Bálterem

Nagyon felkavaró számomra ez az egész, hiszen ráadásul még soha nem is vettem részt ilyesmiben, bár nem mintha sajnálnám egy percig is, de ez még rá is tesz egy lapáttal. Nem tudom, hogy, ha el akarnék menni, Remus egyáltalán elengedne-e, de abban biztos vagyok, hogy Rose-t Caecus nem engedné el, így nincs választásom.
Viszont Tim, egyre jobban aggaszt. A srác már kezd pocsolya részeg lenni, és gőzöm sincs, hogy ezt hogy reagálja le az est házigazdája, így jó lenne eltüntetni a szeme elől, csak a kérdés hová?
Talán Noel segítene, hiszen láthatóan ő is ki van akadva, pedig az fajtájának van a műsor, viszont örülök, hogy ő azért inkább velünk van.
- Rose, Noel, Tim-et valahová le kéne ültetnünk egy eldugott sarokba, vagy kivinni innen, mert ennek nem lesz jó vége. - szólalok meg halkan, miután végre elhalnak a sikoltások és nyögések és felcsendül valami pokoli zene, ami jótékonyan elfedi a hangom. - Ha Remus-nak nem tetszik a dolog, még a végén bedobja valami hülye játékba, amiből még lesz bőven az este, ahogy elnézem. - intek körbe. - Vagy ki lehet józanítani valamennyire egy kancsó kávéval, talán még az használna, meg egy kis hideg víz. - javasolgatom a többieknek, de már én sem vagyok nyugodt.
~ Mi a fenét tervez még a vérszívó! Elég sokat sutyorgott Caecus-sal, remélem nem tervez semmit! ~

Most bánom valahol, hogy a szemem világa már a múlté, és csak hallhatom a sikolyokat, melyek szinte kielégítőek. Néhány árulót magam is ismerek, megérdemlik a sorsukat. Azt is hallom, ahogy az ifjú vámpír elégedetlenkedik, és nem áll be a sorba. Neheztelnem kellene rá, no de annyira fiatal, hogy nincs miért, ő még nem érti a világunkat, nem jutott el arra a szintre, hogy ilyesmit szórakoztatónak találjon.
Amennyiben a városban marad, Remus mellett hamar bele fog tanulni, és még élvezni is fogja, mind így vagyunk ezzel. Az elején ódzkodunk, aztán már alig várjuk, hogy ilyesmit tegyünk.
-Ez tény és való.
Nemes egyszerűséggel bólintok, és közben a reakciókra figyelek. Mindenki részt vesz a játékban, kivéve a vérbábokat és a fiatal kölyköt, így van rendjén, még ha hallom is az elégedetlen megjegyzéseket, miszerint a fiú részvételét hiányolják.
-Ezt magam is elismerem. Menjen csak, természetes.
Aki érkezik nem vámpír, ehhez még látnom sem kell, hogy tudjam, ám ha Remusnak ennyire fontos, majd pont én fogom visszatartani. A zajokból ítélve valami készül, legalábbis ha jól hallom, ez a Tim gyerek nem áll a helyzet magaslatán, vagyis a lábán lassan. Egy vigyor kúszik az arcomra, bármennyire is gyűlölöm Josét, a lehető legjobbat akarja kihozni a helyzetből, azaz eltávolítani a kölyköt a Remus közeléből, még őt állítja be bábunak.
Az újabb ajtónyitásra felkapom a fejem, ismerős. Marcus az, aki nem ismeri az illemet, de én biztosan nem fogom neki elmagyarázni, van, aki majd megteszi helyettem.

Tényleg el kellene Timet tüntetni Remus szemei elől, mert isten látja lelkem, nem akarom őt ott látni a hullajelöltek között,még akkor sem, ha nem igazán ismerem. Nagyon kiakadt, hogy akár ő is lehet, akit Remus feláldoz egy olyan vámpírnak, akit nem ismernek, s az kénye kedve szerint azt csinál vele, amit csak akar. S ha belegondolok, ha most megteszi, mi a garancia arra, hogy máskor nem fogja.
Nem is akarok erre gondolni most.
- Ahhoz szerintem már túl sokat ivott, hogy csak úgy kijózanodjon. Innen nem tudok elmenni, de talán...a szoba...Remus itteni lakosztálya. Ott kétlem, hogy most keresné, ahhoz túl elfoglalt.
Hirtelen ez jut eszembe, főleg mert azt ismerem itt leginkább. Igaz, nem túl sok kedvem van nekem oda bemenni, de hát nah, ha muszáj...
- Vagy itassunk vele még többet, hogy bealudjon. Nem kell túl sok már, ahogy látom.
Valahol örülök is neki, hogy Timmel foglalkozhatok, mert így ide koncentrálok, s nem a vérző emberekre, mint Noel.
- Noel...ne nézd, annál rosszabb.
Ha most ez a vámpír, akiben még úgy tűnik van némi emberi, nekikezd itt vér után sóvárogni, megint bajban leszünk. Így legalább rá lehet valamelyest számítani. Amíg José Timmel bajlódik, Noel mellé lépve súgok fülébe.
- Inkább az én vérem, mint te is olyan légy, mint ők.
Nem kaptam rá tiltást, hogy másnak nem lehet véremből inni, így ezt nem is kell kijátszanom. S elég jól tudom tartani a számat.
Az utólag érkezőkre nem sokat adok most, csak örülhetünk neki, hogy Remus lefoglalja magát velük...

*Nem, nem és nem… nem akartam hinni a szememnek. De most komolyan… ez… ez valami brutális és kegyetlen és… Egyszerűen nem találtam szavakat arra, hogy mi ez. Némileg annyi nyugtatott, hogy éreztem, hogy vámpírok a bábok. Mint egy elcseszett bowling. A karom libabőrös lett, azonban mégis egy mosolyt húztam az ajkaimra, ahogy Remus megindult felém.
Igen, feltűnt, hogy többen néznek. De nem érdekelt. Tudtam, hogy a megjelenésem nem fogják felhőtlen örömmel fogadni, pláne, hogy minden vámpír érezheti, hogy kicsit más vagyok, mint egy normális halandó vagy ember. Dehogy miben… nah azt még Remus sem tudja. Engem meg nem érdekel, hogy mi is a helyzet a nem létező lelkivilágukban.
Mikor Remus oda ért hozzám, finoman csúsztattam a kezem a kezébe és ahogy kezet csókolt, kissé előrébb biggyesztettem a fejem, mintegy üdvözlésképp. Ma már azért a pukedli elcsépelt lett volna és valahogy nem is akart mozdulni a lábam.*
- Köszönöm a bókot Angy… Consul. Ahogy a meghívását is, igazán…. * Megtisztelő? Nah jó, hazudni azért nem fogok a többiek kedvéért. Így nem fejeztem be. Grrr… még a hátamon is felállt a szőr ettől az udvarias, kimért válaszomtól. Nem ilyen voltam és nem is igazán akartam ilyen lenni. De hát azért adjuk már meg a módját, tekintve, hogy a falnak is füle van. Csak kérdés, hogy meddig bírom fent tartani ezt a kelletlen állapotot, és kezdek el hülyülni, mint mindig. *
- Nem adom meg azt az örömet Consul, hogy megfutamodni láss. Még akkor sem, ha a szórakozás számomra mást jelent. * Billentettem oldalra a fejecském és utolsó mondatomnál bizony megvillant egy sejtelmes fény sötét íriszeim zordsága mögött. S azt hiszem ez válasz is volt, s ha csak nem passzolt le Remus, akkor bizony mellette – ha volt szándék, akkor belé karolva – indultam meg, amerre vezetett.*
- S mond csak… be is mutatsz vagy csak a sötétségbe próbáltál némi fényt csempészni? * Kérdeztem rá pillantva. Észre vettem Kicsi vámpírt és Josét is. A többiek számomra ismeretlenek voltak. Bár mintha a részeg srácot már láttam volna valahol… de meg nem mondom, hogy mikor és hol sikerült ezt tennem. De ha itt van, valószínűleg Remus házában láttam. Ami felcsendült „zene” inkább volt ricsaj… ami azért úgy fájt még az én érzékeimnek is. Na most nem akartam vámpír lenni… eddig sem, de most pláne nem. *
- Esetleg egy kis zenei ízlést kívánsz Tőlem? * Vigyorodtam el pofátlanul, még ha a bunkó kérdésem selyembe is volt öltöztetve, attól még az maradt ami. *

