Mára ez jutott tőlem, nektek:
"Gonoszság és jóság különös testvérek, gyakorta felcserélik egymás gúnyáját, hogy megtréfálják az amúgy is elvakultakat."
Horváth GyörgyBelépés
Legutóbbi témák
White House Villa -Dolgozószoba
4 posters
:: Játszótér :: White House Villa
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2
Re: White House Villa -Dolgozószoba
Most telt be nálam a pohár, most jutottam el odáig, hogy nem tűröm José pofátlanságát tovább, és kivételesen nem azért, ahogy velem beszélt, hanem azért, amit mondott. Arcátlanságnak tartom, hogy visszaéljen a consul vámpír bizalmával, a tisztsége által kapott védelmével, és beszéljen úgy minden magas rangú vámpírral, mintha a hátsójából rángatta volna ki őket.
Colin a csomagot is elhozta, mint megtudtam, mert megnézni azt nem volt időm, viszont van nálam valami, amire ez az átkozott biztosan nem számít. Egyenesen Remus házához hajtunk, úgy pattanok ki az autóból, mintha minden rendben lenne a látásommal, és viharzok egyenesen a bejárati ajtóhoz, hogy azonnali bebocsátást kérjek, még ha váratlan is a megjelenésem.
Most, hogy már idejöttem, akkor már személyesen köszönöm meg a csomagot, amiről még nem tudom, mit rejt, de hamarosan az is kiderül.
Colin a csomagot is elhozta, mint megtudtam, mert megnézni azt nem volt időm, viszont van nálam valami, amire ez az átkozott biztosan nem számít. Egyenesen Remus házához hajtunk, úgy pattanok ki az autóból, mintha minden rendben lenne a látásommal, és viharzok egyenesen a bejárati ajtóhoz, hogy azonnali bebocsátást kérjek, még ha váratlan is a megjelenésem.
Most, hogy már idejöttem, akkor már személyesen köszönöm meg a csomagot, amiről még nem tudom, mit rejt, de hamarosan az is kiderül.
Caecus Nemo- Aedilis
- Hozzászólások száma : 215
Tartózkodási hely : Jefferson Beach, Sea House lakópark, 3. emelet
Join date : 2012. Feb. 09.
White House Villa -Dolgozószoba
Mikor kiszálltam a taxiból, már nem voltam olyan magabiztos, mint amilyen Caecus házában voltam, sőt egyáltalán nem vettem biztosra, hogy Remus is díjazni fogja a szájalásomat, habár sokszor maga biztatott arra.
Minden esetre úgy gondoltam, jobb, ha az én változatomat hallja először, mint a felbőszült, bepöccent vaksiét, így legalább az első dühét egyből le is szerelhetem, mert mióta Tim-mel összehaverkodtunk, azért megtudtam egyet és mást az általa annyira imádott vámpír szokásairól és egyáltalán nem akartam megtapasztalni, hogy milyen, mikor elengedi magát.
Most, hogy olyan jól megvagyunk Rose-val és már a jövőnket is merjük tervezgetni, nem akarom nagyon kihúzni a gyufát, még ha soha nem is fogok beállni teljesen a sorba.
Mindezt volt időm végig gondolni, míg bejutottam a házba és egyenesen a dolgozó szobája felé igyekeztem, vagy ahol éppen megtalálom.
Minden esetre úgy gondoltam, jobb, ha az én változatomat hallja először, mint a felbőszült, bepöccent vaksiét, így legalább az első dühét egyből le is szerelhetem, mert mióta Tim-mel összehaverkodtunk, azért megtudtam egyet és mást az általa annyira imádott vámpír szokásairól és egyáltalán nem akartam megtapasztalni, hogy milyen, mikor elengedi magát.
Most, hogy olyan jól megvagyunk Rose-val és már a jövőnket is merjük tervezgetni, nem akarom nagyon kihúzni a gyufát, még ha soha nem is fogok beállni teljesen a sorba.
Mindezt volt időm végig gondolni, míg bejutottam a házba és egyenesen a dolgozó szobája felé igyekeztem, vagy ahol éppen megtalálom.
Jose Tomson- Vérbáb
- Hozzászólások száma : 651
Join date : 2012. Feb. 10.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
Nyugalom, s béke, harmónia? Tiszta pozitívum. Hát kell ez nekem? Minden esetre ha az ember valamit dolgozik, nem árt, ha van egy kis nyugi, s nem zajongják körbe.
Íróasztalom mögött olvasok egy vaskos dossziét, vagyis annak tartalmát. Kellett ez nekem? Mennyi minden itt fut össze, én meg bajlódhatok vele. Ki gondol bele abba, hogy egy vámpír vezetőnek, egy consulnak bizony van papírmunkája? Vagy azt gondolhatnák, hogy megcsinálja helyettem valaki? hát lehet, hogy Paoló ezt kiadta kezéből, bár erősen kétlem. Hiszen ő is, mint én, vagy bármely vámpír, eléggé gyanakvóak, bizalmatlanok vagyunk.
Egy kávé van előttem, nem tudom minek, hiszen semmi értelme meginnom. Azt sem tudom hogy került oda, lehet egyik bábom feledkezett meg róla.
Íróasztalom mögött olvasok egy vaskos dossziét, vagyis annak tartalmát. Kellett ez nekem? Mennyi minden itt fut össze, én meg bajlódhatok vele. Ki gondol bele abba, hogy egy vámpír vezetőnek, egy consulnak bizony van papírmunkája? Vagy azt gondolhatnák, hogy megcsinálja helyettem valaki? hát lehet, hogy Paoló ezt kiadta kezéből, bár erősen kétlem. Hiszen ő is, mint én, vagy bármely vámpír, eléggé gyanakvóak, bizalmatlanok vagyunk.
Egy kávé van előttem, nem tudom minek, hiszen semmi értelme meginnom. Azt sem tudom hogy került oda, lehet egyik bábom feledkezett meg róla.
Remus- Consul
- Hozzászólások száma : 232
Join date : 2012. Jul. 28.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
Látom, hogy a dolgozószobában ég a villany, így oda irányítom a lépteimet és egy percnyi habozás és halk kopogás után belépek, ha engedélyt kapok rá.
- Kézbesítettem a csomagot Remus, ahogy kérted, bár .....- vakartam meg a fejem habozva, - bár tudod, hogy nem jövünk ki valami jól és hát kissé odamondogattam neki, ami nem nagyon tetszett a va....Caecusnak, így lehet, hogy zokon vette és majd esetleg panaszkodni fog. Vagy már hívott is? - nézek kicsit feszülten a gondterheltnek látszó vérszívóra. - De, hát te mondtad, hogy nem kell megalázkodnom egyik vámpír előtt sem. - védekeztem pedig még nem is mondott semmit.
Közben mintha zajt hallottam volna a folyosóról, de talán csak valamelyik vérbáb járkál odakinn.
- Kézbesítettem a csomagot Remus, ahogy kérted, bár .....- vakartam meg a fejem habozva, - bár tudod, hogy nem jövünk ki valami jól és hát kissé odamondogattam neki, ami nem nagyon tetszett a va....Caecusnak, így lehet, hogy zokon vette és majd esetleg panaszkodni fog. Vagy már hívott is? - nézek kicsit feszülten a gondterheltnek látszó vérszívóra. - De, hát te mondtad, hogy nem kell megalázkodnom egyik vámpír előtt sem. - védekeztem pedig még nem is mondott semmit.
Közben mintha zajt hallottam volna a folyosóról, de talán csak valamelyik vérbáb járkál odakinn.
Jose Tomson- Vérbáb
- Hozzászólások száma : 651
Join date : 2012. Feb. 10.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
Kopognak, s miután kiszólok, be is lép az ajtón José, amin meglepődök, hiszen nem kellene már ide visszajönnie, nem hagytam meg neki semmi más feladatot, sem pedig azt nem kértem, hogy visszajöjjön, így ez már önmagában is gyanús.
Biccentek felé, mikor elmondja a csomag kézbesítve, nem tudom mit vár, csókoljam netán körbe, mert teljesített egy egyszerű feladatot? Majd szépen jön a többi mondandója. Hogy Caecus és ő nem jönnek ki, azt régen tudom, de hogy mi is lett most az "odamondogatás" következménye, az még rejtély előttem.
- Hogy mit csináltál? Pofátlanul?
Persze cseppet sincs jókedvem, de tény, hogy azt a srác észreveheti, hogy azért annyira nem bánom, amit csinált, de dicséretet ne várjon.
- Nem, még nem hívott. Én mondtam, de azt nem, hogy pofát eressz bárkivel szemben. És itt most nem a rangról van szó...tanuld meg visszafogni indulataidat. Nem kell tudni azt senkinek, hogy te mit érzel. De erre majd visszatérünk. Úgy látom szükséged van némi jellemformálásra.
Ó, a rangot én sem nézem semmibe, mi értelme lenne, hiszen oly múlékony a létrán való jövés, menés. De, hogy José így kiszolgáltatott mindenkinek, az biztos
- Most mondd meg, mit vársz tőlem? Tartsam a hátam érted? Az nem megy ingyen. Ha hülyeséget csinálsz, vállalnod kell következményeit.
S igen, én is hallom már a kocsiajtó csapódását, hallom, ahogy Caecus robog fel a lépcsőn, megismerem lépteit, hiszen jellegzetes, s ha most még ismerős is a terület, azért ismerős is a terep, van amiben koccanhat nagy sietségében, mert nem igazán vagyok vakok számára stabil környezetben. Változik itt mindig valami nah.
- Ülj le, vagy valahol háttérbe kerülj! Már itt van!
Biccentek felé, mikor elmondja a csomag kézbesítve, nem tudom mit vár, csókoljam netán körbe, mert teljesített egy egyszerű feladatot? Majd szépen jön a többi mondandója. Hogy Caecus és ő nem jönnek ki, azt régen tudom, de hogy mi is lett most az "odamondogatás" következménye, az még rejtély előttem.
- Hogy mit csináltál? Pofátlanul?
Persze cseppet sincs jókedvem, de tény, hogy azt a srác észreveheti, hogy azért annyira nem bánom, amit csinált, de dicséretet ne várjon.
- Nem, még nem hívott. Én mondtam, de azt nem, hogy pofát eressz bárkivel szemben. És itt most nem a rangról van szó...tanuld meg visszafogni indulataidat. Nem kell tudni azt senkinek, hogy te mit érzel. De erre majd visszatérünk. Úgy látom szükséged van némi jellemformálásra.
Ó, a rangot én sem nézem semmibe, mi értelme lenne, hiszen oly múlékony a létrán való jövés, menés. De, hogy José így kiszolgáltatott mindenkinek, az biztos
- Most mondd meg, mit vársz tőlem? Tartsam a hátam érted? Az nem megy ingyen. Ha hülyeséget csinálsz, vállalnod kell következményeit.
S igen, én is hallom már a kocsiajtó csapódását, hallom, ahogy Caecus robog fel a lépcsőn, megismerem lépteit, hiszen jellegzetes, s ha most még ismerős is a terület, azért ismerős is a terep, van amiben koccanhat nagy sietségében, mert nem igazán vagyok vakok számára stabil környezetben. Változik itt mindig valami nah.
- Ülj le, vagy valahol háttérbe kerülj! Már itt van!
