Tizenkettedik Krónika: A viharmadarak

"A fiatalember érdeklődve mélyedt bele az előtte lévő könyvbe, teste szinte teljesen az asztal fölé dőlt, sötét szemei érdeklődve rótták a sorokat. A fiú arcát sápadtan világította meg az állólámpa fénye, mely a tudáshoz elegendő fényt igyekezett biztosítani. Halkan nyílt az ajtó, észre sem vette a fiatalember. Idős, őszülő hajú férfi lépett be halkan. Barna öltönyt, nyitott nyakú fehér inget viselt. Teljesen átlagos honpolgárnak mondanánk talán, ha bőre nem lenne sötét, rezes színezetű, haja hosszú, copfba fogott, nyakában pedig nem lógna az álomfogó. Így viszont egyértelműen indiánnak tűnik. Az idős férfi sokat látott szemei végigsöpörtek a kis kollégiumi szobán, majd az olvasgató alakra tévedtek. Szája sarkában apró mosoly árnyéka tűnt fel:
- Nathan - szólította meg halkan. - Rég elmúlt már a villanyoltás...
A fiú ijedten kapta fel a fejét, majd zavart, ideges mosollyal, félszegen válaszolt:
- Dr Fehérsas... Én... Csak... csak... ez érdekelt és...
- Mit olvasol? - kérdezte kedvesen az idős tanár.
- Báró Manfred von Richthofen, az első világháborús légi ász története - felelte halkan, majd csillogó szemekkel tette hozzá: - Azt hiszem, ha majd végzek az iskolában, repülős akarok lenni!
- Tehát belépsz a hadseregbe? - vonta fel a szemöldökét a férfi. Nathan bólogatott hevesen, mire dr Fehérsas odahúzott egy támlás széket, maga is leült és ráncos ujjait végigfuttatta az oldalon sorakozó betűkön. Megrázta aprócskát a fejét: - Von Richthofen nagyszerű pilóta volt, valószínűleg az egyik legjobb a világon. Saját korában mindenképpen - ismerte el. - D biztos, hogy őt akarod példaképnek állítani az életed elé?
- Jaj tanár úr! - válaszolta hevesen Nathan, - a repülés... az a szabadság! A végtelen égbolt. Annyira... annyira...
- Igen, az - bólintott a tanár. - Gyönyörű, magával ragadó. Jól tudom.
- Tanár úr is szokott repülni? - kérdezte lelkesen a fiú.
- Gyakrabban mint hinnéd - mosolygott dr Fehérsas. - De miért pont a hadsereg? Miért von Richthofen? Biztos, hogy olyasvalakit akarsz példaképnek, aki háborúkban kénytelen harcolni és öldökölni?
- De von Richthofen nem volt háborús bűnös! - védte újsütetű bálványát hevesen Nathaniel.
- Valóban nem. Sőt, mást mondok, becsületes ember volt. Jó ember. Akkoriban az emberek, a pilóták, még tudták mit jelent a becsület, a lovagiasság - merengett el a férfi. - Akkoriban nem nyitottak tüzet az ejtőernyővel menekülő védtelen pilótákra. Csak a gép kellett nekik, nem az a szerencsétlen flótás, aki vezeti. De gondolod, hogy von Richthofen minden balsorsú ellenfelének sikerült is katapultálni?
- Hát nem... De háború volt és ő csak a hazáját szolgálta - vágott vissza Nathan.
- Így van - bólintott dr Fehérsas. - Ahogy az angol repülősök is. De vállalnád hogy elmagyarázod ezt a "Richthofen nem volt bűnös" okfejtést azok családjának is, akik nem jutottak ki a lángoló repülőkből?
- De... de... - a fiatalember érvei kezdtek kifogyni. - De akkor...
- Nathan. Báró von Richthofen jó ember volt, aki kénytelen volt harcolni. Pedig sohasem akart volna. Neked nem muszáj. A végtelen eget és a gyönyörű távlatokat átélheted kereskedelmi pilótaként is az utasszállításban, ha pedig egy egészségügyi helikopter mellett döntesz, akkor mások segítségére lehetsz a tudásoddal. De most aludj, villanyoltás régen elmúlt! - tette hozzá tettetett szigorral. A fiú vigyorogva ágyba bújt, az öreg indián pedig a lámpa felé hajolt, de egy pillanatra megállt:
- Mond csak... Nem is tudtam, hogy megvan a könyvtárban a Vörös Báró életrajza...
- Nincs is. Dr Kentrattól, a történelem tanárunktól kaptam - válaszolta a fiú mosolyogva.
- Óh így már értem - biccentett kedvesen az öreg, bár a fiú esküdni mert volna, hogy a szeme úgy villant egy pillanatra a sötétben, mint egy ragadozó madáré...
Dr Fehérsas kilépett a folyosóra és mogorván meredt maga elé. Dr Kentrat... Apepi... Már megint miben mesterkedsz?"