Mozgalmas az este, sok jó, élvezetes, s ugyanakkor kellemetlen esemény is sorra került már, s még fog is, hamarosan. Caecus úgy vélem ahhoz képest, hogy nem látja, egészen jól érzi magát, legalábbis szavaiból, arckifejezéséből erre lehet következtetni. De hamar ott kell hagyjam, mert az érkezőő felé haladok, s bár hallom, hogy Tim nem igazán áll a helyzet magaslatán, nem szólok bele mit művel. Majd holnap, ha összehányja nekem a házat, majd akkor megkapja a magáét. A minimum, hogy takarítani ő fogja saját hányadékát. Ha meg éjjel elkezd nekem héberül, vagy kínaiul, vagy bármilyen nyelven beszélni, amit nem ismerek, kiharapom a nyelvét. Talán szerencséje, hogy Serena megérkezik, mert így vele vagyok elfoglalva. Nem lenne jó ugyanis, ha itt bárki belekötne a lányba.
Hangjából érzem, mennyire megveti az itteni eseményeket, s vele együtt jó részben felém is ezt sugallja, legalábbis gúnyos hangvétele erre ad okot következtetnem.
- Az én számomra ez a szórakozás. Meg kell szoknod, ha mellettem akarsz bármilyen formában maradni!
Igen, szemem most szigorú, s határozott, nem tűr el semmilyen mellébeszélést, sem pedig azt, hogy ebbe bárki is beleszóljon. Én sem mondom meg mit szeressen, nem szólok bele, neki sincs sem oka, sem joga megtenni.
- Akinek kell, bemutatlak. Kezdjük azzal, aki utánad jött, úgy is úgy áll ott, mint szamár a hegyen. Úgy látszik nem akar beljebb jönni, s elvegyülni...
Mason felé fordulok a lányba karolva, már ha engedi, s kezemet nyújtom az érkező felé.
- Üdv a tribunusomnak! Vegyüljön el, érezze jól magát, keressen társaságot. Ajánlom Caecust, lesz még műsör is, nem maradt le sok mindenről.
Elmosolyodom, persze őszinte mosolyra tőlem nem telik, s hamar tovább is állok, mert még dolgom is fog adni ma este...
Caecusnak is bemutatom a lányt, s ha velünk tat Masont is, utána még jó pár számomra fontos vámpírnak is bemutatom őt, mint tanítványomat, végül bábjaim felé indulok el Serenával...
Vajon mi következik ezek után?

Ajtóban álldogálok nincs kedvem még, beljebb "merészkedni" inkább csak figyelem a műsort és a környezetet távolról. De jók voltak a régi idők, a törökellenes harcok, akkor aztán a csatába nem éheztem az biztos. Főleg az első keresztes hadjáraton amin vesztetünk, bár ha nagyon akartam volna egyedül legyőztem volna az egész török sereget, de így több ember sérült meg és több volt az étel. Elkapom a kis fiatal vámpír tekintetét ha jól tudom ő Noel. Szerintem még nem tudja ki vagyok, de majd megfogja tudni. Remusra vándorol a tekintetem aki egy lánnyal beszélget, majd amikor közelebb jön hozzám, kezet fogok vele.
-Consul! Bocsánat, hogy késtem.. Majd a lányra is rámosolygok és kezet csókolok neki.
- Jó estét! Marcus Gavroche vagyok, én vigyázok a Consulra, és kegyed nevét, megtudhatom? Kérdezem tőle, majd Remussékkal tartom és ha odaértünk Caecushoz kezemet nyújtom neki.
- Caecus, örvendek!

A zene, vagy a zaj, egy idő után elcsendesedik, s egy lágy dallam váltja fel. Ó igen, ez a nyugis időszaka a bálnak, már ha azt nyugisnak lehet nevezni, hogy nem egy vámpír fura vágyat kezd érezni. Ittatok netán a felszolgált vérből? Igen, bizony, amely vámpír ivott, már kezdi érezni, hogy nadrágjában, vagy éppen szoknyájában valami mocorog. Na nem kisegér, bár az is hamar lyukra fut.
S hogy ki az, aki a kedélyeket még inkább felkorbácsolja? Hát a domina, aki már rendezkedett a bál elején is, most, hogy meghallja a dallamokat, melyek neki adnak szerepet, erotikus táncba kezd a színpadon. Mögötte képek sorakoznak, bár oda vannak vetítve, nagyon is élethűek, így pl a temető is, szinte vérfagyasztó, hidegséget sugároz.
Majd elindul a népek között, s a színpad előtt sorakozó vámpírokat, kéjes élvezetre vágyó bábokat is kényezteti, csókolja, az izgalmi zónákat végigsimítja, hol kezével, hol pálcájával, legyen az akár nő, akár férfi. Majd halad szépen sorba, s mily meglepő, valahol középen összetalálkozik a bábjával, aki egy férfi, s látható, hogy nincs ellenére játszani dominájával. Hangosan kiállt fel, mikor a nő rácsap az ostorral meztelen hátára, mégis szemében ott a tűz, a vágy, hogy megérinthesse a nőt testét. S ez nem is várat magára, hiszen engedi neki, hogy testének szabad területeit, amit nem fed ruhadarab, végignyalja, csókolja. A bemutató, mielőtt még túlságosan felhevülnének az érzelmek, félbe szakad, s újra nekiindul minkét fele a párosnak, hogy felizgassa a társaságot.
A nő Caecus nyakába csókol bele, de mivel nem érzi, hogy hatással lenne ez bármilyen formában rá, tovább is libben hamar, mielőtt durva következményei lennének. Majd körbesétál, s Remusék elé áll, nem engedve tovább őt az ifjak felé. Nem zavara cseppet sem, hogy nincs egyedül, megcsókolja, forrón, szenvedélyesen, hozzásimul, fenekébe markol, ajkaiba harap, hogy aztán átvándoroljon kicsit Serena felé figyelme. Őt is szívesen csókolná végig, de kérdőn pillant fel a consulra, majd a lányra, hiszen nem tudja mi légyen. S ha elutasító a lány, ezt nem forszírozza. Ha nem lenne az, őt is bevállalja, ellenkező eseteben Mason a következő "áldozata" (ezt itt kiegészítem, ha megtudom, h ittál-e vért már:)).
A férfi sem rest, ő is elindul vadászatra, több vámpír nőt, s férfit izgat fel, húzva idegszálaikat, s meglepő, hogy több férfi is hajlamos rá, hogy a meleg kapcsolatokat élessze fel. Serenánál találkozik újra össze a páros, hiszen Lucius őt kezdi el kerülgetni, ölelni, csókolni, már ha hagyja, de hamar tova is áll, s felméri, hogy a négyes kisebb bajban van, s nekilódul arra.
Rose derekát öleli meg míg a fiúk el vannak foglalva Timmel, s érzékien hajol oda hozzá, csókolja meg fülét, majd fülébe suttog.
- Vidd ki innen a srácot, mert Remus megöli, ha meglátja.
A lány biccent, s ki is bontakozik máris az ölelésből, mesterkélten eltaszítva magától őt, majd belekarol Timbe.
- Gyere velem!
Kicsit dülöngélve, mindkét oldalt megtalálva az ajtófelet, de azért csak kijutnak.
Eközben az egyre inkább beindult népek, több báb is, hiszen aki puncsot ivott, szintén érzi izgató hatását, szóval akik beindultak, egymásra találnak, ki melyik sarokban, asztalon, mellette, a színpadon, az orgia kezd egyre inkább beindulni.
Remus Serenát húzza magához, s fojtja bele a szót csókjával. Ó igen, ha a viharmadár nem áll ellen, elég agy eséllyel kerül be az orgia közepére Remus karjai között.
Noelre kattan rá Lucius, csókolja, simogatja, hátát, fenekét, s érzi, az ifjú vámpírban is beindultak az ösztönök, vágyik az ilyen kikapcsolódásra, itt, és most. Keze lecsúszik a fiú nadrágján, férfiasságára teszi kezét, s érzi annak feszültségét, izgalmát.
- Hmm...kívánsz Cimbikém.
Josét Cleopatra kezdi kényeztetni, s mielőtt szóhoz jutna a fiú, csattan fenekén az ostor, hogy aztán a vámpír erejét kihasználva vonhassa magához őt.
- Ittál puncsot édes?
Suttog a fülébe, miközben combjával körbefogja, nyakába csimpaszkodik, s a falnak dönti őt. Mert hát ha ivott a puncsból, bizony őt sem hagyja hidegen a szőkeség...

