John Paul Jones Street Forum 10. -Serena Leila Trevianso

[Végzet]

Egy régebbi építésű családi ház, amelyhez garázs is tartozik. Konyha, nappali, 3 lakószoba, fürdőszoba, mellékhelyiség, konyha és a padlástér valamint a pincerész tartozik hozzá.

[Serena Leila Trevianso]

A padlás és a pince tele van lomokkal, emlékekkel, régi bútorokkal. Egyik sincs használatban, és csak lomtárként szolgál.
Ha belépsz, az előszobába találod magad, amely egyből a nappaliba vezet. A nappali bal, míg a konyha a jobb oldaladon található. A nappalihoz nem tartozik ajtó, ám a konyhába már azon keresztül jutsz el. Az emeletre és ezzel együtt a szobákhoz, fürdőhöz és a mellékhelységhez is a nappaliból vezető lépcsőn tudsz felmenni.

Nappali: Sokkal ember barátiabb a berendezését tekintve. Azonban még a nagy ablakok és a tágas tér jellemző leginkább. No meg az egyhangúság a színeket tekintve. A könyvespolcot és a kandallót leszámítva semmi nem utal arra, hogy használva lenne. A sarokban pedig egy fekete zongora található.



Terasz: A Nappaliból lehet kimenni a hátsó kertbe, melyen már az apjának köszönhetően kényelmes kis terasz lett berendezve.


Konyha: Még ritkábban használt helység, de még az anyjának köszönhetően fel van szerelve rendesen.



Szoba:A vendégszoba berendezése roppant egyszerű, hisz nem szoktak vendégek jönni. Egy ágy, éjjeli szekrény, televízió, íróasztal és hozzá egy szék. De semmi extra nincs benne, ahogy a szín világa sem épp változatos.


Serena szobája: Mivel nem igazán szeret itt lenni, így itt nem található minden szanaszéjjel. Rendezett, tisztaszoba és a lakójához képest túl egyszerű. A falakon csak elvétve találni képeket, a szekrénye tartalma is szegényes, hisz csak a biztonság kedvéért tart itt ruhákat. De tágas helység ez is.


Apja szobája: Az apja szobája itt is lezárt helység.

[Serena Leila Trevianso]

Elözmény; Teknősök költőhelye

*A felajánlott hátsóra csak elnevettem magam és bőszen hátrálni kezdtem, miközben a nevetésem töltötte be az éjszaka csendjét…*
- Na neee… hagyd abba kicsi vámpír. Nem foglak hátsón rúgni.* Még a kezemmel is integettem neki, hogy én aztán nem. De a móka az nem tartott sokáig, hisz az nevetgélést és az úszást megszakította a telefonom.

A házba érve, mint jó házigazda előre mentem, hogy lámpát kapcsolva beeresszem és az előszobába ki is bújtam a cipőmből még az előszobában.*
- Szóval üdv nálam, érezd magad otthon… és ez nem csak udvariasság. Én nem foglak körbe ugrálni. *Vigyorodtam a srácra, bár tény, hogy nálam semmi olyan nincs ami esetleg kielégítené az igényeit. Így nem is mutattam meg a konyhát, sem pedig a fürdőt. Azonban a megjegyzésére összevont szemöldökkel néztem rá. Igazából pedig, a fene abba a megfigyelő képességébe. Tényleg színesebb egyéniség voltam, és a Rezervátumi házam tele van színekkel, mintha csak egy szivárványban laknék.*
- Ha színeket akarsz, néz be a konyhába. * Tekintve, hogy az citrom és narancssárgába pompázik. S közben persze az ajtóra mutattam. De nem reagáltam többet, hogyan is mondhattam volna el? „Ja hát bocs Kicsi Vámpír, a másik házam biztos bejönne, de azon a környéken madarak élnek, és ha már itt tartunk akkor én magam is egy vagyok közülük?” Na nem, ilyet nem játszunk.*
- Különben meg, nem sokat vagyok itthon. * S tényleg nem. Ide csak Angyalom üzenetei miatt jártam mostanában sűrűbben, vagy ha épp nem tudtam haza menni, mert későn végeztem. Közben kinyitottam az erkély ajtót, hogy a friss levegő kicsit átjárja a házat. De a bakancslista sehogy sem ment ki a fejemből.*
- Amiket felsoroltál… miért maradtak ki az életedből? * Kérdeztem miközben ránéztem egy pillanatra és a könyvespolc alsó polcáról a laptop táskám és a kanapéra raktam.*
- Egy pillanat… * S a konyhába kiugorva egy doboz barack lével tértem vissza a nappaliba.*
- A teraszon jó lesz? * Kérdeztem rá és ha igen, akkor bizony kimentem a levegőre, hogy az ott foglaljunk helyet.*

[Noel Wyard]

Így járjon egy hölgy kedvében valaki, tessék, pedig még előzékeny is volt, de ha nem, hát nem.

Nem tolakodó, addig nem mozdul az előtérből, míg Serena nem invitálja beljebb, ugyan elméletben egy férfinek illik előbb belépni, hátha repül valami, na de ez a nő otthona, nem teheti meg.
-Köszönöm, ilyesmit soha nem várok el senkitől. Van pici szám, hangom is, ha valamit szeretnék, akkor azt hiszem, tudom jelezni, de bevallom, megnézném, amikor te körbeugrálsz valakit a szó szoros értelmében.
Elnyomja a vigyorát, nem gondolja komolyan, na de ez ismét egy magas labda volt, ő pedig vizuális típus. Bólint, nem kell hatalmas logika ahhoz, hogy kitalálja, melyik a konyha, de beles, és mosolyogva tér vissza.
-Igen, ez már sokkal jobban illik hozzád.
Valahogy az egyhangúság nem Serena stílusa, ezért is lepte meg, hogy a nappali az. Megfigyel, természetes dolog, hiszen az élete múlik rajta, hogy a legkisebb részletre is emlékezzen, mert soha nem tudhatja, az mikor húzhatja ki a csávából.
-Ezt mondanod sem kellett volna, egyértelmű. Minden olyan... új, tiszta, túlságosan is makulátlan, ami mind-mind arra utal, hogy nem sokat van itt a gazdája.
Ami nem zavarja, hiszen semmi köze ahhoz, hogy Serena miként él, vagy hol. Meghívta magához, ami nagy szó, mert a mai világban ez nem szokványos dolog.
-Azért, mert lefoglalt a tanulás, és mire rájöttem, hogy létezik más is az életben, addigra már létformát váltottam. Nem érzek szerelmet, és a fizikai részek is kimaradtak. Finoman fogalmazva, eltököltem az időt.
Ettől függetlenül nem úgy fest, mint aki nagyon bánja ezt az egészet, de a kíváncsisága attól még adott, és bár veti be magát a vacsora kedvéért is, sosem jutott tovább a flörtnél. Felesleges lenne, semmit nem érezne az egészből.
-Persze, nincs hideg, nyugodt az éjszaka.
Végignézi ahogy Serena eltűnik a konyhában, aztán visszatér, és a teraszt veszi célba. Bólint, és társul mellé, hogy aztán kint üljön le, és várja a szellemesebbnél szellemesebb kérdéseket, amik korosztálya tollából, ujjaiból fakadnak.

