Felpörgetve... - Rose White, Jose Tomson, Bill Denton Jr,

Belépek a kocsmába, azzal a határozott döntéssel, hogy csupán egy italra térek be, és még véletlenül se kezdek el kártyázni. Amennyi pénzem van, simán utcára kerülhetek, ha nem vigyázok, tehát jobb, ha most még egy darabig meghúzom magam. Persze egy ital miért is ne férne bele. Hazafelé menet láttam meg a kocsmát, és mivel úgyis gyalog vagyok, mit árthat, ha bekukkantok? Egy pillantás a kártyázók asztala felé, majd meg is fordulok, és elindulok a bárpult fele, ahol remélhetőleg akad még szabad hely, és majd találok valamit, ami van annyira olcsó, hogy megengedhessem magamnak. Persze a minőség se utolsó szempont. Átverekedem magam a tömegen, már ha van, és letelepedve egy székre, a pultoshoz fordulok, és miután rendeltem, megkérdem tőle, milyen szórakozást tud ajánlani egy magamfajta fickónak a városban. Közben körbenézek a tömegben, keresem az érdekes arcokat, hátha akad itt is egy-két személyiség. Meg persze az is mekkora poén lenne, ha találkoznék egy vámpírral ma este. Az biztos, hogy feldobná a hangulatot, meg jó kis adrenalin löket lenne.

Igen...jól látja mindenki...Együtt érkezünk Joséval, mert tartozott nekem egy meghívással, városnézés tekintetében. Persze az eszembe sem jutott, hogy a csatangolás addig fajul, hogy szép lassan belecsúszunk az éjszakába, az éjszakai élet forgatagába. Most viszont itt állunk Darkhol egy kocsmájánál. Nem jöttem volna el ide talán sosem, ha nem ez a srác hoz magával, de ha már eljutottunk eddig, innen sem fogok visszafordulni. Különben is, szükségem van némi frissítő, vagy éppenséggel tompító italra, hogy az egész napos barangolást, nézelődést le tudjam vezetni.
- Érdekesnek tűnik.
Szólalok meg még kint, kisebb kétkedéssel hangomban, remélve valami más helyszín kerül előtérbe, de kétlem...Gondolom nem véletlenül vagyunk itt, s nem egy jobb környék presszója előtt. Most vagy én fizetnék, s azzal vérig sértem Josét, vagy -és én inkább ezt választom- megyek vele és igyekszem jól érezni magam a társaságában, nem foglalkozva azzal, hogy ez a hely veszélyeket is rejtegethet...vagy nem?

Nem tudtam mit fog szólni Rose egy ilyen meghíváshoz, de mikor az egész napos városnézés után, pont erre bóklásztunk, mert hát ez is a városhoz tartozik, a sötét oldal, akkor úgy döntöttem beavatom legalább egy nem publikus részembe az életemből. Nem akartam neki hazudni, így tudnia kellett, hogy nem vagyok valami nagymenő, de azért ajtóstól sem akartam rontani a házba, ezért úgy gondoltam jó próba l lesz, ha látom, hogy áll ezekhez a dolgokhoz.
Mikor meginvitáltam, először láttam a szemében a kétséget, de aztán az a kis szikrát is, ami oly jellemző volt rá, ha elhatározott valamit és végül vagányul belement a dologba.
Hát nem egy első osztályú hely, néztem én is meg, most kicsit az ő szeméve a kocsmát kívülről a megjegyzése után.
- Hát még, ha majd belül is meglátod! – kacsintottam rá bátorítóan, majd kinyitva az ajtót beléptem, hogy végig futtassam a szemem a társaságon, éreztetve és láttatva, hogy a csaj velem van.
Mikor Rose is belépett, megfogtam a kezét és az egyik asztalhoz vezettem, ami szerencsénkre épp a sarokban üres volt, majd, ha leült, elmentem a pulthoz, miközben köszöntem az ismerős fiúknak, biccentettem a szemét meresztgető Dámának és kértem a pultnál két sört.
- Tessék, jó hideg! – tettem az asztalra a poharakat. – Kicsit szokatlan és morbid a társaság, de nem rossz fiúk ezek, ha nem kötözködsz velük. – néztem mosolyogva a lány szemébe.

Hát akkor csapjunk bele a lecsóba.

A helyszín kissé megváltozott legutóbbi emlékképetekhez képest, ugyanis jelenleg nagyon mély álomból ébredtek. Mindegyikőtök arra a kellemetlen tényre eszmélhet rá, – persze, ha a többit egyelőre nem vesszük számításba – hogy szörnyű fejfájás kínjait éli át.

Egyelőre semmi sem tiszta, de mindenki érezheti, miután felébred, hogy valami nagyon de nagyon nincs rendjén itt. Talán Bill elég hamar rádöbbenhet, hogy ismerős terepen van, hiszen ha nem is pontosan az a szoba az amiben lakik, de mégis kísértetiesen hasonlít jelenlegi szállására, csak a holmiai nélkül persze. Meg talán valamivel mintha tisztább lenne a szoba és perpillanat másokkal is kénytelen osztozni azon. Hogy vajon kik is lehetnek ők? Esetleg emlékképeid lehetnek róla, hogy láttad belépni őket a kocsmába. Barátok vagy ellenségek lennének netán? Fogalmad sincs róla. Viszont valami oknál fogva szörnyű hiányérzet gyötörhet valamiért, egyelőre azonban, amíg ki nem tisztul a fejed kissé az okára nem jössz rá...Hogy hogyan és miért is történhetett mindez? Nos, elképzelés lehet ezerféle, de a konkrét választ egyikőtök sem sejti, illetve nem emlékszik rá.

Rose igen meglepő dologra lehet figyelmes, miután a kezdeti sokkon túlteszi magát. Egy kétszemélyes ágyon fekszik egyedűl, melyen nem túlzottan bizalomgerjesztő foltok díszelegnek és talán az sem nyugtat meg, hogy egy idegennel is osztoznod kell a szobán. A sokknak pedig talán közel sincs vége, ugyanis nem az a ruha van már rajtad, mint akkor, amikor betértél Joséval a kocsmába. Jelenleg igen feltűnő színek uralják ruhadarabjaidat és nem mellesleg túlzottan sokat mutatnak meg a női bájból… Rövid, alig valamit takaró bőrszoknya és egy lényegében csak a mellet takaró rongydarabnak nevezhető valami, persze biztos van akinek ez bejön. Te hogy vagy vele?

