Jose Tomson Kocsija

Csak erősíti a gyanúmat, hogy Tim is úgy látja, a bál óta változtak meg a dolgok. Az, hogy ott Caecus-sal is beszélt, most nem látom nagy jelentőségét, hiszen nem tudom elképzelni, hogy a vak férfi csempészett bele valamit az italába vagy ilyesmi. Az, hogy más vérszívóknál mi a helyzet, tényleg nem ártana megtudni, mert lehet, hogy ez valami nem várt mellékhatása Remus kotyvalékának, amiről még ő sem tudott, vagy ha igen, akkor vajon mik a tervei?
- Tényleg nem rossz ötlet! – villanyozódok fel Tim javaslatától, hogy beszéljünk Noel-lal, hiszen ő biztosan elmondja nekünk, ha őt is megváltoztatta a szer. – Hát, ha nem az ital lesz az oka, akkor bizony a vámpírok bajban vannak, mert nem hiszem, hogy ez az egyszerre történő hirtelen érzelemszerzés, valami jó tündér adománya, és ha nem az, akkor valakinek, valamelyik fajnak a terve lehet és akkor a miértet nem ártani mielőbb megtudni. – teszi hozzá a nem éppen kellemes lehetőséget.
Viszont úgy látszik Tim agya máris a sokkal jövedelmezőbb lehetőségekre kattant rá, és feltételezte, hogy Remus szere érte el ezt a hatást, és amiben végül is igaza van. Miért ne húznánk hasznot belőle?
- Ha kiderítjük, hogy nem őrjíti meg a szer az amúgy is zakkant élőhalottakat, akkor benne vagyok. Mert azért azt nem szeretném, ha valami horror film díszletévé válna a város. – bólintok a felvetésére.
- Akkor első teendőnk beszélni Noel-lal, aztán ha már tudunk valamit, akkor kiagyalhatjuk a részleteket is.
Persze azt, hogy, hogy szerezzük meg a szert és mit szól hozzá Remus, ha rájön, az már más kérdés.

Egyelőre csak keresem a lehetőségeket, és minden érdekel, ami csak szóba jöhet. Az albínó nem lehet az oka, ez egészen biztos. Na de az, hogy valaki ilyen intenzív érzéseket produkál, mint Remus, az felettébb furcsa. Arról nem beszélek, hogy végeredményben hazavágta az irodáját is, mert zúzott, az most teljesen mellékes.
-Tudod mi a furcsa? Hogy a gyámom is érezte, valami megváltozott, de nem, nem akarom elhinni, hogy az ital az oka. Itt valami más van a háttérben, de rá fogok jönni. Ha Noellel sikerül beszélni, és rajta is hasonló tünetek vannak, akkor meg kell kérdezni Caecust is. Őt vállalom. Ha rajta is, akkor az italt kizárhatjuk, és más az ok, de akkor ott a kérdés, hogy mi? Na de azért ezzel is lehet lét keresni.
Azt inkább nem kötném Remus orrára, hogyan oldom meg, vagy mit teszek, de ha pénz van belőle, akkor talán kevésbé lesz pipa. Vagy nem.
-Csak nem. Egyelőre nem hallottam más báboktól, hogy vérengzés lett volna.
Azt azért hallottam volna, ha a gyámom éppen azért őrjöng, mert kitört egy balhé a városban, de eddig ilyen nem történt, akkor csak nem okoz teljes őrületet... maximum rémületet, mert nem szokványos dolog náluk, ha azt mondják... szeretnek valakit. És tényleg nem, mert... mert nem.
-Oké.
Tényleg szeretném tudni, ki hogyan áll a vérszívók közül, jó lenne mielőbb a végére járni az egésznek. Hiába örülök annak, hogy tudom, gyámom is viszont szeret, de meglepett a dolog, mert... mert meg.

