Retro terem

A régebbi zene kedvelői is megtalálják ebben a teremben a kedvükre valót. Ezen kívül, minden pénteken karaoke partival dobják fel az estéket.

Néha neki is kijár a szórakozás, és ugyan emlékszik arra, hogy Claus figyelmeztette, ne járkáljon olyan helyen, ahol kihaltság van... hát egy szava sem lehet. Itt tömeg van, és ha nem indít balhét, akkor nem lehet akkora gond.
Egyáltalán nem az a célja, hogy felhívja magára a figyelmet, inkább infót akar gyűjteni, ami később a falka hasznára lehet.
A pult mellett álldogálva lehet a legkönnyebben elérni a célját, naná, hogy itt székel le. Fogyasztani nem tervez, talán ha egy sörnyi lóvé van nála, sokat mondott. Nagyon jól el lenne ebben a szerepében, ha nem kérdeznének rá, mit óhajt?
Kínjában csak kikéri a sört, hát legyen, ebbe nem fog belehalni, és gyorsan belekortyol, mielőtt valaki lenyúlja, kivéve ha ennyire perverz állat, és mindenáron utána akar inni.
Szar helyre jött, akkor szar helyre jött, de csak előfordul itt is valamiféle vérszívó, vagy akár csak egy kis szómenéses informátor. Remélhetőleg, mert na, nem jókedvéből ücsörög itt, kifejezetten célja van vele.

Céltalanul mászkáltam a városban, hiszen mostanában már a megélhetésem miatt nem volt szükség rá, hogy használjam a képességeimet, de azért meg kell vallanom hiányzott.
Hiányzott az adrenalin, ami minden egyes akciónál elöntött és a siker jól eső élménye, amikor sikerrel jártam és megúsztam. Azt kell mondanom, hogy még a lepusztult lakókocsim és Darkhole is hiányzott, mert ez az én életemhez tartozott és nem más erőltette rám.
Igaz, mióta Rose-val ismét együtt lehetek, azért kicsit nőttek az igényeim, de arra ott van az ő háza. Valahogy próbálom amennyire lehet távol tartani magam Remus-tól, nem akarok függeni tőle, így azért, ha alkalmam van rá, igyekszem összeszedni pár dollárt és félretenni.
Ezért vagyok most itt! Ráadásul ezen a szórakozó helyen már többször volt jó zsíros fogásom, így most is számíthatok erre.
Magamban feldobtam egy érmét és erre a teremre esett a választásom, ahol első utam természetesen a pulthoz vezetett, hogy aztán felmérjem a terepet.
Elég sokan voltak, ami nekem csak jól jött és a pultnál is kialakult néha kisebb tülekedés.
A komótosan iszogató srácot hamar kiszúrtam. Úgy nézett ki, hogy vár valakit és, ha így van, általában nem üres szebbel teszik ezt az emberek. Engedve az újabb rohamnak, kezdtem egyre közelebb kerülni hozzá, aztán kihasználva egy nagyobb lökést, nekidőltem, majd bocsánatkérő mosollyal mentegetőzni kezdtem.
- Bocs haver, ne haragudj, de ezek a vadbarmok nem tudnak vigyázni. – intettem a kezemben tartott colával a hármas fiú társaság felé, miközben a másik kezem már a pénztálcáját csúsztatta a farzsebembe.