José az ágyat támasztva a padlón aludt. Remélhetőleg semmi olyasmibe nem feküdt vagy ült bele, ami kellemetlen lehet számára, elvégre ezen a helyen bármi előfordulhat. A meglepetést – már, ha nevezhetjük ilyesminek – csak fokozza, hogy kissé, mintha fel lenne dúlva a szoba, bár ki tudja lehet, hogy ez megszokott errefelé. Persze, mint darkhole-i lakos talán kis idő után neked is feltűnhet, hogy hol is vagytok éppen, főként, ha már jártál erre kétes üzleti ügyben vagy bármi egyéb miatt. Rájössz közben, hogy nem csak a fejed az, ami fáj. Nos, ugyan mostanság többen is megszorongatták, képletesen és szó szerint is, de most valami ennél is fájdalmasabb dolog történhetett a férfiasságoddal.

Ha jobban elkezdtek körbenézni a szobában, esetleg ki az ablakon, ha eddig nem jöttetek volna rá, hol vagytok - Rose kivételével persze - immár nagyrészt képben lehettek, hogy a Red Lamp motel adott menedéket számotokra. Hogy milyen nap van és hány óra? Furcsa módon egyikőtök telefonja sincs meg, ha volt nála még a kocsmában, de az mindenki számára egyértelmű lehet, hogy éjszaka van. Hogy még az-e mint, amire legutóbbi tiszta emlékeitek utalnak a kocsmába... Esetleg ez már egy újabb, vagy az azt követő éjszaka? Nos ezt később tudjátok meg csak. Az óra is, ami esetleg támpontot adhatna, ugyan a falon díszeleg idétlenül és ketyeg még, de egy kisebb tőr adta meg számára a kegyelemdöfést, ami kettészelte azt. Szóval inkább hagyjátok homályba vészni a történteket vagy kiderítitek mi történt valójában?

Mikor megpróbálom kinyitni a szemem, olyan kín hasít a fejembe, hogy gyorsan visszacsukom. Mi ez? Miért érzem ilyen rosszul és másnaposnak magam? Mikor mozdulni próbálok ráadásul ágyékomba is iszonyú fájdalom robban. JÉZUSOM! Mi történt!
Nem emlékszem semmire, vagyis odáig még igen, hogy beültem Rose-val a kocsmánkba és ittunk egy-egy sört, de innen se kép, se hang. Ennyire berúgtam volna? Ebben nagyon kételkedtem, hiszen amúgy sem szokásom, de ha még Rose is ott volt, szinte kizárt! De akkor meg mi történhetett?
Minden egyes magamból kiprésel gondolat felért egy kínszenvedéssel. Mintha késsel hasogatták volna belülről a koponyámat, de muszáj volt megtudnom, hogy mi történt velem, így aztán ismét megkockáztattam, hogy lassan és csak résnyire felnyissam a szemhéjamat.
Aztán feledve a fejfájást, a rám törő hányingert, azok úgy pattannak fel, mintha rugó lökné fel őket.
~ Hol az isten nyavajájába vagyok? És főleg hogy kerültem ide? ~ nézek körül a lepukkant szobában és az elhasználódott, kopott szőnyegen, ahol ülök, egy ágynak támaszkodva. A padlón és a szőnyegen is gyanús foltok díszelegnek. Körbejártatva a szemem már kezdem sejteni, hol lehetek, de hogy hogyan keveredtem ide, azt sötét homály fedi. ROSE!
Nyillal belém az aggodalom és azonnal megpróbálok feltápászkodni, de ez csak nagy nehezen sikerül, mert úgy elvagyok gémberedve és úgy szédelgek, és úgy fáj és lüktet a férfiasságom, hogy csak harmadik nekifutásra sikerül, az ágyba kapaszkodva. Aztán csak állok ott megkövülten. A széles ágyon Rose heves, aki szintén most kezd mozgolódni, de egy olyan ruhában, hogy…..hogy, szóval egy darkholei prosti is simán megirigyelhetné. Aztán, hogy még vadabb legyen a dolog, egy másik fickó is van a szoba másik sarkában, egy termetes, fekete hajú és szakállú férfi fekszik!
Próbálom alaposan szemügyre venni, hátha beugrik valami, de semmi! Abszolúte ismeretlen! Akkor meg, hogy a francba kerül ide! Velünk és főleg Rose-val egy szobába!
Az ablakon kinézve annyit megállapítok, hogy éjszaka van, de mivel az egyetlen óra a falon, valamikor egy vehemens késdobáló célpontjává vált, és a zsebemet végigtapogatva megállapíthatom, hogy telefonomnak is lába kélt, így gőzöm sincs, hogy ez még az az este, mikor a kocsmában voltunk, vagy már egy következő.
Ez a bizonytalanság az őrületbe kerget! Mi történt velünk?

Mi a fene? Ez nem stimmel...Mi ez a nagyon mini, meg valami topp?
Szinte érzem magamon a mocskot, a piszkot, az a szag, ami alólam árad, sugallja, hogy a lepedő nem éppen sorolható a tiszták közé, már ha van lepedő. Érzem, ahogy testem szabad területeihez dörzsölődik a durva, foltoktól összeállt vászon, kikezdve a bőrömet. Hangokat hallok, jajdulást, nem vagyok ezek szerint egyedül itt a...hol is?
Vagy mindez csak álom?
A fejem szétmegy, a közérzetem rettentő, s miközben szemem nyitom ki, s oldalra fordulok ismerős arc dereng előttem, de nem tudom hová tenni első percben. Majd tekintete tisztulásakor jövök rá, hogy José az, akivel elvileg kocsmáznom kellene most. Vagy nem most, mert fogalmam sincs, hogy milyen időszámításban is vagyok jelenleg...
Magamon végignézve, s felmérve a terepet rájövök, hogy fogggalmam sincs hol vagyok. De igazán örülök neki, hogy egy ismerős arcot látok, még ha az arc jelenleg elég torz is. Mikor ez végigfut az agyamon, gyorsan felülök az ágyon, s aggodalmas pillantással nézek Joséra.
- Mi van veled? Mi történt? Hol vagyunk?
Ösztönösen suttogok, mintha valami titkot szeretnék mondani a fiúnak. Nem nagyon törődöm azzal, hogy mi is van rajtam, egészen addig, amíg nem követem José tekintetét a sarok felé, ahol egy idegen férfi fekszik.
- Ki maga?!
Automatikus reakció első pillanatban, hogy azt a rossz pokrócot igyekszem magam elé húzni, amin eddig feküdtem. Nem túl bizalomgerjesztő a fazon.
Sötét van, kint is, amit az ablakon látok, de vajon hol vagyok? Miután meggyőződök róla, hogy számomra kedves fiú meg fog maradni, de kellene valami, ami a fájdalmát csillapítja, feltápászkodok.
- Van itt mosdó?
Mosdót keresek tekintetemmel, el is indulok a szobában -elég lengén ugyebár-, közben megnyitom a bejárati ajtót, vajon ki tudunk-e menni ebből a szobából vagy sem.