Tim most már eléggé lerészegedett, és őt használja támasztéknak, amit nem bán, de csak azért, mert ha gebasz van, akkor még talán a köpönyegével is tudja rejteni a srácot. Rá is teríti, remélve, hogy hányás mentesen kapja vissza, de így legalább nem látni, hogy mennyire nem áll a lábán. Sosem hitte volna, hogy ennyire megviseli az, hogy a consul az egyik bábot ajánlja fel főnyereményként, és hogy ennyire fél attól, hogy ő lesz az, aki nem lehet imádott ura mellett.
José szavaira bólint, el kell tüntetni a fiút, mert ha Remus így meglátja, elevenen nyúzza meg. Rose szavai... ne nézze... könnyű azt mondani, ha valamit még nehezen tud fékezni, az a vér iránti szenvedélye. Elkapja az érkező Mason tekintetét, a tiribunusosét, ahogy Tim mondta, és ezen önkéntelenül is mosolyra húzódik a szája, de csak egy pillanatra.
Kínjában elvesz egy vérrel teli kelyhet, és lehúzza a tartalmát, eddig tudta visszafogni magát. Még mindig nem az ő társasága, sőt, egyre inkább így érzi, és már éppen azon van, hogy valahogy kitámogassák Timet a teremből, ám ez nem jön össze.
Az a lágy dallam ami most hangzik fel a hangszórókból, ott tartják, egyszerűen nem tud elindulni, és valami olyat érez, amit még soha. Túl kellemes az érzés az ágyéka táján, többre vágyik, sokkal többre. A vámpír nő nem kelti fel az érdeklődését, eddig sem a lányokhoz vonzódott, de az a férfi, aki megjelenik... egészen más.
Olyan hatást vált ki belőle, amin nem tud uralkodni, és egyelőre nagyon úgy tűnik, nem is akar. Ahogy a férfi odaér hozzá, a szemébe néz, és magához húzza... a csókja ellenállhatatlan, engedelmesen viszonozza, egyenesen izgatja, ahogy az érintése is, amint bejárja a hátát és a fenekét. Feszül a nadrágja, a józan esze azt súgná, húzódjon el, de nem tudja megtenni, valami megmagyarázhatatlan egyenesen odaszögezi, akarja ezt az egészet, és még többet.
A férfi keze egyenesen a férfiasságára csúszik, érzi, ahogy lüktet a tenyere alatt, és ahogy végigsimítja, mintha hirtelen a kétszeresére duzzadna. A suttogása teljesen elbódítja, igen, akarja ezt a férfit, kívánja, itt és most, nem érdekli, hányan vannak jelen, csak az, hogy ez a férfi játsszon még vele, ingerelje és kielégítse.
-Mindennél jobban.
Érthetetlen, miért mondja ezt, mégis ezt érzi, az ösztöne beindult, a vágya tombol, a libidója a tetőfokán. Senki nem izgatta fel még úgy egy pillanat alatt, mint ez a fickó, és fogalma sincs, hogy ezt mivel érte el nála, de nem is érdekli. Azt sem bánná, ha itt húzná le a földre és tenné a magáévá, az izgalma sokkal nagyobb annál, hogy ellent akarjon állni bárminek is.
Őrülten kívánja, a testét, a csókját, az érintéseit, önkéntelenül is átöleli, hogy csókolhassa, hozzásimulhasson a kezéhez, ami még mindig a kőkemény férfiasságán pihen, éreztetve vele, mennyire felizgatta.
Ha most azt mondanák neki, hogy reggelig ezé a fickóé, ellenkezés nélkül bólintana rá, és ha kicipelné bárhová is, engedelmesen követné.
Itt már nincs józan ész, ami még maradt, az vészjelzéseket ad le, de késő, a hatás sokkal erősebb annál, hogy tudjon tenni ellene.

Tovább magyarázok, de hogy mit, azt már magam sem tudom, de dől belőlem a szó, és még sikerül egy újabb poharat magamba töltenem, hogy elviseljem majd azt a kínt, hogy ha esetleg Remus engem szemelt ki főnyereménynek. Túl kell élnem valahogy, és tudom, ha azt fogja mondani, márpedig mennem kell, a szívem szakad majd meg, és menni fogok, mert... mert... ő mondta. A fiúk itt magyaráznak, hogy ki kellene vinni engem, tudom én azt, de nem merek megmozdulni, mert nem találom már az ajtót sem, merre van, és ha lépek egyet, hát én a földön kötök ki.
Rose ötlete, hogy inkább adjanak még inni, hogy aludjak egy jót, bősz bólogatásomat váltja ki, aminek következtében megbillenek, és egyenesen José karjaiban kötök ki, rajta keresve a kapaszkodót, hogy kiegyenesedjek.
Nem tapizlak, tényleg nem szemekkel nézek rá, aztán megtalálom Noel ruházatát is, és sikerül felállnom.
Berúgtam, basszus, én tényleg berúgtam. Sosem ittam még alkoholt, és az agyam mondja, baj van, tudom, csak a testem nem akarja azt, amit a fejem. Már épp elpantomimezném a többieknek, hogy menjünk kifelé, de akkor jön valami furcsa zene... és nem tudok elindulni, de a gatyám... na az reagál rá. Aztán jön az a nő, tátva marad a szám.
-Odassasüssesatok. Ííííígy akarakark meghhhaaaln. Úúúúúúúúúúúúúú.
Le sem veszem a szemem az idomokról, hogy 4 melle van, hát hol érdekel? De azok milyenek már? A farkam önálló életet él, az is csoda, hogy ennyi pia után még tudatja, létezik. Ilyen nőt... atyaisten. Ha megerőszakolna, hát nem mondanék rá nemet, de előkerül valami fickó is, akit ugyancsak megnézek, de hogy miért? Hát Remus jobb nála, na de most őt is elfogadnám, meg úgy mindenkit. És ez a fickó közelebb jön, Rosenak magyaráz, aki meg belém karol, hogy menjek vele. Megyek, ha már nem kellek annak az istennőnek, meg az adonisznak sem, hát jó, legalább kellek Rosenak. Azért nem olyan egyszerű megindulni kifelé, cikkcakkban sikerül, és érzem a vállamat, tehát az ajtófélfát is vittük. Ha kint kell, hát akkor kint fogjuk csinálni, hát nem érdekes az, de most már markolászom a gatyámat, hogy enyhítsek a feszítésén, igaz, még ezt is sikerül úgy előadnom, hogy eleinte simán mellényúlok.

Annak nagyon örülök, hogy vége lett annak a véres és gusztustalan játéknak, ezért még a fülsértő zenét is megadóan viselem, viszont kimondottan megkönnyebbülök mikor azt felváltja egy lágyabb és kimondottan …..hmm……izgató zene.
Fogalmam sincs róla, hogy miért érzem ezt, de le sem tagadhatom hogy érzem, ezért lopva Rose-ra pislantok, de aztán már ismét a színpadra szegeződik a tekintetem, ami aztán ott is ragad, hogy egyre jobban felizgasona a látvány, amit a domina produkál aktívan bevonva a közönséget is.
Nem csak a nő izgató, hanem, az is, ahogy a férfiakkal, főleg a bábjával csinál, így nem kell sok idő és már alig férek a nadrágomba, de ahogy elnézem, nem csak nekem vannak ilyen problémáim. Viszont nagyon zavarban érzem magam, amiért nem tudom féken tartani a vágyaimat, hiszen itt van Rose is, akire rászegezem már izzó pillantásomat.
Kis időre terelődik csak el a figyelmem, amikor Tim jóformán az karjaimba omlik és erről eszembe jut, hogy el akartuk tűntetni Remus szeme elől, ami egyre sürgetőbbé válik, ahogy a fiú egyre öntudatlanabb állapotba kerül, de egyelőre ötletem sincs, hogy csináljuk, hogy ne keltsünk feltűnést.
Ám ekkor ér oda a férfi, aki annyira rácuppan Rose-ra, hogy már éppen mozdulnék, hogy lerángassam róla, de ekkor az tovább suhan Noel-hoz és nekem egy kő esik le a szívemről.
Rose aztán rám villantja a szemeit, majd Tim-et megragadva kezdi cipelni az ajtó felé, amire csak hálásan biccentek, mert még ő tudja a legfeltűnés mentesebben kilopni a srácot innen. Amúgy is most aztán már mindenki a dominára és a bábjára figyel. Aztán már nem csak figyel, hanem tevőleg is beindulnak a hormonok és nem tudok olyan helyre nézni, ahol ne gabalyodna egymásba pár alak, és nagyon úgy néz ki, hogy már mindenkinek mindegy, hogy nőről vagy férfiról van-e szó. Tudom, hogy nem normális az, amit érzek, de nem tudok tenni ellene, szinte elsöpri az eszemet a heves vágy.
Próbálok hátrálni, de mikor a domina szinte rám tapad, mint egy többkarú polip és a falnak présel, már csak a nő csillogó démoni szemeit látom és a lüktető vágyat és eszembe sem jut, hogy ezt nem szabadna, hiszen itt a kedvesem is valahol a szomszéd szobában.
- Ittam. – lehelem szinte a szájába és a derekánál fogva húzom szinte magamra, hogy ugyan még a nadrágon keresztül, de minél közelebb dörgölődjek hozzá, mert mindjárt szét vet a vágy. – Akarlak téged! – suttogom és már nem törődöm semmivel.

Tim eléggé nincs már magánál, talán ő viseli legnehezebben, vagy éppen így legkönnyebben ezt az egészet. Valahogy mindenképpen ki kell innen vinni, de José és Tim egyszerre ha eltűnik, az nagy gyanút kelthet. Így, mikor a zene vált, s mámorossá válik a hangulat, én már tervbe is veszem, hogy kiviszem innen a srácot. Da amit látok, kicsit elkalandozok miatta, s ahogy látom nem csak én. Josét oldalba lököm, mikor úgy nézi a nőt, párocskát, hogy a szeme majd kiesik. Tény, engem sem hagy hidegen, hiszen emberből vagyok, de körbenézve kezdem úgy érezni, hogy kevés ilyen ember, vámpír van itt, akit ne vont volna bűvkörébe a kéjvágy.
Engem is el akar csábítani egy szolga, de éppen mielőtt eltaszajtanám magamtól, fülembe suttog. Biccentek egyet, majd José felé biccentek, jelezve, hogy majd én kiviszem a srácot.
Aggódva hagyom ott kedvesem, mert látom szemében a vágyat, az ismerős csillogást. De bízom benne, így eldülöngélek Timmel az ajtó felé, aki nem elég, hogy részeg, még a gatyáját is fogdossa, nyálát csorgatta az imént ő is.
Mielőtt eltűnnék az ajtóban, még egy pillanatra visszanézek, s látom, hogy Noelre, és Joséra is rákattannak. Nagyot nyelve haladok tovább.
- Tim, basszus...beváglak a zuhany alá...

