dr John Redwolf

Név: John Redwolf
Faj: viharmadár
Alfaj: A Patak Népe
Rang: szellemtudó
Nem: férfi
Születési év: 1977. január 20. (34 éves)
Születési hely: USA, Florida, Stormhaven
Fizikai megjelenés: mint a legtöbb erősen indián faji beütésű rasszal rendelkező ember ő sem túl magas, 170 centi talán meg lehet, de izmos, atlétikus testalkatú. Bőrének csak enyhén bronzos a beütése, sok mindenben északibb embertípus üt át a vonásain. Arca élesen metszett, járomcsontja igen erős vonalú. Nagy, nyílt szemei aranybarna színben tündökölnek. Orra határozott, egyenes vezetésű. Gesztenyebarna haja hosszú, majdnem a derekáig ér, a rezervátumon kívül lófarokba köti. Általában gondosan borotválkozik, de erős szőrzete miatt nap végére szinte mindig újra borostás. Általában a rezervátumban a könnyű, sportos ruházatot preferálja, a városban viszont öltönyt és inget vesz amerikai nyakkendővel és napszemüveggel. Feltűnően hosszú, kecses ujjai vannak, keze nem fizikai munkáról árulkodik.
Különleges ismertetőjegy: a derekán egy örvénytetoválás
Mentális jellemzők: végtelenül védelmező jellemű férfiről van szó, ez az ami leginkább meghatározza a jellemét, innen kapta indián nevét is a közösséget mindenkor védelmező, azért kiálló farkasról. Senki nem árthat az övéinek, míg ő talpon van és küzdeni tud. Szigorú gyermekkori nevelése meghozta gyümölcsét, végtelenül tisztelettudó és udvarias, de egy pillanatra sem tűnik úgy, hogy hízelgő alázatosságba csapna át. Tiszta tekintete folyton beszélgetőtársa szemét keresi, nem rejti el magát mások elől és ezt várja viszonzásként is. Vezetőként meglehetősen szigorú de általában igazságosan dönt. Beosztottait kemény kézzel fogja, ugyanakkor mindenki aki ismeri, tudja, hogy nem utasítja el a hozzá fordulókat, kérjenek bár segítséget vagy tanácsot. Egyenes jellemű és egyenes gerincű. Tisztában van a saját képességeivel, nem engedi, hogy lebecsüljék, de nem is esik az önhittség hibájába. Szereti a női nemet, de ha párt választ, akkor bizonyos, hogy a tőle megszokott hűséggel viseltet majd iránta. Addig azonban nem sok aggálya van e tekintetben. Gyűlöli a képmutatást és a titkokat, rosszul reagálja le ezeket.
Vallás: istenhívő, közelebbi felekezeti hovatartozás nélkül
Filozófia: fogadott
Beavatottság: 4. kör (kismester)
Iskolák: necromancia, elementarizmus (szél)
Grimoare:
"Viharból Fonott Köpönyeg" - Fél percnyi koncentráció után a mágiahasználót fél órán keresztül tomboló szélvihar veszi körbe, mint egy lokális forgószél. A szél a hajított tárgyakat (kések, labdák, vagy akár gránátok) félrelöki, emberi erejű támadók nem képesek megütni a varázslót (félretaszítja a kezüket) de az ennél nagyobb erejűek ütése is nagyobb részt veszít az erejéből. A szél lőfegyverek golyóit nem képes elsodorni.
"Az Élő Erdő Lehelete" - A nekromanta képes beforrasztani sebeket, ezzel elhárítani az elvérzést, valamint meggyógyíthat minden olyan betegséget amelyre az orvostudomány mai állása szerint adott stádiumban létezik gyógymód. A varázslat megidézése 10 perc, hatása végleges.
"A Métely Távozása" - a nekromanta érintése után megváltozik a testben a vér és az energiák áramlása. Kivet (kiizzad) magából minden mérget további mellékhatások nélkül, csillapodnak az esetleges betegségek tünetei és elszáll minden fáradtság, feloldódnak a görcsök. Az ezen mágiaformát ismerő varázslók szívesen álcázzák a varázslatukat masszázsnak vagy simogatásnak, ha a célszemély előtt nem akarják felfedni magukat. A varázslat megidézése 5 perc, hatása azonnali.