Ahogy felnyitom a szemeimet, rá kell jönnöm, hogy mindez nem álom, és a szörnyűséges, hasogató érzés a fejemben nagyon is valóságos. Feltápászkodok a sarokban, majd ahogy körülnézek a szobában, több dolog is megzavar. Először is itt vagyok a Red Lamp-ben, de nem az én szobámban, a másik pedig, hogy van itt két vadidegen ember. Kik ezek? Ezerféle baromság suhan át az agyamon, de amint a nő, aki mellesleg ruhája alapján simán lehetne prosti - lehet, hogy az is - értetlenül megszólal, leesik, hogy ők is ugyanolyan helyzetben, vagy legalábbis hasonlóban vannak, mint én. A tekintetem ezután átsuhan a férfira, aki láthatólag a földön aludt, ágynak támaszkodva, és most rosszabbul van, mint bármelyikünk. A sugdolózás miatt gondolom ezek ketten ismerik egymást. Se ők, se én, senki se tudja, hogy került ide. Az időérzékem teljesen elveszett, kinézek az ablakon egy kis segítségért, mire teljes sötétség fogad. Amint meglátom az órát, azt is meg kell állapítanom, hogy láthatólag a karbantartás, és a szobaszerviz itt még rosszabb, mint nálam. Ez azért felvillanyoz. A fejemet fogva bizalmatlanul méregetem a többieket, de végül is nincs miért félni tőlük, tehát szép lassan, mintha másnapos lennék, megindulok a szoba közepe felé.
- A nevem Bill. Ti kik vagytok, és...pontosan mi történt velem? - kérdem, majd a nő kérdésére válaszolva bizonytalanul az egyik irányba mutatok, ahol a mosdónak kellene lennie, legalábbis az én szobámban úgy van. Próbálom ignorálni a fejfájást, inkább elindulok az óra felé, ami még a szobához képest is túl lepukkant, és törött. Megvizsgálom, hátha van ott valami érdekes. Mindvégig gyötör a hiányérzet, amit sehova se tudok tenni, ahogy átkutatom a zsebeimet, semmi sincs, ami hiányozna.

Rose a mosdót keresgélve, elég hamar rátalálhat, hiszen két választási lehetőség áll előtte csupán, no meg Bill iránymutatása is helyesnek bizonyul. Út közben, ha lenyomja a másik ajtó kilincsét, mely a kijárat irányába mutathat, bizony elsőre sikertelen lehet a művelet, de csak mert az öreg ajtóra ráfér már egy szervizelés. Ha ezt követően újabb, erőteljesebb próbálkozás következik, az már sikeres lehet. No de a mosdó volt a cél ugyebár... Ha magára zárja az ajtót egy elég elhanyagolt ám meglepő módon a hely körülményeihez képest egy aránylag tiszta mosdó fogadja a lányt. Zuhanyzó, függönnyel körbeölelve, egy mosdókagyló és fölötte egy kis tükrös piperetartó, no meg természetesen a vécé. Ha jobban szemügyre veszi Rose a helyiséget, bár talán elsőre nem is, de ha esetleg motoszkál és zajt kelt, akkor bizony felkeltheti valami furcsa dolog az érdeklődését. Mégpedig egy a zuhanyzó függöny mögött motoszkálás, fészkelődés és talán egy emberszerű alakzat rajzolódik ki a gyér fényben...
Ez idő közben talán José és Bill jobban összeismerkednek. Vagy nem. Talán túlestek a kezdeti döbbeneten vagy nem. Ha túljutottak esetleg a bemutatkozáson, miegyéb hasonlóan unalmas formasági körökön, akkor elkezdődhet a spekuláció, hogy vajon hogy a nyavalyába kerülhettek ide, esetleg utolsó emlékképeiket próbálják felidézni és azt megvitatni. Arra rájöhettek, hogy a közös pont a krimó volt. Nem kell zseninek lenni, hogy kikövetkeztessék. Bár ki tudja, ebben a zaklatott állapotban mire jutnak hőseink.
Bill hamar rájöhet iménti zavaró hiányérzetére, ha felfigyel José folyamatosan furcsálló tekintetére, mely a feje búbjára irányul. Netán szóvá is teszi, ki tudja. Szeret veszélyes helyzetekbe keveredni a srác, ezt jól tudjuk. Mindenesetre, ha nem José teszi szóvá, akkor Bill is rájöhet az okára, ha az ablak visszatükröződő lapjára néz esetleg bármely más tükröződő felületre, melyben megláthatja önmagát, némi hajzati hiányosságokkal. Mégpedig egy egészen feltűnő csík a homlokától indulva, egészen a tarkójáig. Mint akinek nullás géppel végigszántottak a fején...
José bármennyire is próbálja erőltetni agytekervényeit, mint ahogy a többiek, egyiküknek sem jut eszébe semmi sem arról, hogyan keveredtek ide vagy hogyan szerezték be addigi "meglepetéseiket". Vajon hasznukra válna, ha kiderítenék mi történt? Esetleg nagyobb galibába keverednének? Nos ezt csak egyféleképpen lehet kideríteni.
José a zsebeiben kutatva a többi hasztalan dolog közt rátalálhat valamire, ami talán szívmegállás közeli állapotba sodorhatja őt. Mégpedig egy zseton. De nem ám egy átlagos hétköznapi zseton az, melyet immár a kezében tarthat, magáénak tudhat, hanem a Golden Hand Casino emblémáját viselő zseton...