[Serena Leila Trevianso]

*Az újabb megjegyzésre hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, csak pislogtam bambán, mint aki jól végezte a dolgát és próbáltam összeszedni a gondolataimat. De aztán csak megvontam a vállaimat.*
- Látod Kicsi Vámpír erre én is kíváncsi lennék. Ennyire nem vagyok bugris, de képletes értelmében viszont… nincs olyan ember, aki ezt eltudná érni. * Buta megfogalmazás, hisz nem csak emberek élnek a földön. De számomra evidens volt, hogy nem csak emberek nincsenek. Hanem egy faj szülöttje sem képes elérni azt, hogy én ennyire körbe pörögjek valakit. Volt barátom, voltam szerelmes egyszer – kétszer még ezer éve, de még ők sem érték el. Annak ellenére, hogy hiányzott az, hogy gondoskodjak valakiről. Hisz már csak egymagamra főzök vagy sütök, de az éjszakáim sem tölti ki senki. Senki olyan, akihez hozzá bújhatnék. Hajm… kapuzárási pánik? Kicsit korai volna. Igazából pedig még a konyha sem az stílusom… túlságosan sárga. Egyetlen szín van benne és annak az árnyalatai. Jobb szeretem az éles kontrasztokat. De ezt nem kötöttem a másik orrára.*
- Ejnye… csak nem jobban éreznéd magad egy szemétdombon? * Vigyorodtam el. Persze azaz úr, aki átlát a káoszon. Nos, a másik házamra ez igaz is volna, de az nem itt van, szóval akár hanyagolható is.*
- A csókhoz nem kellenek érzelmek, sem pedig fizikális dolog, legalábbis nem olyan, amitől megfoszt a létformád. Mindössze csak egy lány… * Vontam meg a vállaim. Az már betegességre vall, ha épp azon törtem a buksim, hogy ezt az opciót felajánljam neki? Mondjuk tény, hogy nekem le kéne tennie a nagyesküt, hogy ügyel a fogaira. Persze nálam az érzelmek nem számítanak, ha a szükség hív kielégítem és kész. Ez már egy ideje így működik és fog is, szóval épp bele sem halnék egy csókba. Ha meg bánt, vagy épp a fogait nem tudná kordában tartani, nos akkor is őt érné baj. Közben persze helyet foglaltam és kicsomagolva a gépet helyeztem üzembe. De közben rá-rá pillantottam, hisz bár kérdés nem hangzott el, de a véleményére kíváncsi voltam. S addig is, megemésztem, hogy miért is vagyok ennyire készséges. Bár tény, vámpírhoz még nem volt dolgom… *

[Noel Wyard]

Serena arcára pillant, és amikor rájön, hogy megint félreértette, hangosan nevetni kezd.
-Megmutatom, mi játszódott le a saját buksimban, mikor kimondtad, hogy ne várjam, hogy körbeugrálj. Nem egészen arra gondoltam, amire te.
Ismét bizonyítja saját lököttségét, mert fogja magát, és halál lazán körbeugrándozza a kanapét. Sajnálatos dolog, valahol tényleg elakadt a gyerekkor és a felnőtté válás között, de nem mindenki tapasztalhatja meg ezt az oldalát.
-Tádám!
Úgy pózol a végén, mintha lenyomott valami kötelező kűrt a korcsolyapályán, és pontoznák a zárást is.
-Persze a te olvasatodban is értem, és aki azt elvárja, hogy ténylegesen kiszolgálják, az mehet a sunyiba. Az nem ember, sem egyéb. Azt hiszem.
Szép elgondolás, de ami már régóta beleivódott az emberekbe, azt nem nagyon lehet onnan kiölni, vagyis nem egy mozdulattal.
-Dehogy, csak ha valahol laknak, az nem mindig makulátlan, ami természetes dolog, hiszen használatos. Viszont jobban belegondolva az is a zsenialitás határát képezi, hogy átlásd a káoszt, és tudd hova nyúlj.
Nála azért nincs rendetlenség, mert a bútorokat kihagyta, vagyis nem rendezett be semmit, csak a legalapvetőbbeket, hogy ha Raul mégis megérkezik, vagy valaki, akkor le lehessen ülni, mégse a földdel kelljen kínálnia a vendéget. Na de ki menne hozzá? Senki, így emiatt nem aggódik.
-Nem? Akkor mi benne a jó? Ezzel az erővel akkor mindenkit csókolgathatnék napestig... reggelig.
Valahol örül annak, hogy lehet, mégsem késett le mindent, na de az ő elképzelésében a csók csak akkor az igazi, ha szeret is valakit. Na de nála egy lány szóba sem jöhet, mégis elgondolkodik, igaza van Serenának. Ma már csak szükségletek kielégítése a legfontosabb, nem a többi, tehát ha csak tapasztalni szeretné, arra bárki megfelel. Elég baj az.

[Serena Leila Trevianso]

*Na de ahogy elkezd körbe ugrálni a kanapém körül, szinte már a hasam fogom a röhögéstől. Hát ez egy igazi dinka fazon. De mulattató. Mikor beállt a végén könnyű léptekkel sétáltam oda hozzá és egy kicsit lábujjhegyre emelkedve adtam egy apró, gyors puszit az arcára.*
- Dinka… Egyébként meg, köztudottan elvárt, hogy a nő ellássa a férfit. *Vontam meg a vállaim. Engem aztán nem zavart ez a nézet. Ha lesz valaha, valaki az életemben, akkor bizonyára meg lesz ez a része is a dolognak. De kitudja, lehet, hogy ugyan ilyen szeleburdi maradok aztán leshet, hogy ha épp elfelejtek főzni vagy épp oda égetem, mert elvonja a figyelmem valami. Pedig főzni imádtam, ahogy sütni is. Na de a következő megszólalására csak összevont szemöldökkel néztem rá és halk sóhajjal előztem meg a szavaim.*
- Ha ember lennél, most azt mondanám, hogy azért nem állapodtam meg eddig, mert a sors téged szánt nekem. De ennyire nem akarhat kicseszni velem, hogy egy vámpírba rakja mind azt, amitől működhetne. *Hát sosem voltam plátói típus. De tény, hogy elég sok ponton egyezett a véleményünk a fiúval és még dilisebb is mint én. De könyörgőm, ennyire ne akarjon már kicseszni a sors velem. Kaptam már bőven eleget, szóval most már jöhetne valami jó is. Mondjuk egy hasonló, mint Angyalom meg kicsi vámpír összegyűrve egybe és természetesen emberi bőrbe bújtatva, vagy ha más nem, hát madárka formában. Utálnám ha egy Vámpírba szeretnék bele. S erről nekem mért Remus ugrott be elsőnek? Mikor még csak nem is az a típus, aki megértene vagy egyezne a véleményünk. Közel sem olyan, mint akiről el tudnám képzelni, hogy hosszú távon képes túlélni. Sőőt… Én döglenék meg mellette… a fájdalomba. A kérdésre kicsit megállt a kezem és hátradőlve tekintettem az előttünk elterülő sötét udvaron, hogy jól lebírjam írni.*
- Megtehetnéd, ám nem mindenki csókol jól. A kezdők rendszerint nem, hiába gyakorolnak otthon a tükörrel vagy a párnával. – vigyorogtam, de aztán elkomorodott az arcom kissé – A csók az alapjaiba véve egy belsőséges dolog, amit az emberek többsége nem osztogat csak úgy. Lehet lágy, lassú, mohón éhes, erőszakos és fájdalmas. – …Angyalom fogai marnak finoman az ajkamba… naaa sicc innen fantázia. – De akárhogy is, a vonzalmat hivatott kifejezni. De ma már nem nagy feneket kerítenek neki. Nem szemrehányás nekik, ne értsd félre. Én magasam sem verem nagydobra az ilyesmit. Érett, egészséges nő vagyok, és azért mert nincs egy gyökér, aki képes volna megállni a helyét mellettem, még a szervezetemnek szüksége van ezekre a dolgokra, ahogy a szexualitásra is. Én meg aztán nem vonom meg Tőle, csak feleslegesen feszülté tenne. Annak meg semmi értelme, hogy ilyen apróság elvonja a figyelmem bármi mástól is. * vontam meg a vállaim, értse ahogy akarja. Persze evidens, hogy nem fekszem le mindenkivel. Erre a célra megvannak a jól bejáratot srácok, ha meg nincs, akkor szerzek egyet. Nagy kaland. Pláne, hogy mostanság oda figyelek arra, hogy közel se menjek „éhesen” Angyalommal való találkozásra. Nem szeretnék egy vámpír ágyában kikötni. Na nem azért, mert nem jönne be… Ó dehogynem… csak szimplán, nem feledtem, hogy mit ígértem. Így nem adom magam. Addig nem, míg ilyen fene biztos a dolgában, hogy meg kaphat. Persze, megteheti… erőszakkal. De valamiért mégsem süllyedt idáig. Talán tetszik neki ez a macska-egér fogócska. Tisztára Tom és Jerry. *
- De hogy mi benne a jó, azt csak megmutatni tudom… ha megígéred, hogy vigyázol a fogaidra. * Csúszott ki a számon, hogy ha akarja, hát hajrá. Nem fogom lecsapni. Egy csókban még nincs semmi. S talán még Angyalom édesen kínzó fogainak képe is eltűnik a fejemből. Ami röhej, hisz soha nem csókolt meg, vagy nyúlt hozzám, pláne nem vette a vérem és föleg nem csók közben, s pláne nem élveztem. Ez csakis a saját vágyképem. Remek.*