Remus- Consul
- Hozzászólások száma : 232
Join date : 2012. Jul. 28.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
Megérkezem, nem kis lendülettel, így lehet, néhány dolgot feldöntök akaratlanul, hiszen amikor utoljára itt jártam, még nem ott volt, ahol most. Tudom, hogy José idejött, azt is, hogy próbálja megelőzni a bajt, azaz saját magát kimagyarázni, ám jelen esetben ezzel sem törődök, van, ami tényleg kiverte a biztosítékot nálam, és nem azért, mert rólam van szó.
Miután Remus hangját hallom, és Richard be is kísér, nem csépelem a szót feleslegesen, hanem azonnal a tárgyra térek.
-Üdvözlöm, Remus, elnézést, hogy így váratlanul önre török, de ez már nem tűr halasztást. A csomagot köszönöm, bár még nem volt érkezésem kibontani bizonyos okok miatt.
Érzem Josét, meghúzódik, és biztos vagyok abban, pofátlanul vigyorog rajtam, mégsem adom jelét, hogy idegesítene.
-Nos, ami miatt így váratlanul betoppanok, annak az oka nem más, mint José. Nem kérem, hogy kedveljen, hiszen ez lehetetlen, nem érdekel, hogy velem hogyan beszél, de az, hogy visszaéljen az ön által nyújtott védelemmel, az minden határon túlmegy, azt hiszem.
Most pedig szépen előveszem a rögzített felvételt, és az ominózus kijelentést egyszerűen és egyenesen lejátszom Remusnak, hogy hallja a saját fülével. Colin ötlete tökéletesnek bizonyult, bizony felszerelkeztem néhány dologgal az utóbbi találkozásunk óta, így magát az elhangzott kijelentést sem lehet letagadni. Rányomok a hangfelvételre, és a kezemben tartom a lejátszót.
"-Óóóó, nehogy azt hidd, hogy Remus nagyon töri ezen magát. Ő kimondottan élvezi, hogy borsot törhet ezzel más vámpírok orra alá, ahogy a tied alá is én általam, hiszen egy ujjal sem nyúlhattok hozzám, miközben én simán körbe röhöghetlek benneteket, vagy elküldhetlek melegebb éghajlatra Aidilis uram."
-Azt hiszem, ez önmagáért beszél, de hogy ne mondhassa, hogy csak kivágtam egy részt az általa mondottakról, itt van az előzménye is. Kicsit tekergetek a felvételen, persze ha Remus igényli, akkor meghallgathatja az elejétől a végéig is.
"Én sem, José, nem szerepeltél a titkos vágyaimban mára. Látszik, honnan jössz, a modorod ugyanolyan moslék, mint volt, és sajnálom Remust, mert nem kevés dolga lesz veled, mire a fejedbe veri, hogy néha bizony az udvariassággal többre mész."
-Sok mindent elnézek, sok dolgot eltűrök, lenyelek, de az, hogy valaki így merjen nyilatkozni, az több a soknál. A rangom nem fontos, ahogy másé sem, mert nem ez a lényeg, azt hiszem. Sőt, igazság szerint azt sem kérem Josétól, kedvelje a fajtánkat, ez is hamvában holt ötlet, elvárás. Viszont az, hogy az ilyen és hasonló kijelentéseivel az ön tekintélyét is aláássa, valamint visszaél a helyzetével, azt hiszem nem tűr halasztást.
Ezért jöttem ide, ezért robbant a fejem, a kettőnk kis "vitáját" nem keverem bele, de ha Remus ezt továbbra is megengedi a fiúnak, minimálisan az egész vámpírtársadalom ellene fordul, és azt tudjuk, mit jelent, pedig elég biztatónak tűnt az új consul.
Miután Remus hangját hallom, és Richard be is kísér, nem csépelem a szót feleslegesen, hanem azonnal a tárgyra térek.
-Üdvözlöm, Remus, elnézést, hogy így váratlanul önre török, de ez már nem tűr halasztást. A csomagot köszönöm, bár még nem volt érkezésem kibontani bizonyos okok miatt.
Érzem Josét, meghúzódik, és biztos vagyok abban, pofátlanul vigyorog rajtam, mégsem adom jelét, hogy idegesítene.
-Nos, ami miatt így váratlanul betoppanok, annak az oka nem más, mint José. Nem kérem, hogy kedveljen, hiszen ez lehetetlen, nem érdekel, hogy velem hogyan beszél, de az, hogy visszaéljen az ön által nyújtott védelemmel, az minden határon túlmegy, azt hiszem.
Most pedig szépen előveszem a rögzített felvételt, és az ominózus kijelentést egyszerűen és egyenesen lejátszom Remusnak, hogy hallja a saját fülével. Colin ötlete tökéletesnek bizonyult, bizony felszerelkeztem néhány dologgal az utóbbi találkozásunk óta, így magát az elhangzott kijelentést sem lehet letagadni. Rányomok a hangfelvételre, és a kezemben tartom a lejátszót.
"-Óóóó, nehogy azt hidd, hogy Remus nagyon töri ezen magát. Ő kimondottan élvezi, hogy borsot törhet ezzel más vámpírok orra alá, ahogy a tied alá is én általam, hiszen egy ujjal sem nyúlhattok hozzám, miközben én simán körbe röhöghetlek benneteket, vagy elküldhetlek melegebb éghajlatra Aidilis uram."
-Azt hiszem, ez önmagáért beszél, de hogy ne mondhassa, hogy csak kivágtam egy részt az általa mondottakról, itt van az előzménye is. Kicsit tekergetek a felvételen, persze ha Remus igényli, akkor meghallgathatja az elejétől a végéig is.
"Én sem, José, nem szerepeltél a titkos vágyaimban mára. Látszik, honnan jössz, a modorod ugyanolyan moslék, mint volt, és sajnálom Remust, mert nem kevés dolga lesz veled, mire a fejedbe veri, hogy néha bizony az udvariassággal többre mész."
-Sok mindent elnézek, sok dolgot eltűrök, lenyelek, de az, hogy valaki így merjen nyilatkozni, az több a soknál. A rangom nem fontos, ahogy másé sem, mert nem ez a lényeg, azt hiszem. Sőt, igazság szerint azt sem kérem Josétól, kedvelje a fajtánkat, ez is hamvában holt ötlet, elvárás. Viszont az, hogy az ilyen és hasonló kijelentéseivel az ön tekintélyét is aláássa, valamint visszaél a helyzetével, azt hiszem nem tűr halasztást.
Ezért jöttem ide, ezért robbant a fejem, a kettőnk kis "vitáját" nem keverem bele, de ha Remus ezt továbbra is megengedi a fiúnak, minimálisan az egész vámpírtársadalom ellene fordul, és azt tudjuk, mit jelent, pedig elég biztatónak tűnt az új consul.
Caecus Nemo- Aedilis
- Hozzászólások száma : 215
Tartózkodási hely : Jefferson Beach, Sea House lakópark, 3. emelet
Join date : 2012. Feb. 09.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
Remus természetesen rezzenéstelen arccal hallgat végig és bár nem szedi le a fejem, azért nem is örül annak, amit tettem. Nem igazán tetszik, amikor azt mondja, hogy tartsam érte a hátam, mert nem tudom, hogy most ezt mire érti. Csak nem akar oda dobni Caecusnak? Na, az lenne csak szép, akkor aztán már, ha túl élném, biztos, hogy minden követ megmozgatnék, hogy bosszút álljak mindkettőjükön. Még a vérfarkasoktól sem riadnék vissza.
Azonban nem forszírozhatom tovább, hogy mégis mik a tervei, mert a csörömpölésből már én is hallom, hogy érkezik a valószínűleg eléggé zaklatott vámpír, ha így utánam csörtetett.
Megfogadom Remus tanácsát és a háta mögötti sarokba húzódok, habár Caecus úgy sem lát, de azért érezni megérezhet és most azért nem akarok a keze ügyében lenni.
Először még csak halványan somolygok, ahogy a felettébb bosszús vérszívó méltatlankodását hallgatom, de mikor az előhúzza a hangfelvevőt és visszajátssza a szavaimat, akkor már igen csak vörösödni kezd a fejem, igaz végül is elmondtam Remus-nak mire számíthat, de így visszahallani, azért elég gáz.
Az viszont meglep, hogy mivel áll elő a vak szipoly, hogy nem azért hőbörög, mert őt megsértettem, hanem, hogy lejáratom ezzel Remus-t. Ügyes! Sőt nagyon is agyafúrt!
Mert biztos vagyok benne, hogy míg az előzővel nem ért volna célt, ezzel akár még maga mellé állíthatja Remus-t is. Ez nem jó! Nagyon nem!
- Ez nem igaz! – léptem előre dühösen. – Te is jól tudod, hogy ennek semmi köze Remus-hoz! Aljas módon játszottál és játszol most is Caecus! – néztem rá lángoló tekintettel.
Azonban nem forszírozhatom tovább, hogy mégis mik a tervei, mert a csörömpölésből már én is hallom, hogy érkezik a valószínűleg eléggé zaklatott vámpír, ha így utánam csörtetett.
Megfogadom Remus tanácsát és a háta mögötti sarokba húzódok, habár Caecus úgy sem lát, de azért érezni megérezhet és most azért nem akarok a keze ügyében lenni.
Először még csak halványan somolygok, ahogy a felettébb bosszús vérszívó méltatlankodását hallgatom, de mikor az előhúzza a hangfelvevőt és visszajátssza a szavaimat, akkor már igen csak vörösödni kezd a fejem, igaz végül is elmondtam Remus-nak mire számíthat, de így visszahallani, azért elég gáz.
Az viszont meglep, hogy mivel áll elő a vak szipoly, hogy nem azért hőbörög, mert őt megsértettem, hanem, hogy lejáratom ezzel Remus-t. Ügyes! Sőt nagyon is agyafúrt!
Mert biztos vagyok benne, hogy míg az előzővel nem ért volna célt, ezzel akár még maga mellé állíthatja Remus-t is. Ez nem jó! Nagyon nem!
- Ez nem igaz! – léptem előre dühösen. – Te is jól tudod, hogy ennek semmi köze Remus-hoz! Aljas módon játszottál és játszol most is Caecus! – néztem rá lángoló tekintettel.
Jose Tomson- Vérbáb
- Hozzászólások száma : 651
Join date : 2012. Feb. 10.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
Most Consul vagyok, igen, így az is tisztem, hogy pörlekedős ügyekben igazságot tegyek. Bár ha ez vámpír vámpír között megy végbe, nem feltétlenül az én dolgom lenne, de így, jelen helyzetben nagyon is. Hiszen tényleg tartanom kell hátamat Joséért, ahogy minden bábomért. Elvégre amit megszelídítettél, azért felelősséggel tartozol. Bár közelről sem mondanám Josét egy szelíd báránykának.
Biccentek a becsörtető vámpírnak, mikor eszembe jut, hogy nem látja, s azonnal fűzöm is hozzá a szóbeli köszöntést, majd az ajtóhoz sétálva bezárom azt, hogy hármasban maradjunk.
- Szép estét magának is Caecus.
Miközben José mögöttem lévő sarokba húzódik, én visszaülök székembe, miután Cacust is hellyel kínáltam, a nyugalom mintaképeként.
Nem szólok közbe, míg beszél, s hallgatom a szalagot, s még akkor sem, mikor José fűz hozzá pár szót. Jobb hüvelykemet ajkaimhoz ütögetem merengve. Tudom, hogy vámpír szokás hátulról közelíteni meg a helyzetet, letarolva így az ellenfelet. José hangján is hasonló felindultságot érzek, mint Caecusén, de valahol ott rejlik benne a gazdáját védő személyiség is, ami neki egy jó pont, még ha ezzel magát védi ki, akkor is.