- Gondolom volt elég ideje a kísérleteire, hogy az italt most vesse be, így én is elég kizártnak tartom, hogy magát az érzelmek ilyetén kitörését az okozta volna, főleg, ha, ahogy mondod, őt magát is váratlanul érte. – mondom Tim-nek elgondolkozva.
Nem tűnik olyan borzasztó dolognak, hogy a vámpírok érezni kezdenek, de talán ez megváltoztatja a fajok eddig aránylag nyugodt egyensúlyi állapotát, hiszen ki tudja ez mit vált ki a vérszívókból. Így aztán lehet, hogy ebből a most jelentéktelennek tűnő dologból óriási baj lesz.
Az, hogy Caecust bevállalja, csak egy biccentéssel köszönöm meg.
- Azt hiszem én egy darabig nagy ívben kerülöm a vele való találkozást……..mindkettőnk, vagyis mindhármunk érdekében. – teszem hozzá, hiszen Nem szeretném feszíteni a húrt, aminek Rose is megissza a levét.
- Én sem hallottam, de ha Remus nem akar megválni a bájital receptjétől, akkor még lehet. Sok vámpírnak láttam a szemében a vágyat a bálon, hiszen évtizedek, századok, akár ezredek óta nem érzett vágyat élhettek át ismét. Ezért sokan sok mindenre képesek lehetnek. – figyelmeztettem a fejemet ingatva.
- Szóval akkor én keressem meg Noel-t vagy együtt megyünk hozzá? Egyáltalán tudod hol lakik? Mert én nem kérdeztem tőle.

-Na ez az, ismerem őt, úgy nem ad ki semmit a kezéből, ha nem teszteli saját magán, tehát tuti, kipróbálta, és ha akkor nem lett semmi változás, akkor ennek lehet, más az oka. Vagy nem tudom. Nagyon váratlanul érte, azt hitte, én szórakozom vele, pedig közöm nem volt hozzá.
Na ja, és szétverte az irodát, aztán engem is, mire rádöbbent, hogy egyrészt ehhez tényleg nem járultam hozzá, másrészt meg arra, hogy szeret. Megijesztett a viselkedése, reméltem, hogy ha a kezébe adom a kedvenc szerszámait, és rajtam tölti ki a mérgét, akkor jobb lesz, na de nem lett. Remus nem a régi, ez az ami biztos egyelőre.
-Oké. Engem sem bír, ne aggódj, szerinte szemtelen vagyok, azt hiszem, vagy valami ilyesmit mondott egyszer.
Az albínónál rájöttem arra, ha normálisan kérdezem, akkor úgy válaszol, de ha éppen bal lábbal kelt fel, és úgy érzi, nem kapja meg a kellő tiszteletet, na akkor berág. Pedig azért nekem is van szám, most viszont jobb, ha kussolok, mert Remus ellen lázadnak.
-Ez is biztos, gondolom már most olyan megrendelése lehet, mint még soha, vagy máris terveket szőnek, de ezt ha tudom, megoldom, vagyis az infókat megszerzem. Mondjuk gondolj bele, szex nélkül élnek, azaz léteznek, az nagyon kemény. Főleg ha valaki fiatal köztük.
Lehet, már el akarják lopni a receptet, de ha csak egy parányi nyoma is van a hálón, az nálam köt ki, ez is tuti. Azt meg elgondolni sem tudom, hogy milyen lehet szex nélkül, de újabb kérdés vetődik fel bennem. Akkor Remus hogyan volt képes rá minden egyes alkalommal? Oké, nem kérte a beleegyezésemet, na de akkor is.
-Aha, te keresd meg őt. Tudom hát, bőreváltók is vannak ott, de a John Paul Jones street-en lakik, már ha ott van éppen, mert néha kaméleont játszik, de a gyámom mindig tudja, hogy a kölykök merre vannak. Tudod, ők simán belemennek a balhékba vagy belekeverednek, és nem árt, ha rajtuk tartja a szemét.
Aztán eszembe jut még valami, José sikerrel járhat, és Noel tényleg ott tartózkodhat most, ha minden igaz, illetve az, amit a gyámom elejtett megjegyzéséből kiszűrtem.
-Ha jól tudom, az atyja is a városba érkezett, őt nem ismerem, vele legyél óvatos, mert igencsak közelíti a 2000-et az öreg, ahogy Remustól hallottam, tehát simán rangidős, és nem tudom, hogyan áll a bábokhoz. Bááár, ha Noel ennyire emberséges maradt mellette, akkor szerintem nem lesz gond.
Egy papírt halászok elő a zsebemből és firkantom rá Noel címét. Remélem, José sikerrel jár, bár tök normálisnak tűnt a srác, és Joséval jóban voltak, így nem hiszem, hogy gond adódna. Caecust meg addig felkeresem, túl fogom élni a dolgot, csak azt kell kitalálnom, hogy milyen úton-módin szedek ki belőle valamit, hogy ne essen a torkomnak, és ne jöjjön rá, hogy miért kérdezősködök. Nem hülye az albínó, sőt, sokkal veszélyesebb, mint először hittem.

