Harmadik Krónika: Stormhaven

A Titoknok pipájába szív, mögötted érzed, hogy Damayanti úrnő is közelebb sétál, eszerint a most következő krónika őt is érdekelni fogja, állapítod meg magadban csendesen. A férfi ugyanis egy újabb nehéz könyvet húz maga elé, a bordacsontok alkotta könyvgerinc fájdalmasan csikorgó hangon sikolt, ahogy felüti. A vörhenyes csuklya mögött mintha halovány mosoly árnyéka derengene fel:
- Oly sok mindenről beszéltünk már, ideje hogy egy kicsit belemélyedjünk a város történelmébe is, ahová tartasz. Elvégre... Jobb ha megismered. Jobb ha úgy ismered meg, amilyen valójában. Nézzük a száraz adatokat:
A prekolumbián időszakban itt virágzó indián kultúrát találunk, amiből kiemelkednek a mayaimik. Az inkák vagy maják rokonai lehettek sokak szerint, de erre kulturális bizonyíték egyelőre nincs. Lehet, hogy csak találkoztak a két nagy közép amerikai indián birodalommal. Mindenesetre a mocsárvidék teljes egészében az ő birodalmukká vált. Ide értve Florida egyetlen említésre érdemes hegyét a Doublehorn Hillt is. Ez utóbbi lábánál telepedtek meg a mayaimik, magán a hegy oldalán alakították ki hatalmas temetővárosukat a necropolist. Itt a kőből és sárból épült házakban helyezték örök nyugalomra holtaikat, magukban az épületekben, szokványos használati tárgyaik és fegyvereik mellett. De maguk a mayaimik nem laktak az épületekben, vagy csak az első időkben. Ez kifejezetten egy temetkezési célzatú város volt. Maga a kultúra mint az indiánok többsége a Manitoukban hitt és meglehetősen természetközeli volt. Az állatokat és a növényeket is saját lélekkel bírónak hitték, amelyeket tisztelni kell és hálát mondani szellemüknek, hogy saját maguk áldozata árán táplálják testvéreiket. A környezetből adódóan a gyűjtögetés és a halászat sokkal hangsúlyosabb szerepet kapott mint a vadászat. Ide meglehetősen későn érkeztek meg a hódítók is, lévén a mocsár zártsága természetes védműként óvta a katonailag tulajdonképpen gyengén felszerelt gyarmatosítóktól a mayaimiket, másrészt a Doublehorn Hill nem rejtett olyan ásványkincseket amelyeket érdemes lett volna kiaknázni és ezért vállalni a súlyos körülményeket és veszteségeket.
Ez egészen a XVII. századig így is maradt. Addig míg egy tulajdonképpen holland származású, de brazíliaiként emlegetett kalóz kapitány az őt üldöző spanyol Cacafuego elől ide nem menekült az öbölbe. Roc (vagy Roche) Brasilliano és legénysége nem csak a spanyolok elől futott, hanem egy erős viharral is küzdött, melyben kevésen múlt hogy mind oda nem vesztek. A Cacafuego megtépázva adta fel az üldözést, kísérő hajója, a Felipe pedig elsüllyedt. A kalózok hajója a Royal Adventure sikeresen éri el a partot, bár borzalmas állapotban. Horgonyt vetnek és a szárazföldre menekülnek. Roc nevezi el az öblöt ekkor Stormhavennek, viharkikötőnek. A mayaimik barátságosan viselkedtek a jövevényekkel, akik hálából több tucatnyit összefogdosta és elraboltak, hogy aztán később a havannai rabszolgapiacon adjanak túl rajtuk. A védett és jól hajózható öböl azonban megmaradt a kapitány emlékezetében. Így hamarosan kis kalóztámaszpont épült a parton.
A spanyolok és az angolok ezek után kezdenek érdeklődést mutatni a hely iránt. Lévén közel van a fő közlekedési útvonalakhoz a tengeren ugyanakkor a szárazföld felől a mocsár miatt jól védett, ideális kalóztanyává vált. És persze a gyarmati hadsereg mindent megtett volna, hogy felszámolja ezt az átkos bűnfészket. Erre végül nem került sor. Ugyanis a kalózokat valószínűleg maguk az indiánok gyilkolták le, bosszúból a rabszolgának elfogott és eladott családtagjaikért. Ámbár... A túlélő kalózok közül többen is arról számoltak be, hogy óriási keselyűk csaptak le hajóikra és faházaikra, melyeknek villámokat lövellt a szeme és pillanatok alatt a földdel tették egyenlővé az építményeket, az embereket pedig megölték és/vagy élve megették.