- Hát akkor most itt az ideje, hogy tisztázzák, mi is a konfliktusok valódi oka!
José felé nézek, nyugalomra intve őt tekintetemmel, kezemmel, hiszen nem kell az ingerültség, nem kell a feszültség. Csak nyugodtan.
- Értem én, hogy úgy véli, az én tekintélyemet ássa alá, de kérdem én, úgy véli, hogy nem bánok elég kemény kézzel a bábjaimmal? Hogy José pimasz, hogy nagy a szája? Tény. De soha, senki nem emelt ellene panaszt, s úgy vélem nem is fog önön kívül.
Jelentőségteljes pillantásom emelem Joséra, mert tényleg nem ajánlott, hogy az ajtóm előtt sorakozzanak a vámpírok, panaszra bebocsátást kérve.
- Mondja csak, kedves Caecus. Mit ajánl? Mivel fenyítsem meg a kihágásért, mert perlekedni merészelt magával? Mi lenne az, ami kielégítené?
Josét igyekszek most is nyugalomra inteni, de nem fojtom belé a szót, ahogy Caecusba sem.
- És most halljam! Mi bajuk egymással?
Valahogy pártatlannak kell maradjak, s hangsúlyommal, kiejtésemmel igyekszek is erre törekedni, s nyugodtan megfigyelni az eseményeket, elmondani amit én akartam.
Biccentek a becsörtető vámpírnak, mikor eszembe jut, hogy nem látja, s azonnal fűzöm is hozzá a szóbeli köszöntést, majd az ajtóhoz sétálva bezárom azt, hogy hármasban maradjunk.
- Szép estét magának is Caecus.
Miközben José mögöttem lévő sarokba húzódik, én visszaülök székembe, miután Cacust is hellyel kínáltam, a nyugalom mintaképeként.
Nem szólok közbe, míg beszél, s hallgatom a szalagot, s még akkor sem, mikor José fűz hozzá pár szót. Jobb hüvelykemet ajkaimhoz ütögetem merengve. Tudom, hogy vámpír szokás hátulról közelíteni meg a helyzetet, letarolva így az ellenfelet. José hangján is hasonló felindultságot érzek, mint Caecusén, de valahol ott rejlik benne a gazdáját védő személyiség is, ami neki egy jó pont, még ha ezzel magát védi ki, akkor is.
- Hát akkor most itt az ideje, hogy tisztázzák, mi is a konfliktusok valódi oka!
José felé nézek, nyugalomra intve őt tekintetemmel, kezemmel, hiszen nem kell az ingerültség, nem kell a feszültség. Csak nyugodtan.
- Értem én, hogy úgy véli, az én tekintélyemet ássa alá, de kérdem én, úgy véli, hogy nem bánok elég kemény kézzel a bábjaimmal? Hogy José pimasz, hogy nagy a szája? Tény. De soha, senki nem emelt ellene panaszt, s úgy vélem nem is fog önön kívül.
Jelentőségteljes pillantásom emelem Joséra, mert tényleg nem ajánlott, hogy az ajtóm előtt sorakozzanak a vámpírok, panaszra bebocsátást kérve.
- Mondja csak, kedves Caecus. Mit ajánl? Mivel fenyítsem meg a kihágásért, mert perlekedni merészelt magával? Mi lenne az, ami kielégítené?
Josét igyekszek most is nyugalomra inteni, de nem fojtom belé a szót, ahogy Caecusba sem.
- És most halljam! Mi bajuk egymással?
Valahogy pártatlannak kell maradjak, s hangsúlyommal, kiejtésemmel igyekszek is erre törekedni, s nyugodtan megfigyelni az eseményeket, elmondani amit én akartam.
Remus- Consul
- Hozzászólások száma : 232
Join date : 2012. Jul. 28.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
-Tévedsz, José, nem én vagyok az egyetlen, aki panaszt emelt már a viselkedésed miatt. Hogy ezt én továbbítom, az egészen más kérdés. Itt van azoknak a névsora, akiknél már kiverted a biztosítékod.
Átadom Remusnak, lássa a saját szemével, ha jobban hisz a kölyöknek, mert a szavait hallva, egy cseppet sem érdekli, hogy mi terjed róla a városban. Én adom át a listát, mert többen jelezték, nem igazán mernek a consul szeme elé állni ezzel, mert mint sejtették, süket fülekre talál majd. Jól hitték.
-Köszönöm, Remus, de semmit nem ajánlok, ez az ön hatásköre, és tegye amit jónak lát. Ha önnek megfelel, hogy egyre többen emelik fel a hangjukat ön ellen, nem az én gondom, nem az én dolgom. Az, hogy baráti jó tanácsot adtam, de nem fogadja el, jogában áll.
Mégis mit tehetnék? Semmit. Illetve igen, viszont annak nagyon súlyos következményei lennének. Tervezem, hogy elhagyom a várost, hátrahagyva mindent, és olyan helyet keressek, ahol rend van, és senkinek nem jut eszébe megkérdőjelezni egy consul rátermettségét.
-Azon kívül, hogy meglopott többször is, kihasználva, hogy nem látok? Ezzel kezdődött minden. de már ez sem érdekel, Remus. Az sem, hogy gyűlöl engem, gyűlöli a fajtánkat, én is gyűlölöm, ez kölcsönös. Nem kívánom lezárni, mivel számítottam arra, hogy így reagál majd, és még a kedves bábjának lesz igaza... hogy tudja, elhagyni készülök a várost.
Ezt pedig mind a ketten tudjuk, mit jelent. Rose velem jön. Belefáradtam én a szélmalomharcba, ha a consul így tesz mindenre, akkor nincs mit mondanom, nincs min gondolkodnom. Josét pedig akkor már szabadon ölhetem meg, ha egyszer úgy hozza a sors. Akkor már közöm sem lesz Remushoz, tehát nem érdekel, milyen védelem alatt áll ez a nyomoronc.
Átadom Remusnak, lássa a saját szemével, ha jobban hisz a kölyöknek, mert a szavait hallva, egy cseppet sem érdekli, hogy mi terjed róla a városban. Én adom át a listát, mert többen jelezték, nem igazán mernek a consul szeme elé állni ezzel, mert mint sejtették, süket fülekre talál majd. Jól hitték.
-Köszönöm, Remus, de semmit nem ajánlok, ez az ön hatásköre, és tegye amit jónak lát. Ha önnek megfelel, hogy egyre többen emelik fel a hangjukat ön ellen, nem az én gondom, nem az én dolgom. Az, hogy baráti jó tanácsot adtam, de nem fogadja el, jogában áll.
Mégis mit tehetnék? Semmit. Illetve igen, viszont annak nagyon súlyos következményei lennének. Tervezem, hogy elhagyom a várost, hátrahagyva mindent, és olyan helyet keressek, ahol rend van, és senkinek nem jut eszébe megkérdőjelezni egy consul rátermettségét.
-Azon kívül, hogy meglopott többször is, kihasználva, hogy nem látok? Ezzel kezdődött minden. de már ez sem érdekel, Remus. Az sem, hogy gyűlöl engem, gyűlöli a fajtánkat, én is gyűlölöm, ez kölcsönös. Nem kívánom lezárni, mivel számítottam arra, hogy így reagál majd, és még a kedves bábjának lesz igaza... hogy tudja, elhagyni készülök a várost.
Ezt pedig mind a ketten tudjuk, mit jelent. Rose velem jön. Belefáradtam én a szélmalomharcba, ha a consul így tesz mindenre, akkor nincs mit mondanom, nincs min gondolkodnom. Josét pedig akkor már szabadon ölhetem meg, ha egyszer úgy hozza a sors. Akkor már közöm sem lesz Remushoz, tehát nem érdekel, milyen védelem alatt áll ez a nyomoronc.
Caecus Nemo- Aedilis
- Hozzászólások száma : 215
Tartózkodási hely : Jefferson Beach, Sea House lakópark, 3. emelet
Join date : 2012. Feb. 09.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
Bár a szavak, amikkel Remus az eléggé felbolydult Caecus-t nyugtatgatja, nekem nem nagyon tetszenek és néha már szóvá is tenném, mikor a vámpír tekintetén látom, hogy igyekszik leinteni.
Nem akarom jobban kihúzni a gyufát, meg aztán tényleg nem akarom lejáratni a Consult ez előtt a nyomorult, szadista előtt, hadd mondja csak a magáét. Érzésre Remus nem az ő pártján áll.
Azonban amikor újra szót ad Fabian-nak és az valami listáról kezd el hazudozni, akkor már kezdem elveszíteni a türelmemet, amit eddig Remus miatt erőltettem magamra.
Aztán meg baráti jótanácsokkal kezdi traktálni, és már látom, hogy mire megy ki a játék nála.
Beállítja magát, mint szenvedő felet, mikor majdnem meghaltam miatta és elvette tőlem a szerelmemet is. Ha ő nincs, akkor valószínűleg se Rose, se én sosem válunk vérbábbá és most adja itt a sértett felet.
- Tolvaj vagyok és nem te vagy az egyetlen, akit megloptam. – háborodok fel a szavain, most már nem türtőztetve magam. – Ez nem volt személyes te is tudod! Viszont te indítottál szabályos hajtóvadászatot rám, a bábodat használva, hogy megkínozz és ha nincs szerencsém meg is ölj! Aztán elvetted tőlem a legnagyobb kincsemet, Rose-t! Akkor ki is itt az, aki bosszútól liheg és be akar feketítetni? Lehet, hogy nem nyalom a többi vámpír talpát, de nem hiszem, hogy panaszkodtak volna rám. Ez valami ocsmány trükk megint tőled, amin nem is csodálkoznék! – lépek előre dühömben, de azért visszafogom magam annyira, hogy ne ugorjak neki Remus előtt.
Amikor aztán kijelenti, hogy el akarja hagyni a várost és viszi Rose-t is, elakad a szavam és csak döbbenten meredek rá, majd Remus-ra.
- NEM! Ezt nem engedheted! – kiáltok fel magamon kívül.
Nem akarom jobban kihúzni a gyufát, meg aztán tényleg nem akarom lejáratni a Consult ez előtt a nyomorult, szadista előtt, hadd mondja csak a magáét. Érzésre Remus nem az ő pártján áll.
Azonban amikor újra szót ad Fabian-nak és az valami listáról kezd el hazudozni, akkor már kezdem elveszíteni a türelmemet, amit eddig Remus miatt erőltettem magamra.
Aztán meg baráti jótanácsokkal kezdi traktálni, és már látom, hogy mire megy ki a játék nála.
Beállítja magát, mint szenvedő felet, mikor majdnem meghaltam miatta és elvette tőlem a szerelmemet is. Ha ő nincs, akkor valószínűleg se Rose, se én sosem válunk vérbábbá és most adja itt a sértett felet.
- Tolvaj vagyok és nem te vagy az egyetlen, akit megloptam. – háborodok fel a szavain, most már nem türtőztetve magam. – Ez nem volt személyes te is tudod! Viszont te indítottál szabályos hajtóvadászatot rám, a bábodat használva, hogy megkínozz és ha nincs szerencsém meg is ölj! Aztán elvetted tőlem a legnagyobb kincsemet, Rose-t! Akkor ki is itt az, aki bosszútól liheg és be akar feketítetni? Lehet, hogy nem nyalom a többi vámpír talpát, de nem hiszem, hogy panaszkodtak volna rám. Ez valami ocsmány trükk megint tőled, amin nem is csodálkoznék! – lépek előre dühömben, de azért visszafogom magam annyira, hogy ne ugorjak neki Remus előtt.