Várakozás és várakozás és várakozás. Ha valamit rühell, hát az ez, és még mindig nem érti, hogy Calus meg az öregek erre hogyan képesek. Persze a cél szentesíti az eszközt, nincs ezzel semmi baj, na de fiatal, ezt nem lehet tőle elvárni.
Most mégis komoly célja, hogy valami információt gyűjt be, és ezzel tér vissza a falka bázisára. Már ha akad valami, mert néhány részeg kölykön kívül egyelőre semmi. A sört kortyolgatja, unott fejjel nézelődik, azért hajnalig nem tervezi a maradást, ha lehet, előbb szabadulna innen. Suttogás üti meg a fülét, abból is egy szó, ez a Remus... így hát oda figyel, azaz figyelne, ha valaki nem lenne olyan kedves, és nem borulna az ölébe.
A magyarázkodása röhejes, ezen már csak mosolyogni lehet, és amíg a kólájával hadonászik, a fiú háta mögé pillant. Nem az imént említettekre.
-Oké. Nincs nálam zsuga, sem iratok, csak egy szakadt rongyos pénztárcát emeltél el innen a jobb oldalamról. A pár fillér a tököm mellett van a zsebemben Kéred?
Honnan tudja, hogy a srác elemelte? Túl kemény a bőr, nyomta a csípőjét, és érdekes módon már semmi sem irritálja. Megvonja a vállát, nem nagyon zavarja a dolog, de azért rendes, hogy szól róla, abban ugyan semmit nem talál. Felesleges kör volt, de meg kell hagyni, ügyes a kölyök. Egy dolog zavaró benne, mégpedig az, amit érez... de nem vámpír, mégis köze van a vérszívókhoz, különben nem állna fel a hátán a szőr, és bestiája nem kezdene mozgolódni ösztönösen.

Egészen meg lehetne elégedve magával, hogy nem jött ki a gyakorlatból, mikor megütik a fülét a srác szavai és amitől alaposan megdöbben, de persze nagyon kezdőnek kéne lennie, hogy azonnal be is ismerje a dolgot.
Kicsit hátrál, hogy legyen ideje megpattanni, ha a koma nagyon ugrálna, vagy hívni akarná a biztonságit, majd a vigyort levarázsolva az arcáról, sértetten horkan fel.
- Most te miről beszélsz hombre? Azt mondod, hogy megloptalak? Menj a fenébe! Sose néznék ki belőled annyit, hogy érdemes lenne, még ha így is lenne. Különben meg nincs szükségem a pénzedre, marha! – vonom meg a vállam flegmán és a fél szemem rajta tartva igyekszem arrébb húzódni.
Persze csak a felszínen vagyok ilyen nyugodt és felháborodott, belül meg majd meg esz a fene, hogy lebuktam és, ha nem ebbe a szerencsétlen béketűrő flótásba botlok, akkor rosszabbul is járhattam volna. Lehet, hogy mégis csak berozsdásodtam.
Aztán meg az a fura érzés vele kapcsolatban, amit Serena is emlegetett, abban biztos voltam, hogy nem olyan, mint a vérszívóknál, nem azt érzem, de ismerős, és ekkor belém nyillal a felismerés: vérfarkas! Ezt éreztem akkor is, amikor a lány megmutatta őket, csak most valamivel erősebben érzem.
Egy pillanatra kitágulnak a pupilláim a végigfutó rémülettől, de aztán rájövök, hogy nekem nem valószínű, hogy félni valóm van tőlük, de hát honnan tudhatnám, még nem volt hozzájuk szerencsém.
~ Azt hiszem, jobb, ha elhúzok a közeléből. ~ igyekszem a kijárat felé, hogy eltűnjek, vagy legalábbis átmenjek egy másik terembe.

Feltűnést nem akar, ezért sem ragadja meg a fiú kezét, pedig állt a zászló rendesen. Mégis hagyja, hogy hátráljon kicsit, de az a döbbenet az arcán... ezek szerint még nem nagyon bukott le. Lehet, most sem sikerült volna, ha tényleg nem túl kemény bőrből van a tárcája, ami feltűnést okoz, ha nem áll be valamelyik testrészébe.
-Nem érdekes, barátom, nem érdekes. Elég annyi, hogy tudom, ahogyan te is tudod, miről beszélek. Nagyon jó, akkor megtennéd, hogy visszaadod az üres tárcát? Felőlem átlapozhatod, de tényleg nincs benne semmi.
Ahogy jobban megnézi a fiút... ellenszenvet táplál iránta, nem kérdés, hogy köze van a szipolyokhoz, és ez már önmagában is dühíti, ám nem rendez jelenetet, mégsem vérszívó.
Látja a rémületet a srác szemében, nem kérdés, rájött, micsoda ő valójában, és máris a kijárat felé araszol... feláll a pulttól és követni kezdi. Nem túl feltűnően, de utána megy.