Hallom a sikolyokat, a kiáltásokat, érzem a vér szagát, aztán minden elhalkul. Mason... igen, érzem, hogy megérkezett, azonban valami felkelti az érdeklődésemet, mégpedig az a személy, aki Remussal közeledik. Hiszen nem ember, de nem is vérbáb, és nem is fajtánkbeli. Felállok, egy hölgyet mégsem fogadhatok ülve, nem illik.
-Kisasszony, örülök, hogy megismerhetem.
Kezet csókolok a hölgynek, ahogy nálunk szokás, ha nem értékeli, akkor mea culpa, nem lekenyerezni óhajtottam vala, csak a formalitások, és a szokásaim.
-Mason, örvendek. Hogy érzi magát?
A kezemet nyújtom a férfi felé, remélhetőleg nem mellé, és visszaülök a helyemre. Masont ahogy ismerem, nem ez a világa, nem értékeli az ilyen típusú bálokat, és az igazat megvallva, ez nem is hagyományos, Remus gondoskodott mindenről.
A lágy dallam felcsendül, én ugyan nem fogyasztottam semmit sem még, és lehet, ezt sajnálnom kellene, hiszen a tömeg felmorajlik, aztán egészen más hangok szűrődnek felém. Egy domina és a bábja... igencsak felkorbácsolják az érzékeket, vagyis amit érzékelek, szinte senkit nem hagynak hidegen. Hozzám is elér a nőstény, bizony jól érzi, nálam rossz helyen kopogtat, hamar tovább is áll, és csupán egy hümmögés hagyja el az ajkamat... itt orgia készülődik, azaz mintha el is kezdődött volna.
Jó leszek én itt az asztaloknál, mint valami megfigyelő, bár semmit nem látok az egészből, csak hallom. Ahogyan azt is, hogy ezt a szerencsétlen Tim gyereket kedves Rose kikíséri a teremből, mielőtt Remus maga végez vele. Felönthetett a garatra rendesen.
Mi lesz itt még ezután, megtippelni sem merem, de azt hiszem, az utolsó programnak is betudhatjuk ezt az eseményt, mert nem hiszem, hogy ezek után bárkit is érdekelne, kik az újoncok és vezetők. Csodálni nem csodálom, a hangokból tudom, most hatalmas felhördülést váltana ki, ha az orgiának hirtelen vége szakadna.

*Hát vazz… itt jó pofizok azért, hogy egyetlen mondatával felbosszantson. Ajkaimon mosoly lapult, azonban láthatta a tekintetemen, hogy bizony nem épp vagyok boldog, vagyis dühös kezdek lenni.*
- Tudod Angyalom, senki nem kényszerít rá, hogy itt legyek. Gondolok egyet és megyek, még akkor is ha tegnap akartam. Megszokom, ha majd én magam akarom. * Mert bizony, van olyan amit képtelen lennék megszokni és jelenleg baromira remélem, hogy Remus nem „szórakozik” sűrűn. De hogy hol hallott a hangomban gúnyt, na azt nem tudom. DE nem is számít, hogy miért kaptam ilyen választ. De nem árt tudnia neki sem, hogy nem Joséék közt állok, hanem mellette. Ergo, nem vagyok az egyik bábja. Jajj… közben megfeledkeztem az illemről? Hát istenem. Nem megyek tőle a falnak, Remus meg már megszokhatta.
Belé karolva haladunk az utánam érkezőhöz, akit egyébként nem hallottam megjönni. De vámpír… érdekes volna ha hallanám, no meg mással voltam épp elfoglalva. Azonban meglátva, még mindig ott van a mosoly az ajkaimon. Nem neki szól, de ne harapjak már citromba a körülmények ellenére se. DE ez áll mosoly és ha elég tapasztalt a férfi akkor észre veszi, aki ismer az meg tudja, hogy köze sincs ennek az önfeledt boldog mosolyomhoz, nevetésemhez mely betölti az életem minden percét. Triu mi a pokol? Vontam össze kissé a szemöldököm. Jó, egy vámpírral „voltam” de nem vagyok szakzsargon, hogy tudjam a megnevezéseket. De értetlenségem kiülhet az arcomra, hisz a férfi megfejti a dolgot, és ezúttal már egy őszinte mosolyt is kap. Na mintha ez bárkit is érdekelne itt. Szerintem kapásból jobban érdekli az őket, hogy mért vagyok itt és ezután meg a vérem lehet a soron. Dehogy a Consulra vigyázni? Hát ez vicces… ámbár közel sem nevettem rajta. Kezem nyújtva felé, mutatkoztam be.*
- Serena Le… Trevianso. * Egen, ösztönösen mondtam volna a középső nevem, de hát nem használom. Csak hivatalos papírokon és ahol muszáj. Hogy ki vagyok, vagy mi vagyok… na azt magam sem tudom, de másra nem is tartozik a dolog. Szóval én nem tettem kiegészítés. Vagyok, hogy legyek. Caseushoz érve szintén a kezem nyújtom a férfinek, hogy megismételjem a nevem, mint egy bemutatkozást gyanánt. Ámbár a szívélyes „Örülök, hogy…” mondatokat egyetlen esetben sem viszonzom. Ó nem, nem vagyok szomorú vagy valami. Mindössze az öröm korai volna én meg nem vagyok ennyire udvarias. Már haladnánk is tovább, mikor a szemeim elkerekedve nézik a nőt. Csinos, tény és való de a sarkon különben öltöznek, bár negyed ennyire sem látványosak. A vámpírok mindig is szebbek az embereknél. Viszont, nem voltam hiú… A férfi viszont számomra is szemrevaló szerkezet. Aki nem mellesleg egy báb. Fejem kissé oldalra biccentve nézem meg a hátsóját, felsőtestét és sötétbarna tekintetét. Nem rossz. Sőőőt… de pech, hogy én a hosszabb hajat kedveltem. Különösebben nem ragadt meg ez az egész. Egészen addig, míg a nő nem Remust találja meg. Pech vagy sem, de a menetközben kezembe keveredet pohár – amibe nem tudom mi volt, tekintve, hogy nem ittam belőle. - hangos reccsenéssel roppan össze a kezeim között. Pedig, közel sem vagyok vámpír. Vonásaim megfeszülnek, végül mosolyra húzom az ajkaim, ami aztán döbbenetbe megy át, mikor meglátom a nő pillantását.*
- Nanem Drágám… * Léptem egyet hátra, hogy rólam aztán lemondhat. Persze, szép látvány két nő, de köszönöm nem kérek belőle. Biztos van lelkesebb jelentkező. *
- Angyalom… egy kéj barlang ehhez képest kutyafüle. * Jegyeztem meg mint egy mellékesen ahogy a tekintetét kutattam, ha csak nem olvadt össze mással. A bábot szinte észre sem vettem. Én mondtam, hogy nem érdekel. Vagy csak a körülmények döbbentettek meg ennyire? Nem tudom, de nincs is időm elmélkedni hisz kezek fonódnak a derekam köré, én pedig akkorát lépek előre, hogy csoda, hogy nem a ruhámra tettem. Kezem a férfi csuklójára fonódva nyitják szét, hogy utat engedjenek nekem. Persze a tenyerem vérzik, szokása egy törött pohárnak ilyen sérülést okozni, így nem is csoda, hogy kezem nyoma a bábon maradt a véremmel együtt. Tekintetem figyelmeztetően mered rá, ahogy felé fordulva tekintettem a szemébe. Nem hiszem, hogy ez miatt de tovább is áll… Remek. *
- Mi a fenét… * Kérdeztem volna kissé ingerülten Remustól, hogy mégis mit csinált ezekkel itt, hogy mindenki olyan, mint egy túlfűtött bika. Még a vámpírok is, akarom mondani, talán ők a leginkább. Tudomásom szerint eleddig csak Remus képes erre. De hát istenem, tévedni madár dolog. Viszont ajkai az ajkamra tapadnak és nem kell nekem ahhoz bűbáj, alkohol vagy bármi ilyesmi, hogy kitöröljem a világot magamból. Remus pontosan elég. Talán az egyetlen hím, aki képes erre és nem egy humm-bukk varázslattal. Egyik kezem a mellkasára siklik, kicsit sem foglalkozva azzal, hogy az ingén vért hagyok. Másik kezem hosszú ujjai a hajába túrnak. Sajnálatos vagy sem, de így bizony nem láttam Noel - Lucius párost, ahogy senki mást sem. Én megmondtam… egyszer Remus lesz a vesztem. De csak addig, míg más nem ér hozzám. Bizony, akkor Ő is elveszti báját és ajkaim heves követelőzése, fogaim apró marásai már nem lesznek se hol, melyek most finoman – magamhoz képest legalábbis - „kínozták” a férfit. Lettem volna én hevesebb, kínzóbb… azonban nem tudtam, hogy milyen hatással van rám Angyalom vére. Bábbá nem tud tenni, azonban ezer más hatása is lehet, aminek nem néztem utána és nem személyes tapasztalatból akartam megtudni. Kezem az ingjéről, persze tovább siklott a vállára, nyakára s végül az arcára. Csípőm, testem pedig a másiknak simult, csakúgy, mint a fehér estélyim a saját testemre.*

