvoshoz küldeni, hogy kikezeljék ha kell (szerencsére a tök sötét éjszakában nem tudja mi támadta meg, nagy eséllyel csak egy árnyalakot látott), míg ha hasznos tagnak ítéled meg, akkor pedig beavatni nem lenne utolsó. Magas, kövérkés, de izmos, nagy szakállú fickónak írták le, bőrszerkóban és fejkendővel. Ráadásul a nyomok alapján egy termetes motorral távozott. Mostanra már meg kellett jelenjenek az első jelek rajta, nem lehet olyan nehéz megtalálni, a motorosok összetartó népség, csak valami jó mese kell. Aztán meg nézhetnél Gregnek egy igazi jó kis bőrdzsekit is, tudod, hogy bolondul az ilyen ruhadarabokért, szóval... irány a motorosok kocsmája!

Valóban egy motoros cuccokat árusító és egyben javító üzemként is működő helyre juttok, de az épület másik oldalába egy komolyabb krimó van kialakítva. Odabent dübörgő, de dallamos rock zene, sűrű füst és pia-dohány szag keveréke fogad titeket, elég mellbevágó aromával. A helység hátsó végében biliárdasztalok vannak kialakítva, néhány medve termetű fickó, a többiek a boxokban vedelik a sört, nők-férfiak vegyesen, bár a férfiak többséget képviselnek. Rengetegen viselnek terepnadrágot, bőrdzsekit és vörös színű fejkendőt, ráadásul vagy tetkoként vagy pedig a bőrdzseki hátán (sőt leggyakrabban mindkét verzió) egy lángoló kocsit viselnek magukon. Nem nehéz kitalálni még Tarának sem, hogy egy banda központban vagytok. Arabella persze Gregtől eleget hallott, ő azonosítja is a város legerősebb bandáját, a Bőrlovagokat ezek alapján. Van egy zenegép, amiben találtok rock, rock és még rock albumokat is, ha akartok. Egy boxgép, néhány nyerő automata és egy csocsó is hivatott a vendégek szórakoztatására. Van néhány éjszakai pillangó is persze, majd mindegyik valamelyik medve termetű egyén ölében ücsörög, illetve egy-két sunyibb tekintetű fickó is surran a vendégek közt, zsebesek és/vagy drogkereskedők. A pultos is egy nagydarab, széttetovált Micimackó, szintén az egyenfelszerelésben. Tara láthat pár arcról ismerős trollt, bandatagokat és azon kívülieket egyaránt, név szerint csak az egyik bőrlovagot ismeri közülük, Curtist, aki sikeresen lógott meg előled már kétszer is. Természetesen kiváltasz néhány elismerő füttyentést, éhes tekintetet, de nagyobb inzultus egyelőre nem ér, sőt nem úgy néz ki a környezet, hogy beléd fognak kötni. Bill, téged egy elfuserált zsebes célpontnak tekint. Eléggé kezdő a fiú, azonnal megérzed a matató ujjakat a combod tájékán... Arabella te is kapsz persze pár éhes pillantást, de azért Tara jelenlétében nem rúgsz labdába, legtöbben rá figyelnek. Azért amint a csaposhoz érsz, az jelzi odabökve az egyik "lovagra", hogy az italod ő állja.
Mindannyian írjatok egy posztot mihez kezdtek itt első körben.

Amint lecuccolok a motelban, ami nagyjából annyit tesz, hogy a sporttáskámból kiszórom az ágyra azt a pár ruhát, meg fontos iratot, és jegyzetfüzetet, amiket még volt időm bepakolni, körbenézek a szobámban. Nem a legbiztatóbb a helyzet, tervbe veszem, hogy amint kissé jobban állok anyagilag, rögtön elhúzom a csíkot erről a lepratelepről. Addig is meghúzom magam, és próbálom a szabadidőmet kint tölteni, távol ettől a helytől. Nem a legkönnyebb azokra a hangokra elaludni, amik a szomszéd szobákból szűrődnek át hozzám. Legalább most hulla fáradt vagyok, tehát ezek aligha fognak zavarni. Óvatosan lépkedek, mindenhol tűk, meg gumik, és bugyik. Hosszú perceket töltök el azzal, hogy mindezt összeszedjem, és kiszórjam egy műanyag zacskóba, amit kuka néven odaraktak a bejárati ajtó mellé. Muszáj innen kijutnom, szép lassan, fokozatosan felrobban a fejem, ha még egy darabig itt maradok. Lerobogok a földszintre, majd egy halk "viszlát"-ot mormolva a recepciósnak, kilépek az utcára.
Új város, új remények. Elindulok a felé a motorosbolt felé, amit a recepciós említett, és elvileg van egy kocsma része is. Ennyi utazás, meg fejfájás után a legbölcsebb döntés ledönteni egy-két felest. Nem akarok én berúgni, csak hát ha az ember a padlón van, valahogy mégis csak el kell foglalnia magát. Főleg ha dolgozni csak holnap kell mennie. Belépek az épületbe, mire megcsap a cigi füst, és a pia illatának a keveréke. Jó mélyet szippantok, legalább Billie élvezhesse ki az első itt töltött éjszakát, ő bírja az ilyesmiket. Valahonnan zene szól, még pedig a jó fajtából, hálát adok az égnek, hogy nem valami lepukkant kocsmába jöttem, ahol a régi idők unalmas blues meg jazz klasszikusait nyomatják. Amin fennakad a szemem, az hátul a biliárd asztal, rögtön megjön a kedvem egy kis játékra, de végül is nagy nehezen lebeszélem magam róla. Amíg szó szerint nem ismerek senkit az egész városból, addig jobb, ha meghúzom magam minden féle értelemben. Utamat a pult felé veszem, fáradtan az úttól, meg a motel hangulatromboló látványától(mondjuk mire számítottam) dülöngélek a nagydarab csávó felé. Mára már nincs semmi tervem, egy kis pia, majd irány haza, és hullaként belezuhanni abba a távolról sem kényelmes ágyba, amiből még a rugók is kiállnak...Vajon ha szólok a tulajnak, egyáltalán törődnének velem, és kicserélnék, vagy eleresztenék a fülük mellett? Mindegy is, ha minden jól alakul, úgy se maradok ott sokáig.
Éppen nyúlnék a tárcám felé, amiben jelen pillanatban amúgy se lehet sok pénz, a nagyját otthagytam a motelban, persze gondosan elrejtve, nehogy a takarítók úgy döntsenek, megérdemelnek egy kis prémiumot, amikor megérzem a kereső ujjak táncát a combomon. Jellemző...naná, hogy pont engem kellett kiszemelned, öcsi, hát persze...Örülj, hogy nem téplek szét most rögtön, csupán túl fáradt vagyok ahhoz. Meg aztán Billie-t most ki nem engedem. Gyorsan megfordulok, és jobb kezemet elindítom a fickó nyaka felé. Ha megvan, felemelem, és lehetőleg szép csendesen megszólalok:
- Figyelj, ember, ne ma. Fogalmad sincs, milyen fáradt, és ingerült vagyok. Meg akarsz halni? Szerezz egy kötelet, vagy egy pisztolyt, de velem ne kezdj ki. - mindezt próbálom úgy intézni, hogy ne keltsek túl nagy feltűnést. A végén még kiderül, hogy valami helyi nagymenő haverját fenyegetem itt. Nem ütöm meg, nem dobom neki a falnak, még ha Billie erősen sugallja az ellenkezőjét is. Ha ráijesztettem, leteszem, majd enyhén meglököm, célozva arra, hogy húzza el a belét, de nagyon gyorsan. Ha ellenáll, netán még fizikai erőszakot is alkalmaz, akkor nekem se marad más választásom, egy gyomorra célzott ütéssel próbálom jobb belátásra téríteni.