Hallom még a fickó szavait, amivel még rá is tesz egy lapáttal arra, hogy úgy érezzem el is áshatom magam, ha valaki ennyire nyíltan a fejemhez vágja, mit csináltam, de már eszem ágában sincs megállni, az meg főleg nem, hogy vissza is adjam neki, amikor a fene se tudja még ki figyelt fel a kis párbeszédünkre.
Talán csak csapda az egész és csak arra várnak, hogy a felajánláson felbuzdulva, könnyítsek magamon és jól nevelt kis cserkészként visszaadjam amit már egyszer megszereztem.
~ Azt lesheted barátom, azt lesheted! Majd kihalászod a szemetesből, ha akarod. ~
Nem érdekel, hogy van-e benne zsozsó, vagy nincs, majd kiderítem, ha nem lesz senki a közelben, aztán megszabadulok tőle, utána már rám hívhatja a rendészeket, nem lesz bizonyítéka.
Igyekszem felszívódni a tömegben, így aztán, miután hátranézve nem láttam, hogy jönne bárki is utánam, ahogy kiérek a folyosóra, egyből a slozik felé indulok, hogy megbizonyosodjam arról, hogy tényleg nincs a tálcában pénz és aztán mehet is a kukába.
Belépve a mosdóba, először elmegyek brunyálni egyet, aztán kirázom a brifkót és meg kell állapítanom szomorúan, hogy igaza volt, így legszívesebben a wc-be vágnám, de ekkor hamar megtalálhatják, ha eldugítom vele, így aztán megvárom míg tiszta lesz a levegő és kilépek a fülkéből, hogy bevágjam a szemetesbe.
~ Mehetek még egy kört, a fenébe! ~

A tárcájának integethet, elméletben, sokat amúgy sem ért, pláne nem üresen, na de azt már nem fogja hagyni, hogy a kölyök csak úgy lelépjen egy szó nélkül. Követi, és azt nem is olyan nehéz az emberek között, nem kell a nyakán lógnia, hogy tudja, merre ment. A klotyók felé, a lehető legrosszabb választás,de ez már nem az ő gondja. Feltűnés kizárva, ha egyszer menni kell, akkor menni kell, és mint minden emberi lény, üríteni is szokott. A sör pedig vízhajtó hatású, tehát irány az a klotyó végre... hogy éppen másik hím után kell oda betérnie... így megy ez, kérem szépen.
Belép a wc-be és elállja a bejáratot, türelmesen megvárja, míg a fiú minden létező dolgát elvégzi. Jelezhetne a biztonságiaknak, de miért tenné meg, amikor ez már önmagában is szórakoztató dolog. Aztán felpillant... ha felkapaszkodik, és úgy tesz, mintha ő is éppen könnyítene magán, majd távozik, a kölyök előbb kerül elő. Nem kivitelezhetetlen a feladat, és a srácot látva biztos benne, hogy addig nem mászik ki, míg nem érzi úgy, hogy mindenki eltűnt innen, így véghezviszi a tervét.
Ha a fiú előjön egy szempillantás alatt ugrik le föntről, ismét elállva a bejáratot.
-Nos, hol a tárcám?

Miután dühösen visszacsukom a tálcát, hallgatózok egy kicsit, hogy megtudjam, tiszta-e a levegő. Egyelőre még csosszanó lépteket, krákogást és a vízcsap hangját vagyok kénytelen élvezni, így maradok a fenekén. Nem akarok feltűnést, és ha mások jelenlétében hajítom be a szemetesbe a brifkót, akkor mindjárt beindul az embereknél a vezérhangya és ez egyáltalán nem hiányzik. Inkább türelmesen kivárom, míg épp üres lesz a mosdó előtere és akkor nyitom csak ki az ajtót és lépek ki.
Aztán majdnem hanyatt vágódok rémületemben, ahogy hirtelen elém ugrik a fickó, akit megloptam az előbb, és akit azt hittem már leráztam, de ezek szerint még sem.
Ráadásul egyre jobban érzek felőle valami ösztönös félelmet, így a szeme azonnal a kiutat keresi és kezem a zsebembe csúsztatom, ahol a késem lapul.
- Oké. – emelem fel a kezemben tartott bőrdarabot. – Itt van látod, visszaadom, bár nem tudom miért ragaszkodsz ehhez a szakadt vacakhoz. – dobom oda hozzá, de kicsit arrébb, hogy kénytelen legyen elmozdulni az ajtótól, ha annyira kell neki, és talán akkor nekem meg sikerül kisurrannom.
Valahogy nincs kedvem egy üres kis helyiségben egyedül lenni vele. Van benne valami, amitől feláll a szőr a hátamon.