[Noel Wyard]

Pontszámot vár, puszit kap helyette, ezen meg is lepődik, igaz, szerinte is gyönyörűséges volt az érkezése, mert nem esett sem hasra, sem át a kanapén. Egy vigyorral nyugtázza a dolgot.
-Elvárt... ez az a szó, amit rühellek. Mi az, hogy elvárt? Ki várja el? Néhány alak kitalálta, hogy ennek így kell lennie, és akkor ez már elfogadott tény. Nem azt mondom, hogy nem esne jól mindenkinek, hogy mire hazaér, van vacsora vagy ilyesmi, na de azért van egy határ.
Fiatal, és az is lehet, igencsak tapasztalatlan ilyen téren, de elméletben azt vallja, ha két ember szereti egymást, akkor nincs olyan, hogy az egyik kiszolgálja a másikat. Ha ez így van, akkor nincs meg a kölcsönös tisztelet, vagyis az egyik fél szeretete a hazugságon alapul.
-Erről nem tehetek, sajnálom. De azt leszámítva, hogy a fajtánk nem érez, illetve nem úgy érez, attól még kedvelhet valakit, vagy nem? Oké, tudom, az nem ugyanaz, vagyis tényleg kizáró tényező.
Kicseszés lenne az ilyesmi? Végeredményben az összes vámpírral kicseszés, aki nem önszántából vált azzá. Igaz, őt ez a veszély olyan szinten nem fenyegeti, hogy a fiúkat kedvelte, tehát a női nemtől nem fog hanyatt vágódni, viszont az, hogy ezáltal minden olyan érintkezést kihagyott, amit szeretett volna átélni, na az már más meglátásba helyezi a dolgokat.
-Végeredményben nekem már nem teljesen mindegy? Párnával? Szegény tükör... én kezdő vagyok, vagyis az azt jelenti, pocsék.
Ez evidens, nem is lehet más, hiszen mégis kivel gyakorolt volna? A koponyájával? Az is egy lehetőség, de az már kimeríti a nekrofília fogalmát.
-Gyakorlatban én ezt csak bensőséges körülmények között tudom elképzelni, de aláírom, ha abból indulok ki, amit mondasz, akkor ez felejtős. Viszont akárhogyan is nézem, egy dolog egyértelmű, a testemnek már nincsen szüksége bizonyos dolgokra, mert még azelőtt elfojtották, mielőtt élni kezdtem volna.
Igaz, az elmúlt időszakban azért felmérte, mennyire lenne kapós mindkét nemnél, és maga is meglepődött, mert nem maradt volna egyedül. Ennek örömére elkezdte bevonni a vadászatba is ezt a játékot, ha már hasznát veszi.
-Tényleg megmutatnád? Nem harapok.
Elmosolyodik, ugyan Serena nem férfi, de kit érdekel, amikor meg tudja mutatni, milyen egy igazi csók?

[Serena Leila Trevianso]

- Határok amiket mindenki szeret feszegetni s átlépni. * Villantottam rá sötét íriszeim. Ó ezt ismertem, szerettem a határokat feszegetni. Megnézni, hogy kinél hol van, hogy aztán ne lépjem át, vagy ha mégis, akkor tudjam, hogy hol kell kezdeni. *
- Nem értek a vámpírok sivár érzelmi világához, meg hogy miként működik nálatok. De kicseszés lenne a javából, ha egy olyanba szeretnék bele, mint Te. * S itt most a fajára utáltam és nem is igazából arra, hanem csak szimplán arra, hogy ebből adódóan nem volna viszonzása. Ami egy ideig szép és jó, de egy idő után csak keserves sóvárgás az egész. Meg most na… a nyílt kapcsolatok sosem jó dolgot. Egy vámpír nem tudná minden igényem kielégíteni, ahogy én sem az övékét. *
- Nem feltétlen… azt mondtam, hogy többsége. Vannak esetek akik rá éreznek a dologra. De nem tudom pontosan… nem igen akadt dolgom kezdőkkel. Az én koromban már nincs az a férfi, aki kezdő volna. * Bizony már nem egy 16-17 éves fruska vagyok, hanem negyed évszázados. Ebben a korban már az esetek nagy részében az emberek már kiélték magukat és családalapításon törik a buksijukat nem az első alkalmon. *
- Hidd el, legalább annyi dologtól megkímélted magad, mint amennyit veszítettél. Sok baj van a testiséggel és a nőknek szokásuk mindent mögé képzelni, a pasiknak meg nem jelent semmit. Szóval egy olyan paradoxon helyzetet alakítanak ki a saját maguk befásult hülyeségével, amin csak röhögni lehet. De ugyan ez igaz a párkapcsolatokra is…* Legalábbis a tapasztalataim erre utalnak. Még ha a személyesből nem is sok van. Valahogy… elvették a kedvem a dologtól. Nem is értem miért… Najó, csak ne ironizáljak itt. Nem áll jól. *
- Ha tényleg nem harapsz, akkor meg. Bár közel sem tudom, hogy nálatok mit vált ki, ha egyáltalán ki vált valamit vagy épp, hogy miként élitek meg. Ismeretlen terep… * S nekem meg eszembe sem jutott felvetni a dolgot Remusnál vagy, hogy ilyenre rákérdezzek. Illetve hazudok, eszembe jutott. Csak épp az igazság olykor fájdalmas, s féltem a választól, hogy kapok egy hozzá méltóan arrogáns, szarkasztikus választ, amitől még azt is megbánom, hogy megszülettem nem még azt, hogy ilyen „buta” kérdés az eszembe jutott. Na, ehhez tökéletesen ért, hogy kapja be. Közben azért letettem a gépet az ölemből magam mellé és felállva sétáltam Noelhez.*
- Előre szólok, hogyha meggondolod magad és akárcsak egy picit is a vérem veszed, haragban leszünk. * S azt speciel senkinek nem tudtam ajánlani. Pláne nem akkor mikor nyílt terepen vagyok. De nem szaporítottam tovább a szót, csak a szék támláján megtámasztottam az egyik kezem, hogy kissé előre tudjak dőlni, míg a másik kezem bizony az arcán simítva végig, túrt a félhosszú hajába, hogy finoman – már mai az én heves vérmérsékletemhez finomnak nevezhető - az ajkaimhoz vontam az övét. Nem szórakoztam, nem szokásom, ahogy a gyengédség sem a kenyerem a fogva tartásom óta. Ajkaim s nyelvem mohó táncra ösztökélték a másikat, ahogy a tincsei közt lapuló ujjaim is határozottan fogtak a másik hajára, ahogy tartottam. Na igen, pech de mindig is irányító személyiség voltam. Na ezért nincs barátom, egy nőnek, vagyis nekem szükségem van arra, hogy nő legyek, ne pedig pasi. S ezt… eddig még senki nem tudta elérni. Én személy szerint éreztem, ahogy egyre többet akarok. Ó de ez nem a fiúnak volt köszönhető, közel sem… a pici buksim más felé járt. Egy teljesen sötét szobában és nem egy kivilágított teraszon. Közben a kezem a székről felsiklott a tarkójára és épp azzal a gondolattal játszadoztam, hogy mellette feltérdelve kéne az ölébe ülnöm. De a képek csak tovább pörögtek a fejemben… bakker… szenvedélyt várok és érzek egy jégcsap felé? Kész vagyok mint a matek lecke. Hisz Remus érintése sem meleg… még mindig érzem a hátamon, mikor ellenem fordította a kis játékom. *