Amikor aztán kijelenti, hogy el akarja hagyni a várost és viszi Rose-t is, elakad a szavam és csak döbbenten meredek rá, majd Remus-ra.
- NEM! Ezt nem engedheted! – kiáltok fel magamon kívül.
Jose Tomson- Vérbáb
- Hozzászólások száma : 651
Join date : 2012. Feb. 10.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
-Ha egyszer tetted volna meg, akkor elnéztem volna talán, José, de ez nem egyszeri eset volt, többször megtetted, és engedtessék meg nekem, hogy ne tűrjem el, hogy folyamatosan kiraboljanak.
Igen, megbosszultam rendesen, én ezt nem is tagadom, üzletet kötöttem Remussal, maradéktalanul betartotta mindenki az ígéretét, nincs benne hiba és nem is volt. Amikor viszont arról kezd beszélni ez a kis pondró, hogy a listám is hazugság, nem állom meg szó nélkül.
-Úgy véled, José? Ocsmány trükk? Hát tessék, végighívom az ott felsoroltakat, kihangosítom, és a saját füleddel hallhatod, hogy szó sincs átverésről. Azt a listát a saját aláírásukkal látták el, bár tudom, azt hiszed, én hamisítottam, ám legyen, halld csak, mit mondanak pontosan.
A papíron a telefonszámok is adottak, ebben pedig Remus segítségét kérem, ő gyorsabb, mint én. Ha tárcsázza az első számot, máris átveszem a telefont, hogy beszéljek az illetővel, aki megismétli azokat a szavakat, amiket én magam is elmondtam már. Szépen végigmegyek a listán, és bizony mindenki ugyanazt mondja. José aláássa Remus tekintélyét, és ideje lenne erős kezű consult keresni a helyére, vagy Paolot előkeríteni. Ez több, mint baj.
-Erre is mondhatod, hazugság, olyan mindegy. Mondhatnám én is, hogy pontosan arra játszol, hogy Remust mindenki megutálja, viszályt szíts, hiszen gyűlölsz minket, nemdebár? Akkor mi is a helyzet, kedves José? Azt pedig nem te döntöd el, hogy én hol élem le a hátralévő időmet, olyan helyen, ahol rend van, vagy olyan helyen, ahol a káosz kezd eluralkodni. Ebben a városban ez nem megszokott dolog, hogy egy báb azt tegyen, amit akar, semmibe véve az urát, mert neki így kényelmes. Te pedig pontosan ezt teszed, neked nem számít, hogy egy consul ellen fordul a társadalom, forrong, mert nem nézi jó szemmel, hogy egy báb diktál mindenkinek, visszaélve a védelmével, amit kap. Tudod, kedves José, ha ezt a fajunkból bárki meg merné magának engedni, az már halott lenne, a consul keze által, és senki nem vethetné a szemére, mert jogosan tette.
Elmondtam, amit akartam, innentől kezdve Remus úgy dönt, ahogy jónak látja. Nem foglalkozom vele, figyelmeztettem, nem alakulnak jól a dolgok, pedig biztató volt, amikor megérkezett. Más stílussal, mint Paolo és Kortney, de jónak tűnt... sajnos ez most megdőlni látszik. Mi lesz a végkimenetele az egésznek, igazából nem érdekel, már nem tartozik rám, és maximálisan csak hallomásokból fogok tudni róla, ha más városban telepszem le.
Igen, megbosszultam rendesen, én ezt nem is tagadom, üzletet kötöttem Remussal, maradéktalanul betartotta mindenki az ígéretét, nincs benne hiba és nem is volt. Amikor viszont arról kezd beszélni ez a kis pondró, hogy a listám is hazugság, nem állom meg szó nélkül.
-Úgy véled, José? Ocsmány trükk? Hát tessék, végighívom az ott felsoroltakat, kihangosítom, és a saját füleddel hallhatod, hogy szó sincs átverésről. Azt a listát a saját aláírásukkal látták el, bár tudom, azt hiszed, én hamisítottam, ám legyen, halld csak, mit mondanak pontosan.
A papíron a telefonszámok is adottak, ebben pedig Remus segítségét kérem, ő gyorsabb, mint én. Ha tárcsázza az első számot, máris átveszem a telefont, hogy beszéljek az illetővel, aki megismétli azokat a szavakat, amiket én magam is elmondtam már. Szépen végigmegyek a listán, és bizony mindenki ugyanazt mondja. José aláássa Remus tekintélyét, és ideje lenne erős kezű consult keresni a helyére, vagy Paolot előkeríteni. Ez több, mint baj.
-Erre is mondhatod, hazugság, olyan mindegy. Mondhatnám én is, hogy pontosan arra játszol, hogy Remust mindenki megutálja, viszályt szíts, hiszen gyűlölsz minket, nemdebár? Akkor mi is a helyzet, kedves José? Azt pedig nem te döntöd el, hogy én hol élem le a hátralévő időmet, olyan helyen, ahol rend van, vagy olyan helyen, ahol a káosz kezd eluralkodni. Ebben a városban ez nem megszokott dolog, hogy egy báb azt tegyen, amit akar, semmibe véve az urát, mert neki így kényelmes. Te pedig pontosan ezt teszed, neked nem számít, hogy egy consul ellen fordul a társadalom, forrong, mert nem nézi jó szemmel, hogy egy báb diktál mindenkinek, visszaélve a védelmével, amit kap. Tudod, kedves José, ha ezt a fajunkból bárki meg merné magának engedni, az már halott lenne, a consul keze által, és senki nem vethetné a szemére, mert jogosan tette.
Elmondtam, amit akartam, innentől kezdve Remus úgy dönt, ahogy jónak látja. Nem foglalkozom vele, figyelmeztettem, nem alakulnak jól a dolgok, pedig biztató volt, amikor megérkezett. Más stílussal, mint Paolo és Kortney, de jónak tűnt... sajnos ez most megdőlni látszik. Mi lesz a végkimenetele az egésznek, igazából nem érdekel, már nem tartozik rám, és maximálisan csak hallomásokból fogok tudni róla, ha más városban telepszem le.
Caecus Nemo- Aedilis
- Hozzászólások száma : 215
Tartózkodási hely : Jefferson Beach, Sea House lakópark, 3. emelet
Join date : 2012. Feb. 09.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
Hosszú menet lesz ez, már érzem. Először is az tény, hogy védelmemben áll José, s mint consul, ez egy kicsit több is, mint egy egyszerű vámpírnak, de hát lényegében minden vámpír őrzi úgymond tulajdonát, miért is ne tehetném ezt meg én kicsit nagyobb befolyással.
Másrészről viszont, ha most nem állok a sarkamra, s nem teszek valami a helyzet rendezése érdekében, akkor az több okból is katasztrófához vezethet, és nem csak nekem. Hogy ki veszthet többet.
Végighívjuk az említett vámpírokat, akik valóban panaszt emelnek nálam is, megerősítve Caecus szavait, ámbár olykor felszalad szemöldök homlokom közepére, hiszen olyan vádak is felszínre kerülnek, melyek idejében José még nem volt bábom, vagy éppen egy-egy technikai csavarral verték át az illetőt, amihez José nem igazán ért. Tüzes tekintetem fúrom Joé szemébe, miközben mindenkit egyesével biztosítok a felől, hogy nem fordul elő többet, s meglesz a következménye mindennek.
Veszekedésük kezd elfajulni, s mikor Rose elvesztése forog kockán, José kiborul.
- JOSÉ! Ne ordíts velem! Örülj, hogy itt lehetsz, s szólhatsz saját védelmedben!
Förmedek rá szigorúan, mert már magam sem tudom mit képzel magáról. Nem gondolta komolyan, hogy azzal fog előre jutni, ha kiborul, s velem kezd ordaítozni, követelőzni.
- Ha el akar Caecus menni, elmehet, s akkor Rose is vele fog tartani, hiszen az ő bábja, s nem az enyém. Te viszont itt maradsz!
Amint José kicsit lenyugodott, Caecushoz fordulok vissza.
- Nos...tudomásul veszem, hogy jelezték felém felháborodásukat, s intézkedni fogok. De azt tudnia kell, hogy José nem tett ellenemben akarattal. Nem diktál sem ő, sem más bábom nekem. sőt. Bár szabad teret kapnak, tudják hol a helyük. Ha bolydulás van, az csakis az én hibám, hiszen én parancsolok nekik, s nyugodt lehet, nem fog ilyen többé előfordulni! De alázatot se várjon tőle, mert gyűlöletét fajunk iránt én is táplálom, s nekem az csak jó, ha ez az érzés nem veszlik ki belőle.
Tekintetemet a fiúra vetem, tudatva vele sok mindent ezzel a pillantással. Egyben állok ki érte, s szidom meg.
- Igényel valamilyen biztosítékot arra, hogy ez nem fog előfordulni még egyszer, vagy elég az adott szavam? Mert ha megbocsát, nekem még dolgom lenne ma este más is.
//Asszem Caecus részéről ezt már nem naon van hová húzni, így ha gondolod kezdjünk inkább Timmel játékot. Több okkból le tudnám már cseszni Plusz Joséval már megbeszéltem, hogy ezt vele folytatom.//
Másrészről viszont, ha most nem állok a sarkamra, s nem teszek valami a helyzet rendezése érdekében, akkor az több okból is katasztrófához vezethet, és nem csak nekem. Hogy ki veszthet többet.
Végighívjuk az említett vámpírokat, akik valóban panaszt emelnek nálam is, megerősítve Caecus szavait, ámbár olykor felszalad szemöldök homlokom közepére, hiszen olyan vádak is felszínre kerülnek, melyek idejében José még nem volt bábom, vagy éppen egy-egy technikai csavarral verték át az illetőt, amihez José nem igazán ért. Tüzes tekintetem fúrom Joé szemébe, miközben mindenkit egyesével biztosítok a felől, hogy nem fordul elő többet, s meglesz a következménye mindennek.
Veszekedésük kezd elfajulni, s mikor Rose elvesztése forog kockán, José kiborul.
- JOSÉ! Ne ordíts velem! Örülj, hogy itt lehetsz, s szólhatsz saját védelmedben!
Förmedek rá szigorúan, mert már magam sem tudom mit képzel magáról. Nem gondolta komolyan, hogy azzal fog előre jutni, ha kiborul, s velem kezd ordaítozni, követelőzni.
- Ha el akar Caecus menni, elmehet, s akkor Rose is vele fog tartani, hiszen az ő bábja, s nem az enyém. Te viszont itt maradsz!
Amint José kicsit lenyugodott, Caecushoz fordulok vissza.
- Nos...tudomásul veszem, hogy jelezték felém felháborodásukat, s intézkedni fogok. De azt tudnia kell, hogy José nem tett ellenemben akarattal. Nem diktál sem ő, sem más bábom nekem. sőt. Bár szabad teret kapnak, tudják hol a helyük. Ha bolydulás van, az csakis az én hibám, hiszen én parancsolok nekik, s nyugodt lehet, nem fog ilyen többé előfordulni! De alázatot se várjon tőle, mert gyűlöletét fajunk iránt én is táplálom, s nekem az csak jó, ha ez az érzés nem veszlik ki belőle.
Tekintetemet a fiúra vetem, tudatva vele sok mindent ezzel a pillantással. Egyben állok ki érte, s szidom meg.
- Igényel valamilyen biztosítékot arra, hogy ez nem fog előfordulni még egyszer, vagy elég az adott szavam? Mert ha megbocsát, nekem még dolgom lenne ma este más is.