Tudja, hogy meglepetést okozott, érzi a félelmet, nem is kellene a srác arcára nézni, az ösztöne súg már azelőtt is, hogy ezt megtenné.
A vérszívókhoz tartozik, az ellenszenve pedig folyamatosan nő, csak egy mozdulat kellene ahhoz, hogy darabokra szaggassa, és milyen könnyű dolga lenne most... mégsem mozdul.
Azzal sem törődik, hogy a tárcát odadobják neki, azaz mellé, ennyire nem hülye, hogy bevegye ezt a gyerekes elterelést. Ehhez még légiósnak sem kell lennie, hogy tudja, mi a srác célja ezzel az egésszel. Meg akar pattanni, de nem lesz olyan könnyű dolga.
-Ide, a kezembe.
Félig kinyújtja a karját, nem fog ellépni az ajtóból, nem enged szabad eltávozást, még nem. Bántani sem akarja a kölyköt, egyelőre, de az, hogy érzi rajta a vérszívók szagát, az kívánatos falattá teszi.
-Nem érdekel, kihez tartozol, de üzenem neki, hogy legközelebb darabokra töröm a kezedet, és többet nem fogsz zsebelni. Tőlem nem.
Pedig ügyes a srác, biztos, hogy nem vette volna észre, ha másik tárcát hoz, de lebukott, és még rendes is, nem csinált belőle patáliát, maga rendezi a dolgot.

Erősen reménykedek, hogy a kis elterelésem sikerül és megszabadulhatok, de úgy látszik ma nem pártolt mellém a szerencse, mert a férfi meg sem mozdul, a szeme sem rebben, csak áll az ajtó előtt, mint egy cövek és a tálca mellette csattan a földön.
A felcsattanó hangra, ránézek a földön heverő brifkóra, majd vissza a fickóra, aztán hátrább lépek és neki támaszkodok a wc ajtónak, nem törődve a bennem egyre jobban eluralkodó idegességgel, majd úgy teszek, mint akinek ugyan mindegy, hogy ott áll vagy nem.
Ha kell akkor ott van, én ugyan nem vagyok a csicskád. – szólalok meg flegmán. de azért ugrásra készen szorongatom a késemet, mert élek a gyanúperrel, hogy nem hagyja annyiban. Nagyon úgy néz ki, hogy balhét akar és én most okot szolgáltattam rá.
- Nem tartozom senkihez. – ingatom meg a fejem. – És azért azt hiszem ahhoz a tördeléshez nekem is lenne egy-két szavam. – vágok vissza, bár nem fűlik a fogam egy verekedéshez, viszont az idő nekem kedvez, mert akár mikor beléphet valaki. Ha meg bezárta az ajtót, akkor előbb-utóbb valakinek feltűnik és hívják a személyzetet. Csak azt kell kivárnom, ha nem tér
addig észhez.
- Egyébként mit akarsz tőlem még……bőreváltó? – jegyzem meg, jelezve, hogy tisztában vagyok kicsoda. - Megkaptad, amit akartál, miért nem engedsz el, ha már nem hívtad rám az őröket?