[Noel Wyard]

-Abban én is jó vagyok. Főleg ha az illetőt még bosszantom is közben.
Szegény Pierre erről tudna mesélni, szekálta folyamatosan, miután rájött, ezzel az őrületbe tudja kergetni. Minél jobban hőzöngött, annál jobban csinálta. Raul egy picit más, sokkal türelmesebb, talán ez a szerencséje, na de ettől még nem állt le.
-Borzalmasan. Szó szerint nincsenek érzelmek, vagyis nem úgy, mint más fajoknál. Soha nem alakul ki igazán, Ha szeretsz valakit mint hozzátartozót... más példát nem tudok mondani, bocs... szóval akkor az egy sokkal mélyebb érzés, egészen más a tekinteted és a többi. Nos, nálunk ez nem alakul ki, vagyis nem létezik. Kedvelhetek valakit, de sosem fogom azt érezni, hogy szeretem igazán. Így érted? Maximálisan, ha a múltból maradtak még emlékeid, akkor azok alapján tudsz elvonatkoztatni, de másképp nem.
Ez az ő nagy baja. Tudja, hogy szerette Pault és a csoportot, de ez az érzés egészen mássá változott. Rault is szereti, de mégis más. Szerelmet nem tud felhozni, lévén sosem volt, így nem is tudja, mit kellett volna éreznie akkor.
-Igen? Akkor van esélyem arra, hogy egyszer legalább a technikáját megtanulom? Csodás hír. Most megnyugtattál.
Nevetve könyveli el, hogy lehet, nem reménytelen eset, és ugyan nem firtatja Serena korát, de azért nem kerüli el a figyelmét az információ. Nem mintha nagyon érdekelné, normális, kedves, nem ítélkezik, és ez ritka.
-Ezt miből gondolod? Szerintem egy férfinek is sokat jelent, ha igazán szeret valakit, vagy nem? Nem vagyok nőcsábász, sem tapasztalt, de nem hiszem, hogy minden férfi könnyedén venné az ilyesmit, vagy úgy, hogy nem jelent nekik semmit. Azért nem vagyok túl boldog attól, hogy lemaradtam róla.
Tudja, hogy létezik olyan mágia, amivel esetleg tényleg megélheti, na de most nem ez érdekli, egyelőre hadd alakítsa ki itt a saját életét. Minden más majd utána. A párkapcsolatok érdekesek, már amennyit ezekből tapasztalt, de úgy véli, hogy a legtöbbnél az alapprobléma a kommunikáció hiánya.
-Nem harapok, ígérem. Fogalmam sincs, azt hiszem csak a fizikai részéről tudok majd nyilatkozni, nekem is ismeretlen terep. Nem, nem merevedésről beszéltem.
Elneveti magát, ezt muszáj volt megjegyeznie, holott egyértelmű a dolog. Pláne nála, hiszen Serena nőből van, így nem aggódik amiatt sem, hogy véletlenül bebizonyítja az ellenkezőjét annak, amit mindenki képtelenségnek tart.
-Még nem vagyok éhes, így ez a veszély nem fenyeget.
Vért sem lát sehol, így nem hiszi, hogy elveszítené az önuralmát. Elméleti elképzelései vannak, de gyakorlati az semmi, így lehet, pancser, de hagyja, hogy Serena irányítson, és kielégítse a kíváncsiságát. Tetszik neki amit érez, a hevesség, a mohóság, ezt próbálja viszonozni. Ösztönösen öleli át a nőt, mintha ez magától értetődő volna, és lehet, ráérzett arra, hogyan is működik ez? Egy biztos, elnyerte a tetszését.
A gondolatai mindenfelé cikáznak, egyrészt jegyzi, mit érez, másrészt nyugtázza, hogy Serenából ezt egészen biztos, hogy nem ő váltotta ki, de annyi baj legyen. Amikor már úgy véli, talán ő is kezdeményezhet, a nő hajába túr, és egyre hevesebben csókol. Túlzásba nem akar esni, elvégre nem pofonért jött, nem akarja, hogy Serena félreértse, mert saját maga előtt világos, de a nő előtt nem az, hogy ő a saját neméhez vonzódott annak idején, így eszébe sem jutna bármi mást tenni.
Viszont kölyök, és az sem jut eszébe, hogy abbahagyja csak úgy, saját magától.

[Serena Leila Trevianso]

- Bár ne érteném Kicsi Vámpír… bárcsak. * Sóhajtottam némi vágyakozással a hangomban. Én, a kíváncsiság mintaképe, a tudatlanságra vágytam. Vágytam arra, hogy sose fedeztem volna fel Angyalom. Vágytam arra, hogy ne tudnék semmit róla, róluk… hogy ne tudnám, hogy minden erőfeszítésem baromság, és a bukásom biztosítva van. De ennek ellenére nem adtam fel, hisz ösztönösen jött. Ez van… nincs mit tenni. *
- Igen Kicsi… ha igazán szeret. De sok férfi erre nem képes vagy csak menekül előle, mikor felismeri. De 100-ból egy pasi az ilyen, a maradék 99-et csak is a testi része érdekli. Nem véletlen mondják, hogy a férfiaknak az agyuk a micsodájukba szorult. Az abszurd megnyilvánulásra csak szélesen mosolyogtam. *
- Hát ettől nem is tartottam… * Merevedés? Egy vámpírnál? Kac-kac… melyik baromnak fordulna meg a fejében? Bár ha a filmvászonról indulunk ki… a vámpírok szerelmesek és gyerekük lesz, a zombik emberek lesznek, ha bele szeretnek valakibe… pff… Hullawood. Röhej. Hát ez fenomenális… megnyugtat, hogy nem éhes. MÉG. Milyen mázli, hogy nem vagyok félős vagy tartós típus. Nem hiszem, hogy ez bárkit megnyugtatna.
Ahogy a hideg kezek érintése már nem csak a fejemben, hanem fizikai valóban is megjelennek, már nem csupán csak egy gondolat, hogy a srác lábán kössek ki, hanem bizony a széles széknek köszönhetően elfér két oldalán a térdem, ahogy testem a vonásnak enged. S minél nagyobb felületen érzem, a hűs érintést, mely az ingje alól is szinte perzsel, úgy lesz egyre vadabb a mozdulatom, s már bizony olykor-olykor édes kéjt ígérve marják meg a fogaim az ajkait. S bár a hűvös érintése izgatóan hat rám, de tovább nem akarom. Azt akarom, hogy tüzeljen, hogy szinte perzselje a vágy az Angyalom. Naiv ábránd igaz? Ki most is ott pislákol, jeges kék tekintete ott világít a fejembe. Ajkaim szinte kétségbeesetten táncolnak, ujjaim sem különb módon szorítanak a kölyök tincsei közt egészen addig, míg meg nem érzem az ujjai táncát göndör fürtjeim közt. Buksim ösztönösen bicsaklott hátra, ezzel elszakadva az ajkaitól miközben egy halk nyögés szakadt fel az ajkaim közül. S hajába túró mancsom ösztönösen húzta a nyakam felé… Ám ekkor egy gunyoros mosoly képe jelent meg a buksimba, amire egyből kijózanodtam. S amilyen gyorsan jött a kijózanodás, olyan gyorsan is álltam, vagyis pattantam fel Kicsi Vámpír öléből. Kissé kipirult azzal, izzó barna tekintettel és most a pokolba kívántam a vámpírok szaglását, hisz ezzel együtt egyértelművé vált a reakcióm. Arról meg gőze sem lehetett a Kicsinek, hogy ez nem az Ő érdeme… hogy másra vágytam így. De én aztán nem fogom megosztani vele, az fix.*
- Szóval ilyen… *Szólaltam meg végül és a képzeletbeli noteszembe feljegyeztem, hogy ha a srác távozik és leadtam a magazint, akkor haza fele fel kell hívnom valakit, hogy ne sanyargassam magam feleslegesen az önmegtartóztatással. Hmm… Lehet, hogy Remust kéne hívnom, hogy kiábrándítson és eltűnjön a tudatomból? NA ezt majd még eldöntöm. De közben vissza ültem és a szék szélére támasztottam a lábaim szorosan átölelve a felhúzott térdem s azon megtámasztva az állam vártam a másik reakcióját.*