//Asszem Caecus részéről ezt már nem naon van hová húzni, így ha gondolod kezdjünk inkább Timmel játékot. Több okkból le tudnám már cseszni Plusz Joséval már megbeszéltem, hogy ezt vele folytatom.//
Remus- Consul
- Hozzászólások száma : 232
Join date : 2012. Jul. 28.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
Komolyan mellbe vág, hogy Caecus olthatatlan bosszúszomja miatt elveszthetem Rose-t, mert már kezdtem beleszokni ebbe az új helyzetbe, de nem számítottam rá, hogy valamilyen trükkel, mint ez a mostani, megpróbál kibújni a Remus-sal kötött alkuja alól.
Jóformán alig hallottam miket hord össze, hogy én a többi vámpírral is hogy beszéltem, meg, hogy írásba is adták, csak az járt a fejemben, hogy mi lesz velünk.
Mikor Remus rám kiáltott, nagyot nyelve igyekeztem összeszedni magam, de szinte remegtem a visszafojtott indulatoktól.
Egyre nagyobb hüledezéssel hallgattam a telefonban megszólalókat, hiszen volt olyan vérszívó, akit nem is ismertem a felsoroltak közül, így már megint tudtam, hogy Caecus körmönfontan szőtte a kis hálóját, míg én gyanútlanul el voltam foglalva a szerelmemmel.
- Remus ez nem igaz, legalábbis jórészt nem. – szólaltam meg aztán jóformán higgadtan, csak a tűzben égő szemeim beszéltek dühömről. – Az, hogy a gyűlöletem mit sem változott, azt nem tagadom, de azt sosem tettem. – bólintottam mindkettőjük szavára, aztán csak magamba roskadtan, hagytam,.
Hogy Remus magyarázzon tovább, mert világosan a tudtomra adta, hogy ha Caecus elhagyja a várost nem tud ellene tenni. Csak az a felém vetett pillantása adott némi reményt, hiszen már épp eléggé ismertem az intrikus oldalát, hogy bízzam benne, a dolgot, hogy Caecus végeredményben a háta mögött áskálódott ellene, nem hagyja annyiban.
Mikor, mint consul jóformán véget vet az audenciának, remélem, hogy ha a másik engedelmesen távozik, akkor talán többet tudok meg a szándékairól, vagy megtapasztalhatom a haragját, ahogy már Tim előre vetítette. Azért azt is remélem, hogy ha így történik nem Caecus előtt fog ez bekövetkezni.
Jóformán alig hallottam miket hord össze, hogy én a többi vámpírral is hogy beszéltem, meg, hogy írásba is adták, csak az járt a fejemben, hogy mi lesz velünk.
Mikor Remus rám kiáltott, nagyot nyelve igyekeztem összeszedni magam, de szinte remegtem a visszafojtott indulatoktól.
Egyre nagyobb hüledezéssel hallgattam a telefonban megszólalókat, hiszen volt olyan vérszívó, akit nem is ismertem a felsoroltak közül, így már megint tudtam, hogy Caecus körmönfontan szőtte a kis hálóját, míg én gyanútlanul el voltam foglalva a szerelmemmel.
- Remus ez nem igaz, legalábbis jórészt nem. – szólaltam meg aztán jóformán higgadtan, csak a tűzben égő szemeim beszéltek dühömről. – Az, hogy a gyűlöletem mit sem változott, azt nem tagadom, de azt sosem tettem. – bólintottam mindkettőjük szavára, aztán csak magamba roskadtan, hagytam,.
Hogy Remus magyarázzon tovább, mert világosan a tudtomra adta, hogy ha Caecus elhagyja a várost nem tud ellene tenni. Csak az a felém vetett pillantása adott némi reményt, hiszen már épp eléggé ismertem az intrikus oldalát, hogy bízzam benne, a dolgot, hogy Caecus végeredményben a háta mögött áskálódott ellene, nem hagyja annyiban.
Mikor, mint consul jóformán véget vet az audenciának, remélem, hogy ha a másik engedelmesen távozik, akkor talán többet tudok meg a szándékairól, vagy megtapasztalhatom a haragját, ahogy már Tim előre vetítette. Azért azt is remélem, hogy ha így történik nem Caecus előtt fog ez bekövetkezni.
Jose Tomson- Vérbáb
- Hozzászólások száma : 651
Join date : 2012. Feb. 10.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
Sorban mindenki megerősíti a szavaimat, nem játszottam, nem kreáltam hamis vádakat, bármennyire is meglepő lehet ez Remusnak vagy Josénak. Tudom, hogy ez a kis alattomos kölyök mire számított, mit akart elérni, de most mellé fogott, nagyon mellé, és érzem, hogy erre nem számított. Amit viszont én mondok, egyértelműen döbbenetet vált ki, igen, ezzel is tisztában vagyok.
Már olyan szinten nem érdekel az, mi zajlik a városban, hogy az nekem fáj, pedig nem két éve tartózkodom itt. Remus szavaira bólintok.
-Mint mondtam, azt tesz, amit jónak lát, nem hiszem, hogy engem ez bármilyen formában is befolyásolna. Az ön városa, ha magára omlik, magának köszönheti. A szava nekem bőven elég, ha felrúgja, hát nem rajtam fog csapódni, de azt hiszem, nem úgy ismertem meg, mint aki ilyesmit tenne.
Lezártnak tekintem az egész társalgást, nekem is dolgom van még, a többi pedig nem tartozik rám. Mogorván biccentek, köszönök a kettősne és indulok el vissza, a kocsihoz, hogy Colin hazavigyen és megtudjam végre, mi van a csomagban.
Már olyan szinten nem érdekel az, mi zajlik a városban, hogy az nekem fáj, pedig nem két éve tartózkodom itt. Remus szavaira bólintok.
-Mint mondtam, azt tesz, amit jónak lát, nem hiszem, hogy engem ez bármilyen formában is befolyásolna. Az ön városa, ha magára omlik, magának köszönheti. A szava nekem bőven elég, ha felrúgja, hát nem rajtam fog csapódni, de azt hiszem, nem úgy ismertem meg, mint aki ilyesmit tenne.
Lezártnak tekintem az egész társalgást, nekem is dolgom van még, a többi pedig nem tartozik rám. Mogorván biccentek, köszönök a kettősne és indulok el vissza, a kocsihoz, hogy Colin hazavigyen és megtudjam végre, mi van a csomagban.
Caecus Nemo- Aedilis
- Hozzászólások száma : 215
Tartózkodási hely : Jefferson Beach, Sea House lakópark, 3. emelet
Join date : 2012. Feb. 09.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
Kivételes eset, ha egy vámpír nem akar rosszat, hogy csak az igazat mondja. Tudom én ezt jól, de tény, mindenki megerősíti azt, amit az aidilis mond, akinek ez a feladata, hogy a panaszokat összegyűjtse, s elém tárja. Lényegében nem is nagyon tud itt csalni, hacsak ne állnak mellé állvádakkal a vámpírok. De akadt köztük olyan is, aki tartozik nekem, s biztos vagyok benne, hogy nem merne ellenembe fordulni. Szerencsére most elég az adott szavam, hogy ez nem fog újra előfordulni, így elkerüljük, hogy romba dőljön az, amit szép lassan építgetek.
Caecus elmegy, s én José felé fordítom fejemet, s leírni is nehéz lenne, mennyi minden érzés kavarog bennem.
- Mi a francot akartál ezzel? Neked megéri? Kihúzni a gyufát? Mondtam. Szabadságod nálam nagy, de ne élj vele vissza, ha nem akarsz bajt magadnak!
Igen, hangom úgy emelkedik, ahogy haladok előre a beszédben, egyre inkább ingerültté válok, ahogy végiggondolom mekkora bajt hozhatott volna ez magával.
Caecus elmegy, s én José felé fordítom fejemet, s leírni is nehéz lenne, mennyi minden érzés kavarog bennem.
- Mi a francot akartál ezzel? Neked megéri? Kihúzni a gyufát? Mondtam. Szabadságod nálam nagy, de ne élj vele vissza, ha nem akarsz bajt magadnak!
Igen, hangom úgy emelkedik, ahogy haladok előre a beszédben, egyre inkább ingerültté válok, ahogy végiggondolom mekkora bajt hozhatott volna ez magával.
Remus- Consul
- Hozzászólások száma : 232
Join date : 2012. Jul. 28.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
Sok minden kavarog bennem és tudom, hogy hiba az, ha az indulataimat most nem fogom vissza, de az egyetlen, aki így ki tud hozni a sodromból az a vak vámpír, aki már többször bebizonyította, hogy milyen aljas is ez a faj.
Tudom, hogy közöttük még talán Remus-sal jártam a legjobban, hiszen nem csinál belőlem agyatlan zombit, de ha a gyűlöletemmel együtt akart megtartani, akkor ezt is le kell nyelnie…….vagyis remélem, hogy le fogja nyelni.
Még eddig sosem volt szerencsém látni mikor dühös volt, csak Tim elbeszéléseiből tudom, hogy nem szép látvány és nem is jó megtapasztalni, és most sem magam miatt akarnám elkerülni elsősorban, hanem mert nem akarom Rose-t elveszíteni és ehhez kell a befolyása, amit Caecus-ra tud gyakorolni. Talán most az egyszer meg kéne húznom magam, de………de akkor nem én lennék. Sajnos a gyűlöletem sokkal erősebb a józan eszemnél.
Ahogy beszélni kezd és egyre dühösebbé válik a hangja, úgy tudom, hogy a szabadjára engedésem ellenére, most nem fogja annyiban hagyni a dolgot.
- Nem tudom. – mondom neki őszintén, mert így is gondolom. – Ha meglátom ezt a ……..az undorító férget elvesztem a fejem. Nem gondolkoztam ez igaz, de amiket itt felsorolt a fele sem igaz! – kelek a saját védelmemre, de azért kicsit megáll bennem az ütő, ha a vámpírra nézek. – Egy álnok kígyó! – sziszegtem még hozzá.
Tudom, hogy közöttük még talán Remus-sal jártam a legjobban, hiszen nem csinál belőlem agyatlan zombit, de ha a gyűlöletemmel együtt akart megtartani, akkor ezt is le kell nyelnie…….vagyis remélem, hogy le fogja nyelni.
Még eddig sosem volt szerencsém látni mikor dühös volt, csak Tim elbeszéléseiből tudom, hogy nem szép látvány és nem is jó megtapasztalni, és most sem magam miatt akarnám elkerülni elsősorban, hanem mert nem akarom Rose-t elveszíteni és ehhez kell a befolyása, amit Caecus-ra tud gyakorolni. Talán most az egyszer meg kéne húznom magam, de………de akkor nem én lennék. Sajnos a gyűlöletem sokkal erősebb a józan eszemnél.
Ahogy beszélni kezd és egyre dühösebbé válik a hangja, úgy tudom, hogy a szabadjára engedésem ellenére, most nem fogja annyiban hagyni a dolgot.
- Nem tudom. – mondom neki őszintén, mert így is gondolom. – Ha meglátom ezt a ……..az undorító férget elvesztem a fejem. Nem gondolkoztam ez igaz, de amiket itt felsorolt a fele sem igaz! – kelek a saját védelmemre, de azért kicsit megáll bennem az ütő, ha a vámpírra nézek. – Egy álnok kígyó! – sziszegtem még hozzá.
Jose Tomson- Vérbáb
- Hozzászólások száma : 651
Join date : 2012. Feb. 10.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
- Nem tudod?