Roc ekkor a nyílt tengeren volt, visszaérkezve szembesült a pusztítással. Éppen magasan állt a szerencsecsillaga. Éppen előtte sikerült elkerülnie csellel a hóhér kötelét, így persze szívesen sereglettek hozzá a gátlástalan szerencse vadászok. Ezekkel a mocsár felé vette az irányt. Úgy gondolta, a mayaimik erős városában a holtak mellett kincsekre, aranybálványokra és drágakövekre bukkanhat, melyekből szerezhet hajókat és embereket a következő vállalkozásaihoz. Soha többé nem került elő. A kapitány feltételezhető halálának időpontja: 1671.
Az 1700-as években kezdődött meg a terület valód gyarmatosítása. Angol telepesek érkeztek az öbölbe, akiket csábítottak a halászati lehetőségek. Lévén az öböl partja az egyetlen említésre méltó biztos szárazföld közel s távol, a hegyet nem számítva, a városka gyors fejlődésnek indult. A romantikus széplelkek megőrizték a Roc Brasilliano által adományozott nevet az öbölnek és ezt vette fel a város is. Stormhaven megalapításának éve hivatalosan 1703. Később a növekvő halásznépesség igényeinek kielégítésére megjelent a helyi ipar és szolgáltató üzemek is. Kocsma, pékség, szövőműhely, boltok, kovácsműhely, stb. A városka lassan, de virágzásnak indult. A mayaimik bizalmatlanok voltak az új szomszéddal szemben, okulva a kapitány példáján, de nem ellenségesek. Ez így is maradt elég sokáig.
Később amint Florida az Egyesült Államok része lett 1822-ben, ugyanez a békés egymás mellett élés már nem volt megvalósítható, különösen az Andrew Jackson elnök jegyezte 1830-as Indián Kitelepítési Határozat után. Kitört az első szeminol háború, amelyben a mayaimik természetesen indián testvéreiket támogatták. Nagyobb arányú katonaságot telepítettek ekkor Stormhavenbe is.
Végül az indián háborúk lezárultával a Doublehorn Hillt és közvetlen körrnyékét indián rezervátumnak nyilvánították és a mayaimik tulajdonában hagyták, noha az indiánok katasztrofális vereséget szenvedtek egy hosszú és véres gerilla háborúban. A döntés indoka inkább a minden szempontból használhatatlan területek birtoklásának költségessége volt.
A mayaimik elzártan éltek ez után, a területen élő fehérek és négerek meglehetősen ellenségesen viseltettek irántuk. Később a polgárháború idején Florida kivált az USAból és csatlakozott a Konföderációhoz. Stormhaven is csapatokat és ellátmányt küld a déli erőknek, de önkéntesei harcolnak az északiak oldalán is. A polgárháború után fejlődésnek indult a város könnyű ipara és a hajógyártás egyik központja is itt alakult ki. Mivel a természetes környezet csak a part közelében biztosít szilárd, meszes alapú kőzetet, befelé süppedős láp van, így a város további terjeszkedése lehetetlennek látszott. Ehelyett bizonyos mértékig a vizet építették be, így alakult ki a hatalmas kikötő és dokk rendszer alapja.
Az igazi nagy gazdasági áttöréseket a két világháború majd a hidegháború okozta. A katonai szükségletek nagy hadihajók építését is megkövetelték, melyek biztos munkát és ez által komoly adóbevételt jelentettek a helyieknek a hajóüzemekben, valamint gazdasági okokból a közeli kikötő miatt ide települt a lőszergyár is, valamint megnyitott a Ford üzem. Aztán a hidegháború időszakában ide is bőséggel jöttek kubai menekültek akik magukkal hozták tudásukat a legendás kubai szivarról. A dohánygyár azóta is az egyik legnagyobb munkáltató a városban.
Noha a földrajzi fekvése, körülvéve az Everglades mára védettnek nyilvánított mocsaraival nem indokolja ezt a hatalmas gazdasági erőt, de a patrónusok idoljainak áldása van a városon. Így mára az USA egyik legnépesebb települése, mintegy 8.000.000 lakossal. Stromhaven közúton csak az I-109-es főúton közelíthető meg, amely elkerülve a mocsárvilágot a part mentén kanyarog, de hatalmas repülőtere és kikötőblokkja lényegében akármennyi áru és utas fogadására alkalmas. Stormhaven ma hatalmas, fejlődő város, a lehetőségek otthona.