"Az Élet Szeme" - a nekromanta képes érzékelni mindazt, amire okkult hatalma irányítani hivatott, vagyis az életerőt. Minden élő lényt érzékel a közelében, semmilyen módon nem lehet ez elől elrejtőzni, csak varázslattal (ha a rejtőzést létrehívó varázsló magasabb körbe tartozik, mint a nekromanta). Ha a varázsló normális esetben nem érzékelne valakit akit a varázslattal megpillant, akkor nem lát színeket és vonásokat csak egy vörösen izzó alak körvonalait. Természetesen a varázslat nem foglalkozik az élőholtakkal és nyughatatlanokkal. A varázslatot 2 perc megidézni és egy órán át hat.
"A Távozás Pillanata" - a nekromanta egy elhalt értelmes lény holttestének szemébe nézve láthatja mindazt, amit a test látott közvetlenül a halála előtti egy percben. Veszedelmes mágikus tudás, mert igencsak a képek hatása alá kerülhet a varázsló. 5 perces koncentráció idézi meg a mágiát és természetesen egyetlen percig tart.
Családi állapot: özvegy
Foglalkozás: kórházi szakorvos (aneszteziológus)
Befolyás: leginkább az orvostudomány prominens személyiségei között vannak közeli ismeretségei, barátai, de ismer néhány környezetvédelmi és politikai aktivistát is, ezek nem túl jelentős volumenűek
Szakértelmek:
Haladó Orvostudomány (aneszteziológus)
Kezdő Sofőr
Kezdő Számítástechnika
Haladó Diplomácia
Haladó Etikett
Kezdő Művészet (gitár)
Haladó Reál tudományok (biológia)
Szexualitás: heteroszexuális, nincsenek ismert aberrációk
Függőség: semmilyen függőség nem ismert
Képességek: Alakváltás, Éles szemek, Repülés, Manitou haragja, Mennydörgés, Tiszta test, Vihartestvér, Harci érzékek, Kollektív emlékezet, Médium, Okkultizmus
Gyenge pontok: Szabadságvágy, Bezártsági érzés, Bosszúálló
Vonzalom: barátság, gyermekek, becsület, erő, önbizalom, szép nők, indián kultúra, természet, erdők, repülés
Taszítás: betondzsungelek, basáskodás, a gyengék elnyomása, önhittség, korlátozások, nagyon szűk terek, nagy tömeg, erős zajok
Életcél: Heimdall idoljának helyreállításával meggyógyítani népét
Harci erő: 9/4/2 átalakulva: 13/0/0
Önéletrajz:
Lassú léptekkel haladtam a mocsáron át s most, a mayaimik körében sem állt szándékomban rohanni. Elmélkedtem. A mocsárban ezer és ezer nyűg van, ahogy tartják az emberek. Moszkitók, betegségek, pára, sár... Nekem mindez természetes. Nem ér fel a repülés élményével, de ettől függetlenül megnyugtatónak találom a Földatya közelségét. Farmerem szakadt és koszos, felkaromig mindenfelé sárfoltok tarkítanak, az ingemnek legfeljebb maradványait viselem. Éppen ezért a döbbent tekintetek sem lepnek meg igazán. Alapvetően céltudatosan vágok át a házak között Vén Bölény szállása felé. Az öreg indián sámán tudtommal az egyetlen halandó lény ezen a világon, az egyetlen ember, aki tisztában van a kilétünkkel. Elleneztem volna talán, ha egyáltalán már a világra jövök, mikor beavatták. De sosem kellett megbánnunk a bizalmunkat.
Könnyű kézzel löktem be az ajtót és szomorúan néztem a megfáradt vénemberre. Oly sok takaró között is reszketett, fázott. Nagyon öreg már - döbbentem rá. Sokkal öregebb, mint amit a legtöbb halandó megér. Hályogos szemét rám emelte, majd ahogy becsukódott az ajtó reszketeg hangon köszöntött:
- Megtiszteltetés, szellemtudó.
Meghökkenve meredtem rá:
- Öröm és tisztesség hajlékodban járni Vén Bölény. Vörös Farkas vagyok - tettem hozzá. - Fehér Sas nem tudom merre jár.