[Noel Wyard]

-Ne haragudj, tudom, neked vannak érzelmeid, és nem úgy éled meg az egészet, mint én. Régen szerettem, de azt már nem tudom behatárolni, hogy ez mit is jelent pontosan nálam jelenleg. Érzem, hogy más a viszonyom azokkal, akiknél ez kialakult anno, de... már egészen más itt belül.
A nő sóhaja mindent elárul, tudja, hogy vágyik valamire, valakire, és nem kell a szomszédba mennie ahhoz, hogy rájöjjön, egyik fajtársa lehet az, akire Serena gondol, különben nem így reagált volna. Mivel nem nagyon vannak itt ismerősei, így belőni nem tudja, ki lehet az, de nem is az ő dolga, nem rá tartozik.
-Szerintem menekülnek, mégpedig azért, mert az a tévhit él mindenkiben, hogy ha egy férfi kimutatja az érzelmeit, akkor gyenge. Ezt nevelik bele a srácokba is. Hatalmasat esel, ne sírj, hiába tört mindened darabokra, mert az lányos. Az érzelmek a lányoknak valók, egy férfi legyen kemény, pedig... azt hiszem nem az a keménység, ha valaki elnyomja magában mindezt, hiszen az ember társas lény, vagy így, vagy úgy. Ahogy az elmúlt időszakban láttam, eszerint élnek a srácok, és azt hiszik, attól menők, ha húzzák a strigulákat.
Eleget figyelte az embereket egy-egy vadászat során, a kocsmák környékén és egyéb helyeken. Már csak azt nem sikerült megfejtenie, hogy a lányokat miért vonzza a durvaság? Erre sosem fog rájönni, de lehet, majd megkérdezi Serenától egyszer, hátha ő tudja a választ, hiszen nőből van.
-Sejtettem.
Elvigyorodik, ő biztos nem fog tűzbe jönni, hogy aztán többet követeljen, egyrészt a létformája miatt, másrészt azért, mert egy nő az első, aki megmutatja neki, milyen is a csók.
Érdekesnek találja a fizikai közelséget, a meleg bőr érintését, ami furcsa egyveleget alkot az ő hideg testével. Így még soha nem érezte, egészen más volt az, amikor azért találkozott vele, mert a prédája emberi lény volt.
Meglepődik, hogy Serena átül az ölébe, hát erről aztán nem beszélt előtte, és nem is gondolta volna, hogy megteszi, ahogy azt sem, amitől őt tiltotta. Ahogy az ajkába harap, az is furcsa érzés, és egészen mást vált ki belőle, mint amit lehet, kellene.
Az ösztönei kapcsolnak be, automatikusan, és innentől kezdve minden erejére szüksége van ahhoz, hogy azt elnyomja, és ne marjon vissza. Két dolog cikázik a fejében, az egyik Paul, őt sosem bántaná, a másik pedig az, hogy azt mondta, nem fog harapni, mégis az egyetlen visszatartó erő az első gondolat, semmi más.
Amikor a nő a nyakát felkínálja, megremeg, látja a lüktetést, és szerencse, hogy Serena felpattan, mert maga is így tesz. nem, nem akarja bántani, nem akar harapni, de az ösztöne erős, és beletelik jó pár másodpercbe, mire sikerül annyira csillapítania magát, hogy ne tegyen semmit. Végig Paul képét látja maga előtt, ez az egyetlen kapaszkodója, semmi más.
-Köszönöm. Tényleg lehet érzelmek nélkül is, és azt mondom, nagyon tetszik, de egy tanácsot adnék, ha elfogadod egy zöldfülűét. Ne, ne kínáld fel a nyakadat, ne harapj játékból sem, ha a fajtánkkal hoz össze a sors. Lehet, az idősebbek uralkodnak magukon, de a fiatalok nem nagyon. Az ösztön pedig erős, nagyon erős. Elnézést, rögtön jövök.
Szó szerint elviharzik, nem Serenát akarja, de keresnie kell valakit, akin levezetheti a feszültséget, és most teljesen mindegy, ki az, aki az útjába akad. Jó 1/4 óra múlva tér vissza, mintha kicserélték volna, ismét maga a nyugalom mintaképe.
-Ne haragudj, muszáj volt lelépnem egy kicsit. Nos, akkor miben segíthetek a cikkel kapcsolatban?
Mekkora gáz, teljesült az egyik álma, és hazudna, ha azt mondaná, nem esett jól neki, de szégyelli, hogy az ösztönei ennyire irányítják. Ezt mikorra fogja úgymond kinőni, azt még nem tudja, de egyszer csak eljön az ideje.

[Serena Leila Trevianso]