A férfi, aki velünk egy szobában ébredt, vagy mi ébredtünk vele egy szobában, már a fene se tudja, szóval Bill, mint ahogy megtudtuk a nevét, kissé még kábán, de útba igazította Rose-t, a fürdőszoba irányába. A lány miután meggyőződött róla, hogy én is megmaradok, gyorsa elviharzott a mutatott helység felé. Gondolom teljesen ki van szegény, hiszen ő még csak nem is abban a ruhában van, mint amiben emlékszem rá.
Bill viszont nem repes a jókedvétől, ahogy én sem, és ahogy jobban szemügyre veszem, kissé meglepődök a látványtól, ami már előbb is feltűnt, de valahogy nem foglalkoztam vele, volt épp saját bajom is elég. Mivel nekem is voltak ébredésem után fura tapasztalataim a fizikai állapotommal kapcsolatban, így nem tudom, hogy pusztán különcségből hordja így a haját, vagy őt is megtréfálta az a valaki, aki minket, ugyanis a haja….a haja, hát cseppet érdekesen volt nyírva.
- Én Jose vagyok. – biccentettem én is és ha már ilyen jól összeismerkedtünk, akkor folytattam is, hiszen talán ő többet tud a számomra kieső eseményekről, mint mi, mert feltételezem Rose viselkedéséből, hogy ő sincs képben. – A lány Rose. Te tudod, hogyan kerültünk ide? Vagy esetleg itt laksz?
Esetleges válasza után folytatom a kutakodást, úgy, hogy közben ő is támpontot kapjon, mi hol vesztettük el a fonalat.
- Én még arra emlékszem, hogy iszogatok a darkholei kocsmában Rose-val, aztán a következő pillanatban meg itt tértem magamhoz. – nézek rá kutatóan, hogy ő vajon mit szól hozzá, de mivel a tekintetem állandóan arra a fehér csíkra téved a fekete haja közepén, csak nem állom meg, hogy ne kérdezzek rá. – Mond Bill, valami hóbortból hordod így a hajad vagy valaki szórakozott veled?
Míg Rose-ra várok és barkóbát játszunk Bill-lel még mindig érzem a fájdalmas bizsergést a lábam között, ami nagyon-nagyon rossz érzésekkel tölt el. Közben a zsebeimet kutatom át még egyszer, hiszen a telefonomat már észrevettem, hogy eltűnt, de szerettem volna tudni, hogy más is erre a sorsra jutott-e, mikor valami lapos kerek tárgyra akadtak az ujjaim. Nem emlékeztem, hogy lett volna nálam akár csak hasonló is, így kíváncsian húztam elő….aztán…..aztán egész egyszerűen megállt bennem az ütő! Egy zseton! AZ a ZSETON!
Meredten nézem a kezemben tartott kis lapot és leizzadva próbálok rájönni, vajon hogyan került ez a zsebembe Kortney kaszinójából, hiszen mostanában a közelében sem voltam. Vagy mégis? Úristen vajon mi történt a kieső idő alatt?
Mivel azt már láttuk, hogy az ajtó nincs bezárva, így talán szabadon távozhatunk, de ennek a zsetonnak a tükrében én már nagyon szerettem volna kideríteni, hogy vajon mi történhetett velünk, mielőtt kisétálok innen és valami nagyon nem szeretem dolog történne miatta.
- Te Bill, szerinted is jó ötlet lenne megtudni, hogy mi a búbánat történt velünk? Mert nekem nagyon nem tetszik ez az egész.

Meggyőződve róla, hogy az ajtó nyílik, mert hát megrángattam mérgemben, meg José is jól van...fogjuk rá, én bevonulok a fürdőbe. Kell nekem egy kis magány.
Belépve a kicsempézett helyiségbe első dolgom a csaphoz vezet, ahol jó hideg vízzel mosom meg arcomat, mélyet sóhajtva a tükörbe nézve pár pillanatra. Hallom, hogy kint a két férfi beszélgetésbe kezd kint. Én bent végignézem magamat, annak jelét keresve, hogy nem csak át lettem öltöztetve, hanem valami más is történt velem, amit nem szeretem volna. Nem érzem, hogy bármi fájna, a fejemet leszámítva, de ez nem jelenti, hogy nem is történt semmi...
Nem sokáig van időm ezen merengeni, mert valami mocorgásra leszek figyelmes, ami a zuhanyfüggöny mögül jön, s látni vélek ott valakit. A szó belém fagy, meg sem merek nyikkanni, de szép lassan elindulok a függöny felé, kezembe kapva fegyverként a wc kefét. Belegondolva röhejesen nézhetek ki, de mi más van a fürdőben, amivel támadhatok? Talán egy seprő, felmosónyél még, ha van, akkor azzal indulok "harcba".
Szóval osonok, lassan nyúlok a függönyért, majd hirtelen felrántva már csapok is az alak felé, bárki, bármi legye ott.

Rose elmegy a fürdő felé, én pedig beszélgetésbe elegyedek Jose-val. Elmondom neki a történetemet, ami nagyon egyezik az övével, vagyis hogy lementem a kocsmába, épp iszogatni kezdtem, aztán képszakadás. Egyre rosszabb érzés kerülget az esettel kapcsolatban, most vagy valami hatalmas nagy, viccesnek szánt átverésbe csöppentem bele, vagy valami véresen komoly dolog kellős közepén vagyok. Vagy így, vagy úgy, Jose már jó ideje furcsán nézi a fejemet, majd meg is szólal, megjegyzést téve a hajamra. Értetlenül húzom fel a szemöldökömet, majd kezemmel végigsimítok a hajamon.
- Mi a franc...?! - döbbenten érzékelem a hiányt, majd gyorsan keresek egy tükröt, vagy legfeljebb az ablak tükröződő felületén megnézem magam. Egy hosszú csík szeli ketté a fejemet, gondosan ápolt, felzselézett hajamat két részre osztja. Dühöngve tapogatom a fejbőrömet azon a helyen, ahol igenis hajnak kéne lennie. Most már tényleg kezd nagyon elegem lenni. Jose felé fordulok, tekintetemről le lehet olvasni az érzéseimet:
- Jól van, Jose, valaki nagyon viccesnek hiszi magát. - mondom, majd, feltételezve, hogy nem találtam semmit az óránál, benyúlok a zsebembe a mobilomért. Ekkor ér a következő meglepetés, miszerint a telefonom is eltűnt. Remek. Most már azt se tudjuk, hány óra.
- Neked sincs meg a mobilod? Más valamidet vitték el?- kérdezem, előre sejtve az első kérdésre a választ. Először is odamegyek az ágyhoz, majd lehajolok, és benézek, hátha találok valamit. Itt, a motelben megszokott eljárás, hogy a bizonyítékokat a szőnyeg alá söprik - néha szó szerint, néha metaforikusan. Nem táplálok nagy reményeket ahhoz, hogy találok valami értékeset, vagy érdekeset, ellenben annál jobban érdekel az ajtó, amit az előbb Rose már próbálgatott. Megmarkolom a kilincset, majd lenyomom, és kikukkantok a folyosóra. Nem is tudom, mit keresek, ha esetleg látok valakit, akkor leszólítom, és kikérdezem, látott-e valami gyanúsat, ismeri-e bármelyikünket is, stb. Persze nem szándékozom elhagyni a szobát, végül visszamegyek, és leülök az ágyra, majd elkezdek agyalni a történteken:
- Tehát nincs meg a mobilunk...lehet, hogy rablás volt? A tárcád meg van? - kérdem, majd magamnak is ellenőrzöm, már ha ezelőtt nem került volna kezem ügyébe a pénztárcám.