- Fehér Sas meghalt - nyögött fel az öreg. - Megtaláltuk a holttestét a mocsárban. Napokkal ezelőtt. A viharfik... mind halottak... csak te nem, Vörös Farkas...
Megbicsaklott a térdem és leroskadtam a priccsre. Komoran bámultam magam elé, majd nagyon lassan kimondtam ami először eszembe jutott:
- Sötéthaj?
- Az asszonyod is - bólintott nehézkesen az öreg. Sötéten meredtem magam elé, de a régi szokások szerint nem fedtem fel az érzelmeim. A férfiak nem sírnak. Reszelős hangon válaszoltam inkább:
- Rosszul tudod a szokásaink Vén Bölény. Ha a szellemtudó meghal, újat választanak a helyébe.
- A viharfiak - felelte kifejezéstelen hangon az öreg. Rádöbbentem, hogy igaza van, de kétségbeesetten tiltakoztam a felelősség ellen:
- Én orvos vagyok. Nem bölcs vagy harcos. Ráadásul alig harminc esztendeje élek. A viharfik között is rangban az utolsó voltam. A legfiatalabb.
- Te élted túl egyedül - mutatott rá Vén Bölény, - akármi is csapott le rátok.
- De... De... Én csak orvos vagyok. Gyógyító. Semmi... Semmi közöm a közösség vezetéséhez. Csupán elmém ereje segített ebben, de ez nem elég a vezetéshez.
- Fehér Sas jelölt viharfinak...
- Ugyanmár! - mordultam fel. - Elvégeztem az orvosi egyetemet, elkezdtem praktizálni. Gyógyítottam itt a rezervátumban is és a városban is. Sokan ismertek mindkét helyről és az arcom sem egészen klasszikus indiános, de van benne valamennyi. Optimális voltam azon szerepre, hogy kapocs legyek a város felé. Jól jött a gyógyászati szaktudásom is. Csak erről volt szó.
- Manitou elhomályosítja az elméd, Vörös Farkas? - szuszogta a sámán. - Netán elfeledted már Amhetis ügyét?
- Nem én szálltam szembe a múmiával - ráztam a fejem.
- Nem? Óh értem. Igen, igazad van. Te csak kihoztad abból a lángoló épületből a két társadat, a mágiáddal életben tartottad és mintegy véletlenül tépted ízekre feltételezem a Kígyó Papot...
- Elferdíted az igazságot - ellenkeztem.
- Nem az igazat mondtam talán?
- Ez csak az igazság árnyéka. Tények, de kihagyod belőle a társaim szerepét... Én nem vagyok harcos...
- Pedig úgy mondják jó pár dolog tanúskodik ennek ellenkezőjéről a wigwamodban...
- A trófeák? Könyörgöm! Kölyök korom óta űzöm a taekwon-dot, nem csoda, hogy van pár érmem...
- Úgy mint a világbajnoki serleg és a két pánamerikai bajnoki érem?
Szememet forgatva meredtem a tetőre majd felmordultam:
- Miért akarod, hogy én legyek a szellemtudó? Még csak viharmadár sem vagy...
- Nem akarom - felelte csendesen Vén Bölény. - Csupán beszélgetünk...
Hátat fordítottam és kirohantam az ajtón. Elegem van. Nagyon elegem. Nem vagyok vezér! Én nem. Hirtelen ütköztem bele a fiatal lányba odakint, akiben Szökellő Hiúzt ismertem fel, Vén Bölény dédunokáját. Rosszallóan jegyeztem meg:
- Az öreg mellett lenne a helyed. Ápolásra szorul.
A lány szeme megtelt könnyel:
- Még nem is tudod, ugye John? Dédapám tegnap reggel elköltözött az örök vadászmezőkre. Szép kort élt meg, tudom, de hiányzik. A temetésre elvárunk téged is, tudom, hogy szeretted őt.
Megpaskolta a felkaromat és otthagyott. Valószínűleg beletelt pár percbe mire összeszedtem magamat és felsandítottam az égre. "Na jó. Egy szellemmel nem vitázom. De ezért még számolunk öreg" - gondoltam, majd nekiindultam, hogy visszatértemről biztosítsam a társaimat. Immár mint szellemtudó...