A viharmadarak az indián legendák híres óriási ragadozó madarai. Az indián törzsek jelentős része tőlük származtatja magát, legendáikban ezek a fenséges lények emberi alakot is öltenek ugyanis és feleségül veszik az emberek asszonyait. Hatalmasak és erőteljesek, szárnycsapásaik a szélvihar, szemük villanása a mennydörgés. Szinte alázatos tisztelettel viseltettek irántuk az őslakosok. De kik is ők valójában?
Nos a viharmadarak alakváltók. Van egy emberi és egy madár alakjuk. Emberi alakban teljesen normálisan néznek ki, minden szempontból embernek tűnnek. Madár alakjuk egyszerűen szólva lenyűgöző. Szárnyfesztávolságuk 350-450 centiméter is lehet, alkatuk a keselyűére hajaz, de a fejük is tollazattal fedett, sokkal inkább sas mint keselyű jellegű. Csőrük elég erőteljes, hogy akár a koponyacsontot is bezúzza, karmos lábaik igen nagyok és borzalmas erő van bennük, akár egy szarvasmarhát is képesek a levegőbe emelni. Tollazatuk kivétel nélkül gyászfekete a szárny végi tollak kivételével, melyek a hímeknél fehérek a tojóknál viszont kék, vörös vagy zöldes színezettel bírnak. Minden megfigyelés szerint a viharok, erős szelek egyáltalán nem hatják meg őket, olyan tájfunban is repülnek, amely akár egy Jumbo Jetet is a földre kényszerít.
Szándékaikról az emberek keveset tudnak. Az indiánok jóságos, gondoskodó, de könnyen haragra gerjedő, bosszúálló lényeknek tartják őket, akik, ha valaki megpróbálja őket befogni, borzalmas dühvel reagálnak és elpusztítják azt. A mitológia világából az első világháborús légi ász, Tobias Hearsch százados vonta ki őket, aki állította: amikor gépe meghibásodott és kiugrott belőle, mikor nem nyílt az ejtőernyője egy gigantikus sas lábai kapták el a levegőben és tették lassan a földre. Később megházasodott, egy helyi indián lányt vett el s a korábbi történetet visszavonta, mondván az csak valamiféle szuggesztió hatása volt, melyet a pszichikai megterhelés okozott.
A viharmadarak Heimdall teremtményei, akiket azért hívott létre a patrónus, hogy őrizzék a világot és a halandókat, főképp most már a többi patrónus teremtményeitől is. Na meg a teremtett világot az embertől. Őrzők, felvigyázók. Természetes kötődésük van a levegő eleméhez. És a szabadsághoz. Hatalmas és erős patrónák, akiket szigorú szabályok és erkölcsi normák kötnek.
Itt Stormhaven környékén honosak már csak egyedül, pedig őshazájuk messze van innen, Skandináviában. Heimdall parancsára az amerikai kontinenst először felfedező vikingekkel jöttek ide és telepedtek le az indiánok között. Itt aztán az őslakosok kultúrájának szerves részévé váltak.
