Jose Tomson

Név: José Tomson
Faj: halandó
Alfaj: halandó
Tulajdonos: -
Nem: férfi
Születési év: 1991.03.25. (20 éves)
Születési hely: Chicago
Fizikai megjelenés: Úgy 180 magas, sportos alkatú, de nem túl izmos srác. Szőke, rövidre nyírt haját vagy zselével tereli a kívánt irányba, vagy hagyja olyannak, mintha a szél borzolta volna össze. Kék szemei pajkos kíváncsisággal néznek a világba és a beszélgető partnerére, ezzel még kisfiúsabbá téve a megjelenését. Arcszőrzetét naponta borotválja, nem akar idősebbnek tűnni, sőt sok előnye van abból, hogy inkább kamasznak nézik. Szeret sportosan öltözni (futásnál különösen jól jön), ami farmert, pólót, néha a változatosság miatt valamilyen kényelmes inget és edzőcipőt jelent. A fején legtöbbször baseball sapka van, abból egész gyűjteménnyel rendelkezik. Orra erős vonalú, karaktert ad az arcának.
Különleges ismertetőjegy: egy borotvapenge okozta vágás nyoma az alkar külső felén a csuklójától a könyökéig.
Mentális jellemzők: Vidám fickónak tartja magát. Szeret bohóckodni, főleg, ha gyerektársaság is van. Nagyon jó eszű, gyorsan felméri a helyzeteket és alkalmazkodik is hozzájuk. Szeret tervszerűen dolgozni, mindent átlátni. Jó szívű, a pénzét sokszor elosztogatja, olyanoknak akik bajban vannak. A barátságot nagyra becsüli, az adott szót lehetőleg minden körülmények között betartja. A „foglalkozástól” eltekintve becsületes, még tilosban sem parkolt (igaz kocsija sincs). Az arcmemóriája kiváló, de a neveket nagyon nehezen jegyzi meg. Szeret olvasni, főleg történelmi regényeket és krimiket.
Vallás: ateista.
Filozófia: -
Beavatottság: -
Iskolák: -
Grimoare: -
Családi állapot: árva, fogalma sincs kik a szülei, a nevelő otthonból 13 évesen szökött meg.
Foglalkozás: Nincs munkahelye, rendszeres jövedelme, zsebtolvajlásból tartja el magát. Mivel ügyes tolvaj és esze is van, félrerakott a nehezebb napokra úgy 5000 dollárt. Más vagyona nincs, csak pár holmi, ami egy kisebb bőröndbe is elfér.
Befolyás: új fiú, senkit nem ismer
Szexualitás: heteroszexuális
Függőség: nincs
Képességek: -
Gyenge pontok: -
Vonzalom: hívogató pénztálca, gyerekeket megnevettetni, jókat enni-inni, görkorcsolya, szép nők
Taszítás: erőszak, gőg, alkohol, drog,
Életcél: nagyon szeretne egy kis sportüzletet nyitni, ha összejön rá a pénze, családot alapítani és legalább 4 gyerkőc apjának lenni, felnevelni tisztességgel.
Harci erő: 4/3/2
Önéletrajz: Futottam, ahogy a lábam bírta. Tudtam, hogy csak pár száz métert kell megtennem és a bevásárlóközpont ajtaján belépve már nyert ügyem van. A két zsaru nem a 100 méteres gátfutás bajnoka volt, így sikerült annyi egérutat nyernem, hogy csak annyit láttak, hogy eltűnök az üzletben. Ahogy átverekedtem magam a bejáratnál összetömörülő tömegen sétára váltottam és kibújva a kabátomból, azt a karomra fűzve az első emeleti mosdók felé vettem az irányt.
Végig gondolva lehet, hogy nem volt olyan frenetikus ötlet abban az ékszerboltban megpróbálni megfújni annak a hájas, cowboynak a tárcáját! A fene sem tudta, hogy pár nappal előtte akarták az üzletet kirabolni és ezért most úgy bekamerázták, mint a városi stadiont bajnoki döntő előtt, és a zsaruk is ott ténferegtek a környéken, kihegyezve minden gyanús megmozdulásra. Pedig eddig csak jó tapasztalatom volt a smukkokat vásárló dúsgazdag fickókkal, ezért is specializálódtam egyre jobban erre a területre. Mindig van egy csomó dohány náluk, és általában a farzsebükben tartják, na meg legtöbbször csorgó nyállal bámulják a csiliviliket próbálgató plázacicák feszesen domborodó hátsófelét, és így kevésbé ügyelnek a körülöttük lebzselő egyéb tagokra, pl. rám.
Már elég szép summát sikerült összekuporgatni, ami ebben a szakmában elég jó tekintélyt szerez az embernek, persze kellő kézügyesség nélkül azért senki ne akarjon a nyomdokaimba lépni. José papa – ez én lennék - is gyakorolt eleget, hogy az egyik legjobb legyen! Azt mondják akik ismernek, hogy nem kicsit maximalista vagyok, hát lehet…Minden esetre amibe belevágok, azt szeretem a lehető legjobban megcsinálni, ha ez a maximalizmus, akkor az vagyok.
Na, visszatérve a balul sikerült akciómhoz: szépen indult minden. Lassú terepszemle után kiszúrtam azt az intenzíven párologtató, vörösképű kalapost, aki épp a legalább 30 évvel fiatalabb csinibabának nyaldosta a fülkagylóját suttogás címszó alatt. Halk, de nem lopakodó léptekkel mögé kerülve, látszólag elmerültem az arany és gyémánt ékszerek csillogó látványában, majd egy könnyed csuklómozdulattal kiemeltem a duzzadó tárcát, melyből persze a delikvensünk semmit nem vett észre. Nem úgy, mint azok a francos kamerák! Gondolom a belső helyiségben figyelték a ketyeréket, mert mire az akciót befejezve az ajtóhoz lépdeltem két zsernyák nyargalt felém a túloldalról. Csak a lélekjelenlétemen és a jól kidolgozott menekülő útvonalamon múlt, hogy nem kattant bilincs a csuklómon.
Azt hiszem Chicago kicsit meleg hely lett számomra, megérett az idő a helyváltoztatásra. Úgy döntöttem elfogadom egy haver invitálását, aki fél éve Stormhavenbe tette át a székhelyét és üzente, hogy ha van kedvem pályázzak le hozzá. Azt mondta az idő és a tenger mindig kellemes, a nők szépek, sok a tehetős nép és a rendőrök is megvesztegethetők.
A hátizsákom mindig készen áll, elég egy két cucc, a kedvenc görkorcsolyám meg a bankkártyám, aztán holnap repcsire ülök és irány a napsütés.

Itt is elfogadva.