Talán rosszabbat nem is mondhatna most. Hiszen tudnia kell, hogy mikor mit miért tesz. Ha ezt magától nem tanulja meg, majd segítségére leszek benne.
- Hány éves is vagy José? 16-17? Ha ezt Tim teszi, ha nem tudja, azt még megértem, de te? Nem vagy már gyerek. Tanuld meg kezelni az indulataidat! Nem érdekel, ha nekimégy se, de tudd, hogy miért teszed, hogy mit von maga után. A kurva életbe már...tudod te milyen pillanatok alatt tudod romokba dönteni azt, amit felépítettem egy ilyen húzással?
Becsukom a szemem, s egy mély levegővétel után folytatom.
- Ugye tudod, hogy ezt nem úszod meg ennyivel?
Előkerül az intrikus énem, aki a lelkére akar gyötrő hatással lenni.
- Mondd csak, mi történne, ha Rose távol kerülne tőled, vagy Caecusnak eszébe jutna vele úgy büntetni téged, mint én tettem? De tudod mit? Elhozatom újra ide...mennyei érzés volt vele közösülni, de akor már téged is bevonlak a játékba. Valakin le kell vezetnem a feszültséget José.
Tekintetem egyenesen az övébe fúrom, s érzem gyűlöletét, mely melenget.
- Tudom, hogy te sokat kiállnál José, még ha nem is volt részed a kínokban, de ha a szerelmedről van szó? Vagy élvezkedjek rajtad? Próbáljuk ki milyen, ha egy báb gazdája kárára tesz? Akarod érezni milyen, ha egy folton bőrödtől megfosztalak, és sóval hintem be? Vagy hátadat használom, hogy térképet karcoljak bele pengével?
Állok előtte, már sokkal nyugodtabban, de a sóvárgás ott van a szememben, amit a kínok okozta szenvedés iránti vágy kelt bennem.
Talán rosszabbat nem is mondhatna most. Hiszen tudnia kell, hogy mikor mit miért tesz. Ha ezt magától nem tanulja meg, majd segítségére leszek benne.
- Hány éves is vagy José? 16-17? Ha ezt Tim teszi, ha nem tudja, azt még megértem, de te? Nem vagy már gyerek. Tanuld meg kezelni az indulataidat! Nem érdekel, ha nekimégy se, de tudd, hogy miért teszed, hogy mit von maga után. A kurva életbe már...tudod te milyen pillanatok alatt tudod romokba dönteni azt, amit felépítettem egy ilyen húzással?
Becsukom a szemem, s egy mély levegővétel után folytatom.
- Ugye tudod, hogy ezt nem úszod meg ennyivel?
Előkerül az intrikus énem, aki a lelkére akar gyötrő hatással lenni.
- Mondd csak, mi történne, ha Rose távol kerülne tőled, vagy Caecusnak eszébe jutna vele úgy büntetni téged, mint én tettem? De tudod mit? Elhozatom újra ide...mennyei érzés volt vele közösülni, de akor már téged is bevonlak a játékba. Valakin le kell vezetnem a feszültséget José.
Tekintetem egyenesen az övébe fúrom, s érzem gyűlöletét, mely melenget.
- Tudom, hogy te sokat kiállnál José, még ha nem is volt részed a kínokban, de ha a szerelmedről van szó? Vagy élvezkedjek rajtad? Próbáljuk ki milyen, ha egy báb gazdája kárára tesz? Akarod érezni milyen, ha egy folton bőrödtől megfosztalak, és sóval hintem be? Vagy hátadat használom, hogy térképet karcoljak bele pengével?
Állok előtte, már sokkal nyugodtabban, de a sóvárgás ott van a szememben, amit a kínok okozta szenvedés iránti vágy kelt bennem.
Remus- Consul
- Hozzászólások száma : 232
Join date : 2012. Jul. 28.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
Tényleg meglepődök amikor azt vágja a fejemhez, hogy még azt is elnézné nekem, hogy Caecus-nak nekimegyek, csak tudjam az okát. Mindig tudtam, hogy a vámpírok egy borzasztóan kiszámíthatatlan és aljas népség, de ez még akkor is megdöbbentő, hiszen a saját fajtársáról van szó.
Nem nagyon tudok felhozni ezek után semmi érdemlegeset a védelmemre, mert mit is lehetne erre mondani? Amit lehetett már megtettem.
Aztán eljön a perc, amit egész eddig várhattam, hiszen sejtettem, hogy nem fog elmenni a tetteim mellett, főleg, hogy azzal fenyegetőzött Caecus a többiek nevében is, hogy ezek megingathatják a vezetői székét. Persze, hogy példát kell statuálnia.
Viszont azt hiszem egy dühtől villogó szemű vámpír aránylag higgadt hangú fenyegetését még a legnagyobb felkészültség mellett sem lehet könnyen elviselni.
A kérdésére először még csak – minden színészi képességem igénybe véve – flegmán bólintottam, mint akit nem hoz lázba a dolog, de mikor elkezdte Rose-t emlegetni, na meg azt a szörnyű eseményt, amikor……….amikor maga alá gyűrte szerelmem testét, akkor már láthatta a szemembe a felbukkanó félelmet.
Még egyszer nem tudnám elviselni! Lehet, hogy kényszeríteni tudna rá, sőt biztos, de aztán megölném mindkettőnket, hogy ne tudjon kínozni tovább. Nem kételkedtem benne, hogy Rose is ezt kívánná, ha megtörténne.
- Én……én vállalok minden büntetést! – álltam meg előtte kihúzott derékkal. – Kérlek emus, ha meg akarsz büntetni valakit azért, ami ma történt, akkor én legyek az, hiszen ahogy magad is mondtad, én hibáztam. – próbáltam nem elkapni a tekintetem az övé elől, ami szinte perzselt valami belső vágytól, amitől kirázott a hideg, de tartottam magam keményen.
- Tégy belátásod szerint, hiszen a bábod vagyok. – hajtottam le végül a fejem megadóan, de nem tudtam elrejteni a borzongásomat, amiket a szavai váltottak ki.
Nem nagyon tudok felhozni ezek után semmi érdemlegeset a védelmemre, mert mit is lehetne erre mondani? Amit lehetett már megtettem.
Aztán eljön a perc, amit egész eddig várhattam, hiszen sejtettem, hogy nem fog elmenni a tetteim mellett, főleg, hogy azzal fenyegetőzött Caecus a többiek nevében is, hogy ezek megingathatják a vezetői székét. Persze, hogy példát kell statuálnia.
Viszont azt hiszem egy dühtől villogó szemű vámpír aránylag higgadt hangú fenyegetését még a legnagyobb felkészültség mellett sem lehet könnyen elviselni.
A kérdésére először még csak – minden színészi képességem igénybe véve – flegmán bólintottam, mint akit nem hoz lázba a dolog, de mikor elkezdte Rose-t emlegetni, na meg azt a szörnyű eseményt, amikor……….amikor maga alá gyűrte szerelmem testét, akkor már láthatta a szemembe a felbukkanó félelmet.
Még egyszer nem tudnám elviselni! Lehet, hogy kényszeríteni tudna rá, sőt biztos, de aztán megölném mindkettőnket, hogy ne tudjon kínozni tovább. Nem kételkedtem benne, hogy Rose is ezt kívánná, ha megtörténne.
- Én……én vállalok minden büntetést! – álltam meg előtte kihúzott derékkal. – Kérlek emus, ha meg akarsz büntetni valakit azért, ami ma történt, akkor én legyek az, hiszen ahogy magad is mondtad, én hibáztam. – próbáltam nem elkapni a tekintetem az övé elől, ami szinte perzselt valami belső vágytól, amitől kirázott a hideg, de tartottam magam keményen.
- Tégy belátásod szerint, hiszen a bábod vagyok. – hajtottam le végül a fejem megadóan, de nem tudtam elrejteni a borzongásomat, amiket a szavai váltottak ki.
Jose Tomson- Vérbáb
- Hozzászólások száma : 651
Join date : 2012. Feb. 10.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
- Jól van José...nem Rose itt a bűnös, sőt. Megmentette Timet attól, hogy egy kanál vízben akarjam megfojtani, így nem őt fogom bántani.
De igen, nem mehetünk el e mellett csak úgy, hiszen tekintélyem forog kockán, nem kicsit, s valahogy kezdem azt érezni, s megsúgta egy kismadár is, hogy José, ha most nem kap egy kis kóstolót haragomból, nem pecsételem meg dühömet tettekkel is, nem fogom bírni kordában tartani, s nem fogja felfogni, hogy saját érdeke, hogy ne tegyen olyat, amivel nekem árt.
Pillanatok alatt pördülök körbe rajta, s meg is szabadítom felsőjétől, mely darabokra hullva pereg a földre, s már ott állok előtte újra, kezemben egy korbáccsal.
- Beszélj majd Timmel, ő is benne volt, hogy kiakadtam, s Caecusnál panaszt tettek a ellened. De a fele a te rovásodra írható. Beszéljétek meg, és jegyezzétek meg, nem köthettek bele senkibe. Ha mégis meg kell tennetek, tudjátok mi ennek az oka. De csakis akkor fogok kiállni értetek, ha tőletek tudom meg előbb, s nem mástól jön vissza. Utolsó eset, hogy a hátamat tartottam értetek.
S mielőtt még szólhatna, egy csattanást hall, majd bőrébe hasít a fájdalom, felsercen vére, hiszen a több ágból álló ostorvég körbeöleli teljes felsőtestét. Leroskad, vagy sem, a következő hátán csattan, s jön az újabb, ahogy a mondatok sorakoznak. Azok mondatok, amik következhettek volna, ha most nem így alakul.
- Elbuktatsz, tönkre teszel, leégetsz rangomban alattam lévőktől! Elfordulnak tőlem a vámpírok, elmennek a városból, meggyengül így a faj! Ha meggyengül, a bőreváltóknak kiszolgáltatottak leszünk! Én ha bukok itt, más városba megyek, akkor te jössz velem! Ha olyan kedvünk van, Rose fogja bánni te hibádat! Ha Caecus elmegy, elviszi őt is!
Egyre jobban érzem, hogy szinte melegíti minden porcikám, hogy látom szenvedni, s csak örülhet, hogy ennyi érv jut most eszembe, mert ahhoz mérten döntöttem el a csapások számát. Már csak azért is, hogy le tudjam magam állítani, s ne öljem meg azt, akire még szükségem van.
De igen, nem mehetünk el e mellett csak úgy, hiszen tekintélyem forog kockán, nem kicsit, s valahogy kezdem azt érezni, s megsúgta egy kismadár is, hogy José, ha most nem kap egy kis kóstolót haragomból, nem pecsételem meg dühömet tettekkel is, nem fogom bírni kordában tartani, s nem fogja felfogni, hogy saját érdeke, hogy ne tegyen olyat, amivel nekem árt.
Pillanatok alatt pördülök körbe rajta, s meg is szabadítom felsőjétől, mely darabokra hullva pereg a földre, s már ott állok előtte újra, kezemben egy korbáccsal.
- Beszélj majd Timmel, ő is benne volt, hogy kiakadtam, s Caecusnál panaszt tettek a ellened. De a fele a te rovásodra írható. Beszéljétek meg, és jegyezzétek meg, nem köthettek bele senkibe. Ha mégis meg kell tennetek, tudjátok mi ennek az oka. De csakis akkor fogok kiállni értetek, ha tőletek tudom meg előbb, s nem mástól jön vissza. Utolsó eset, hogy a hátamat tartottam értetek.