Alapvetően kötődtek a Szentség Mezejéhez mely azonban a gyarmatosítások korának küzdelmei során megsemmisült. Mivel csak itt lehettek képesek szaporodni, a mező megszentségtelenítése igen súlyos problémákat vetett fel. Egészen addig, míg el nem készült Heimdall idolja. Az idol szentsége szintén elég erővel ruházza fel a viharmadarak vérét a biztos szaporodáshoz.
A szobrot jó ideig a mayaimik necropolisában őrizték, míg Roc Brasilliano és kalózai be nem törtek oda. Meg is szereztek rengeteg kincset, köztük letörték az egyszerű szobrot díszítő arany kürtöt, mely nélkül nem lehet teljes. Bár visszahelyezni egyszerű lett volna, de visszaszerezni koránt sem az...
Roc és emberei egy barlangtárnán keresztül menekültek, mikor elérte őket a végzetük. A kapitány és elkárhozott legénységének lelke azonban a mai napig őrzi a tárnát és fosztogatásuk javait. A viharmadaraknak a mai napig nem sikerült megoldást találniuk az erős kísértet legyőzésére és javaik visszaszerzésére, melyek nélkül a fajuk lassan haldoklik. Nagyon kevés viharmadár születik az idol ereje nélkül. Így a közösség egyik fő céljává vált annak visszaszerzése. Mindenesetre a helyzetük azért nem reménytelen. Ha két viharmadár szexuális kapcsolatot létesít egymással, akkor nagyon kicsi az esélye a sikeres nemzésnek, ám ha halandókkal teszik mindezt, akkor normális módon születhet gyermek a kapcsolatból, ami 5% eséllyel viharmadár lesz.
A viharmadarak életkora nem kirívóan nagyobb a halandókénál, megközelítőleg 90-130 év a várható élettartamuk. Éppen ezért is lenne fontos minél hamarabb visszaszerezniük az idoljuk kürtjét, hisz nem próbálkozhatnak a gyermeknemzéssel évszázadokig.
Mindemellett a viharmadaraknak folytonosan őrködniük kell a világ felett. Nem engedhetik, hogy a múmiák megkaparintsák valamennyi idolt, fel kell lépniük a környezetszennyezés, a háborúk, az erőszak ellen. És fel kell lépniük Baál-Zebub ellen is. Talán ez utóbbi miatt alakult ki a szinte mindegyikükre jellemző vonás: gyűlölik és viszolygással fogadják a technológiai fejlődést és annak eszközeit.
Jelenleg a viharmadarak az indián rezervátumban élnek, de nagyobb részt a városban dolgoznak. Többségük amerikai indián emberi alakjában is, a mayaimi törzs tagja. De van egy nagy csoportjuk mely még őrzi a skandináviából érkezett ősök vérének jellemzőit, így gyakori lehet a germán rassz is (magas, erős testalkat, világos haj, dús arcszőrzet, világos szemek és nagyon világos bőr). Nagyobb részt ők is a rezervátumban élnek, hivatalosan a törzs tagjai, egy maguk gyártotta legenda szerint svéd telepesek leszármazottai akiket felvettek az indián törzsbe.