Most, hogy végre megvan az első nyom felmerülhet a kérdés, talán főként Jose fejében, hogy megéri-e kockáztatni és elmenni a casinóba, hogy ott talán többet megtudjon a társaság. Főként, hogy Jose tudja akár nagyobb galibába is keveredhet a társaság, ismerve Kortneyt. Semmi más nincs egyelőre, ami különösebben felkeltheti a fiúk érdeklődését, hacsak nem Bill kutakodása az ágy alatt. Merész vállalkozásnak tűnhet egy ilyen helyen benézni az ágy alá. Látszólag ez az a hely ahová valóban besöpörnek mindent. Szóval szaladgáló porcicák és egyéb kétes eredetű holmi közt megtalálhatod, ami téged érdekelhet. Legalábbis ez az egyetlen tárgy az ágy alatt, amin nem látszódik a hónapos por és csillogásával felkeltheti a figyelmed. Egy kulcsnak tűnő tárgy, bár egészen azt sem lehetne rámondani, hiszen aligha normál ajtóra tervezték volna. De felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán köze van-e hozzátok?

Közben Rose ádáz csatára készül a vécékefével... Miközben félrehúzza a függönyt és lecsap, találatot érve, méghozzá fejen, hangos fájdalomkiáltás zengi be a fürdőszobát, mely a szobába is kihallatszik.
Egy ismeretlen férfi néz fel rád, immár félve és a fejét fogva.
vakat ahogy rád néz és talán próbál kutakodni a nevek közt a fejében, esetleg próbál beazonosítani, de láthatóan kevés sikerrel - Végeredményben ki is vagy te? Nem fizetek neked ugye? Csak, hogy tisztázzuk a legelején, hogy nincs pénzem - szögezi le annak reményében, hogy nem kap újabb adagot a kupánvágásból, de azért még mindig ott tartja a kezét a fején. Most már megpróbál felegyenesedni és kilépni a zuhanyzóból, ha azt a vécékefés hölgyemény megengedi és nem áll az útjába.
- A nevem Damon, ha eddig nem mutatkoztam volna be. De tényleg nagyon komoly lehetett a cucc, ha nem emlékszem egy ilyen szépségre, mint te vagy - próbálkozik elég béna dumával, de ő ilyen.

Csak fél füllel figyelek már a szobából érező neszezésre, hiszen minden figyelmemet leköti, hogy lecsapjam az idegent, mint egy nyusszancsot, ami valami fura módon, még sikerül is. Na persze agyon nem ütöm, mert nem megfelelő az eszköz, de elég ahhoz, hogy megijedjen. Meg persze én is, így amint ő felkiált, én is sikoltok egyet.
Felé tartva "fegyverem" igyekszem sarokba szorítva tartani őt, nem engedve neki, hogy sokat léphessen előre. Hallgatom szavait, miközben végigmérem a kócos fazont.
- Nem bántalak, ha...ha..ha...megmondod hogy kerültem ide! Te hoztál ide?
Morcosan, gorombán beszélek, mert hirtelen az ugrik be, hogy ő lehet a ludas abban, ami velünk történt. De elnézve ábrázatát rá kell jönnöm, hogy nem is biztos, hogy ez így van.
- Mindegy az, hogy én ki vagyok. Fizetni meg biztosan nem fizetsz nekem.
Elhúzom a számat, mert tudom, hogy ezt csakis a jelenlegi öltözékem miatt mondhatta.
Mikor ő megmondja nevét, én is odavetem sajátomat, némi hezitálás után még suta bókja egy halvány mosolyt is csal arcomra, s a kefét is kezdem leengedni már. Ez a rövid találkozás, beszélgetés, ami lezajlott köztünk, még inkább kíváncsivá tesz, hogy vajon mi is történhetett velünk, hogyan kerültünk ide.
- Te itt laksz?
Hátrálni kezdek az ajtó felé, ahol a sikoltásra minden bizonnyal már a ként kint strázsáló férfi igyekezne bejönni, vagy netán dörömbölnek a zárt ajtón. Kinyitom az ajtót, de szemem le sem veszem Damonról.

- Mobilom nincs, az enyém is eltűnt. – nyögöm ki halkan, miközben még mindig a kezemben lévő zsetont bámulom villámsújtottan, alig figyelve rá, mit is mond Bill.
- Hogy mi? Ja, a tárcám, az….az meg van. - térek végre magamhoz és nézek a lázas kutatásba kezdő férfire. – De azt hiszem találtam valami nyomot, csak nem biztos, hogy ez olyan jó hír nekünk, legalábbis nekem. – mutatom fel neki a Casino tulajdonát. – Ezt találtam a zsebemben és abban biztos vagyok, hogy mielőtt ez az egész történt, - mutatok körbe, - ez nem volt benne.
Nem hiszem, hogy Bill –t annyira megrendítené a zseton megtalálása, mint engem, hiszen neki nincs oka annyira az aggodalomra az intézménnyel és főleg annak tulajdonosával szemben, és nem tudom mit remél az ágy alatt megtalálni, de ezt most egy darabig nem is fogom megtudni, ugyanis egy kiáltás, majd egy kétségbeesett sikoly hallatszik a fürdőszoba irányából, onnan, ahol pár perccel ezelőtt Rose eltűnt.
Feledve a kínos helyzetünket, félelmeimet azonnal a helyiség ajtajához rohanok és ha Bill követi a példámat akkor már ketten dörömbölünk hangosan a bezárt ajtón. Mivel férfi hangot is hallok oda bentről, már készülök, hogyha Rose nem nyitja ki, akkor egy rúgással beszakítsam a nem éppen stabil alkotmányt.
- Rose! Mi a baj? Nyisd ki! – kiáltok fel előtte, azért rémülten, hogy esetleg baja eshet a lánynak.