Frissen beszerzett motorral leparkoltam a krimó előtt és körbehordoztam tekintetem a lepusztult környéken. A motor igazából kölcsönvett. Nem szerettem volna ennél is jobban kilógni a sorból és amiért idejöttem, az nem nagyon tűrt halasztást. Bár egyelőre csak felmérni terveztem a felhozatalt.
A bukót levéve kiengedtem sötét hajkoronám, mely a vállamra hullott és rövid vacillálás után elindultam a bejárat irányába. Talán őrült ötlet belépni az oroszlán barlangjába, hiszen valljuk be elég nagy az esély arra, hogy balhé tanúja leszek – ezt egyelőre megpróbáltam kiűzni a fejemből és teljesen pozitív irányba terelni a gondolataim, már amennyire ezt a helyzet engedte. Shawndáért teszem mindezt és részben magamért, hogy nyugodtabb lehessek, mindazok után ami vele történt vagy történhetett volna, amibe bele sem akartam gondolni.
Szétnéztem a kocsmában, amolyan terepszemlét tartva. Az ismerős arcokat észbe véstem és Curtis felé küldtem egy „előbb vagy utóbb megleszel” féle kacsintást és a zenegép irányába libegtem, miközben magamon éreztem a leplezetlen pillantásokat. Előkotortam egy érmét és lassú keresgélésbe kezdtem, inkább csak azért, hogy időt gyűjtsek magamnak evvel, mire végül megszólalt az egyik találomra kiválasztott szám.

Igazán örülhettem, hogy az első méregsámáni teendőm nem valami halandó legyilkolása lett, hanem egy szerencsétlen ügy elsimítása, amit az egyik fiatal nőstény okozott azzal, hogy megkarmolt egy embert, aki, ha a személyleírás nem tévedett, valószínűleg egy motoros banda tagja lehet. Még az a jó, hogy elég sötét volt ahhoz, hogy fogalma se legyen a fickónak, hogy mi történt vele, így még van pár nap, hogy eldöntsem arachnoid lesz-e belőle, vagy marad ember, hiszen, ha orvoshoz fordul, még kikúrálhatják.
Viszont így el kell látogatnom a helyi motorosok kocsmájába, ahol a törzshelyüket rendezték be. Nem lesz nehéz dolgom valószínűleg, hiszen a magas láz és esetleg a kiütések is már biztos megjelentek rajta. De, ha már ott vagyok, talán még Gregnek is lepottyan valami, hiszen már régóta vágyik egy bőrdzsekire, csak a gazdájától kell megszabadítani azt.
Igyekeztem a helyi közösséghez öltözni, tehát farmert, western csizmát és a fekete trikóm fölé egy rövid bőrdzsekit vettem fel. Mikor beléptem a kocsmába, egyből megcsapott a jellegzetes pia-és fűst kombinációja, amit igyekeztem most kizárni a tudatomból. Volt itt minden, ami egy jó kocsmából nem hiányozhatott: biliárdasztal, zenegép, csocsó és játékgépek, aztán a motoros törzsközönség, néhány utcalány és zsebes, akik a betévedő idegenekre vadásztak.
Mondjuk, ami engem érdekelt, azok a motorosok voltak, a Bőrlovagok, akiket már Greg elmondásából ismertem és eléggé feltűnő jelenségek voltak.
Mivel első látásra nem vettem észre a keresett fickót, így a pulthoz igyekeztem, ahol egy tetovált medve szolgált ki. Azért nem kerülte el a figyelmemet egy csodaszép nőre tapadó férfitekintetek tucatjai, akire még én is csak elismerően füttyentenék, és van is egy halvány gyanúm, hogy miféle lehet, de most nem miatta jöttem. A pultnál még van egy szabad szék, amire feltelepszem egy elég torzonborz szakállas fazon mellé, de még csak meg sem tudom rendelni az italomat, máris kapok egyet. Felvont tekintetemet látva a csapos az egyik fejkendős motoros felé bök. Én elkapom a poharat és mosolyogva a közeledésemre fülig szaladó szájjal ücsörgő lovag felé veszem az irányt. Talán pont tőle fogom megtudni, amiért ide jöttem, biztos megtudja mondani, ha az egyik haverja nem érzi túl jól magát.