A viharmadarak hierarchiája

A viharmadarak társadalma nem helyez nagy hangsúlyt a címekre és rangokra. Mindig a legbölcsebb (és így általában legidősebb) férfi irányítja a közösséget, a Szellemtudó. Ő maga pedig három helyettest nevezhet ki maga mellé, a Viharfikat (túlnyomórészt valóban férfiak szoktak lenni, de ez nem kötelező érvényű), akik a közösség irányításában segítenek neki. Elvileg bármikor leválthatóak, de valójában erre csak nagyon, nagyon ritkán kerül sor.

A viharmadarak képességei

A következő előnyökkel minden viharmadár rendelkezik:
- Alakváltás (mindegyikük képes szabadon felvenni madáralakját)
- Éles szemek (a látásuk a saséval vetekszik, alakjuktól függetlenül)
- Repülés (csak átalakulva természetesen, képesek gyorsan vitorlázni a légáramlatokon, nem csapkodnak a szárnyaikkal jellemzően, reptük a keselyűéhez hasonlít)
- Manitou haragja (a viharmadár az ég felé intve egy erős villámot hívhat le onnan, amely tévedhetetlenül telibe találja a célpontját. A sérülés halandóknak azonnali halállal járhat, de minimum egy pár percig görcsökben fetreng még a legerősebb troll is. Naponta egyszer lehet használni)
- Mennydörgés (a viharmadár akaratára bármikor hihetetlen égzengés kezdődhet, mely, különösképp tiszta időben, meglehetős zavart okozhat. Naponta kétszer használható. Dühöngő viharmadár önkéntelenül is előhívja néha ezt a képességet)
- Tiszta test (a viharmadár szinte tökéletesen uralja testét, akaratával képes azt befolyásolni. Sokkal nagyobb a környezet viszontagságaival szembeni tűrése mint egy halandónak, -40 és +65 fok közt semmilyen szinten nem hat rájuk a környezeti viszontagságok semelyike. Emellett nagyon ritkán betegednek meg és azok is igen gyorsan gyógyulnak, a mérgek sokkal kevésbé fejtik ki rajtuk a hatásukat)
- Vihartestvér (ösztönös kapcsolatban vannak a széllel és a tomboló viharral, amely számukra maga a szabadság jelképe. Tökéletesen képesek tevékenykedni akármilyen viharban, legyen az mágikus vagy természetes, erősségétől függetlenül)
- Harci érzékek (a viharmadarak lábainak karma és a csőrük is játéktechnikailag ezüstfegyvernek minősül és hatalmas erejű, képes átszakítani akár egy páncélautó burkolatát is)
- Kollektív emlékezet (a viharmadarak képesek "elkérni" fajtársaik egy-egy emlékképét. Homlokukat összeérintve átadhatnak egymásnak emlékképeket. Emellett képesek hangtalanul beszélgetni egymással, mely még mágiával, illetve a szellemek számára sem hallható)
- Médium (napszaktól és megtestesüléstől függetlenül képesek érzékelni a nyugtalanokat és kommunikálni velük hangtalanul)
Minden viharmadár rendelkezik a következő hátrányokkal:
- Szabadságvágy (a viharmadár, amennyiben személyes szabadságát korlátozzák égtelen haragra gerjed, könnyen őrjöngeni kezdhet. Amennyiben fizikai korlátozásról van szó, akkor mindig megpróbálja megölni aki fogságba ejtené, más esetben dühödten reagál minden a szabadságára tett korlátozási kísérletre. Figyelem, a viharmadarak nem pszichopaták! Nem fog bekattani mondjuk azért mert azt mondja a párja "ezt a pár cipőt most nem veheted meg, mert nincs rá keret", de ha mondjuk ugyanezen példánál a viharmadár saját pénzéből venné a cipőt amire véleménye szerint van éppen lehetősége... nos akkor nagyon csúnya vita elébe néz a párja)
- Bezártsági érzés (a viharmadár nem használhatja a Manitou haragja, Mennydörgés és Vihartestvér készségeket zárt térben. Ha nem látják maguk felett az eget (vagyis épületben vannak, vagy barlangban) a viharmadarak zavarttá és ingerlékennyé válnak. Ez nem különösebben veszedelmes. Legalábbis nem eleinte. Minél több időt tölt a zárt térségben annál rosszabb a mentális állapota. A második nap végére már depresszív és az érzelmei mint a hullámvasút. Három nap után teljesen megvadul. Ha valamiért öt napig nem jut ki a zárt helységből, akkor elpusztul)
- Bosszúálló: a büszke viharmadár sohasem feledi a sérelmeit, mindig kegyetlenül megtorolja azokat. Ez alól nincs kivétel.
A viharmadarak választható képességei:
Minden viharmadárnál el kell dönteni, hogy mely törzs tagja lesz. Eszerint is kapják a választható képességeiket, mindenki egyet, viharfiak kettőt, szellemtudó pedig mindhármat birtokolja. A viharmadarak törzsei tehát:
A Nap Gyermekei: ők a közösség vezetői általában. Bírák és tanítók. Alapvetően az okkultizmust kapják meg a következő iskolákra: elementarizmus(szél), wicca, démonológia, druidizmus, futhark. A viharfiak teljes, leybe nem kerülő immunitást kapnak a necromancia varázslataira. Ha közülük kerül ki a szellemtudó, akkor pedig képesek lesznek napi egyszer mindennemű ley költség nélkül kézrátétellel gyógyítani meg egy célszemélyt. Ha a célszemély egy viharmadár akkor az nem számít bele a napi maximumba.
Lándzsák Varjai: ők a viharmadarak legkiválóbb harcosaiként híresültek el. Alapvetően az okkultizmus képességet kapják a következő iskolákra: elementarizmus(szél), elementarizmus(tűz), druidizmus, futhark. A viharfiak leybe nem kerülő, teljes tűzimmunitást szereznek, sem annak járulékai (hő, füst, stb) nem hat rájuk. Ha közülük kerül ki a szellemtudó, akkor a teste védett lesz, csak ezüst fegyverrel lehet megsebezni.
A Patak Népe: ők a közösségben a sámánok. Alapesetben az okkultizmust kapják meg a következő iskolákra: elementarizmus(összes), futhark, univerzalizmus, druidizmus, necromancia (de zombit nem teremthet), démonológia, wicca. A viharfiak megkapják ley nélkül a tökéletes immunitást a wicca iskolájába tartozó varázslatokra. Ha a szellemtudó közülük kerül ki, akkor pedig képes lesz napi egyszer rettegést szítani bárki szívében (kivéve az ennek ellenálló rozsomákokat) és rémült menekülésre késztetni. Viharmadarakkal szemben korlátlanul alkalmazható.