Természetesen tisztába vagyok a kockázattal, miszerint egy ilyen ötlet bedobása sokakban válthat ki ellenszenvet is, s botrányba fulladhat az egész élmény, hiszen mindig vannak olyan vámpírok, akik vaskalapot hordanak, s a vérből sem isznak, így ezt az egész felfűtött hangulatot botrányosnak, undorítónak tekintse. Van is pár alak, akik jobbnak látják, ha távoznak, s rajtam keresztül teszik meg azt ugyebár, hiszen az illem, mégiscsak illem. Lebeszélem azonban őket pár kedves szóval, s egy számukra kedves ígérettel. Bolond vámpír, aki még ígérni sem tud, nemde? Csitítom tehát azokat, akik lázadnak.
De a domina is megtámad engem csókjaival, s mit mondjak, kívánatos is, amit velem művel. Viszonzom csókjait, szenvedélyét, végigsimítok rajta, de hamar el is engedem, hogy haladjon ős is, majd párja is tovább, s minket ott hagynak a vérző kezű lánnyal.
Fél szemmel még látom, hogy Tim és Rose kifelé tántorog, s van rá tippem, hogy nem Rose a részeg, de már karjaimban Serena. Vajon észreveszi rajtam, hogy szenvedélyem mögött nincs semmi, még csak bájital sem? Nem, érzem csókján, simításán. Hallom gyorsabban dobogó szívverését, érzem, ahogy bőrömbe mélyeszti fogait, de éppen csak annyira, hogy ne sértse fel. Miközben ő engem cirógat, én finoman fogom meg sebes kezét, s húzom ajkamhoz, megízlelem vérét, miközben tenyerébe csókolok.
Majd fülébe suttogok halkan.
- Sajnálom, de erre várnod kell a bál végéig, ha kívánod. Észnél kell lennem most, nem ittam a bájitalból. Kezed kössük be hamar, mert érezni messziről, hogy nem vagy ember. Nem akarod gondolom, hogy ezt más is észrevegye.
Azért egy pimasz vigyorral még megcsókolom, mielőtt hófehér zsebkendőt veszek elő zsebemből, s kezére csavarom, továbbra is egészen közel simulva hozzá.

//Bocsánat Serena, de ez így értelmes Remus részéről ha már házigazda, ne menjen le az esze a micsodájába //

A hangulat? Azt hiszem erre a túlfűtött az egyik legmegfelelőbb szó. Hiszen nagyon is sokan vannak itt, akik hol egyik, hol másik sarokba húzódva igyekeznek a pajzán vágyaikat kielégíteni. S akik nem vevők rá? Néhányan Remusnál reklamálna, de magyarázatot, ígéretet kapva ők is úgy állnak a dolgokhoz, hogy a kíváncsiságuk felülmúlja megbotránkozásukat. Hiszen hogyan lehet az, hogy ennyi vámpír mind együtt, egyszerre akar párosodni. Igen, a szeretkezés itt erős túlzás lenne, hiszen érzelmes ettől még nem éreznek, s aki nem igyekszik, kifut az időből, be sem teljesedik a vágyott kéj.
Hogy mi van a mi szereplőinkkel? Lássuk csak...Caecus és Mason a maga csendességében figyeli az eseményeket, melyik szemmel, melyik csak füllel, s agyuk egy rejtett zugában töprengenek, várva mikor is lesz ennek vége. Beszélgetnek netán? Nem tudom, nem látok át a forgatagon.
Rose és Tim eltűnt már, s minden bizonnyal éppen azon vannak, hogy a srác kicsit magához térjen, és ne akarjon minden áron rámászni Rosera.
Remus és Serena a terem középtáján ölelkeznek össze, de úgy tűnik abból az ölelésből nem lesz most több. Hacsak bele nem beszél egy adag bájitalt.
És most lássuk mit csinál a két fennmaradt. José, és Noel.
- Akarsz? Kellesz nekem!
Josét a falhoz simulva látjuk a dominával, s láthatóan eszébe sincs a fiúnak ellen állni. Ezt pedig a vámpír nő ki is használja. Hiszen csókoljai közben lefejti róla az inget, keze nadrágjában köt ki, ingerli, izgatja a srácot, míg el nem éri nála, hogy már végképp ne is akarjon kiszállni a helyzetből. Egy székbe taszítja, megoldva nadrágját végignyalja hímtagját, majd két melle között simítja végig, hogy aztán ölébe ülve fogadja magába, előbb lassú, majd egyre gyorsabb tempót diktálva. Nincs nehéz dolga, hiszen öltöznie sem kell, rövid szoknyája alatt semmi sincs, ami akadályozhatná. Közben hajába túrva hátrahúzza fejét, szabaddá téve nyakát, hogy csókolhassa. Sok választása most nincs a srácnak, még ha eszébe is jutna kedvese, hiszen erős karok fogják bele a székbe, élvezetet adva, s követelve. Vajon észreveszi, hogy miközben tetőzik élvezete, a vámpír nő nyelve kitapintja ütőerét, majd fogát belemélyesztve vérét kortyolja? Végül hangosan felnyögve élvez el, s csókolja meg még újra Josét, saját vérének ízét adva neki.
Hogy mi is van Noellel? Ó igen, a fiú még maga sem tudja. Csak érzi az őrjítő vágyat, hogy a biszex férfival együtt lehessen. Nem kell a bábot sokat biztatni sem, hogy kezelésbe vegye a vámpír srácot, hiszen már keze alatt érzi annak lüktető vágyát. Félrehúzza simogatva őt, mert érzi, tudja, hogy nem tapasztalttal van dolga, sejti, hogy ezt később nem fogja könnyen feldolgozni a fiú. Mármint azt, hogy nagyközönsége van. Így ők valahol a küzdőtérnek kialakított pódium mögé kerülnek.
Megcsókolja, forrón, szenvedélyesen Noelt, zakójától megszabadítja, majd ingét is kigombolva csókolja végig mellkasát, kioldva nadrágját halad lefelé csókjaival, míg el nem éri Noel legféltettebb testrészét. Legalábbis anno ez volt az, de most? Már vámpír, ugyebár...Minden esetre Lucius ajkai tapadnak rá szerszámára, felnézve, hogy Noelből milyen reakciót vált ki. Kényezteti jó pár percig, majd lehúzza maga mellé. Nadrágjától, felsőjétől megszabadul, ha addig még nem történt volna meg.
- Gyere Bébi! Tégy magadévá!
Ó igen, itt is folytatódnak az események, ahogy több helyről lehet hallani nyögéseket, kéjes sóhajokat a bálteremben. Ki az asztalra dönti partnerét, s szoknyáját felhajtva hátulról keféli meg, nem csinálva belőle ügyet, hogy bárki is nézi, ki eltűnik az egyik szabad, erre a célra kijelölt kis fülkében. Már csak az embereken, vámpírokon múlik melyik is jön be nekik...
Majd lassan, de biztosan csillapodnak a kedélyek, hiszen minden csoda három napig tart max, itt meg csak 20 percig. A bálteremben szolgák sürögnek, s pillanatok alatt minden visszarendeznek, feltakarítanak, olyan diszkréten, ahogy csak lehet. De ki foglalkozik itt a takarítókkal, mikor a küzdőtéren felgyullad egy lámpa, s porondmester teljes pompájában magára vonja a figyelmet.