No akkor legyünk udvariasak, nézzük előbb a hölgyeket:
Tara: hát te hiába próbálnád kerülni Curtist, a nagy darab melák fogja a korsó sörét és mogorva léptekkel hozzád sétál, majd ahogy a zenegépnél ügyködsz, egyszerűen a masinának dőlve megszólít:
- Rossz vadászterep cicmic - mordul rád. - Ha az enyéimmel próbálsz szórakozni, akkor úgy váglak nyakon, hogy a taknyodon csúszol innen a Jeffersonig, világos?! - recsegi.
Na igen a bandák összetartóak, idézed az eszedbe, és átgondolva tényleg baj lehet, ha vörös fejkendős alakot pályáznál itt meg, azt nagyon, de nagyon óvatosan kéne csinálnod. Amit utána mond a fazon, az viszont érdekesnek hangzik:
- Nem neked való ez a krimo, oké? - bök a nagy ujjával a mögötte lévő térség felé, ahol elkezdik félrehúzkodni az asztalokat páran. - Hamarosan egy kis házi pankráció bajnokság lesz itt, még a végén rosszul lennél nekünk...
Na igen a trollok nem az eszükről híresek, Curtis is beleesett az előítéletek csapdájába, egy szirén nincs rosszul az erőszaktól, amíg ő maga nem célpont. Viszont a bunyó party jelenthet pár potenciális jelöltet, ha sikerül valahogy lerázni magadról a nagy embert. A mágiának pedig tutira ellenáll, ezt sajnos már tudod.
Bella: a nagydarab figura igazodik a helyi érába. Hosszú szakáll, ujjatlan bőrkabát, terepgatya, a vörös fejkendő a nyakába van dobva, tarkopasz fej, közepesen ittas, de nagyjából barátságos a vigyora és hát félreérthetetlenül tetszel is neki. Megütögeti a combját:
- Csak tedd le magad, van még szabad hely - küld feléd egy vigyort, de akkor se fog bepipulni, ha lelököd a bakancsát a mellette lévő székről. Vidáman jegyzi meg: - A nevem Timberwolf, mindenki így hív. Te ki vagy angyalka? - érdeklődik vidáman.
A kialakuló térség felé int:
- Ott majd lesz meccsem, de addig se tűnj el nekem, ritkaság az ilyen bula társasága - vigyorog lelkesen.
Bill: simán elkapod a zsebes nyakát, aki igen nagyot nyel, majd hadonászni kezd és leszakad a homlokán egy kisebb Niagara.
- Figyelj már, ember, én nem... vagyis... az úgy volt...
Mikor felfogja, hogy csak annyit akarsz minél messzebbre takarodjon innen megkönnyebbülten bólint egy tekintélyeset, aztán már teper is az ajtó felé. Hiába próbáltad viszonylag feltűnés nélkül csinálni, azért a szűk térben páran látták a helyi vagányok közül az atrakciót és most harsány röhögéssel, kéretlen vállveregetéssel, egy korsó sörrel meg egy biliárd meghívással jutalmazzák.

Nos, bár legkevésbé sem vágytam Curtis jelenlétére, már szemem sarkából kiszúrtam, amint felém veszi az irányt. Nagyobbat sóhajtottam, ahogy a zenegépnek támaszkodott és rövidebb előadást tartott arról mennyire is vagyok szívesen látva errefelé. Egyetlen szelídebb mosollyal reagáltam le mindezt.
- Neked is szép estét kedves Curtis! Hát illik így köszönteni egy régi, kedves ismerőst? – tartottam némi szüntet szavaim közt, hogy képes legyen feldolgozni a hallottakat, miközben azon járt az eszem, hogy a legjobbkor érkeztem. Akár még hasznomra is lehet a kis előadás, melynek előkészületit figyeltem hátam a zenegépnek támasztva és evvel lényegében hátat is fordítva a meláknak. Remélni mertem, hogy egészen gyorsan - már hozzá képest - veszi majd a lapot és lekopik rólam. Igazán nem lett volna kedvem egy hozzá hasonló gardedámhoz ma estére.
- Igazán értékelem féltő aggodalmad irányomba, de azt hiszem elég nagylány vagyok már ahhoz, hogy eldöntsem mi a nekem való – szóltam hátra a trolllnak és előre mosolyogtam magamban, amint megpróbálja tyúkszemnyi agyával feldolgozni vajon miért is szándékozom ezek után is maradni.
- Te is megmérkőzöl? Csak, hogy tudjam kinek kell szurkolnom – illetve ez esetben ki ellen.