S mielőtt még szólhatna, egy csattanást hall, majd bőrébe hasít a fájdalom, felsercen vére, hiszen a több ágból álló ostorvég körbeöleli teljes felsőtestét. Leroskad, vagy sem, a következő hátán csattan, s jön az újabb, ahogy a mondatok sorakoznak. Azok mondatok, amik következhettek volna, ha most nem így alakul.
- Elbuktatsz, tönkre teszel, leégetsz rangomban alattam lévőktől! Elfordulnak tőlem a vámpírok, elmennek a városból, meggyengül így a faj! Ha meggyengül, a bőreváltóknak kiszolgáltatottak leszünk! Én ha bukok itt, más városba megyek, akkor te jössz velem! Ha olyan kedvünk van, Rose fogja bánni te hibádat! Ha Caecus elmegy, elviszi őt is!
Egyre jobban érzem, hogy szinte melegíti minden porcikám, hogy látom szenvedni, s csak örülhet, hogy ennyi érv jut most eszembe, mert ahhoz mérten döntöttem el a csapások számát. Már csak azért is, hogy le tudjam magam állítani, s ne öljem meg azt, akire még szükségem van.
Remus- Consul
- Hozzászólások száma : 232
Join date : 2012. Jul. 28.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
A nem kimondottan rózsás helyzetem ellenére szinte megkönnyebbültem, mikor Remus belement, hogy ne máson töltse ki a mérgét, hanem rajtam, aki miatt egyáltalán előállt ez a hülye helyzet és Caecusnak alkalma volt kijátszani a kártyáit, ezzel nem csak engem bemártva a consul előtt, hanem még elleni is fel tudott lépni, gondolom szépen fényezve magát a többiek előtt.
Fogalmam sem volt, hogy Remus mit fog tenni, hiszen olyan kiszámíthatatlan és szeszélyes volt, mint egy váratlanul kialakuló forgószél. Az is lehet, hogy váratlanul lecsillapodik és csak megmossa a fejem, de az is benne van a pakliban, hogy annyira felhúzza magát, hogy széttép.
Bármelyiket eltudtam volna képzelni, ahogy ott állt előttem.
Aztán a következő pillanatban már nem volt sehol, ahogy az ingem sem, ami puhán hullott darabokra vágva a lábam elé, én meg köpni-nyelni nem tudtam máris megint magam előtt pillantottam meg a vámpírt, de a kezében ekkor már kedvenc fenyítő eszközével, amitől kilelt a hideg és nagyot nyeltem.
A szemem nem tudtam levenni a korbácsról, de azért jól hallottam minden szavát és megint csak oda lyukadtunk ki, hogy végül is nem azzal van a baja, hogy felhúztam Caecus-t, hanem azzal, hogy nem tudtam megindokolni.
Nekem elég indoknak tűnt azonban a bosszúm, de Remusnak nem és ezt mielőtt még csak megemlíthettem volna, máris lecsapott én meg a hirtelen belém vágó fájdalomtól beszéd helyett hangosan felkiáltottam, majd önkéntelenül megpróbáltam elfordulni az újabb ütés elől, persze sikertelenül.
Szavaival együtt a korbács is lecsapott újra-meg újra. A harmadiknál már a földön görnyedtem és könnyes szemmel haraptam be a szám, de nem kiáltottam ismét, csak fel-felnyögtem a belém maró kínra, melyek az egész hátamon szétterjedtek. Éreztem az oldalamon legördülő vércsíkokat és nem tudtam hol fog Remus megállni. Sejtettem, hogy a kínzásom csak még jobban fellelkesíti, hiszen láttam a szemén már az elején a vágyat és azt is belekalkuláltam, hogy most agyonver. De nem akartam megadni neki még annak az örömét is, hogy ordítani lásson, bár a végén már nem álltam messze tőle.
Aztán, mintha befejezte volna, mert a hetedik ütés után szünet következett. Nem tudtam, hogy csak engem akar kínozni még ezzel is, hogy reményt keltsen, hogy vége, vagy tényleg befejezte. Óvatosan mozdultam, hogy felpillantsak, aztán ha nem jött több csapás, fájdalmasan oldalra borultam, levegő után kapkodva.
Fogalmam sem volt, hogy Remus mit fog tenni, hiszen olyan kiszámíthatatlan és szeszélyes volt, mint egy váratlanul kialakuló forgószél. Az is lehet, hogy váratlanul lecsillapodik és csak megmossa a fejem, de az is benne van a pakliban, hogy annyira felhúzza magát, hogy széttép.
Bármelyiket eltudtam volna képzelni, ahogy ott állt előttem.
Aztán a következő pillanatban már nem volt sehol, ahogy az ingem sem, ami puhán hullott darabokra vágva a lábam elé, én meg köpni-nyelni nem tudtam máris megint magam előtt pillantottam meg a vámpírt, de a kezében ekkor már kedvenc fenyítő eszközével, amitől kilelt a hideg és nagyot nyeltem.
A szemem nem tudtam levenni a korbácsról, de azért jól hallottam minden szavát és megint csak oda lyukadtunk ki, hogy végül is nem azzal van a baja, hogy felhúztam Caecus-t, hanem azzal, hogy nem tudtam megindokolni.
Nekem elég indoknak tűnt azonban a bosszúm, de Remusnak nem és ezt mielőtt még csak megemlíthettem volna, máris lecsapott én meg a hirtelen belém vágó fájdalomtól beszéd helyett hangosan felkiáltottam, majd önkéntelenül megpróbáltam elfordulni az újabb ütés elől, persze sikertelenül.
Szavaival együtt a korbács is lecsapott újra-meg újra. A harmadiknál már a földön görnyedtem és könnyes szemmel haraptam be a szám, de nem kiáltottam ismét, csak fel-felnyögtem a belém maró kínra, melyek az egész hátamon szétterjedtek. Éreztem az oldalamon legördülő vércsíkokat és nem tudtam hol fog Remus megállni. Sejtettem, hogy a kínzásom csak még jobban fellelkesíti, hiszen láttam a szemén már az elején a vágyat és azt is belekalkuláltam, hogy most agyonver. De nem akartam megadni neki még annak az örömét is, hogy ordítani lásson, bár a végén már nem álltam messze tőle.
Aztán, mintha befejezte volna, mert a hetedik ütés után szünet következett. Nem tudtam, hogy csak engem akar kínozni még ezzel is, hogy reményt keltsen, hogy vége, vagy tényleg befejezte. Óvatosan mozdultam, hogy felpillantsak, aztán ha nem jött több csapás, fájdalmasan oldalra borultam, levegő után kapkodva.
Jose Tomson- Vérbáb
- Hozzászólások száma : 651
Join date : 2012. Feb. 10.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
Tűri a szenvedést, mellyel kiérdemli megbecsülésemet, ráadásul tudom jól, hogy azért teszi, mert azt akarja védeni, akit szeret. Talán maga miatt nem lenne erre képes.
Igen, valóban élvezem azt, hogy ő szenved, s euforikus állapotba kerülök miatta, de tény, nem akarom megölni, így magam szabta határnál állok meg. Nincs több érvem, így csapások is elfogynak. Én pedig a túlpörgés után lassan lenyugodva szekrényemhez lépek, amiből kötszert, fertőtlenítőt veszek elő, ollót, ragasztót, na meg egy tálba vizet, s törölközőt.
A földre dőlt férfi mellé lépek, letérdelek, és a vízbe mártott törölközővel kezdem el letörölni a vért hátáról. Nem, több fájdalmat nem akarok okozni, így a mozdulatok még akár finomnak is mondhatóak. Figyelem őt, hogy eszméleténél van-e, hogy nem ájul-e el. Amikor lemostam hátát, segítem felülni, ha magánál van, és mellkasát is kezelem, bár ott nincs annyi sérülés, majd fertőtlenítőt teszek sebeire, s egész hátát, mellkasát beborító kötéssel látom el, közben szemébe nézve.
Szó nem hagyja közben el ajkam, csak a pillantásom az, ami árulkodik tiszteletemről. Na nem, azért nem kell megijedni, mert sajnálat az nincs bennem, sőt, öröm csillan meg szememben.
- Iszol a véremből, aztán elviszlek Rose-hoz!
Igen, valóban élvezem azt, hogy ő szenved, s euforikus állapotba kerülök miatta, de tény, nem akarom megölni, így magam szabta határnál állok meg. Nincs több érvem, így csapások is elfogynak. Én pedig a túlpörgés után lassan lenyugodva szekrényemhez lépek, amiből kötszert, fertőtlenítőt veszek elő, ollót, ragasztót, na meg egy tálba vizet, s törölközőt.
A földre dőlt férfi mellé lépek, letérdelek, és a vízbe mártott törölközővel kezdem el letörölni a vért hátáról. Nem, több fájdalmat nem akarok okozni, így a mozdulatok még akár finomnak is mondhatóak. Figyelem őt, hogy eszméleténél van-e, hogy nem ájul-e el. Amikor lemostam hátát, segítem felülni, ha magánál van, és mellkasát is kezelem, bár ott nincs annyi sérülés, majd fertőtlenítőt teszek sebeire, s egész hátát, mellkasát beborító kötéssel látom el, közben szemébe nézve.
Szó nem hagyja közben el ajkam, csak a pillantásom az, ami árulkodik tiszteletemről. Na nem, azért nem kell megijedni, mert sajnálat az nincs bennem, sőt, öröm csillan meg szememben.
- Iszol a véremből, aztán elviszlek Rose-hoz!
Remus- Consul
- Hozzászólások száma : 232
Join date : 2012. Jul. 28.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
A visszafojtott kiáltásoktól zihálva szedem a levegőt a földön fekve, mely most hűsen simul hozzám, és bár nem vagyok biztos benne, hogy tényleg befejezte, már nem is érdekelt. Tudom, hogy ha újra kezdi már talán nem bírom magamba fojtani fájdalmas kiáltásaimat, hiszen soha nem tapasztaltam még ilyen perzselő kínt.
De még neszt is alig hallok egy darabig, de aztán furcsa zajok jutnak el a fülemig és én felnézek, mert nem tudom mire készül, milyen további kínzást eszelt ki számomra, hogy tovább büntessen a maga örömére is.
Amit azonban látok megdöbbent, mert úgy néz ki, hogy segíteni akar.
~ Ennek semmi értelme! Véresre korbácsol, aztán meg elsősegélyt nyújt? Tiszta őrület! ~
Ahogy mellém térdel és a vizes törölközővel elkezdi mosni a hátam, hangosan felszisszenek és megfeszülök. Kis híja, hogy nem veszítem el az eszméletemet, de a számba harapok és tűrök. Egy kis idő után enyhül a hideg és a fertőtlenítő hatására a fájdalom, vagy csak én zsibbadok el már teljesen. Mikor felsegít és bekötöz még mindig értetlenül meredek rá.
- Miért? – szólalok meg végül rekedten, megköszörülve néhányszor a torkom. – Miért teszed ezt?
Tényleg érdekel a motivációja, főleg miután még a vérét is felajánlja, na meg, hogy haza fuvaroz a szerelmemhez.
- Meg tudod akadályozni, hogy elvigye Rose-t? – kérdezem azt, ami minden másnál jobban érdekel. – Azt csinálhatsz velem, amit akarsz, ha ezt meg tudod tenni.
De még neszt is alig hallok egy darabig, de aztán furcsa zajok jutnak el a fülemig és én felnézek, mert nem tudom mire készül, milyen további kínzást eszelt ki számomra, hogy tovább büntessen a maga örömére is.