Mi történik a teremben, az hozzá már nem jut el, bár egy tiszta pillanatában bevillan, hogy nincsenek egyedül, és ez több, mint kínos, hiszen nemrég érkezett a városba, és máris az egész kör tudja róla, hogy meleg. Nem ez volt a szándéka, azaz senkire nem tartozik a nemi identitása, eddig sem hangoztatta, és erre tessék.
Ám hiába az elhatározása, hogy itt megálljon, és ne folytassa, az azonnal semmissé lesz, maga sem tudja, miért. Azt sem érti, hogy ezt most mi váltotta ki belőle ilyen intenzitással, de amikor meglátta Luciust, vége volt, egyszerűen letaglózta egy pillanat alatt, és most semmi mást nem akar, csak egyet, a férfit. Néhány pillanat alatt úgy felizgatta, hogy nem szándékozik lemondani róla, és nem is tud, mert Lucius tovább ingerli.
Képtelen elhinni, hogy van még hová fokozni a vágyát, és mégis, mert ahogy levetkőzteti, végigcsókolja, és végül kényeztetni kezdi... felnyög, eddig bírta cérnával. Hogy mikor keveredtek a pódium mögé, azt nem tudná megmondani, az kiesett neki, és különösebben nem is érdekli, de leszedi az inget Luciusról, őt akarja, nem a ruháit. Amint a férfi lehúzza maga mellé, átöleli, hevesen csókolja és simogatja a mellkasát, a hasát, a hátát, merev férfiasságát, aztán belemarkol a fenekébe, hogy odahúzza az ágyékához. Legszívesebben egyszerűen letépné a nadrágját, remegő kézzel igyekszik lefejteni a férfiról, minél előbb, hogy semmi ne legyen már köztük, és úgy simogathassa a férfiasságát, ahogyan ő tette vele.
-Akarlak.
Tapasztalatlan, soha nem volt még senkivel, így józan ésszel gondolkodva lehet, elakadna, vagy bizonytalanná válna, most viszont hajtja a vágy, az ösztönök, bár még így is érezhető rajta, hogy szó szerint ez az első alkalom. Lucius viszont átsegíti a nehézségeken, és ezért minden bizonnyal hálás lesz, ha majd át tudja gondolni egyáltalán mi történt.
Ez viszont nem az a pillanat, a férfi teljesen megőrjíti és feltüzeli, így még azt is elfelejti, hogy tulajdonképpen szűz... volt... eddig a percig, mert amikor Luciusba hatol... ott már ennek is vége. Majdnem neki is, mert olyan kéjmámor tör rá, amibe beleremeg az egész teste, a férfi pedig magára húzza, betapasztja a száját a csókjával, és a fenekébe markol, hogy mozgásra ösztönözze.
Nagyon nem is kell biztatni, bepörgött már, a mozdulatai egyre gyorsabbak és hevesebbek, a jelenlegi helyzetben pedig talán elnézhető, ha nem is képes sokáig visszafogni magát. A gyönyör elemi erővel tör rá, Lucius pedig nem engedi le magáról, benne élvez el, és kell pár perc, mire csillapodik.
A csókjára szomjazik, és nezeen szakad el az ajkaitól még akkor is, amikor érzi, hogy elmúlt az az őrjítő vágy, ami hirtelen jött. Felül, meredten néz maga elé, aztán a férfire... kezd derengeni neki, mi történt, és az is, hogy hol van. Ez mekkora gáz... eljött egy kötelező bálra és lefeküdt egy fickóval. Óriási... ezt biztos, hogy értékelni fogják, ennél jobban nem is indíthatott volna.
-Köszönöm.
Még erre is képes, így is, hogy tulajdonképpen kiakadt nála a barométer, és egyelőre nem igazán tudja, hogy a fejesek miként vélekednek erről.Mégis megköszöni Luciusnak, mert soha nem érzett még ilyet, lekéste, de most megtapasztalhatta, milyen a szex. Egy baj van... ezzel a fickóval el tudná képzelni többször is, kár, hogy már nem vált ki belőle semmit, maximum azt tudja megállapítani, hogy hm... bizony igen jóképű. Öltözni kezd, és mielőtt kimászna a pódium mögül, egy utolsó csókot lop a férfitől. Nagy valószínűséggel most látja utoljára. Kár érte.
A döntés pedig nehéz... várjon, vagy halál lazán kisétáljon, vissza a terembe? Az utóbbi mellett dönt, olyan mindegy már, ki mit mond.

Az eszem már régen elhagytam valahol, mikor azokba a tüzes tekintetekbe néztem és a bőrömön éreztem a domina forró leheletét és kutakodó ujjai kényeztetését. Nem gondolkoztam, nem mérlegeltem, hiszen az ital teljesen felpörgetett és elsöpörte azokat a fel-felbukkanó gondolatokat és üvöltő figyelmeztetéseket, hogy ezt nem kéne, hogy nekem van kiért ellenállnom. Talán, ha itt marad Rose és erőt meríthetek belőle, akkor le tudtam volna győzni a bájital és a rám tapadó nő vonzerejét, de így teljesen elvesztem és buja örömmel adtam át magam neki.
Miközben a falhoz döntött és folyamatosan csókokkal borított el, na meg jóformán észrevétlenül szabadított meg a ruhadarabjaimtól, én is igyekeztem kihasználni a lehetőséget és vadul csókoltam, ahol értem, markolásztam tekintélyes melleit, de mikor kezei a férfiasságomat kezdték ingerelni, hangos nyögéssel sóhajtottam fel és próbáltam közelebb húzni, még közelebb, pedig már így is majdnem összeolvadtunk.
De a domina másként gondolta és a következő pillanatban már egy széken találtam magam, ahol nem sokat teketóriázott, a nadrágom slicce egy nyekkenéssel adta meg magát és én a vágytól szinte őrjöngve néztem ahogy a nő a nyelvével kényezteti már majdnem szétrobbanó kéjrudamat, aztán még a melleivel is ficánkolt rajta, amitől már alig bírtam magammal. Szerencsére ő is így gondolhatta, mert mielőtt a kéjtől hajtva magamra rántottam volna, ő ült az ölembe, és én hangos nyögéssel hatoltam belé, szinte karóba húzva.
Nem hiszem, hogy egészen magamnál voltam, így az sem érdekelt, hogy a hajamat húzva döntötte hátra a fejem, hiszen a csókjai még jobban perzseltek és én engedelmesen nyújtottam oda a nyakamat, hogy fokozza élvezetemet, ami már-már nem evilági volt. Valami furcs szédelgő kéj párosult mellé, mintha bedrogoztam volna.
Szinte egyszerre öntötte el minket a végső élvezet, amit egy csókkal fojtott el és aminek édes ízét még sokáig éreztem a számban.
Meg sem tudtam szólalni, csak verejtékben úszva lihegtem, még akkor is mikor leszállt rólam és én lassan kezdtem felfogni a körülöttem zajló eseményeket. Még mindig zavartan kezdtem öltözködni, mikor megjelentek a szolgák és már az élvezetek sóhajai, nyögései sem verték fel a báltermet, mely lassan elcsöndesült……volna, ha nem pattan a pódiumra a porondmester.
Ekkor már mondhatni, hogy magamnál voltam és olyan szégyenérzet fogott el, mint még soha és csak reménykedni tudtam, hogy Rose nem látott semmit és, ha így van soha nem tudja meg mennyire gyenge voltam.

*Hát persze, hogy nem feltételeztem azt, hogy Remus minden humbuk nélkül is képes ilyesmire. Pláne felém… kac-kac… most nem álmodok ám, hogy ilyeneket képzeljek. Szóval tény és való, hogy én annak az izének a számlájára írtam. De nem tart soká és érzem a csípőmnél, hogy bizony a mágia elmaradt. Nem tudtam, hogy ennek örüljek vagy sem de a köd az ellepett így nem is gondolkoztam rajta. Mindazonálltal hagytam, hogy tenyerem magához vonja. Nem fogja lerágni tőből a karom. No meg… már egyszer ízlelte a vérem, még ha más miatt is. Nah de a szavai szinte sokkoltak és ösztönösen zártam össze a kezem, mintha ezzel megállíthatnám a dolgot. Mármint a vérzést.*
- Ez azt jelenti Angyalom, hogy nálad töltöm a nappalom? * Billentettem oldalra a fejem. A kezemre nem mondtam semmit, reakciómból egyértelmű, hogy nem akarom. Az kell még nekem, hogy itt kérdezősködni kezdjenek. Szarul hazudok… de nem meglepő, nem szokásom. Bár tény, hogy konkrétan még Angyalom sem tudja, hogy mi fán termek vagyis repülök. De nem is baj… jó ez így. Viszont tény és való, hogy akartam a másikat. Bár mikor nem? Ahogy beköti a kezem csak mellette maradok és bájosan mosolygok vagy épp bemutatkozok ha csillapítani kell valakit. De felmérve a helyzetet hát… Joséra csak pillogtam, ha jól rémlett neki egy báb a Kedvese most mégis egy vámpírnő karjaiban örömködött. Viszont figyeltem arra, hogy a kezemről ne essen le a zsebkendője. Attól nem féltem, hogy átázik… valamivel gyorsabban regenerálódtam mint az emberek, mégha el is maradtam az Alak váltok mögött. De nem nézegettem sokáig egyik párost sem, pláne nem Noelt. 
Viszont ahogy csillapodtak a kedélyek, a porondra figyeltem továbbra is Remusba karolva, ha csak nem passzolt le, hogy dolga van vagy épp nem foglaltunk valamerre helyet. Nem tudtam mi jön, de nem szívesen szakadt volna le róla. De hát nem is vagyok pióca… az Ő. Szárnyas pióca.

// Természetes... bár tény, hogy nincs is minek lemászni  //

- Azt jelenti, ami bele akarsz érteni.
Kicsit gonosz mosollyal nézem azt a nőt, aki még karjaimban van, majd magam is körbenézek, elismerően bólintva, hiszen amerre nézek, amelyik sarokba csak pislogok, sok-sok párocska, vagy még helyenként csoportok is kialakulnak, egymásba gabalyodva. 
Igen, ez volt a célom. S hogy ezzel mit akarok? Most képzeljétek el, hogy a kéjhez jutott vámpírok mit meg nem adnak majd, hogy újra átélhessék ezt az élményt.
Mikor Josét meglátom a domina karjaiban, a széken alatta nyögve, széles vigyorra húzódik ajkam. Na igen, a srác sem tud ellenállni a kísértésnek, de vajon mit szól ehhez kedvese, ha megtudja? 
És minő meglepetés, hogy az ifjoncunkat is behálózza valaki. És nem is akárki. Nagyon is elraktározom most ezeket az új információkat, hiszen később szükségem lehet rá. Szeretek tisztában lenni a dolgokkal. Csak az bosszant, hogy Caecust nem sikerült elvarázsolni kicsit. De sebaj, előbb-utóbb vele is jutok valamerre.
S mikor már csitulni látszanak a kedélyek,  az utolsó "produkció" is porondra kerül.
Ha Serena el nem megy mellőlem, de igen úgy tűnik nem akar, én derekát ölelem, s figyelem a küzdőteret magam is, ahogy sokan odapillantanak.
- Ez sem fog tetszeni. De szoknod kell a látványt, ha meg akarsz mellettem még maradni, mint tanítvány. láthatsz ennél még rosszabbat is nálam.
Suttogom a viharmadárnak, oldalra pillantva.