A fickó igazán bele illett a helyi motoros bandába, nagydarab volt, szakállas és kendőt is viselt, csak ő nem a kopasz fején, hanem a nyakában. Szélesen vigyorgott mikor látta, hogy közeledem felé, és már csalogatóan meg is paskolta vaskos combjait, hogy lássam szívesen látna ott.
Persze eszem ágában sem volt az ölébe telepedni, és mivel még nem volt sem bántóan otromba, sem bántóan részeg, azért nem vette nagyon zokon, mikor egy lendületes mozdulattal lelöktem a lábait a szemben álló székről, szabaddá téve azt a magam részére.
- Üdv Timberwolf! Köszi az italt. – emelem meg a poharat felé. – A nevem Arabella szivi és hallottam erről a jó kis helyről és a bandádról is és kíváncsivá tett a dolog.
Úgy tettem, mint akit marhára érdekel, hogy milyen jó kis bunyó lesz itt mindjárt és ráadásul még ő is a küzdő feleket erősíti.
- Ó, semmi pénzért nem szalasztanám el. – erősítem meg a hitében. – És mond csak Wolfi, minden bandatag részt vesz a küzdelemben? Vagy csak önkéntes alapon szerveződik?
Miközben kérdezősködtem, azért, mint aki a leendő versenyzőket veszi szemügyre, igyekeztem végigjártatni a szeme, az összes jelenlévőn, hátha megakad a szeme egy olyanon, aki felettébb rosszul érzi magát.

A hülye gyerek nagy bölcsen elhúzza a csíkot. Na, ez már valami. A jelek szerint a kis látványosság másnak is feltűnt, innen-onnan hallok elismerő hangokat, meg valaki egy kóbor sörös korsóval is megajándékoz. Egy darabig habozok, de még se akarom magamra haragítani a törzsvendégeket, meg amúgy is, inni jöttem ide. Elfogadom, majd egy-két korttyal felhajtom az italt, és végül utamat a bárpult felé veszem. A biliárd meghívást egy fáradt legyintéssel elutasítom, ha esetleg problémáznának, akkor szavakkal intézem el az ügyet, egy "Fáradt vagyok", vagy "Bocs, de most nincs kedvem hozzá" felszólalással. A pultnál már nincs szavad szék, így hát állva intek a pultosnak. Amíg meg nem jön, alaposabban körülnézek a lebujban, megpróbálom beazonosítani a helyi nagyágyúkat, akiknek nem kis befolyásuk van. Na tőlük kell óvakodni. Nem egyszer jártam már meg velük, az új városban nem akarok ilyen fajta balhét. Ha megjön a pultos, rendelek valami rövidet, és ha megkapom, unottan felhajtom, majd rendelek egy másikat.

Tara: hát Curtis határozottan nem akar leakadni rólad, lapát tenyerét a válladra teszi, amire persze azonnal megdermedsz, de hamar érzed, hogy az indulata visszafojtott, egyelőre nem vagy veszélyben. A füledhez hajolva sziszegi:
- Nem érdekel mi a rangod kicsi csajszi, ha csak nem megfelelően nézel az egyik testvéremre - int körbe a szemével, nyilván a vörös fejkendős, terepnadrágos bandatagokat értve ez alatt - akkor összehajtogatlak zseb méretre, világos?! Hogy azon kívül kit viszel el áldozni, vagy a talpaid nyalatni, nos az nem érdekel. De a Bőrlovagok neked is tabu legyen, vagy leverem rajtad, de istentelenül.
Érezheted a hangján, hogy ez most nem tréfa, nagyon komolyan gondolja a mondandóját, a szeméből süt az indulat, a tenyere remeg a válladon, majd lassan leveszi onnan, de nem tennél rá egy fél centest sem, hogy nem az öklével ismerkedsz össze, ha félreérthetően viselkedsz egy bandataggal itt. Végül nagyot fújva engedi ki az indulatait:
- Nem, én nem küzdök. Csak emberek. Testvérek és pénzre vágyó külsős nehézfiúk. Nem szende csinibabáknak való - rázza a fejét.
Arabella: Timberwolf örömmel fogadja a közeledésedet, gyorsan kerül is mindkettőtöknek egy-egy mamutkorsó sör. Vigyorogva közelebb húzódik hozzád, de egyelőre ennyi a részéről és ha ilyen ütemben vedel, akkor egy nyolc éves is ki fogja ütni a ringben, vagyis többre nem is nagyon kell hosszú távon számítanod, mint hogy esetleg megsimogatja a válladat vagy a combodat. Nevetve felel:
- Óh jó helyre jöttél Arabella szivi - kuncog. - Itt mindig megy a pörgés. Látod ott a bombázóval Curtist? Na például ő nem verekszik ma, pedig senki emberfia meg nem állja ellene a helyét. A bandából úgy volt, hogy hatan ugrunk be, meg persze egy csomó külsős, aki zsetonra vágyik, de ritka, hogy nem egy igazi faszagyerek lesz a befutó. De amúgy csak öten leszünk, egy srácot elkapott valami nyavalyatörés, ez van... De azért nem téma, hogy itthon marad a suska, látod ezeket baba? - feszíti be tekintélyes bicepszét.
Bill: a csapos megérkezik és a kezedbe is nyom egy feles tequilát a felvetésedre. Igaza volt a Red Lamp tulajának, itt tényleg egészen emberi piát szolgálnak fel. Kutakodásod a helyi legerősebb fiúként a zenegépnél támaszkodó többb mint tökéletes alkatú nő mellett mogorván, karba font kezekkel ácsorgó figurát azonosítja, az a fajta pasas, akiből árad az agresszió és a kihívás, az ösztöneid ezt ezer fokon égve jelzik is, az ilyenek hamar halnak, vagy még keményebbek, mint aminek kinéznek. A nagydarab, fejkendős, torzonborz szakállú orángután-gorilla keverék, más néven pultos, feltolja a napszemüvegét (mi a rossebbnek neki a krimoban?) a homlokára és végigmér téged, majd az alkatodból levonja a következtetéseket:
- Te is megpróbálkozol mai nyereménnyel kicsi öcsi? - dörmögi a lassanként kialakuló ring felé bökve.