*A bocsánatkérésére összevontam a szemöldököm és pislogva néztem pár pillanatig, hogy ezt most mire is véljem. De aztán leesett a dolog és egy keserű mosollyal ingattam meg a fejem.*
- Nem ezzel van a baj kicsi vámpír… Hanem, olyanra vágyom, akire nem volna szabad. Mindenkivel megesik egyszer az életben. * Vontam meg könnyedén a vállaim. Miért is hazudtam volna? Semmi okom nem volt, pláne, hogy nem tudja, kiről van szó. Alapból ritkán hívom Remust a nevén, de most még figyeltem is.*
- Igen, ebben igazad van. Sok minden függ a nevelésen. Azonban majd egyszer kérdezz meg pár srácot, hogy miként állnak a dologgal. Vámpír vagy, fogékony az érzelmi hullámra. A szavaktól függetlenül meg tudod mondani, hogy mit vált ki. Rá jössz, hogy ez így van. Azonban az okokat felesleges keresni, hisz nem lehet rajta változtatni. *Vontam meg a vállaim könnyedén. Aztán már gyorsan történt minden. A bakancslista egy pontja kipipálva, bennem azonban vihar dúlt attól, amit kiváltott. Pedig tudtam, nagyon is jól tudtam, hogy nem Ő ölel és túr a fürtjeim közé. De mindegy is, hisz ugyan ez volt a visszatartó erő is, ami meghátrálásra késztetett, még ha kicsit későn is. A srác szavaira azonban csak pislognom kellett. De még mielőtt reagálhattam volna már le is lépett. Csak álltam ott egy pillanatig ledöbbenve, míg meg nem hallottam az ajtó csukódását.*
- Ahww… *Túrtam a hajamba és ültem le a székre. De ahogy az érzelmeim a felszínre törtek egy villám cikázott végig az égen és újabbak követték, mintha vihar készülne. De addig csak nem fajul a dolog… Apu régi altatóját kezdtem el dúdolni, hogy az érzelmeim csitítsam, és ne maradjon a helyükön más, csak a szeretetem. Az a fajta szeretet, ami mindig is ott volt a köztünk…*
~Mi a baj Sery? Senkinek nem hiányzik a vihar Tündérem, kissé hirtelen. Nem gondolod?~ Tekintetem felemeltem és a már jól ismert Nyughatatlan szellemképe állt velem szemben.
~ Barom vagyok, egy idióta tyúk. Mért kellett nekem ezt tennem? Miért kell?~
~ Ó hát itt voltam drágám… Téged vártalak. De maga a tény nem zaklatna fel. Hisz Noelnek igaza volt. Valami más van mögötte…~
~ Más-más… persze, hogy más. Szó szerint más. De… hidd el, az még rosszabb, mint Kicsi vámpír.~
~Hibáztál Sery… de mindent jóvá lehet tenni. Apád még így is büszke lenne rád. Most megyek. Talán. De lehet, hogy figyelek. Sosem tudhatod.~
~ Hát kössz… ez igazán megnyugtató… ~ * De már nem tudtam, hogy hallja-e vagy sem. Nem is érdekelt igazán. Csak az ölembe vettem a gépem és elkezdtem megnyitogatni a fájlokat, amikre szükségem volt. Ittam egy kortyot, de mielőtt bele kezdhettem volna megérkezett Kicsi vámpír is. Nyitottam a szám, hogy feleljek a korábbi szavaira, de csak becsuktam.*
- Jahm… muszáj. Ismerős… * Rideg, zord hangsúly de inkább közömbös. Teljesen nem hűtöttem le magam, de legalább már nem volt vihar veszély. Intettem a kezemmel, hogy üljön le. Hogy mellém teszi a hármas kerti széken, vagy inkább külön rá biztam.*
- Szóval… első levelük;

"Nem tudom, hogy mit tegyek!!
Sziasztok! 15 éves lány vagyok. Még nem volt barátom. Ez számomra nem is gond, de az utóbbi napokban elég közel kerültem a "legjobb" barátomhoz. Még szájra puszi is volt, de utána csókot is kért tőlem, én viszont nem adtam. Egyrészt félek az első csóktól, mert tapasztalatlan vagyok, másrészt szerintem akármilyen jó barátok is legyenek valakik, nem csókolóznak. Két nap telt el és nem is írt, nem is keresett. Nem tudom hogy mit tegyek. Mivel nem tudom, hogy mit érzek, és azt sem hogy ő mit érez. Félek hogy ez a barátságunkba fog kerülni, és szeretném tisztázni a helyzetet, de hogyan?

Liz - 16”

*Olvastam fel hangosan a szöveget és mikor végeztem kicsit megforgattam a szemeim, de Kicsi vámpírra néztem.*
- Szóval kicsi vámpír mit tanácsolsz a kislánynak? * Kérdeztem egy halvány mosollyal. Nem foglalkoztam tudatosan jobbá tenni a hangulatom. Jön majd magától, vagy nem. De erőltetni felesleges. *

[Noel Wyard]

A pislogás láttán jön rá arra, hogy Serena megint félreértette, és hangos nevetésben tör ki. Eltelik pár perc, mire lecsillapodik, de ha a lány tudná, min nevet ennyire... ki is fejti rögtön.
-Mielőtt azt hinnéd, magamra gondoltam az előbb, tévedés, nem így van, csupán azt írtam le, mennyire képes a fajtánk érzelmekre. Nem vagyok hülye, tudom, hogy nem utánam vágyódsz ennyire, viszont azt nem tisztem eldönteni, hogy az illető után szabad vagy sem, de én magam biztosan rákérdeznék tőle.
Hisz abban, hogy a legjobb a kommunikáció, minek kerülgetni a forró kását, ha nem muszáj? Persze nem tudhatja, hogy az a személy milyen, így nem adhat tanácsot, csak a saját maga nevében beszélhet, ő mit tenne hasonló helyzetben.
-Rendben, nem mulasztom el, és nem jelentem ki előre a válaszok többségét, holott sejtem. Változtatni mindig lehet, de a beletörődés az bűn.
Serena kijelentésével nem ért egyet, igaz, minden dologhoz két fél kell, és ha az egyik azt jelzi a másik felé, hogy nincsenek szükségek az érzelmekre, akkor az a másik el is fogja nyomni magában. Az viszont, hogy ebbe valaki beletörődjön azért, mert ez így működik, arra nem lenne képes.
Visszaérkezik, nagyot sóhajt, és bólint a megjegyzésre.
-Tényleg az volt.
Erről nem tehet, érezte, hogy vagy azonnal távozik, vagy győznek az ösztönei, és az nem hiányzott volna senkinek sem. Ami neki nagy szó, hogy képes volt megállni, ne újdonsült ismerősének essen neki, hanem még volt ereje arra, máshol keressen megoldást.
Serena mellé ül, hogy megpróbálja a lehetetlent, és tanácsot adjon egy körülbelül korabeli tininek, akinek sürgős, és megoldhatatlan problémája akadt. Hallva a levelet szélesen elvigyorodik.
-Mit mondanék én erre a hatalmas tapasztalatommal? Hm...
Kedves Liz! Ha ennyire ijedős vagy, akkor bújj el. A szájra puszi már eleve átlépi a barátság határát, de ezzel ne törődj, húzd fejedre a paplant. Irigyellek, hogy ez életed legnagyobb problémája, kérlek, cserélj velem.
Elvigyorodik, nem lenne jó tanácsadó, pláne, hogy nem is volt még hasonló helyzetben. A józan eszére viszont tud támaszkodni, így hihetetlen módon még egy normális feleletet is képes kicsikarni magából.
-Komolyabbra fordítva a szót... Kedves Liz! A szájra puszi azt jelzi, nem vagytok közömbösek egymás iránt, így a legjobb, ha leültök beszélgetni. A fiú azért nem jelentkezik, mert a reakciód azt mutatta, nem azt érzed, amit ő. Az első csóktól ne félj, a többi kialakul, de mindenképpen azt javaslom, kommunikáljatok egymással... őszintén. Így jó?
Még mindig vigyorog, azért ezt sem vitte túlzásba, de mindenképpen jobban hangzik a cinikus válaszánál. Lehet, újságíró sosem lesz belőle, bár nem is annak készül, vagy csak nem tud róla.

[Serena Leila Trevianso]

*Noel szavaira csak kikerekedtek a szemeim, aztán meg résnyire szűkültek még mielőtt nevetésben törtem volna ki, miközben a fejem ingattam.*
- Hát… ha találkozol az Angyalommal… kérdezz rá, ha már a helyemben megtennéd. Hidd el… én nem vagyok kíváncsi a válaszára. Vagyis… - ráncoltam össze a homlokom. - pontosan tudom a válaszát, és ha kimondaná, sem lenne másabb. Csak valóságosabb. Néha jobb naiv álomba ringatni magunkat, még akkor is, ha tudjuk róla, hogy baromság. Az igazság nem fáj… de keserű. * Tudtam jól, hogy nem szabad… de ha ezt megerősítené Remus, sem változna. Szóval kár a gőzért, majd kiheverem, mint a madár influenzát. Kac-kac… nagyon vicces kedvemben vagyok.