A játékosokat esetlegesen érdeklő adatok összeszedve:

Lakosság: 7.916.477 fő

Lakosság összetétele: 63% fehér, 17% néger, 9% arab, 7% spanyol ajkú, 3% indián és kb 1% minden egyéb.

Éghajlat:
Trópusi, szubtrópusi. A nyár hosszú és forró, a tél nagyon rövid, enyhe, csapadékos. Monszun szerű trópusi viharok jellemzőek a téli időszakban, hurrikánok ritkán, de kialakulhatnak. Általában nagyon meleg van, az éjszakák is langyosak a nappalok kifejezetten forróak. A csapadék gyakori és sok.

Földrajzi fekvés:
A város a floridai félsziget déli részén a tengerparton terül el. Délről és nyugatról a mexikói öböl, északról és keletről pedig az Everglades 700.000 hektár kiterjedésű mocsárvilága határolja. Egyedül az I-109-es közúton lehet elérni innen más városokat.

A városrészek:
Palaceville: a kikötő után ez a legrégebbi városrész, a belváros. Itt csak az igazán gazdagok laknak esetlegesen, főképp irodaépületek és a kultúra különböző fellegvárai, múzeumok, galériák találhatóak itt, de casinok, mozi, színház, discok és drágább éttermek, pubok is várják a szórakozni vágyókat.
Indiantear: a városi legendárium szerint ezen a területen került sor az utolsó indián ellenállók felszámolására a seminol háborúk idején és itt esett el az utolsó mayaimi hadifőnök, feltételezett sírja most turistalátványosság. Mára a területet magáénak követelte a város, ez Stormhaven lakóövezete első sorban. A rossz nyelvek szerint Indiantearbe csak aludni jár haza Stormhaven, de azért ennél több ez a negyed, bár tény hogy első sorban az átlag igények kielégítésére szolgál. Gyorséttermeket, kocsmákat találunk itt bőséggel, a város gondot fordított a parkosításra is hisz mégiscsak lakó és pihenő övezet, illetve a városi állatkertet is itt látogathatjuk meg.
Heavenhill: neve ellenére egyáltalán nem magaslat, inkább azért kapta a nevét, mert ide nem ér el a többi negyed "mocskának bűze". Ez a legkisebb része Stormhavennek, egyúttal a legerősebb rendőri jelenléttel bír, közbiztonsága kiemelkedő. A legvagyonosabb és legbefolyásosabb réteg lakik itt, a szervezett bűnözés és a politika kiemelkedő alakjai, a céges szektor nagyágyúi, stb. Ezen felül csak néhány méregdrága üzlet és étterem váltja a képet színesebbre.
Darkhole: a geológusok szerint ezen a helyen valaha egy nagyobb meteorit csapódhatott be, amely áttörte a sziklás földlemezt így ez a terület egyrészt jóval mélyebben fekszik a többinél, másrészt a mocsár lassan visszaszivárog a kőréteg alatt ide. Emiatt az építmények alapjai hajlamosak megsüllyedni, ingataggá válni. A statikailag rémálmot jelentő épületek miatt ide csak a legszegényebbek költöznek, akik máshol nem tudnak házat venni. Ez a gettó maga. Rengeteg a hajléktalan, nyomorgó, dúl a bűnözés, az utcákat a bandák uralják. Illetve van egy nagyobb rész, ahol valaha rumlepároló működött, mára viszont komolyabb lakókocsiparkká változott.
Bishopsfield: valaha ez a terület a stormhaveni püspökség kezelésében álló egyházi föld volt, elsősorban agráripari munkásokkal, de ez mára régen megszűnt. Az egyház kezelésében már nem nagyon vannak földek manapság. A területre elsősorban előállító üzemek, mindenek előtt könnyű ipar települt be, de van egy nagy méretű dohányültetvény is. Stormhaven becsületesebb polgárainak java itt keresi a kenyerét, ebben a városrészben. Itt található a reptér is.
Jefferson Beach: a polgárháborús elnökről elnevezett régiója a városnak mind közül a legöregebb, ez a kikötők, a hajógyár és a strand területe. Nem sokan élnek itt, lényegében csak dolgozni járnak esetleg ide. Hagyományosan ehhez a részhez sorolják a tengeri olajkutakat és Turtle Island kicsiny, homok borította szigetecskéjét is. A világ minden tájáról érkezett matrózoktól hangosak az itt meghúzódó kis kocsmák, a kereskedelmi és logisztikai lerakatok után, a strandon egy wellness szállodát és napfényt, homokos tengerpartot találunk.