Legurítom az italt, közben végigpásztázom a tömeget. Nem egy embert látok, akiken csak úgy dagadnak az izmok, de hogy ki itt a kemény gyerek, az nem kétséges. A tekintetem meg akad a mellette álló nőn, aki láthatólag nem csak nekem keltette fel az érdeklődésemet. Egy darabig csak bámulom, közben az jár a fejemben, mikor voltam utoljára...na, a végén még megjön a kedvem kihasználni a motel bónusz szolgáltatásait. Megrázom a fejem, és kényszerítem magam, hogy tovább vigyem a tekintetemet a mellette álló férfira. Szóval ő lenne a fenegyerek. Érzem a brutalitást áradni felőle, kissé bele is borzongok, amint a tekintetünk találkozik egy pillanatra. A kihívást gond nélkül kiolvasom a szemeiből. Visszafordulok a pultos felé, és megengedek magamnak egy apró, alig látható vigyort, majd gyorsan le is törlöm, nehogy azt higgye rajta, meg a hülye napszemüvegén mulatok. Mondjuk nem tévedne, de akkor is.
- Hát, esetleg...ez az első estém a városban, hulla fáradt vagyok. Ki tudja. Mennyi a nyeremény? - kérdem tőle. Igaz, én hulla fáradt vagyok. Ez tény. De durván leégtem a New York-i balhé miatt, és bármikor eszembe jut a motel látványa, meg szaga, rögtön elfog a vágy, hogy eltűnjek onnan. Ha most össze tudnék kaparni egy kis plusz zsét, talán gyorsabban inthetnék egy soha viszont nem látásra mozdulatot a recepciósnak. És különben is, a testem lefáradt, de Billie végig aludta szinte az egész utat...

Úgy látszik rögtön beloptam maga Wolfi szívébe, mert le sem lehet vakarni a vigyort a képéről, míg szemügyre vesz, most már közelebbről, aztán rögtön rendel is még két túlméretezett korsó sört, aminek a felét rögtön le is hajtja.
Ahogy elnézem, a már benne lévőkkel együtt elég szépen lötyöghet benne már a szesz, de becsületére legyen mondva, még tartja magát és nem próbál meg rögtön letapizni, csak egy kicsit közelebb tornázza magát székestől és rögtön nekiáll fényezni a bandát és természetesen saját magát. Csillogó szemekkel hallgatom, ami remélhetőleg arra ösztönzi, hogy még bőbeszédűbb legyen, és lám máris meghozza lelkesedésem a gyümölcsét, mert el is kotyogja, hogy van egy beteg a csapatban és már csak azt kéne kiszedni belőle, hogy hol is találom.
- Óóó! – mosolygok szépen a nagyfiúra, miközben ámuldozok megfeszített karizmai láttán, persze jó nagy rájátszással, hagy hízzon a mája. – Ez igen! Ezzel biztos győzelmet aratsz majd! – dicsérgetem még, aztán tovább kérdezek. – És hol van az a nagybeteg, hátha ha rámosolygok még ő is meggyógyul. Olyan szép szál legények vagytok, kár lenne, ha valakit nem láthatnék ringbe szállni. – ütöm tovább a vasat.

Curtis érintése nyomán végigfutott rajtam a pánik és a félelem hulláma, mely minden porcikámat félelemben tartva megdermesztett egy egész rövid pillanatig. Egész addig, míg rá nem jöttem csupán a megfélemlítés a célja. Persze részben el is érte a célját, de oly mindegy számomra, hogy piros kendős lesz-e a kiválasztott – már, ha akad olyan – avagy sem.
- Ugyan már Curtis – fordultam immár szembe vele, megpróbálva lerázni hatalmas mancsát a vállamról – megfosztanád őket egy ilyen kellemes szórakozástól? – léptem hátra egy fél lépést, időt adva neki, hogy felfogja, csupán ugratom, de aránylag egész hamar folytattam, időt nem hagyva neki arra, hogy tovább elemezgesse szavaim – Tudod nem annyira lassú a felfogásom, mint amihez hozzá vagy szokva, szóval elsőre is vettem a lapot. Piros kendős alakok tabu. Most pedig, hogy mindent tisztáztunk, igazán hagyhatnál érvényesülni – mosolyogtam pimaszul a troll képébe, majd újfent hátat fordítottam neki és végigpásztáztam a felhozatalt, lesve kik lehetnek az esélyesek ma este. Sosem volt ínyemre az ehhez hasonló erőfitogtatás, de be kell látnom, most az egyszer hasznomra lehet.
- Kit tartasz esélyesnek ma este? – teszem fel a kérdést Curtisnek, ha még a nyakamon lóg.