Ahogy mellém ül, hát istenem. Nem foglalkoztam vele, persze morcos voltam és rideg és rám alapjaiban nem jellemzően távolság tartó. Mondjuk… időben jut eszembe távolságot tartani, miután már késő… no mindegy. A lényeg, hogy nem a srácra haragudtam, hanem önmagamra azért ami közben a fejemben zajlott. Ámbár legalább azt tudtam, hogy nem Remus lesz az a személy, akit felhívok. Csak kérdés, hogy képes is volnék rá?
A levelet felolvasva, szinte azonnal pötyögni kezdtem a választ, ám a „bújj el” résznél összevontam a szemöldököm és egy mosollyal ingattam meg a fejem, miközben kitöröltem.*
- Oké… nem csak én vagyok troll hangulatban. De az eredeti válaszod jobban tetszett. Megjegyezném, hogy mi most csókolóztunk elég közeli fizikális kapcsolatot kialakítva közben… akkor, ha egy szájra puszi azt jelenti, hogy nem közömbösek, akkor ez mit jelentet volna a Te szótárad szerint? *Vontam fel a szemöldököm kérdőn, hisz ez azért kissé ellentétes volt. Azonban oké, az ő nézeteihez lehet, hogy ez kellett. *
- Ne felejtsd el, hogy a mai fiataloknál a szájra puszi már semmi, arról nem is beszélve, hogy a többsége nyakra puszival köszön, amiről köztudott, hogy az izgatási pontok Kánaánja. S ezt barátok teszik… szóval, mit szól egy olyan válaszhoz, hogy; „Szia Liz! Még mielőtt túl sok filmet nézel, olvass egy kicsit. A férfiaknál ez természetes, pláne, ha idősebb, mint Te. Ha nem hív, akkor becsajozott és valószínűleg épp azt csinálják, amit Tőled nem kapott meg. Megesik, elvégre pasik és butaság azt feltételezni, hogy Te vagy az egyetlen lány pláne, ha a barát zónába kerültél. Onnan nincs kiút… Fogadd el, hogy vannak jobbak is mint Te. Na de, ha most egy cseppet is féltékeny lettél, akkor csak hívd fel vagy menj át és csókold meg. Ez már akkor nem barátság. De szerintem inkább a matek leckét írjátok, vagy legalább védekezzetek. Ha meg nem, akkor hagyd békén élni az életét még mielőtt Te szeretsz bele. Ha létezik is férfi és nő között barátság, hidd el… azt nem ebben a korban fogjátok metalálni. Csak menő a másik nemmel mutatkozni. Hisz azt sugallja, hogy Te srácosabb vagy és közkedvelt leszek a srácok körében, míg nála meg azt, hogy ért a lányok nyelvén és szintén ugyan az a felállás. Üdvözlettel; Serena” *Húha… kicsit belelovaltam magam mi tagadás. De honnan ez az ellenszenv? Lehet nem ma kéne megírnom? Nos, akárhogy is, de ez a téma nem várhat. Szóval csak vártam Kicsi vámpír válaszát. Ha nagyon nem tetszett neki, akkor kitöröltem. De ha maradhatott, akkor bizony csak zárójelben oda biggyesztettem az Ő válaszát – mármint a komolyabbikat – is, egy; ISSZ monogrammal. (ISSZ= Idétlenes segédszerkesztő)
- Szóval a következő pedig…

Sziasztok (:
Nagyon szerelmes vagyok az egyik osztálytársamba..
Pár napja erőt vettem magamon és elmondtam neki facebook-on, mondtam magamban úgysem fogsz vele találkozni. És írtam egy olyat elsőnek, hogy : „mit gondolsz rólam?” Erre egy napra rá kaptam egy választ és az volt benne : „Aranyos vagy, csodálatos,és veszélyes.”(vagy ilyesmi) Erre írtam „ohh kösz, azt hiszem beléd zúgtam.” Erre azt írta :”ez nagyon aranyos.” Vajon ez mit jelent?? segítsetek léci nagyon szeretem őt...

Előre is köszönöm.. Üdv: Domi

- Ó anyám… ez… *najó nem bírtam tovább és elnevettem magam, majd ittam a baracklevemből.*
- …rémálom a mai felhozatal.

[Noel Wyard]

Most rajta a sor, hogy először felvonja a szemöldökét, aztán nevetésben törjön ki. Serena angyala valóságos személy, nem olyan, mint amit szemléltetett a part homokjában.
-Előbb is mondhattad volna, hogy az angyalod élő, illetve létező, akkor nem mutatom meg neked, hogyan is festenek... vagy van neki szárnya? Lecsatolható, vagy eredeti?
Na de miért nem? Miért jobb az önbecsapás, az álmodozás? Egyszerűbb tisztázni, még ha fájó választ kapsz, akkor is. Gondold végig, álmodozol, és közben azt sem tudod, mit szeretne a másik. Még mindig jobb ez elején megtudni, ha nem működhet, mint később, amikor már az álmaidban beleélted magad. Ha gondolod, én rákérdezek, nem tart semeddig sem.
Vigyorog, már érti, miért nevetett Serena, amikor szép kis angyalt eszkábált a parton, de nem bánja. Félreértette, hát félreértette, előfordul az ilyesmi. Azonban a szenvedést nem érti, mire jó az önkínzás? Mindig azt tanították neki, legjobb, ha egyenes, nem sző hiú ábrándokat, és nem azzal takarózik.