A kutatásom az ágy alatt legnagyobb meglepetésemre sikerrel jár, egy kulcs szerű eszköz kerül a kezeim közé. Ahogy nézegetem, egyre bizonytalanabb vagyok benne, hogy valóban egy zár kulcsát tartom a kezemben. Közben Jose válaszol a kérdéseimre, valamint mutat valamit, ami közelebbről megnézve egy zsetonnak tűnik. Megmondja, hogy csak úgy magától a zsebében termett. Mi van? Addig még elfogadható, hogy nem rablás volt ez az egész(amúgy is túl furcsa ahhoz), de hogy még kaptunk is egy zsetont? Na ennek mi a jó élet értelme van? Szép lassan kezdem érezni, hogy kezdem elveszíteni a józan eszemet. Megrázom a fejemet, majd tanácstalanul vállat vonok, mutatva ezzel, hogy fogalmam sincs, mit keres az ott.
Ekkor mutatnám meg Jose-nak a kulcsot, hátha neki többet mondana, mint nekem(mondjuk látva a helyzetet, aligha), azonban hirtelen sikoltás hangzik a fürdő felől, ahova Rose ment. Jose azonnal elkezd sprintelni az ajtó fele, én kis lemaradással követem. Remek. Ha most ránk tör valami pszichopata, akkor csak kerüljek ki innen élve, sose lépek be többé egyetlen kocsmába se. Basszus, alkoholhoz se fogok nyúlni. Ezek után? Te jó isten...
Elérjük a csukott ajtót, és elkezdünk dörömbölni rajta. Én azért még keresnék valami használható fegyvert, mielőtt végleg belépnénk, de hirtelen nyílik az ajtó, és Rose-t látjuk meg a nyíláson, látszólag sértetlenül. A beszédet Jose-ra hagyom, a jelek szerint nagyon is jóban vannak a lánnyal. Én inkább beljebb nézek a kád fele, ahol egy enyhén szólva ijesztően őrült figura áll, kissé rémülten. Értetlenül nézek rá, majd az első mondat, ami eszembe jut:
- Te meg ki a franc vagy?

Most, hogy valamelyest kissé nyugodtabbak lettek a kedélyek, legalább is látszólag, Damon is kezdi összeszedni magát és bár még mindig sarokba szorítva érzi magát - bár jobban belegondolva, a hölgyeményt illetően - kezdi élvezni a helyzetet. Kajánul elvigyorodik és immár fejét védelmező kezét elemeli onnan és úgy dönt, a legjobbat hozza ki a helyzetből.
- Hogy én hoztalak volna ide? - gondolkodik el látszólag minden idegszálát megfeszítve, majd megvonja a vállát és még mindig vigyorogva válaszol Rosenak - Az sem kizárt. De vajon miért is hoztalak volna ide? - vigyorog egyre kajánabbul - Annak csupán egy oka lehet... - vonja meg a szemöldökét sokat sejtetőn. Majd az újabb őt lerohanó kérdést hallva jobban körülnéz a kis fürdőszobában, ám mielőtt választ is hallatna, megérkezik az egyébként is kis helyiségbe a két újabb jövevény. Kezd szorulttá válni a helyzet és miközben Damon azon van, hogy megtalálja a kiutat - egyelőre a szobából, aztán szép lassan sorban tovább haladva, ki tudja merre - félig felvonva szemöldökét néz végig a két alakon.
- Nektek is szépséges szép... akármely napszakban is legyünk éppen... szóval azt - néz idétlenül vigyorogva a két fazonra és néha Rosera, majd Bill felé tekint és megpróbál mellé oldalazni, már, ha nem éri újabb vécékefetámadás vagy egyéb bármilyen támadás.
- Jogos a kérdésed... barátom - böki meg a szakállas fazon mellkasát, miközben egy pillanatra sem veszi le szemét, annak hajszerkezetéről - ... magam is épp ezt szerettem volna kérdezni, csupán a többesszámot használva. De amondó vagyok, legyen baráti a bemutatkozás és ne rontsunk el egy ki tudja honnan eredő ismeretséget, holmi morcoskodással. Szóval a nevem, mint ahogy már eme gyönyörű hölgyeménynek is kifejtettem - néz hátra Rosera és kacsint rá egy aprót - A nevem Damon - nyújtja Bill felé a kezét, ha az elfogadja, ha igen, ha nem továbbhalad José irányába is a bemutatkozás.
- Most, hogy túl vagyunk eme izgalmas és kitörően boldog perceken, azt javaslom esetleg keressünk valami tágasabb helyet. Esetleg van jobb ötletetek? Vagy folytassuk, amit elkezdtünk, akármi is legyen az... - néz sokat sejtetőn Rosera.