Tara: Curtis pár másodperc megfeszített gondolkodás után biccent:
- Oké... ha békében hagyod a tesókat, akkor szívesen látunk itt - recsegi, majd ellöki magát a zenegéptől, na pont ekkor szólsz utána. Hiába, ha előbb arra is nézel akkor megúsztad volna a társaságát, de így viszont sajnos válaszol is. A fejével az egyik sarokboksz felé biccent, ahol egy kopasz, nagydarab fószer ül nyakában vörös kendővel és egy mexikói beütésű bigével meg a kapitális méretű korsójával törődik:
- Alap esetben Timberwolfot mondanám a mieink közül - von vállat. - Marha erős, de szerintem seggrészeg. Vagy ott lenne még Bruce, de ő meg kidől, elkapott valami nyavalyát. Szóval szerintem kivételesen nem marad itthon a zsozsó - rázza a fejét, majd egy jellegtelen vonásokkal bíró, kávébarna bőrű, melegítőt viselő fiatal srác felé biccent a fejével: - Az Manuel. Ha fogadnék, akkor rá tenném a pénzem. Ritkán verekszik. Majdnem mindig nyer. Még egy magamfajtát is meg tud izzasztani - vonogatja a vállát.
Jobban megnézed magadnak a srácot, aki képes fizikai küzdelemben egy trollnak is ellenfél kategóriát jelenteni, de első ránézésre nem tűnik különlegesnek, ami azt illeti szinte elveszik szálkás alakja az itteni gorillák közt, inkább néznéd tornásznak vagy korcsolyázónak. De aztán felfigyelsz a testtartására, a mozgására. Mint egy tökig húzott íjhúr olyan az ipse. Feszült, folytonosan készenlétben áll, a vállak merevek, a szemek a terepet fürkészik és intelligencia csillog bennük. A táncos mozgás, a kezének sebessége, amellyel az ásványvízért nyúl... Ez a férfi veszedelmesen gyors lehet, ráadásul még esze is van... Nem csoda, hogy veszélyes.
Arabella: hát egyelőre nagy a sikered Timberwolfnál, büszkén kihúzza magát a dicséreted hallatán tovább feszítve a karizmát, majd nagyokat bólogat:
- Bármelyik idiótát megeszem reggelire. Az öreg Timberwolffal csak Curtis ér fel legfeljebb, de ő is csak jobb napjain - helyesel.
Nos az öreg egy érdekes kérdés, legfeljebb harminc éves lehet, inkább annyi sem, hiszen a szakálla jóval idősebbnek mutatja feltehetően a koránál. Neked pedig lenne még pár ötleted csak itt a kocsmában is, akik felérnek vele már csak úgy ránézésre. Végül azért felel a kérdésedre:
- Bruce? Hát hogy most hol van, azt meg nem mondom - vakarja a fejét. - Szerintem még döglik, vagy elment valami vény nélküli szarbogyót szerezni, vagy ilyesmi. De a döntőre itt lesz, ha maradsz addig, akkor mosolyoghatsz rá... az ölemből - vigyorog rád szélesen és ledönti a maradék sörét. Majd újabbat rendel! Hajjaj... Még kettő és esélyesen a ringbe sem tud bemászni, na de ez nem a te bajod...
Bill: a csapos elvigyorodik a kérdésedre, de azért válaszol:
- Hát öcsike három plusz egy menet - kezd bele az ismertetésbe. - Az uccsó persze akkor ha az addigiakat megnyered, az a döntő. Első győzelem 100 dolcsi, második 200, a harmadik 500, ha te nyered a döntőt, az meg még ezerkettő. Vagyis négy meccsel két lepedő, ha olyan faszának hiszed magad - röhög és a sarok felé bök ő is, ahol a rettentően részeg kopasz hetyeg a nőjével. - De csak szólok, akkor Timberwolf az első ellenfeled, ha ebbe beszállsz... - figyelmeztet.
Tekintve a bandatag véralkoholszintjét, ha a második meccset bukod, már akkor is szinte megerőltetés nélkül leesett egy százas, mert ez a fickó a lábán is alig fog állni. Más kérdés, hogy van itt pár alak, akikkel a lelkedben élő rozsomák már a hecc kedvéért is összeakaszkodna, jó eséllyel ezek minimum fele induló lesz ezen a hacacárén.

Úgy látszik jó stratégiát választottam a lassan csatak részeggé váló Bőrlovagnál, mert teli pofával vigyorgott a dicséretemre és még jobban befeszített.
Persze azt egy sanda pillantással felmértem, hogy az „öreg” szót csak a tapasztalatára értve aggathatta magára, mert, ha leszámítom az arcszőrzetét, jó, ha megütötte a harmincat. Viszont én is megnéztem magamnak az emlegetett Curtist, aki a már megcsodált szépséggel cicázott a zenegépnél, és elismerően mértem végig. Azért megnéztem volna Wolfit ezzel a fickóval, és azt is mikor asztaltársam megeszi őt reggelire. Már az ötlettől is elvigyorodtam, hiszen amilyen ütemben itta az asztal alá magát, úgy lassan már én is kiállhattam volna vele egy bunyóra.
Viszont legalább megint hallhattam egy-két érdekes hírt, és ami a legjobb volt benne, hogy minden valószínűség szerint még ma össze is futhatok ezzel a Bruce-val, aki minden valószínűség szerint az én emberem lesz.
Nagyon nem ijesztett meg Timberwolf utolsó megjegyzése, mert a döntőre ő már valószínűleg vízszintben lesz, vagy a szesztől, vagy egy ököltől.

Kedvetlenül vettem tudomásul, hogy Curtis még mindig a nyakamban liheg, de legalább pár infóval beljebb tudhattam magam. Végignéztem és elemezgettem az említett fickókat. Timberwolfnak így laikus szemmel sem adtam volna sok esélyt vagy egy-két percnél többet a ringben, no meg ő ugye tabu számomra, szóval lényegében kihúzandó a képzeletbeli listámról. Viszont ott volt az a Manuel… Felvont szemöldökkel mértem végig és pár pillanatig nem is igazán értettem, de valami nagyon nem illett a képbe. Az egész megjelenése elővigyázatosságról árulkodik, a mozdulatai, mint aki minden pillanatban készen áll rá, hogy lecsapjon. De azt gondolnám alapesetben, hogy a legtöbb fickó, aki részt vesz ebben a színjátékban, az szórakozni, inni jár ide és a bunyó az csak kiegészítés számukra. Ő viszont… ásványvizet iszik. Tehát vagy csupán a bunyó vagy pedig megnyerhető pénz reménye hozta őt ide.
- Mennyit lehet kaszálni egy ilyen bunyó alkalmával? – érdeklődtem a nagydarab melákra nézve immár, csak, hogy ne értékeljem túl, ha esetleg üzletkötésre kerülne a sor. Persze, ha bunyó heve hajtja őt, akkor nem sok az amit felajánlhatok a számára, de ez már a jövő zenéje – Mit tudsz róla még nekem mondani? – böktem fejemmel a srácra karba font kezekkel visszadőlve a zenegépnek.