Amit azonban látok megdöbbent, mert úgy néz ki, hogy segíteni akar.
~ Ennek semmi értelme! Véresre korbácsol, aztán meg elsősegélyt nyújt? Tiszta őrület! ~
Ahogy mellém térdel és a vizes törölközővel elkezdi mosni a hátam, hangosan felszisszenek és megfeszülök. Kis híja, hogy nem veszítem el az eszméletemet, de a számba harapok és tűrök. Egy kis idő után enyhül a hideg és a fertőtlenítő hatására a fájdalom, vagy csak én zsibbadok el már teljesen. Mikor felsegít és bekötöz még mindig értetlenül meredek rá.
- Miért? – szólalok meg végül rekedten, megköszörülve néhányszor a torkom. – Miért teszed ezt?
Tényleg érdekel a motivációja, főleg miután még a vérét is felajánlja, na meg, hogy haza fuvaroz a szerelmemhez.
- Meg tudod akadályozni, hogy elvigye Rose-t? – kérdezem azt, ami minden másnál jobban érdekel. – Azt csinálhatsz velem, amit akarsz, ha ezt meg tudod tenni.
Jose Tomson- Vérbáb
- Hozzászólások száma : 651
Join date : 2012. Feb. 10.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
Megdöbben, csak érteném, hogy miért. Azt hiszi, hogy itt fogom hagyni? Hogy azt akarom, hogy hetekig kínlódjon a fertőzéstől? Igen, ha másról lenne szó, s nem egy bábomról, akire szükségem van, talán élvezettel tenném, de ő kell nekem, és egészségesen.
- Kevesled még a szenvedést? Ha kell, hozom a sót!
Dehogy hoznám most, hiszen kötözöm be testét már. Talán szerencsém, hogy nem ájul el, így sokkal egyszerűbb minden, vagy talán inkább gyorsabb, hiszen nem kell arra várnom, hogy magához térjen. Persze az lehet, hogy ő jobban járna, mert nem érezne fájdalmat.
- Orvoshoz nem mehetsz, ha baj van, nekem szólj, és kapsz ellátást. Megértetted?
Tekintetében látom a kétségbeesés, s még mindig nem magára gondol, vagy legalábbis nem csak magára. El tudom intézni, hogy itt maradjon Rose? Hát ez jó kérdés. Hiszen hogyan is tehetném meg, mikor nem rendelkezek bábjai felett, s nem is tarthatom itt erővel.
- Csak akkor, ha ő is itt marad, csak akkor maradhat Rose. Vagy ha ő megengedi neki, hogy maradjon. Az ő bábja, ha ő elmegy, viheti magával. Maximum ha megölöm Caecust, akkor szabadulhat fel Rose, s lehet az én bábom, de az nagyon veszélyes, hiszen gazdájához van kötve, az ő vére élteti. Azt te is tudod. Nekromanria határát feszegetnénk már akkor.
- Kevesled még a szenvedést? Ha kell, hozom a sót!
Dehogy hoznám most, hiszen kötözöm be testét már. Talán szerencsém, hogy nem ájul el, így sokkal egyszerűbb minden, vagy talán inkább gyorsabb, hiszen nem kell arra várnom, hogy magához térjen. Persze az lehet, hogy ő jobban járna, mert nem érezne fájdalmat.
- Orvoshoz nem mehetsz, ha baj van, nekem szólj, és kapsz ellátást. Megértetted?
Tekintetében látom a kétségbeesés, s még mindig nem magára gondol, vagy legalábbis nem csak magára. El tudom intézni, hogy itt maradjon Rose? Hát ez jó kérdés. Hiszen hogyan is tehetném meg, mikor nem rendelkezek bábjai felett, s nem is tarthatom itt erővel.
- Csak akkor, ha ő is itt marad, csak akkor maradhat Rose. Vagy ha ő megengedi neki, hogy maradjon. Az ő bábja, ha ő elmegy, viheti magával. Maximum ha megölöm Caecust, akkor szabadulhat fel Rose, s lehet az én bábom, de az nagyon veszélyes, hiszen gazdájához van kötve, az ő vére élteti. Azt te is tudod. Nekromanria határát feszegetnénk már akkor.
Remus- Consul
- Hozzászólások száma : 232
Join date : 2012. Jul. 28.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
Remus legalább olyan értetlenül néz rám, mikor megkérdezem miért teszi, miért segít, mint ahogy én pont ezért. Már tudom, hogy soha nem fogom tudni követni az esze járását és az kedélyének hullámzását és ebbe bele kell törődnöm.
- Nem, nem kell só. – rázom meg a fejem, hiszen nem vagyok mazochista és örülök, hogy már vége a büntetésnek.
- Tudom. – bólintottam arra, hogy nem mehetek orvoshoz, hiszen azonnal a rendőrök karmaiban kötöttem volna ki, mert tuti jelentették volna az esetet és akkor lettem volna csak igazán bajban. – Megértettem!
Közben azért türelmetlenül és nagyon félve várom, hogy mit fog mondani, meg tudja-e akadályozni, hogy Caecus elszakítsa tőlem Rose-t, mert abban belehalok.
Letörten hallgatom a válaszát, mert ugyan azt mondja, mint amit már egyszer közölt, de az utolsó szavakra felkapom a fejemet és új remény költözik belém, a bosszú kiteljesedéséről már nem is beszélve.
- De van rá esély, hogyha megölöd Caecus-t, akkor a te véreddel életben marad? – kérdezem kapva a szavain. – Mert ha igen….öld meg! Alig várja, hogy hátba támadhasson az a féreg……a saját érdeked is, hogy el tedd az útból….öld meg! – nézek rá szinte az őrülettől lobogó, csillogó tekintettel.
- Nem, nem kell só. – rázom meg a fejem, hiszen nem vagyok mazochista és örülök, hogy már vége a büntetésnek.
- Tudom. – bólintottam arra, hogy nem mehetek orvoshoz, hiszen azonnal a rendőrök karmaiban kötöttem volna ki, mert tuti jelentették volna az esetet és akkor lettem volna csak igazán bajban. – Megértettem!
Közben azért türelmetlenül és nagyon félve várom, hogy mit fog mondani, meg tudja-e akadályozni, hogy Caecus elszakítsa tőlem Rose-t, mert abban belehalok.
Letörten hallgatom a válaszát, mert ugyan azt mondja, mint amit már egyszer közölt, de az utolsó szavakra felkapom a fejemet és új remény költözik belém, a bosszú kiteljesedéséről már nem is beszélve.
- De van rá esély, hogyha megölöd Caecus-t, akkor a te véreddel életben marad? – kérdezem kapva a szavain. – Mert ha igen….öld meg! Alig várja, hogy hátba támadhasson az a féreg……a saját érdeked is, hogy el tedd az útból….öld meg! – nézek rá szinte az őrülettől lobogó, csillogó tekintettel.
Jose Tomson- Vérbáb
- Hozzászólások száma : 651
Join date : 2012. Feb. 10.
Re: White House Villa -Dolgozószoba
Értelmes srác, megérti, hogy miért nem mehet orvoshoz, s szerintem abban is biztos, hogy nem hagynám, hogy ellátás nélkül maradjon. Megvan erre a megfelelő ember, aki készségesen látná el.Bólintok felé, mert én is úgy gondoltam, hogy ez a büntetés éppen elég volt most neki. Úgy vélem, hogy elegendő ízelítőt kapott elbomlott elmeállapotomból, s nem kell, hogy tovább szenvedjen. Bár...
Az az őrület, ami most ott lobog a szemében, a tűz, a bosszúvágy. Hmm
- Nem fogom megölni. Szükségem van rá is, ahogy rád. Ésszel kell elbánni vele, és mindenkivel. Tanulj, okosodj, hogy hasznomra lehess, és be tudd teljesíteni bosszúdat úgy, hogy abból te gyere ki jól. Ezzel nekem is segítesz, de én nem fogok fajom ellen fordulni. Még nem tett ellenem semmit, semmi kézzel foghatót. Sőt, ha belegondolsz, éppen hogy figyelmeztetett a lázongásra, amit csak megköszönni lehet neki. Így most adósa vagyok. Hogy jönne az ki, ha most megölöm. Mi okom lenne nekem rá? Nem.
Fejem rázom, mert tényleg úgy tűnik jót akart nekem a fajtársam, de José ellenszenve ezt nem fogja hagyni látni.
- Rose? Volt már rá példa, hogy túlélte gazdáját a báb, de az csak 1000-ből egy eset. Nagyon kis esélye van. Esetleg ha belőle is vámpírt csinálok, vagy nyughatatlanként látod újra. Ne akard ezt!
Közben csuklómat felhasítom, s hagyom, hogy vérem a földre csorogjon. Nem, pohár az most nincs nálam.
- Ha hamarabb fel akarsz gyógyulni, idd a véremet!
Az az őrület, ami most ott lobog a szemében, a tűz, a bosszúvágy. Hmm
- Nem fogom megölni. Szükségem van rá is, ahogy rád. Ésszel kell elbánni vele, és mindenkivel. Tanulj, okosodj, hogy hasznomra lehess, és be tudd teljesíteni bosszúdat úgy, hogy abból te gyere ki jól. Ezzel nekem is segítesz, de én nem fogok fajom ellen fordulni. Még nem tett ellenem semmit, semmi kézzel foghatót. Sőt, ha belegondolsz, éppen hogy figyelmeztetett a lázongásra, amit csak megköszönni lehet neki. Így most adósa vagyok. Hogy jönne az ki, ha most megölöm. Mi okom lenne nekem rá? Nem.
Fejem rázom, mert tényleg úgy tűnik jót akart nekem a fajtársam, de José ellenszenve ezt nem fogja hagyni látni.
- Rose? Volt már rá példa, hogy túlélte gazdáját a báb, de az csak 1000-ből egy eset. Nagyon kis esélye van. Esetleg ha belőle is vámpírt csinálok, vagy nyughatatlanként látod újra. Ne akard ezt!
Közben csuklómat felhasítom, s hagyom, hogy vérem a földre csorogjon. Nem, pohár az most nincs nálam.
- Ha hamarabb fel akarsz gyógyulni, idd a véremet!
Remus- Consul
- Hozzászólások száma : 232
Join date : 2012. Jul. 28.
1 / 2 oldal • 1, 2
Similar topics
» White House Villa-hálószoba
» Dolgozószoba
» House terem
» Rose White
» John Paul Jones Street 17. - Rose White
» Dolgozószoba
» House terem
» Rose White
» John Paul Jones Street 17. - Rose White
:: Játszótér :: White House Villa
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Csüt. Dec. 22, 2016 11:47 am by Roy, a hatalmas
» Trouble Life
Hétf. Feb. 10, 2014 9:03 am by Vendég
» White House Villa -Dolgozószoba
Vas. Dec. 08, 2013 3:09 pm by Remus
» Teniszpálya
Hétf. Nov. 04, 2013 2:03 pm by Jose Tomson
» Odú
Pént. Okt. 25, 2013 3:13 pm by Richard Carter
» Csontok Földje
Hétf. Szept. 23, 2013 5:39 pm by Folami Monfort
» EOF - Empire of Fantasy
Pént. Szept. 06, 2013 7:21 pm by Vendég
» John Paul Jones Street 17. - Rose White
Kedd Júl. 30, 2013 3:45 pm by Jose Tomson
» John Paul Jones Street 11. - Noel Wyard
Vas. Júl. 28, 2013 8:12 am by Noel Wyard