Erkölcsiség

A viharmadarak hatalma óriási, nem sok mindenki képes szembeszállni velük, de éppen ezért a felelősségük is az. Nagyon szigorú erkölcsi mentalitások irányítják őket. Első sorban is soha, semmiképpen nem lehetnek céltalanul az emberek kárára. Nem bántalmazhatnak másokat, nem lehetnek a kényuraik/úrnőik. A viharmadarak az emberiség és a teremtett világ védelmezői. De védelmük kiterjed a patrónusok teremtményeire is, őket is meg kell figyelniük s ha nem pusztító, destruktív módon ténykednek, akkor meg kell védelmezniük. A viharmadarak régóta tudják, hogy az emberiségre és a világra is bármilyen vámpírnál és múmiánál nagyobb veszélyt jelent az emberi gőg, ostobaság és megalománia. Aggódva figyelik a természetben esett károkat és az egyre növekvő háborús kínokat és bűnöket. A viharmadarak erkölcsisége meglehetősen szilárd és nagyon kemény, szigorú. Ha egy halandó egyértelműen a világ vesztére tör, azzal felveszik a harcot. Állítólag benne volt a kezük a német hazafi, von Stauffenberg ezredes nevével fémjelzett pokolgépes merényletben Hitler ellen például. Arra egyszerűen nincs kapacitásuk, hogy minden egyes gaztettre reagáljanak, de ha nagyon sokaknak okoz szenvedést valaki, akkor előbb-utóbb felhívja magára a viharmadarak figyelmét, márpedig ha arról van szó, a közösség védelmében cseppnyi könyörület nélkül is cselekszenek, ha kell.
Másrészt a lényük alapvető része a szabadság. Soha, semmikor, semmiben nem hagyják megrövidíteni személyes szabadságuk. Ez alól nincs kivétel, mindig agresszívan reagálnak ha megpróbálják őket lekorlátozni. De ugyanígy tisztelik is mások szabadságát, soha nem próbálnak uralkodni, basáskodni mások felett és főképp nem vetnek rabságba senkit. Ugyanakkor az önként vállalt szolgaságot képesek tolerálni, de ők maguk soha nem "fogadnának szolgálót". Egyszerűen a lehető legmélyebben tiltakozik ez ellen a lelkük, még akkor is ha szabad akaratából döntene így valaki. A viharmadaraknak épp ezért nincsenek is halandó szolgáik. Ennek ellenére gyakran érintkeznek halandókkal, de tisztelettel, magukkal egyenlőként bánnak velük, egészen addig míg érdemesek rá.
Harmadrészt pedig tanítók, mentorok is. Lehetőség szerint ha egy bajt nem rosszindulat vagy gonoszság, hanem puszta ostobaság okoz, akkor a viharmadarak nem fognak agresszíven reagálni, inkább rávezetik az illetőt tettei következményeire. Például ha egy cégvezető nem ismeri az ökológiára mért hatását annak, hogy a folyóba önti a veszélyes kémiai hulladékot, akkor a viharmadarak nem fogják bántani. Egyszerűen valamelyiküket becsempészik a baráti/alkalmazotti körébe aki bemutatja neki, mit is okoz a tevékenység és megpróbálják szép szóval lebeszélni. A viharmadaraknak bármilyen konfliktusban először a diplomácia útját kell járniuk.
Fentiekből kifolyólag mágikus filozófiában soha nem lehetnek megtagadók és zsarnokok!

Viharmadarak törvényei
(Megszokott módon: betartásuk kötelező, aki megszegi őket, az társai haragjával néz szembe, mely legritkább esetben túlélhető csak, egy szóval vigyázzatok, mert könnyen elveszthetitek a karaktereteket!)

1. Soha ne fedd fel a fajunkat senkinek! Sem a természetfelettit a halandóknak! Terhes tudás mindkettő, mely borzalmakhoz vezethet, még nem készültek erre fel!
2. Soha ne ölj öncélúan, ne bánts másokat ok nélkül, sem szóban sem cselekedetben! Ez a békés egymás mellett élés alapja.
3. A közösség az erő kulcsa. Mindig, mindenben számíthatnunk kell egymásra. Ne félj társaidtól s az idősebbektől tanácsot és segítséget kérni, s te se lökd el soha a hozzád forduló fajtársadat!

A viharmadarak és más fajok viszonya:
Néhány különösen vén és nagy tudású élőholt szörnyön kívül senki nem tud a viharmadarakról s a maguk részéről ez így jó is nekik. Ők minden fajt ismernek. Alapvetően semleges a viszonyuk minden más lénnyel. A koboldok és a bőreváltók természetközeliségét tisztelik, de sokszor túl radikálisnak tartják őket, akik átesnek a ló túloldalára. A múmiák és a vámpírok gyakran vívták ki a viharmadarak haragját már, így némileg bizalmatlanok velük. Ugyanakkor megfontolásra érdemesnek tartják Apophis hitének alaptételét a változásra, de semmiképp olyan radikális rombolással mint a múmiák. A viharmadár közösség az utóbbi években kifejezetten nagy erőkkel dolgozik a nyughatatlanok jóindulatának elnyerésén, hisz egyedül nem képesek visszaszerezni Roc Brasillianotól a kürtöt az idoljukra. Éppen ezért különösen kérik a vezetők az ifjabb viharmadarakat, hogy amennyiben lehetőségük adódik próbálják meg minél több nyughatatlan szimpátiáját elnyerni.