Végighallgatom a pultos mondanivalóját, majd magamban mérlegelem a hallottakat. Körbenézek a tömegen, majd szemügyre veszem azt a tagot, akivel elsőnek kéne bunyóznom. Vigyorogva veszem tudomásul, hogy a faszi két kézzel kapaszkodik a pultba, elvileg baj nélkül leverném. Mégis csak előjön bennem az óvatosság, simán lehet, hogy a csávó csak játssza az agyát, aztán a ringben előhúzna a józanabbik énjét, csak úgy, mint én Billie-t. Mindegy is, harctól, és gyakorlástól nem futamodok meg, erre épül az egész életfilozófiám, meg úgy nem mellesleg a fajtám alaptörvénye. A versengés említése kellemes érzéssel tölti meg az egész lényemet, érzem, ahogy a bennem élő rozsomák, valamint Billie is dühödten ordibál a bunyóért. Még egy darabig habozok, csak úgy a pultos kedvéért, majd beleegyezően biccentek. Felállok, kissé nyújtózkodok, majd odaszólok a pultosnak:
- Akkor én is benne vagyok, jól jön egy kis bónusz. Mikor kezdődik ez az egész, és hol kell beszállni? - kérdem tőle, miközben elkezdek bemelegíteni. Jól fog jönni egy kis helyi szórakozás, így rögtön az első este, legalább egy csapásra otthon érezném magam. Az legalább már most látszik, hogy Stormhaven nem is különbözik annyira Detroittól, mint először hittem.

- Nálam - dörmögi a csapos Billnek. - Kezdés meg most van...
A pult mögött kiereszti harsány hangját, hogy mindenki hallja, miután elkéri a srác nevét, vagy utcai nevét, hogy valahogy be is jelentse. Mindeközben Curtis válaszolni kezd Tarának:
- Hát ha minden meccset behúz a kölyök, akkor két lepedő a teljes jutalom, ha a döntőt bebukja, akkor nyolc százas - mormolja.
Neked persze aprópénz, de nyilván akik a gettóban élnek ennyiért a lelküket is eladnák normális esetben. A beszélgetést a csapos harsány kiáltása szakítja félbe:
- Na buzik, kurvák, stricik, patkányok és Bőrlovag testvéreim, megkezdjük a mai kis viadalt, fogadni minden vörös fejkendős fószernél lehet, meg ilyenek! - mennydörgi. - Az első meccsen Bill Denton (ha más nevet mondtál akkor persze azt mondja) fog kilapulni Timberwolf csizmája alatt! - röhögi vidáman, majd a tisztesség kedvéért hozzáteszi: - Már persze ha titokban nem boxbajnok a gyerek. Sötét ló srácok, aki akar dobjon rá egy kis suskát!
Timberwolf Bellára vigyorog, megpróbál kikuncsorogni egy szerencse puszit szőrös képére, de a szeme már harci lázban ég. Na jó pislákol a szesz párás függönye mögött. bizonytalanul kel fel, de végül is a ring felé indul. Esélyesen Bill is. Curtis folytatja a mondandóját, Bella éles érzékeivel, ha már odafigyelt eddig is a bengára szintén hallhatja jól-rosszul a szavait:
- Hát Tara neked aztán jó kérdéseid vannak - vakarja meg a fejét. - Keveset tudok Manuelről, nem tagja egy bandának se, de elég faszagyerek, hogy megálljon a maga lábán is. Olyan, mintha mindig harcra készülne a pasas, de errefelé, főleg ha nem vagy bandatag, ezt életbiztosításnak is tekintheted. Baszki, a fickó egyetlen szem lánccal intézett el múltkor fél tucat Tartarosos bigét és még meg is lépett előlük mikor jött az erősítés. Nagyon tud verekedni, pedig nem igazán erős - rázza a fejét. - Már úgy értem a saját fajtájában, nem az enyémben. De kicseszett gyors és ügyes az a pasas, úgy pattog mint a nikkelbolha, mire lebasznék neki egyet, már vagy kétszer megkerül. Idővel persze nyerek, de hát na... Nem tudok róla sokat. Megélhetésként űzi ezt az egész balhét, ebből keresi meg a hamburgerre valót. Szerintem az egész vagyona kitelne egy szokványos kabátod vagy bakancsod árából, de ha lenézed... no az a te dolgod szépségem, se te, se Manuel nem vagy nekem senkim. Ő lesz majd a második a sorban. Az új kölyköt - bök a ring felé - még én se ismerem. De jól mozog.
Bill és Timberwolf besétál a ringbe. A csapos azért ismerteti a szabályokat:
- Mégegyszer, hogy tiszta legyen, egy szabály van: aki kikerül a ringből, az vesztett. Na most már húzzatok bele! - recsegi.
Timberwolf megveti a két lábát kb a 8 méter körüli átmérőjű ring szerűség közepe táján, majd birkózókra utaló mozdulattal, nyitott tenyereit maga mellett széttárva vigyorog Bill képébe és int egyet maga felé.