Sport:
A városban rendeznek motor- és autóversenyeket is, a Nascar egyik színhelye.
A város kosárcsapata a Storhaven Corsairs az NBA-ben érdekelt, fő riválisuk a Miami Heat.
A városi baseball csapat, a Stormhaven Devils a sportszerető lakosság mély fájdalmára kiesett az első osztályból.
A városi footballt a szintén első osztályú Stormhaven Monsters adja, ez a legnépszerűbb sport a városban.
A soccer (európai foci) is feltörekvőben van, a Stormhaven Pirates bajnokaspiráns.

Politika:
A városban is természetesen a republikánus és a demokrata párt a legerősebb, de számot tevő tényező az Old World nevű zöld párt és az Amerikai Radikális Tömörülés, amely szinte nyíltan rasszista politikát fogalmaz meg főképpen a négerek és az arabok ellenében.

Vallás:
Túlnyomórészt protestánsok a helyiek, illetve baptisták. nagyon jelentős a római katolikus felekezet is, ahogy a zsidó vallás is teret nyert az utóbbi időben. Az arab bevándorlók ragaszkodnak mohamedán hitükhöz, amely szintén gyors fejlődésnek indult. Kisebb számban de pünkösdisták és buddhisták is vannak. A lakosság 16%-a felekezeten kívülinek nyilvánította magát.

Média:
Az újságokból a legolvasottabbak a The Daily Record, The Florida Times-Union, The Florida Star, Stormhaven Journal és a Stormhaven Business Journal. Újságosoknál megvehető az amerikai páncélos erők hivatalos lapja, az Armor is, mely szintén hatalmas népszerűséget jegyez.
A televíziós adásokból a CNN, a BBC és a helyi adó a TV Storm a legnézettebbek.

Bűnözés:
Az FBI adatai szerint Stormhavenben tavaly 6412 bűncselekményt regisztráltak, amelyből 97 volt gyilkosság. Ezzel Florida 10. legveszélyesebb városa és egyúttal az USA 113. legveszélyesebb városa (az első Detroit).
A városban jelen van a szervezett bűnözés, de nem jellemzőek ma már a bandaháborúk, jól elkülöníthetőek a területek és a befolyások.
Az olasz maffia uralja a belvárost, kezükben van a szerencsejáték és a csempészet, fekete kereskedelem.
A japán jakuza szedi a védelmi pénzeket és az embercsempészet is az ő hatáskörük.
A kínai Triádok foglalkoznak az autókkal és irányítják a betöréseket és gépjármű tolvajlásokat, valamint a prostituciót.
A dél amerikai Kartell kezében van a drogkereskedelem és előállítás illetve egyes területeken a prostítució.
A gettó bandái általában bedolgoznak valamelyik szervezetnek, ha már erősebb bandákról van szó, a kisebbek egyszerűen csak harcolnak a túlélésért.
Jelentősebb bandák a gettóban címmel nem sokat tudunk felsorolni. A Bőrlovagok nevezetű banda motorosai a Triádok befolyása alatt állnak, nekik szereznek kocsikat, kisebb betöréseket hajtanak végre és izommelókat végeznek. (Könnyen felismerhetőek katonai terepmintás nadrágjukról, bőrdzsekijükről és vörös fejpántjukról, jelképük egy lángoló autó, melyet vagy tetoválás formájában, vagy a dzseikjük hátán viselnek). A Tartaros Hölgyei nevezetű banda egy különösen szélsőséges és elmebeteg csoportosulás. Csak nők lehetnek a tagjaik, a banda különösen szélsőségesen feminista, gyakran támadnak és aláznak meg férfiakat ok nélkül is, de a komolyabb bántalmazás, különösen a gyilkosság ritka. Ők a Kartell befolyási övezete, szinte mindannyian drogfogyasztók és terjesztők, valamint nézeteik ellenére a prostitucióban is nyakig benne vannak, ők védik meg (természetesen százalékért) a lányokat. (A banda tagjai jól felismerhetőek erős sminkjükről, a sok olcsó ékszerről. Jelképük egy férfira taposó magas sarkú cipő, általában járművükön vagy ruházatukon viselik). Utolsóként szólunk még a jelentősebbek közt a Halak nevezetű csoportról, ők maffia kötődésűek. Kisebb zsebmetszések mellett a fő profiljuk az utcai szerencsejáték, illetve a gettóban egy illegális kártyabarlangjuk is van. Hagyományosan gyűlölik egymást a Tartaros Hölgyeivel, amihez lehet némi köze annak, hogy a Halak főnöke, Aduász néhány felejthetetlen napot volt kénytelen eltölteni a hölgyekkel, mivel férfiember, nem éppen örömére. A Halak kispályások, nem erőszakosak, főleg bukik, kártyások és zsebtolvajok, viszont nekik vannak komolyabb lőfegyvereik is ha balhéra kerülne a sor. (A banda tagjainak nem igazán van általános öltözete, de jelképüket, a négy ászt medalion formában mindannyian viselik).