Dühíti a srác stílusa, nem elég, hogy ki akarta zsebelni, de még neki áll feljebb azért, mert nem engedi magát hülyének nézni. Úgy látszik, ez a szokás a vérszívók köreiben... szíve szerint köpne egyet a földre, de visszafogja magát, nem fogja egy szarházi felidegesíteni, akkor sem, ha hirtelen leomlik a mennyezet.
-Aha, értem. A csicskám nem vagy, rendben, de azért kizsebelni azt ment volna, ugye? Kapj a fejedhez, öcsi.
Még mindig tartja a kezét, és egy tapodtat sem mozdul az ajtó elől, csak akkor, amikor a fiú behátrál a wc ajtók egyikéhez. Fém szaga üti meg az orrát, vagyis a kölyöknél valamiféle szúrószerszám van. Még mit nem, ez már több a soknál, ez végképp feldühíti. Egyenesen a fiú felé lendül, hogy bemosson neki egyet minimálisan, és lehet ezt védi, de nem érdekli, ahogy azt sem, ha vágást kap be. Nem ezüst, hamar gyógyul majd. A karjára pályázik, és ha a lendülettől beesnek a wc-be, akkor kicsi a mozgási terület, tehát el tudja kapni.
Nem finomkodik, egyszerűen összeroppantja a kart, tekerve is rajta, hogy a szalagok is szakadjanak.
-Nem érdekel, ki vagy, nem érdekel, melyik vérszívó bábja, de üzenem neki, hogy engem egyik sem lophat meg, még te sem. Ezt vésd az eszedbe.
Dühösen fújtat és ugrik ki a wc-ből, felkapva a földön heverő brifkóját, és azon nyomban távozik a csehóból. A bekapott sérüléseivel nem törődik, ahogy jelenleg azzal sem, hogy Claus mennyire lesz boldog attól, hogy mi történt. Amilyen az ő formája, már most tud az egészről, pedig még vissza sem ért a területükre.

- Te kapj a fejedhez jóember! A kettőnek vajmi kevés köze van egymáshoz! Az egyik rossz nekem, a másik jó, így nem igazán konkurálnak egymással, nem igaz. – magyarázom, mintha csak barátságosan tágyalgatnánk, miközben a feszültség jóformán szikrázik a levegőben.
Aztán egyik pillanatról a másikra meglódul, mikor épp nem nagyon számítok rá, mintha valami elpattintott volna benne valamit. Éppen csak annyi időm volt, hogy kirántsam a kezem a zsebemből a bicskámmal együtt és magam elé kapjam, máris besodort a lendület az egyik kabinba, de sajnos a fickóval együtt, aki olyan némán támadt, hogy már az is ijesztő volt.
Éreztem, ahogy a késem valami puhába szalad, és tudtam, hogy sikerült megszúrnom, és bár soha még senkit nem késeltem meg, de most nem volt választásom, úgy éreztem az életemért harcolok.
Mikor megragadja a bal kezem, először csak tompa nyomást érzek, aztán jön a fájdalom, ami berobban az agyamba, majd a reccsenés hallatán a vér is kiszalad a fejemből és csak a szűk helynek köszönhetem, hogy nem ájulok el.
Most már meghallom a dühös hangját, bár kissé ködösen hatol át a fájdalom ködén, majd mikor magamra hagy, lebénult kézzel hanyatlok az ülőkére. Először a kezemre se merek nézni, mert még azt is el tudtam képzelni, hogy leszakította, de végül csak erőt veszek magamon, és valahol megkönnyebbülök, mikor meglátom, hogy legalább meg van. Igaz, hogy bénán és furcsa szögben áll, de meg van. Egy darabig csak ülök és megpróbálom összekaparni magam, majd letépem az egyik ingujjamat és azzal a kínok kínját kiállva, de felkötöm a karom. És bár kóválygok még, azért tudom, hogy kórházba kell mennem.
Persze, hogy a biztonságiak kiszúrnak, de látva, hogy milyen nyomorultul vagyok, azonnal hívnak egy taxit, ami aztán elvisz a kórházba.
~ Azt hiszem, Serena jóslatával ellentétben, nem leszek jóban a bőreváltókkal. ~ állapítottam meg keserűen. – De legalább a nevét is tudom ennek a szemétnek, mivel az igazolványa „véletlenül” nálam maradt, és ezek után nem fogom titkolni Remus előtt, hogy ki és mi volt a támadóm: Richard Carter!

//Köszönöm Josa-val a játékot, ő megy a kórházba, de a történet megy tovább //