Ahogy nyílik az ajtó és mi jóformán beesünk rajta, meg is torpanok hiszen egy elég érdekes figura esik a látóterembe, akinek a haja olyan, mintha viharba került volna, aztán ilyen égnek állóan szárították volna meg. Érdekes volt, az meg még érdekesebb, hogy, hogy a jó bánatba került ő ide. De aztán az is eszembe jutott, hátha ő többet tud a nekünk kieső történésekről, így nem árt ha szemmel tartjuk és kifaggatjuk.
Az első kérdéssel Bill már megelőzött, és így mindhárman érdeklődve és kissé gyanakodva néztük ezt a fura fazont, várva, hogy mit is válaszol.
Nagyon gy nézett ki, hogy vagy nagyon jó színész, vagy nagyon elvarázsolt a srác valamitől, mivel ez a laza viselkedés, ezek a cikornyásan megfogalmazott szavak, nekem egy enyhe drogozás, vagy italozás utáni másnaposságra utalnak.
De legalább a nevét megtudjuk, már ha ez az igazi neve, melyet kézfogással szeretne megerősíteni, amit részemről most kihagynék, hiszen lehet, hogy pont ő az oka az ittlétünknek. Egy ilyen baráti gesztussal pedig nem szeretnék elébe menni a dolgoknak.
- Menjünk. – biccentek, majd ha Rose megindul, előre engedem, én meg úgy állok meg a szobában, hogy elzárjam a bejárati ajtót, remélve, hogy a kilépő Damon-t addig szemmel tartja. Nem szeretnék kellemetlen meglepetést a hátamba. A mai események nem tettek optimistábbá az emberi természettel kapcsolatban, amire ágyéktáji fájdalmaim még rá is tettek egy lapáttal.
- Amit MI elkezdtünk, az egy barkóba játék, hogy ki hogyan került ide, és kíváncsian várjuk, hogy te mit felelsz erre a kérdésre. – nézek rá aztán, ahogy mindannyian a szobában vagyunk.

A fura, elvarázsolt figura bemutatkozik nekünk. Hogy tényleg Damonnak hívják-e, vagy csupán véletlenszerűen kimondta az első nevet, ami eszébe jutott, azt én nem tudom, túlzottan nem is érdekel. A felém nyújtott kezet ellenségesen elhessegetem magam elől, majd megszólalok.
- Bill vagyok. És nem vagyunk haverok. - mondom, majd követem a többieket ki a nappaliba. Agyam teli van kérdésekkel, érzem, ez a fazon csak tovább fogja bonyolítani az amúgy se egyszerű esetet. Ki tudja, honnan való ez a Damon gyerek, így első ránézésre valami narkós lehet, de nem szabad elhamarkodottan ítélkezni. Háttal nekitámaszkodok az egyik falnak, majd csöndesen hallgatom Jose szavait, valamint az idegen válaszát. Igazából kezd az a gondolat gyökeret verni az elmémben, hogy ebből a fickóból semmi használhatót nem fogunk kihúzni: egy drogos idióta, azt se tudja, hol van, simán lehet, hogy itt aludt, és még jóval előttünk érkezett ide. Vagy ez az ő lakása. Lehet, hogy ő is a motelban él? Eddig még nem nagyon láttam, de próbálok nem itt tartózkodni, tehát lehet, hogy ő is itt lakó.
Ha a beszélgetésnek vége van, összeszedem a gondolataimat, és én is becsatlakozok. Damon nem néz ki valami veszélyes alaknak, de ki tudja mire képes, tehát egyelőre finoman puhatolózok, hátha ki tudok deríteni valamit róla, vagy a lakásról, aminek köze van hozzánk.
- Kint, az óráról tudsz valamit?

Nőként ez a helyzet elég érdekes kezd lenni. Mert hát egy férfi dörömböl az ajtón, aki szeret, egy másik segít neki, egy meg idebenn csapja a szelet. Már ha ez az utolsó is férfinak mondható. Na jó...valamit már tud, mert legalább elgondolkodtat azon, hogy én vajon összeszűrném-e a levet egy hozzá hasonló, csöves kinézetű alakkal.
Miután beengedem a két társammá vált egyént, már kezdem lazábban figyelemmel kísérni az eseményeket, ami még jobban menne, ha nem lennék ilyen lengén. Talán akkor Damon se akarna minden áron megdönteni.
- Folytathatjuk!
Szólók rá hirtelen, s megfenyegetem alkalmi fegyveremmel. Mindenki kivonul, szemmel tartva azt, aki zizi fejével, olyan, mint egy démon, vagyis Damont. Nem mintha sokat találkoztam volna démonokkal, nem is tudom honnan jutott ez most eszembe, így meg is rázom kicsit a fejemet, s igyekszek keresni valamit, amit felvehetnék magamra. Kinyitok egy árválkodó szekrényt, hogy keressek benne valami nem ennyire magamutogatós ruhát, közben pedig figyelem a hármas kommunikációját. Mit mondjak...elég nehézkesen indul be a csevej, de nekem nem is igazán jut eszembe semmi értelmes. Talán lányos zavarom lehet az oka.

Miután mindkét fickó visszautasította Damon bemutatkozásra tett hajlandóságát, vagy netán udvariasan próbálta kiszedni sorstársai nevét, kezét zavartan dörzsölte nadrágjába, mintha csupán egy félresiklott mozdulat lett volna. Az idegenkedés ellenére sem retten vagy riad vissza, legalább is viselkedése alapján ez nem látszik. Továbbra is hozza az őrült figurát, melyet eddigi röpke percek alatt megismerhettek a „lakótársak”.
- Hmmm… és megint csak hmmm… - néz előbb Josera, majd Billre és tovább hümmög, amolyan szórakozott módon, mint eddig is tette, majd hosszas és idegesítő hümmögés után végre értelmes szavak hagyják el a száját – Vicces ám. Mármint ti, meg ez a helyzet, amibe sodortátok magatokat, meg engem is – egészíti ki szavait kisvártatva – Lássuk csak jól látom-e a helyzetet? Ti nem tudjátok, hogy mi van – vigyorodik el újra – Ti arra sem voltatok hajlandóak, hogy elfogadjátok udvarias kéznyújtásom – jegyzi meg sértetten, miközben Rosera sandít folyamatosan, persze nem tévesztve szem elől a két jómadarat sem – De. Mégis tőlem vártok választ. Ez több, mint vicces nem gondoljátok? – tart kis hatásszünetet és várja a reakciót. Otthonosan ül le a kétes állapotú ágyra, majd a Bill által említett órára sandít.
- Ha sejtésem nem csal, az óra bizony az időt hivatott mutatni – jegyzi meg, mint aki nagy titkot tárt volna a nagyközönség elé – Azonban ez… - bök fejével az említett tárgy felé - … attól tartok már nem alkalmas ilyesmire – vonja le a következtetést, majd megvonja a vállát és zsebében kezd kotorászni, minek végezetével egy szál igen megviselt cigit és egy doboz gyufát húz elő. Miközben a gyufaszál lángra kap és a cigihez hozzáér, végignéz újra a társaságon, majd feláll és elpöccinti a leégett gyufaszálat.
- No, ha kíváncsiságotokat sikerült kielégítenem, hát távoznék, ha megengedi hölgyem… - hajol meg Rose felé, majd rövidet biccent a két férfi felé, végül pedig az ajtó felé indul, ha nem állja útját semmi, ám az utolsó pillanatban megfordul és az óra felé veszi az irányt, majd a tőrt egy mozdulattal kiszedi a helyéről.
- Ezt majdnem itt hagytam... - vigyorog.