Úgy látom Tim és én azonos hullámhosszon vagyunk és az agyunk is egy srófra jár, így valószínűleg jól is fogunk kijönni egymással és együtt ügyködni a rejtélyen, ami most előttünk áll.
Lehet, hogy Remus-nak is ez volt a szándéka? Ki tudja? Senki nem lát bele abba az intrikus fejébe.
- Caecus senkit nem bír, saját magán kívül! – adok igazat a velem szemben ülő srácnak. – Azt mondják, hgy a fogyatékosok már csak ilyenek és képzeld el ezt hatványozottan, mikor évszázadokig kell együtt élnie vele. – forgatom meg a szemem. – Különben is bolond! – osztom meg Tim-mel a kis titkot, amit az a nyomorult vérszívó annyira szégyell. – Van, amikor megkattan és átmegy egy 8-10 éves gyerek színtjére. Teljesen úgy viselkedik, tiszta agyhalál a pali olyankor. – vigyorgok, de azért meg is borzongok, annyira kísérteties volt az emlék.
- Biztos páran rácuppantak. – bólintok arra, hogy már zaklathatják Remus-t a receptért. – El sem tudom képzelni, hogy lehet úgy élni. – csóválom meg a fejem egy sóhaj kíséretében. – Így aztán cseppet sem csodálkozom rajta, ha mindent megadnának érte. Ha Remus-nak van egy csepp esze most hülyére keresheti magát ezzel a bájitallal.
Arra, hogy én beszéljek Noel-lel, csak beleegyezően bólintottam. Kedveltem a srácot, annak ellenére, hogy ő is a vérszívók táborát erősítette, de egyáltalán nem volt olyan, mint a többiek.
Elvettem a cetlit, amin a cím volt és megjegyeztem Tim figyelmeztetését is.
- Majd azért igyekszem elkerülni az őskövületet. – vontam meg a vállam, bár szerintem sem lehetett olyan vészes. – És akkor azt hiszem mindent megbeszéltünk. – néztem a srácra. – Nekem most mennem kell, vár Rose, már biztosan végzett annál a dögnél. – morogtam kedvetlenül kicsit. – Egy darabig elkísérlek, nehogy gondod legyen az itteniekkel. – ajánlottam fel és felcihelődtem, aztán kifelé bezártam még az ajtót és elindultunk.


//Köszönöm a játékot, szokásosan remek volt //

Már tudom, miért kellett Joséval beszélnem, egyáltalán nem azért, hogy egyeztessük, ki mit tett, azaz én mit csináltam, amit neki tulajdonítottak, hanem azért, hogy a későbbiekben amikor együtt kell dolgoznunk, ne legyen probléma, és addigra összecsiszolódjunk. Remus taktikus, soha nem passzióból talál ki valamit, mindennel célja van. Caecust meglátogatni... nem leányálom, de muszáj megtenni.
-Komolyan? Bolond?
Meglepetten hallgatom amit José mond az albínóról, ez meg sem fordult volna a fejemben soha, nem is feltételeztem volna róla, hogy képes ilyesmire. Azt tudtam, hogy simán átmegy agresszívbe, de az, hogy idióta gyerekként viselkedjen, az azért nem semmi.
-Szerintem már elkezdte, vagy megtette, ez akkora aduász a kezében, hogy csak na. Amit mi most elbaltáztunk, azt simán a maga javára fogja fordítani ezzel, nem kérdés. 
Ezt egyszerűen tudom, még azok is, akik esetleg előadták a prűd, álszent vámpírt, azok is bejelentkeztek ezért a cuccért, akárhogyan is tették. Ezzel baromi sokat lehet kaszálni.
-Oké, mondom, nem ismerem, Remus sem, csak ennyit tudok róla, de azt hiszem, tényleg nem egy Caecus-típus, ha a kölyke sem egy állat.
Kíváncsi lennék rá, ki lehet az, fúrja az oldalam a kíváncsiság, nem tagadom. Ilyen öreg vámpírt még sosem láttam, és tudhat valamit, ha eddig elélt, tehát ha felbosszantják, akkor még veszélyes is lehet.
-Meg. Nekem is akad még dolgom, feltartani meg nem akarlak. Köszke.
A környék, hát igen, akadtak rossz arcok miközben idefelé jöttem, így nem nagyon ágálok az ellen, hogy José elkísérjen, míg biztonságosabb terepre nem érünk. Villámgyorsan lépek ki a kocsiból, ne rám kelljen várni, aztán megindulok a fiú oldalán, hogy elválva tőle hazarobogjak.

//Én is köszönöm, élveztem. //