A helyzet, a túlfűtött hangulat rendeződni látszik, s marad helyette az értetlenkedés, a kínos pillantások, vagy széles vigyorok, kisírt szemek. Hogy ki hogyan reagálja le az eseményeket, az már csak egyéntől függ, külső befolyással nem lehet rá lenni. Vámpírok leginkább nem értik, hogyan is történhetett ami történt, s pusmogást lehet hallani több helyről, összesúgnak, kutatva az okokat. Többen indulnak el Remus felé, követelve a magyarázatot, de ő csak int a következő színtér felé, jelezve, majd a végén, ha már mindenki lenyugszik, talán akkor ad válaszokat a kérdésekre. Talán.
A küzdőtéren azonban két jól megtermett ember jelenik meg, kezükben buzogánnyal. Egyikről sem sugárzik a boldogság, hogy itt lehetnek, de ott lebeg szemeik előtt, hogy ha nem küzdenek, meghalnak. Tudják jól, itt most nem kérdés, egyikük holtan távozik innen. Nagy darab fickók, azonban letűnik róluk az, hogy csak most lettek kicsit ráncba szedve, minden bizonnyal az utcáról vakarták össze mindkettőt.
- Figyelem kedves vendégeink! A következő, s egyben záró produkciónk egy harc. Vajon ki nyeri meg? Ki mehet el, s ki az, aki áldozatunk lesz?  KEZDŐDJÉK A HARC!!
A két férfi egymásnak esik, igen, nekikezdenek a harcnak, s a tüskék bele-bele mar húsukba, vérüket véve. S a kezdeti félszeg csatározás után egyre inkább belemélyednek, mígnem az egyikük már olyan ütést nem kap, amitől felállni már nem bír. 
A vámpírok, akik közel kerülnek, euforikusan, a vér szagától felpörögve drukkolnak kiszemeltjüknek, majd a harc végén két vámpír lép be a küzdőtérbe, s az egyik a még álló férfit kapja el, feszíti hátra kezét, haját húzza, hogy meg sem tud mozdulni. Az, amelyik éppen hogy él, a másik kezelésébe kerül. Pillanatok alatt köt lábaira kötelet, összekötözve a kettőt, s húzni kezdi a terem közepe felé, mikor a kelyhek mellé ér vele, a csörlőre tekeri a kötelet, egy gyors mozdulattal metszi el mindkét csuklóját, s nyakának ütőereit is felhasítva húzza fel a szépen megrakott pohárpiramis fölé. Elevenen vérezteti ki a kelyhekbe vérét, s ezt a másik emberrel végignézetik. Igen, ő sem fogja megúszni, hiszen ki hisz egy vámpír szavának? Egy ember vérével nem telnek meg a poharak, így az ordítozó férfi is mellé kerül. Sikolya velőt rázó, talán még rosszabbul járt, mint társa, hiszen tudatánál van, érzi, ahogy egyre inkább hagyja el testét az éltető nedve, mígnem a vérveszteségtől már nem bír létezni.
- Fogyasszanak egészséggel. Íme a mai csemege! 
Int a férfi az ajtó felé, ahol egy kislányt hoznak be...szeme be van kötve. 
- Az ő véréből csak egy vámpír ihat, amit sorsolással döntünk el.
Egy hatalmas kerék kezd el forogni mögötte, melyre nevek vannak írva, s a név, amit kiforgatnak, az Noel neve. Tapsviharral fogadják az eredményt, mert így legalább megismerhetik az ifjú vámpírt is, aki ide jött újonnan.
- Ó Noel....A lány a tiéd. Nem ölheted meg, s nem veheted le a kendőt szeméről. Vérét sem ihatod teljesen, de ő a tiéd.
Taps után a társaság a kelyhekhez indul, sokan koccintanak, elégedett vigyorral. Van pár visszafogottabb vámpír is, akinek ez már sok. Nem az élmény, hanem a viselkedések miatt. Rosszallóan néznek a Consul felé. 
A koccintásokat azonban megzavarja Remus, hiszen kehellyel kezében, Serenát ott hagyva kér szót magának, s mutatja be az új embereket, bábokat, jelenti be a kinevezéseket. Amint a sorolás közepéhez ér, vörös hab önti el a termet, mely riadalmat kelt, még eémus is meglepődik, de kisebb nyugtatás után folytatja a szövegét. Már amíg nem  szállingóznak el a közönség tagjai, hiszen a habban alig tudnak már lépni. Vannak azonban páran, akik kifejezetten élvezik a habot, s habfürdőt rendeznek...
Hogy ezek után ki meddig marad, az kérdéses. De aki marad, lágy zenére táncolhat mostantól pirkadatig.

Még mindig értetlenül áll, visszapillant a férfire, aztán a hőzöngőkre. Mégis mi bajuk van? Szex volt, na és? Ha még ő akadna ki, aki nem igazán akarta nyilvánosságra hozni nemi identitását, azt megértené, na de ezt? Megvonja a vállát, tulajdonképpen annyira nem is érdekli a dolog, ő nem indul el Remus felé, megtörtént, megtörtént, maximum abban az egyben tud reménykedni, hogy ez nem kerül a falakon kívülre.
Azon gondolkodik, ezzel mi lehetett a célja a consulnak, de nem kell lángésznak lennie, hogy rájöjjön. Adott valamit, ami normál körülmények között nem teljesülhetett volna... nagy húzás, el kell ismernie. Okosan játszik, szó se róla, hát ezért pipák a többiek.
Igen kényelmetlen lehet, ha valaki álarcot húz, és megjátssza magát, mert ilyenkor bizony mindenre fény derül. Ciki? Az.
A küzdőtérre pillant, nem nehéz kitalálni, ott mi következik, felsóhajt, és besorol José mellé. Kénytelen lesz végignézni, ahogy két ember kioltja egymás életét, mert ez egyeseknek mekkora buli. Mint az ókori gladiátorok, ehh.
Mi kell ahhoz, hogy ennyire állatokká váljanak? A kor? Vagy más is befolyásolja? Nem tudja, de nem ér rá ezen morfondírozni, mert fröccsen a vér, és az ingerelni kezdi. Éhes, igen, úgy tűnik, és az ajtó felé pillant, hogy idejében menni tudjon, ha esetleg győzne a vérszomja.
Na de az sem ilyen egyszerű, mert amikor az egyik elterül, és két fajtársa lép be, hogy a terem közepére cipeljék őket és most már közvetlen közelről érzi, látja a vért, az teljesen megbabonázza. Már mozdulna is, hogy szerezzen egy kelyhet, amikor ismét történik valami, és csak arra figyel fel, a nevét mondják.
Hogy mi van? Megnyerte azt a kislányt vacsorának? Úgy tűnik. Mégis mi mást kezdene vele? Az állatok meg örülnek neki, milyen jó, erre vágyott egész este, hát hogyne.
Viszont éhes, így félreteszi minden előítéletét, és egy pillanat alatt a kislány mellett köt ki, nem törődve semmivel... mimikri le... de nem az következik be, amit mindenki vár.  Hatalmas sóhaj szakad fel belőle, bár honnan jött? Maga sem tudja. Vissza is húzza a mimikrit, ő még nem szokott hozzá ahhoz, hogy anélkül rohangáljon, de elengedi a kislányt, átadja az egyik őrnek.
-Köszönöm, de nem élek a lehetőséggel.
A kelyhek felé indul, abból vesz el nem egy és nem két darabot. Kiverte a biztosítékot mindenkinél ezzel a megmozdulásával? Igen, tudja, de makacs, és ez azóta sem változott meg benne, mióta vámpír lett. Van, amit nem úgy reagál le, mint várnák tőle.
A bemutatások... mit jelezzen, most már mindenki tudja, ki ő, csak egy alig észrevehető biccentéssel jelzi, tudomásul vette, a kinevezésekre viszont figyel, mert sosem lehet tudni. A morajlásra oldalra pillant, és amikor a hab megindul, belőle a röhögés tör ki.
Oké, sikerült a meglepetés, erre aztán senkitől sem számított, pacsi Josénak, a tervük bevált, és ahogy nézi, azért a többség élvezi is, bár eltelik pár másodperc, mire rájönnek, mi történik.
Na most elégedett, sikerült a begyepesedett, sznob vámpírokat is átverni, akiknek eszükbe sem jutott, hogy esetleg ilyesmi előfordulhat.