Érdeklődve figyeltem Curtis mondandóját és a közben felszólaló rövid, ám annál erőteljesebb beharangozót. Tekintetem megakadt az új ellenfélen, akit eddig nem említett Curtis. De a tétek említésére felkaptam a fejem és hirtelen ötlettől vezérelve a troll felé fordultam.
- Szóval nálad is lehet fogadni, mi? – húzódott kaján vigyorra a szám – Van merszed fogadni velem Curtis? Mondjuk egy napfordulóban… - kacsintottam hozzá egyet és hagytam időt számára, hogy agya befogadja és feldolgozza a hallottakat, addig is ujjaim ismét keresgélésbe kezdtek a zenegép nyomógombjain...
- No nem rájuk gondoltam – böktem a ringbe álló két alakra - hanem mondjuk a döntőre vagy hogy hívjátok ezt ti itt… Nyugi, hagyok időt a gondolkodásra – löktem el magam a zenegéptől – A döntő előtt megkereslek még. És kösz az infókat.– hagytam ott a trollt és indultam a pult felé kikérni egy italt magamnak. Most csak valami alkoholmenteset. Persze a koktél meg sem fordulhatott a fejemben, tartok tőle szegény csapos még csak hírből sem hallott hasonlót. Szóval maradtam a kólánál, mellyel egyenest Manuel asztalához lépkedek lassan, hogy felmérjem nem-e lehet veszéllyel rám. Ha nem készül lecsapni, akkor leülök vele szemben.
- Szép estét Manuel! – vetettem be minden bájom és kedvességem – Úgy hallom sokan fogadnának ma rád…

Arra kapom fel a fejem, hogy a csapos végig üvölti a kocsmát, hogy mindjárt kezdődik a bunyó és már lehet fogadni is. Persze szépen rámosolygok a közben már az utolsó sörét is legurító asztaltársamra, aki eléggé bizonytalanul próbál meg felállni, de azért sikerül, még ha úgy is, hogy bennem kapaszkodik meg és közben bepróbálkozik egy kisebb csók kikunyerálásával, hogy biztos győzelmet arasson, mondván ha rá fogadok, akkor gazdag leszek. Hát ezt enyhén kétlem.
- Megkapod azt a csókot a legvégén, ha tied lesz a győzelem Wolfikám, úgy, hogy igyekezz csak helytállni. Ahogy elnézlek, nem kell téged félteni. – lököm meg egy kicsit játékosan a kialakított ring felé, amit már lassan körbe áll a felajzott népség. A kopasz bőrlovagnak sem kell kétszer mondani, hogy induljon, hiszen már olyan, mint egy felhergelt bika, szemei vérben forognak. Remélem azért legalább a lábán meg tud állni, ha odaér.
Ellenfelének a már egyszer, a pultnál szemügyre vett szakállas férfi lett, akiből nem néztem volna ki más esetben, hogy legyűri ezt a majmot, de hát amilyen részeg Timberwolf, itt bármi lehet.
A székemet arra fordítom, hogy azért lássam a viadalt, de fél szemmel az ajtót lesem, hátha beesik az emberem közben.
Azonban óhatatlanul megütötte a fülemet a hatalmas termetű férfi és a szépség beszélgetése és közben szemügyre is vettem a beszélgetésük tárgyát, a melegítős, csupa feszültség fickóz, ezt a Manuelt. Ezek szerint lehet ő lesz a sok izompacsirta között a befutó? Persze a nagy melák egy szavára is felkaptam a fejem, ami a „saját fajtájára” utalt és ez az új ismereteim birtokában már nyilvánvalóvá is tették kik beszélgethetnek ott. Egy troll és egy szirén, minden valószínűség szerint. Nagyon érdekes.
Közben a csapos elregéli a szabályokat, amik ugye itt nem nagyon vannak, majd minden szem a két küzdő félre szegeződik.

Belépek a ringbe, velem szemben pedig feláll az a nagydarab, részeg fazon, akit a többiek Timberwolfnak hívnak, úgy dülöngélve, mint a Pisai Ferde Torony hurrikánkor. Komoly kétségeim támadnak afelől, vajon lesz-e az első meccsemben bármi kihívás, aztán kitörlöm elmémből ezeket a gondolatokat, elvégre nem szabad lebecsülni az ellenfelet, még ha minden szempontból is könnyű győzelemnek nézek elébe. Egy darabig még azt is meggondolom, talán nem is engedem át Billie-nek a testet, ezzel a faszival még én is elbírnék, de végül is szegény gyerek már órák óta bent kushad, jól jönne neki egy kis edzés. Még mielőtt elborulna az agyam, meghallgatom a szabályokat. Aki kiesik a ringből, az veszít. Oké, ez gyors volt, erre számítottam. Ezek az emberek egy jó kis bunyót akarnak látni, lehetőleg sok vérrel, meg jobb horoggal. Rajtam ne múljék. Gyere csak, Billie...
Jó újra a szabadban lenni. És pont egy ilyen helyen! Csodálatos! Mindig is vonzottak az elrothadt lebujok, meg a mocskos, lecsúszott emberek látványa. Itt igazán otthon érzem magam. Még hallom William szavait, amint tanácsokat ad a harcra vonatkozólag...pont nem érdekel. Az ellenfelem int, hadd jöjjek, hát oké. Elkezdek szaladni felé, és a kis táv miatt szinte azonnal rá is ugrok. Egyelőre csak ki akarom tapasztalni, mennyire van becsípve, így egy laza bal horoggal indítok a szépséges pofikája irányában. Ha ezt józanul védi, akkor visszaugrok védekező állásba, ha viszont részegen arrébb dülöngél, akkor tovább próbálkozok, előbb-utóbb úgyis eltalálom. Közbe vigyázok, nehogy ő is eltaláljon, amekkora tag ez, inkább elhajolok, mint hogy kézzel védjem az ütéseit.