Közigazgatás:
Jelenleg a városi közigazgatás elsődlegesen demokrata többségű, általában az államban a városokban jellemző a demokraták túlsúlya, míg a vidéki körzetekben a republikánusok vannak többségben. De Stormhaven szinte fennállása óta majdnem mindig demokrata többségű vezetéssel rendelkezik (kivéve McGee szenátor korszaka, 1968-ban).
A városi vezetés első embere a polgármester. Mellette két alpolgármester van (az egyiket hagyományosan a választásokon második helyet szerzett párt adja).
A főbb osztályok és bizottságok:
Idegenforgalmi Osztály
Közrendvédelmi Osztály
Ipari és Kereskedelmi Osztály
Városfejlesztési Bizottság
Egészségügyi Osztály
Közigazgatási és Jogi Bizottság
Kulturális Bizottság

Helyi jogszabályok:

Az államban és a városban van halál büntetés, de évtizedek óta nem alkalmazott, vesztőhely nincs.
A közúti kihágásokat a helyi szabályok az államban megszokottnál nagyjából 20%-kal magasabb bírsággal sújtják.
A helyi szabályok szerint az Everglades mocsarának védett állataira irányuló orvvadászat vagy az ebből származó javak megvásárlása 6-15 év börtönnel fenyegetett (minden esetben szigorúan be is tartják).
Érdekesség: a városban nem állítanak ki horgászengedélyeket, minden városi lakos adójában benne foglaltatik a pecázáshoz való joga.

Gazdasági élet:

Elsősorban a kereskedelem dominálja, főképp légi és tengeri szállítással. Kereskedelmi lerakatok, logisztikai bázisok, raktárközpontok bőven vannak.
A mexikói öbölben több olajfúró platform is a városból van koordinálva, ide kötődik.
A könnyű ipar meglehetősen jelentős. Sörgyár, dohánygyár, textilüzem, élelmiszerfeldolgozó, hűtőház, pékség, stb.
A városban nincs említésre méltó nehézipar, elsősorban a közeli kiemelt természetvédelmi terület okán.
A hajógyár továbbra is az egyik legjelentősebb munkáltató a városban, a kikötőben található.
A turizmus is jelentős, részben a tengerpart, részben pedig a Roc Brasilianoról eredeztethető kalózkultúra miatt. Illetve a farsangi utcabál is vendégcsalogató. Az ehhez tartozó kiszolgáló létesítmények is jelentős munkáltatók.

Nos - folytatja a Titoknok, - nekem most meg kell beszélnem néhány dolgot az úrnővel. Miért nem olvasod el addig a fajok krónikáit? - int a kezével egy kis asztalka felé, ahol kilenc koponyából készült tartón ugyanennyi vaskos kézirat pihen. A vörös csuhás halk beszédbe elegyedik az asszonnyal, te pedig remegő kézzel nyúlsz az első krónikáért...