//köszönöm a türelmet//

Továbbra is idegesen és gyanakodva szemléltem a fickót, aki lehet csak figyelem elterelésből játssza itt az őrült drogost és amit a következő nagy nehezen, előzetesen egy rakat hümmögéssel megtűzdelve, kinyögött szavai csak megerősítenek.
- Bocs haver, Damon vagy hogy hívnak! Mi sem merő szórakozásból vagyunk itt és pontosan a felsorolt dolgok miatt nem borultunk a nyakadba, miután feltűntél a fürdőszobában. Semmit nem tudunk rólad, úgy, hogy nem kell a sértődött dumád! És MI nem sodortunk téged sehová!– rántom meg a vállam továbbra sem mozdulva a helyemről. – Ha meg ennél többet tudsz, akkor ezt jó lenne, ha megosztanád velünk is.
Miután lehuppan az ágyra és rábagózik, majd az órára tesz pár megjegyzést, ami annyira nem illik az előzőekhez, hogy az megint csak a csapongó gondolataira utal.
Az azonban már cseppet sem tetszik, hogy ezek után el akar menni, az meg végképp, hogy ezek szerint a kés az övé, amit indultában magához vesz.
Most, hogy már fegyver is van nála egészen óvatossá válok és ugrásra készen állok az ajtó előtt.
- Talán mégis jobb lenne, ha maradnál, míg nem mondasz többet, hiszen láthatóan otthon érzed magad: - mondom a srácnak, miközben szemem Bill-re villan, hogy lássam számíthatok-e rá, ha bunyóra kerül a sor.

A fickó továbbra se okoz csalódást, ugyanazt a drogos, idióta viselkedésmódot produkálja, mint amit a találkozásunkkor. A beszéde, az idegesítő hümmögése, és gyakorlatilag minden vele kapcsolatban megerősíti ezt a képet. Továbbra is a falnak támaszkodva hallgatom Damon beszédét, egyre kevésbé bízok abban, hogy bármit kiszedünk belőle. A fickó még egy darabig dumál az óráról, és annak eredeti céljáról, valamint arról a mindenki számra egyértelmű tényről, hogy már nem fog többé úgy működni, mint régen. Kezd irritálóvá válni a fura szerzet, de egyelőre türtőztetem magam. Szépen komótosan rágyújt, majd feláll, és úgy néz ki, távozni készül. Mi van? Elindul az ajtó felé, én viszont gyorsan elé állok, még nem engedem el. Ekkor kap a tőréhez, mi már jóval ijesztőbbé, és veszélyesebbé teszi. Óvatosan kell bánni az ilyenekkel, sose lehet tudni, meddig képesek elmenni, nekem viszont már kezd elegem lenni ebből az egészből. Először is alkalmi fegyver után nézek, majd ha ez nem sikerül, alkalmat keresek a tőr megszerzésére. Damon aligha van olyan állapotban, hogy ha bunyóra kerülne a sor, sok bajunk lenne vele, főleg mivel ahogy a háta mögé nézek, látom Jose szemében, hogy ő is ezen gondolkozik. Ha nyílik rá alkalom, kicsavarom Damon kezét, és a tőrrel a kezemben visszaterelem Damont a lakásba.

Kuncogok valahol belül...ennek a fickónak a stílusa mulattat, annak ellenére, hogy minden bizonnyal van benne valami hátborzongató is. A szekrényből magamra kapott, kicsit szakadt pólóban, és egy elnyűtt farmerben lépek közelebb a hármashoz, akik most már az ajtó előtt kezdenek zsúflódni. No nem megyek túl közel, mert nem szeretnék a harcok közepébe csöppenni, ha esetleg elfajulnak a dolgok, nekem nem kellene útban lennem, de azért itt, vagy ott vagyok én is.
- Mr. Damon! Szívesen venném, ha még maradna, s azt a tőrt sem tartaná a kezében. Kíváncsivá tett! Vajon tud erről a helyről, vagy rólunk, idekerülésünkről valamit, vagy ön is egyfajta balladai homályba veszett, mint mi.
Na jó, a balladai nem igazán stimmel, de a homály igen. Szavaimnak határozott hangot adok, miközben a kíváncsiság is sejlik, s a remény, hogy nem megy el, nem mintha ezt engednék neki szép szerivel. Viszont én, mint a szavak embere, szeretném ha ő itt maradna még csöppet, s ha rám néz, szememben láthatja is a kérlelő tekintetet.
- Segítsen nekünk megfejteni ezt a rejtélyt kérem! Mert ha minden áron távozni akar, azzal előttem azt bizonyítja, maga is idekerülésünk mögött van.

Enyhe mosoly játszik Damon arcán, ahogy mindannyian megpróbálják őt megállítani, bár kissé visszavonul, ahogy a kést Bill elveszi tőle. Azt még ő is láthatja, hogy nem érdemes szívózni a sráccal, ráadásul láthatóan hátrányban van a három új ismerősével szemben, még akkor is, ha Roset, nem veszi számításba. Karját összefonja maga előtt és kevéske méltóságát megőrizve – már, ha volt neki ilyesmi egyáltalán - nézi a két férfit.
- Hát jó, maradok, ha ennyire ragaszkodtok hozzá – vigyorodik el gúnyosan és kacéran néz Rosera közben– Már csak azt nem értem, hogy ti mit kerestek még itt, ha ki akarjátok deríteni, hogy mi történt. Ha azt várjátok, hogy én mesélem el nektek, mi történt az éjszaka… nos, fájdalmasan kell közölnöm veletek, hogy nem segíthetek – tárja szét kezeit, majd nagyobbat slukkolva cigijéből, annak füstjét Bill arcába fújja, ha még mindig a közelében van.
- Javaslom – tartja fel mutatóujját, miközben beszél – ha már fogolyként veletek kell maradnom, hát keressétek fel azt a helyet, amire emlékeztek legutóbbról.