Kicsit kijózanodott, azaz nagyon, és most próbál észrevétlenül besurranni, vissza a terembe, de az a káosz ami fogadja... na jó, elkommandózik Noel és José környékére, a vámpírnak pedig visszaadja a köpönyegét is... megúszta, tiszta. próbálja elkerülni a gyámját, mert biztosan tudja, hogy mi történt vele, és nem most óhajt véget vetni az életének, ha lehet, de a haragját is kitolná kicsit, ha nincs akadálya.
Amit lát, az az, hogy többen ki vannak akadva, és Remusnak magyaráznak, aztán meg valaki távozik, valaki meg marad, de akkor a küzdőtérre néz. Két batár benga férfi jelenik meg buzogánnyal, hát neki ettől is leesik az álla, hát még attól, ahogy egymást kezdik ütni.
Nem, nem tud odanézni, elfordul, hallja a sikolyokat is, meg az őrjöngéseket, az pedig neki bőven elég.
A vége viszont meglepi, nem elég, hogy a vesztes a kelyhek fölött köt ki, de a győztes is, na igen, vámpírok... rosszul van attól is, ahogy hallja a másik halálhörgését, és nem léphet le ismét, mert az már túl feltűnő lenne.
Beharapja az ajkát, szótlanul áll a fiúk mellett, amikor behoznak egy fiatal kislányt, akit kisorsolnak... mi? Noel nyer? Te jó ég. Döbbenten figyeli a fiút, amikor elindul a nyereményéért, és még jobban megdöbben azon, hogy egyszerűen lemond róla.
Ilyet még nem látott, de ahogy hallja, még sokan nem, de csak mosolyt csal az arcára ez az egész. Bátor tett, ilyet kijelenteni ennyi vámpír előtt, a vezetőik előtt, nem semmi a kölyök, ez tuti. Zöldfülű, friss vámpír, és ellentmond a többieknek, ez óriási. Tetszik neki, már érti, José miért kedveli.
Az unalmas bemutatások... oké túléli, aztán kitör a hab, és ezen már ő is röhög. Nem tudta mikor adja meg magát, de még éppen időben, nem fejeződött be a mulatság, mert az igen kínos lett volna. Büszke a csapatukra.

Tim elmegy, s belőlem kitör a zokogás. Szerencsétlen srác elhiszem, hogy nem tud ezzel a helyzettel mit kezdeni, hiszen nem minden nő borulhat ki, látszólag ok nélkül mellette egy nő. Ismeri egyáltalán a nőket? Nem tudom. De nem ő tehet róla, hogy szinte sokkot kaptam annak a kanapénak a látványától is. Örülök neki, hogy már kijózanodva legalább kirángatott onnan, s bízom benne, hogy nem fog mesélni senkinek arról, ami történt.
Hallom a folyosón, hogy a bálteremben nem nekem való dolgok történnek, hogy harc van, hogy mindenki őrjöng. Nem, én oda be nem megyek még. Nem is tudom abbahagyni könnyedén a sírást sem. S mikor sikerül, akkor is kell idő, hogy a szipogást abbahagyjam, s hogy egy mosdóban rendbe szedjem magam valamennyire. Bár ruhám még mindig nedves, nem érdekel. Kinek fog az feltűnni? 
Csendesedik a helyzet, s én is összeszedem magam, így elindulok vissza. Bent a látvány felfordítja a gyomrom, hiszen a két felhúzott férfit messziről még jobban látni, mint ott, ahol tolonganak, ahol Noel is nagyokat kortyol egy kehelyből.
Szemem elkapom onnan, s keresem hol van José. Meglátva elindulok felé, s Timet is ott találom, akivel összefut tekintetem egy rövid időre, s ismeretlenül is érthet a kimondatlan szóból. "Hallgass!"
Joséra nézve előle nem fogom tudni titkolni, hogy sírtam, mert ismer annyira, hogy tudja, de az oka? Az az én titkom marad. Közel lépve hozzábújok, s puszit adok neki. Fejemet vállára hajtom, de érzem, valami nem stimmel. Egy női parfüm illata csap meg nyakáról, meg egy rúzsfolt is van ingén. Kérdezni? Nem, még pillantásommal sem vonom kérdőre. Talán fel sem fogja agyam a jeleket igazán, mert mindennél jobb most hozzábújni.

Mire úgy ahogy összeszedem magam, megjelenik Tim is, akit úgy látszik Rose-nak sikerült nagyjából kijózanítania, aztán még Noel-t is meglátom, bár egyelőre nem jön oda hozzájuk.
~ Vajon hol van Rose? ~ nézek körül erősen zavartan, de mielőtt még megkérdezhetném a mellettem toporgó Tim-től, már újabb produkció veszi kezdetét és én egyre zaklatottabban nézem a küzdőket, hiszen valahol sejtem mi lesz ennek a vége. Soha nem engedné Remus, hogy egy halandó ember élve kikerüljön innen és sajnos a sejtésem valóra is válik. Legszívesebben befognám a fülem, ahogy a "győztes" visítva vergődik, mint egy vágóhídi malac és valahogy arra is emlékeztet az egész. Kimondottan örülök, hogy Rose nem tanúja ennek a förtelemnek. Azonban a biztosítékot a kislány kisorsolása veri ki.
- Ez valami végtelenül morbid és kegyetlen! - fakadok ki halkan Timnek. - Azt hittem már sok mindent tudok a vámpírok kegyetlenségéről, de ez...... - meredek a vigyorgó Remus-ra a terem másik végében.
Először hitetlenkedve bámulok Noel-ra, ahogy nagy lendülettel a lánykához rohan, de aztán egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkam mikor meghallom, hogy mit mond.
~ Ez az pajtás! bele a képükbe! ~ veregetem meg gondolatban a merész srác vállát.
Végszóra megjelenik végre Rose is, de ahogy meglátom megáll bennem az ütő, hiszen a szemei pirosak, látszik, hogy sírt és én megsemmisülve állok legyökerezve, csak megsemmisülten pislogok és meg sem tudok szólalni.
Már épp köszörülöm a torkom, hogy valami mentegetőzésfélét nyöszörögjek, bár erre nincs mentség, mikor hozzám bújuk és megcsókol, és amire én döbbenten ismét megnémulok.
~ Mi ez? Azt hittem rájött, hogy mi fojt itt az előbb és leharapja a fejem, vagy egyszerűen faképnél hagy! De ez? ~
- Rose, jól vagy kicsim?......Mi a baj? - szólalok meg végül rekedten, kissé feldúlt hangon, de míg várom a választ, hirtelen működésbe jön a kis meglepetésünk és a termet elönti a véres hab, alaposan feltúrázva az amúgy is felfokozott hangulatot.
- Láttad Remus arcát? - kérdezem felcsillanó szemmel Tim-et, egy pillanatra elfeledkezve a bűntudatomról. - Ez sikerült haver!
A további bemutatások annyira nem tudnak lekötni, hiszen folyamatosan azon agyalok, mit kéne tennem, de végül úgy döntök, hogy nem mondom el Rose-nak a dominával történteket, hiszen számára ez megalázó lenne és én sem voltam tudatomnál. Csak fájdalmat okoznék neki és ezt soha nem bocsátanám meg magamnak.
- Bántott valaki? - kérdezem meg aztán magamhoz ölelve őt.

Csak ülök és hallgatom a kéj dallamát, ami végigsöpör a helyiségen, tudom, hogy nem sokan maradnak ki a szórakozásból, bár ők szót emelnek Remusnál. Sérelmezik a történteket, és hinném, hogy a fiatalabbak, ám tévedek, hiszen pont az idősebbek azok, akik méltatlannak vélik egy bálhoz azt, amit a consul kínált. Álszent népség, pedig mit meg nem adnának érte, de most azt mutatják, ők ebből nem kérnek... nem, mert túl sokan lettek volna tanúi annak, amit tesznek. Gúnyos mosolyom kíséri az elégedetlenkedőket, hogy utána a küzdőtéren történtekre figyeljek.
Egyeseknek ez is erős, halkan felnevetek, ahogy hallom a morajló tömeget, mely megőrülve a vár mámorító szagától drukkol, és remegve várja, míg mindkét áldozat vérét ki nem folyatják.
A még langyos vér, igen, abból én is óhajtok, jelzem is az egyik felszolgálónak, és még csak ízlelgetem a számban, amikor jön a kisorsolásra váró meglepetés. Zsenge kislány... Remus telibe talál, várom a győztes nevét, és újabb cinikus mosoly ül ki rá, mikor bejelentik, hogy az ifjoncé a lehetőség. Érzem, hogy hirtelen ott terem, éhes, és vágyik a vérre, le sem tagadhatja, ám amikor hallom amit mond... meglep.
A zöldfülű visszautasítja a nyereményét... pár másodperc döbbent csend után hallom, mindenki engedetlenségről beszél. A fiú felé fordulok, szám mosolyra húzódik, merész, kifejezetten merész, és ez tetszik nekem. Nem hódol be csak úgy senkinek sem, bár ezt tekinthetném botor dolognak is, hiszen könnyedén végezhetne itt vele bárki, és mégis azt érzem, hogy inkább bátor.
A bemutatásoknál kénytelen vagyok felállni, ezt kívánja a protokoll, ám egy furcsa hang félbeszakítja azt... valami elönti a termet. Lehet ezt még fokozni? Bár ahogy tapasztalom, erről kivételesen Remus sem tudott. Érdekes.