Semmiféle hátsó szándéka nincs azzal, hogy Serena mellé ül, csupán jobban látja a gépet és a kérdéseket... gyakorlatias kölyök. A felmerült kérdésen elmosolyodik, jogos lehetne, ha spontán reakció lett volna, nem pedig előre megbeszélt.
-Nézzük, mivel nem volt semmiféle vonzalom, sem szexuális indíttatás, az előbbi az én olvasatomban annyit tesz, hogy megmutattad, milyen egy csók. Na de itt egy szerencsétlen tiniről van szó, aki vonzódik a másikhoz, és az is hozzá, csak annyira lököttek, hogy ezt képtelenek egymás tudomására hozni szavakkal. Látod? Ez is arra enged következtetni, hogy az emberekből kihalt a kommunikációs képesség.
A következő mondatokra összevonja a szemöldökét, valahogy nem tiszta ez a kép, vagy ő ennyire maradi, vagy a jó ég tudja. Nem ezt látta az elmúlt időszakban, azért nem nevezné olyan gyakorinak.
-Barátok? Ezt. Nem. Az már régen nem barátság, csak mindkettő nyuszi, nem meri kimondani, ami a lelkét nyomja. Hogy ez a természetes a srácoknál? Nem, ha már egy korombeli idáig jut, akkor mögötte érzelmek is vannak, és nem éppen baráti. Miért nem keresi a kölyök a lányt? Azért, mert a mai fiúk többsége mindent azonnal akar, igen, így van, és ha nem kapja meg, akkor tovább áll, na de az nem azt jelenti, hogy mindegyik.
Ezt írod neki vissza, egy életre megundorodik a férfiaktól. Azt osztom, hogy menjen át, csókolja meg, mert akkor rövidre zárja a bizonytalanságot.
Bólint, ez a tipp szerinte is helytálló. Ha nem kell a srácnak, akkor hamar tudatni fogja vele, ha pedig igen, a többi az ő dolguk. Már ez a kérdés is "érdekes" volt, na de a következő... attól égnek áll a haja.
-Ha ezt most nem látnám leírva, akkor azt mondom viccelsz. De tényleg.
Kedves Domi! Ez azt jelenti, hogy nagyon aranyos. Ennyi, nem több. Igen érdekes módja a szerelmi vallomásnak az első kérdésed, én is biztos ezzel indítanék, majd rárobbantanám a házat, hogy végre eldicsekedhessek azzal, kimondtam. Javaslom, fordulj tanárodhoz segítségért, hogy megtanítsa neked, mit is takar pontosan a szövegértés, ugyanis tényleg veszélyesen tolod. Üdv: Noel
Ami sok az sok, jobban mondva sokk. Képtelen elhinni, hogy a korosztálya ennyire gyerekes, és inkább megdobálják egymást kövekkel ahelyett, hogy halál normálisan elmondanák, mit éreznek a másik irányába.
-Ez így jó? Vagy nagyon erős a megfogalmazás? Diplomatikusan is tudok, ha kell.
Kedves Domi! Minden fiú álma, hogy a facebookon tudja meg, tetszik valakinek, és szerelmesek belé. Csodálatos érzés, amikor az ellenkező nem képviselője megelőz minket a vallomásban, és ezt valóban nagyon aranyosnak találjuk. Megkeresném a kedvenc tanáromat, hogy stilisztikailag, és minden egyéb formában elemezze ki a mondatot, megnyugtatva piciny lelkemet, hogy tudjam, mire gondolt a szerző.
A vigyora szélesedik, ilyen választ nem lehet elküldeni, tudja, na de ez annyira fájó, hogy ha élne, már fejgörccsel menne kifelé.
-Ne haragudj, erre értelmes választ nem tudok adni, komolyan mondom. Nem tetszik a srácnak, ennyire egyszerű, csak nem akarja megbántani azzal, hogy kimondja, máskülönben nem így reagált volna, hanem minimálisan azt mondja, én is beléd, vagy tetszel, vagy valami. Ez sehol nem szerepel. Ha a lány veszélyes, az azt jelenti, nagy valószínűséggel minden fiúnál bepróbálkozik, és nem a jelenlegi kiszemeltje az egyedüli.
Serenára néz, most már ő is nevet, ez tényleg katasztrófa, de csak akad valami normálisabb kérdés is a sok között.

[Serena Leila Trevianso]

*Noel szavaira összevontam a szemöldököm. S rá kellett jönnöm, hogy elbeszélünk egymás mellett. Több oknál fogva is, vagy csak én nem vagyok képes úgy beszélni, hogy az érthető legyen? A franc se tudja. Na de fussunk neki még egyszer.*
- Félreértettél. Nem csapom be magam. Tudom mit reagálna és teljes mértékben tisztában vagyok az esélyeimmel. Az álmodozás nem feltétlen önámítás. Néha jó eljátszani olyan gondolattal, ami nem lehetséges azért mert szeretnénk. Attól, mert én néha eljátszom a gondolattal, hagyom kicsit elszállni a képzeletem arra, amerre a lelkem viszi, attól még a fejemben nem lesz káosz. Ott még tudni fogom, hogy mi merre és, hogy ezek nem lehetnek. Mellesleg nincs szárnya. * Mosolyodtam el a végére. S azt már nem tettem mellé, hogy pont ez a bajom nekem is. Nekem vannak szárnyaim, neki meg nincs. S ez pont olyan, ami… ami nem lenne gond, ha épp… áh, de az ami szóval mindegy is, még a végén itt olyan bárgyú gondolataim lesznek mint egy szerelmes kamasznak. Na azt, nem.
Azonban mikor felhívja a figyelmem, hogy a válaszom kissé hmmm… olyan amilyennek nem kéne lennie a hajamba túrok fáradtan és ha már ott a kezem, akkor össze is fogom egy gumival, amely a csuklómon pihent. Kicsit sem érdekel, hogy itt-ott kicsúszik pár tincs, vagy hogy nem épp egy fodrász műve. Boldoguljanak a hullámos hajammal ahogy akarnak. Nekem jó így.
- Áh.. szóval Noel az igazi neved? * Csillantak fel a szemeim ahogy elszólta magát a másik. Mikor végzett a szöveggel amit aztán begépeltem. Kivéve a tanáros részt. Oda azt írtam, hogy inkább személyesen tegye megy és akkor majd kiderűl, hogy mit is szeretne a lány vagy nem. *
- Nem rossz, de szerintem nincs több 13-nál. Szóval ne használj olyan szót amit nem érthet. De marad ez… nekem sincs jobb. Szóval a következő;

Sziasztok!

Van 1 srác tetszik meg minden, de szerintem nem nagyon jövök be neki. Mit csináljak???
Segítsetek :S

Kifújva egy újabb adag levegőt néztem ismét Noelre.*
- Ilyenkor nem szeretem a munkám, persze szórakoztató. De na… * Na igen, bár meg kell hagyni, hogy rohadt kíváncsi lennék, hogy mondjuk Remus mit válaszolgatna egy ilyen kérdésre. *

[Noel Wyard]

Serena hosszabb válaszára csak vigyorog, ami tűnhet pimasznak is, de most csak egyszerűen jókedvű.
-Ezt eddig értem, de a kis, játékos álmodozások könnyedén billennek át egy másik stádiumba. Nem ecsetelem, és nem is azt mondom, hogy te ilyen lennél. Viszont ha álmaid vannak, akkor élj annak, valósítsd meg, és ne csak kergesd.
Én ezt vallom.
Arra pedig már magam is rájöttem, hogy szárnya akkor van, ha felvesz egy felcsatolhatót.
Pimasz mosolya most is kiül az arcára, de ha valaki jobban megnézi, annyira kisfiús, hogy nem lehet rá haragudni. Szórakozottan figyeli, ahogy Serena javítgat, végül bólint, így már elfogadható.
-Persze. Erre hallgatok a legjobban, a kölyköt nem szeretem, Nielnek egy ember nevezett. Akkor minek használjam?
Még kacsint is hozzá, és tovább vigyorog. Az előző kérdés írója alig 13 éves lenne? Neki akkor se jutott volna eszébe ilyen közlési módszer, mert... mert ez gyerekes.
-Igyekszem, de honnan tudjam, milyen szavakat ismernek?
Esetleg ha lenne valami szótár hozzájuk, akkor azt mondja, rendben van, de ebben nem járatos. A következő kérdés hallatán nevetni kezd.
-Kedves S! Keress mást!
Ma tényleg kedves, kifejezetten jóindulatú, jólelkű, és segítőkész. Lerí róla. Na de ha egyszerűen fárasztóak a kérdések, akkor nem tud mit tenni.
-Rendben, tudom, valami normális választ kellene adni neki, mielőtt a kardjába dől. Szóval:

Kedves S! Honnan tudod, hogy nem jössz be neki, ha nem kérdezted még meg tőle? A pesszimista hozzáállás régen rossz, az hogy te előre tudod, mit gondol a másik. Csak akkor állíts ilyet, ha a szemedbe mondta, addig ne tedd. Az is lehet, tetszel neki, csak ugyanezt gondolja rólad.

Megfelel vagy finomítani kell?
Fogalma sincs arról, hogyan beszélgetnek a korabeliek, vagyis arról, hogyan nem teszik meg mindezt, de ez a pár levélke elég ahhoz, hogy bepillantást nyerjen ebbe is. Tovább vigyorog, kezd belejönni ebbe a válaszolgatósdiba.

[Noel Wyard]

//Köszönöm a játékot, gondolom ezt lezártnak tekinthetjük teljes nyugalommal.//

[Ajánlott tartalom]